Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-30 / 1104. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 máricus 30. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A BŐSÉG . . . A közelmúlt napokban az amerikai magyar lapok, egy magyarországi tudósítást közöl­tek, amely szerint a szülőha­zánk Európában az egyetlen or­szág, ahol bőségesen van min­den élelem, ezért korlátozás nél­kül szerezhető be minden. Mi jól tudjuk azt, hogy nemcsak Magyarországon, de még az agyonkorlátozott náciországban is bőséges élelem áll a jegyrend- szer dacára is mindenki részére ha — pénze van. Magyarorszá­gon ma még nincs jegyrend- szer, de ott ma is már csak az tudja megfizetni a horribilis magasra ugrott élelmiszer ára­kat, akinek dagadt a bukszája, ez pedig az éhbéren dolgozó ma­gyar munkásról egyáltan nem mondható el- Hogy a magyar munkásnak milyen árakat kell fizetnie, arra jellemző a tojás­nak, ennek a nagyon fontos élel­miszernek az ára, amelyet az elmúlt hetekben olyan magasra szöktettek fel az élelmiszer uzsorásokkal szövetkezett ma­gyar nagy gazdák, hogy a ma­gyar proli álmodni sem mer to­jásról. Magyarországon a legol­csóbb tojás ára 25 fillér dara­bonként, vagyis egy tucat tojás 3 pengő, ami amerikai pénzben is legalább 50 centnek felel meg. Ezt akkor értékeljük, hogy mit jelent, ha tudjuk azt, hogy a falusi napszám ma 1 pengő vagyis 4 tojás ára, mig Buda­pesten 20 fokos hidegben 8 órai hóhányásért a város 3 pengőt fizetett, vagyis egy tucat tojás árát. Hát nem tej jel-mézzel folyó ország Magyarország, ahol a ro- botosnak lassan éhen kell hal­nia? CSAK FINOMAN Az amerikai magyar újságok a “magyar kultúra fáklya hor­dozói” szokják mondogatni, jól beszeszelt állapotban azokon a banketteken, amelyeket ezek az újságosok a maguk részére, kü­lönböző cimeken rendeztetnek. A legközelebb aktuáhs jubile­um a bridgeporti náci újság “fáklya hordozójáé” Csongrádi tatyué lesz, akiről a fél nótás Birinyi azt Írja, hogy az ameri­kai magyarság “hálát adhat az Istennek, hogy egy ilyen nagy lelket adott neki”. Ez a jubiláns fáklya hordó, ki nem annyira a kultúra, mint inkább a hitlerizmus fáklyájá­val fertőzi a magyar közéletet, nagyon haragszik Göndör Fe- rencre mert már egy féltucat munkatársát hallgattatott el, megírva róluk, hogy közönsé­ges rablógyilkosok voltak oda­haza. Legutóbb meg a new yorki munkatársról állapította meg, hogy hosszabb-rövidebb időt töltött el a trentoni és new brunswiki fegyházban sikkasz­tásért. Ezért nemes haragjának ez a kultúra vivő a műveltségé­hez méltó módon ad kifejezést a lapjában, amikor a következő épületes sorokat adta le Gön­dörről : “ . . . ezen már az sem segit, ha mérgében naponként három­szor is rágja a radai roszsebb a franci bácsi pofáját-” Hát nem méltó módon kultú­rálják Arany János nyelvét? Ehhez csak annyit, hogy ezt az épületes szóvirágot Ladányi Zsigmond a többszörösen meg­pofozott református pap követ­te el a krisztusi szeretet na­gyobb dicsőségére. TILTAKOZNAK A farfieldi telekhiénák és házbéruzsorások, hatalmas til­takozást rendeztek és elhatároz­ták, hogy kerüljön amibe kerül, meg fogják akadályozni azt, hogy egy másik kapitalista vál­lalat a városka legszebb és leg­egészségesebb helyén 400 mo­dern egy családos házat épít­hessen, amelynek az ára legfel­jebb 4500 dollár volna. Termé­szetesen ez a vállalat nem azért akarja építeni kormány köl­csönnel ezeket a házakat, hogy a mai rozoga házakban lakó munkások, aránylag olcsó és egészséges lakásokhoz jussa­nak hanem, hogy profitot csi­náljanak maguknak. A tiltako­zó telekhiénák sem csinálnak titkot abból, hogy ők is a szent profitot látják veszélyben és szemérmetlenül kijelentik, hogy 400 modern olcsó ház, leszállíta­ná az ő viskóik értékét és kénytelenek lennének a házbért leszállítani, végül pedig tilta­koznak az ellen, hogy abba az előkelő negyedben ahol eddig tízezer dolláros épületeket épí­tettek, most az olcsó házak épí­tésével a szegényebb prolik is oda tolakodhatnak, sőt uram bo­csás meg, hogy ugyan abban a fürdőben fürödhessenek ezek a prolik, ahol ők fürdethették ez- ideig a jól táplát hájas testüket. Egy pengőt teszek egy fület- len gomb ellen, hogy ezek a te­lekhiénák eredményt fognak el­érni és megakadályozzák a po­litikusok utján azt, hogy mun­kások az úri negyedben egészsé­ges lakásokban lakjanak. Hát nem érett meg ez a szé­gyennélküli profitot védő rend­szer arra, hogy elpusztuljon és helyébe jöjjön az egyenlőséget megvalósító Ipari Demokrácia? A HABSBURG ÖLÖK Ugylátszik, hogy Habsburg Ottó amerikai útja nemcsak a szocialista Göndört lágyította meg, hanem az eddigi kurucko- dó hazafiak is átvedlettek Habsburg imádóvá és egységes propaganda indult meg magyar Amerikában a Habsburgok mel­lett. A Népszavában és Szabad­ságban hasábos cikkekben öm- lengenek az eddigi Habsburg gyűlölő 48-askodó református papok, kik elvannak bájolva at­tól, hogy a Habsburgok 400 éves uralma után akad egy ifjú a családban ,aki megtanult ma­gyarul. Mi jól tudjuk, hogy minden cselekedetnek a rugója gazdasági érdek és ez az Ottó sem tanult volna meg magya­rul ha “dicsőségesen” uralkod­na a magyar trónon, mint ahogy egyetlen őse sem tanult meg sqha. De miután elvesztette a job- ját, annak a vissza szerzéséhez van szüksége arra, hogy ma­gyarul is tudjon, mint ahogy szüksége van arra is, hogy ide jöjjön a “demokráciát” tanul­mányozni. De nem felejtettük el azt sem, hogy ez a fickó már egyszer volt ilyen tanulmány utón, amikor a spanyol, polgár­(Folytatás) Amikor tehát a diktatúrák káros következményeiről beszé­lünk, és amikor határozott bi­zonyítékokat sorakoztatunk föl aziránt, hogy a diktatúrák hasz­nálatával a munkásság nem sza­badulhat föl a bérrendszer el­nyomatása alól, akkor csak ter­mészetes, hogy mindenfajta diktatúrát értünk ezalatt és beleszámitódik a fasizta dikta­túrák, az áldemokratikus dikt a­túrák és a proletár diktatúrák káros hatásai. Itt azonban egy határozott kérdés kerül elénk, melyre határozott választ kell adjunk, bármilyen színben is tűnik föl állásfoglalásunk. Es ez a kérdés, ha annyira káros­nak tartjuk a diktatórikus rendszereket, és ha azokkal szemben az áldemokratikus rendszereket tartjuk előnyö­sebbnek, akkor egyszerűen a mai kapitalista rendszer védel­mezőivé lettünk, és nincs helye annak, hogy mint osztályharcos forradalmárok álljunk a mun­kások elé. Különösen ezt szeretik han­goztatni a kommunista part Sztálin féle hűséges követői, de a Sztálin ellenes Trotzkyisták is hasonló érvelésekkel állnak elő. Ugyanazok a politikai párt- hivek, akik csak röviddel ezelőtt a Roosevelt féle áldemokratikus rendszer határozott támogatói voltak. A legutóbbi választásnál minden Sztálin hívőnek, kutya­kötelessége volt az áldemokra­tikus kapitalista kormányzat politikai képviselőire szavazni. Amit persze fasizta ellenes egy­ségfrontnak kereszteltek el ak­kor. Mi akkor is mint osztály­harcos forradalmárok, politikai chop suey-nak neveztük a pro’e- tár diktatúra hirdetőinek a ténykedéseit. Akkor is mint osztályharcos forradalmá r o k megállapítottuk azt, hogy a po- tikiai kormányzat az iparok urainak cseléd szolgálata, ural­muk fönntartására, ahol a mun­kásosztálynak semmi keresni valója nem lehet. Tehát semmi szándékunk az áldemokráciát védelmezni, de viszont azt megállapítani, hogy aki a diktatúrának ellensége az áldemokrácia védelmezője min­den alapot nélkülöző megállapí­tás- Mert igenis lehetünk ellen­ségei a diktatúráknak, de ugyanakkor ellenségei, sőt ha­lálos ellenségei vagyunk az ál­demokráciának is. És ha mé­gis megál'apitjuk, hogy a mun­kásosztály öntudatos forradalmi fölszabadulásának előkészítésé­re mégis előnyösebb az álde­mokrácia, akkor tesszük azt az­ért, mert a tények elől nem zár­kózhatunk el. Mert az áldemok­rácia alatt, mégis van egy kis háború alatt Burgosba a Franco főhadiszállásán “tanulta a de­mokráciát”. Csak ostoba, az orránál to­vább nem látó hazafiságtól el- kábitott emberek hiszik el azt, hogy egy Habsburg magyar és demokrata lehet- Mi vele szem­ben a régi jó közmondáshoz tartjuk magunkat, amely úgy szól, hogy kutyából soha sem lesz szalonna. szólás és sajtószabadság, kriti­ka jog, mely a vélemények ki­cserélésére alka’mat ad. Egy bi­zonyos fokú egyéni szabadság, persze ehhez számítódik a kapi­talista rendszerben az éhenha- lás szabadsága is. Ezért harcolunk az áldemok­ratikus kapitalista rendszer el­len és nyíltan hirdetjük, hogy azért szervezkedünk, hogy ezt az igazságtalan rendszert egy­szer és mindenkorra megdönt- sük. És addig mig az áldemok­ratikus rendszer erre alkalmat ad, addig a diktatórikus rend­szer nemcsak, hogy nem ad al­kalmat, de a munkás szervezke­dést szigorúan ü’dözi, és a szer­vezkedésnek még a csiráját is kiirtja. Amikor tehát a demok­ratikus rendszer alatt forradal­mi szervezkedésre szóllitjuk a munkásosztályt, ennek a rend­szernek a megdöntésére, hogy ezáltal ezt a rendszert védel­meznénk, hát ezt á'litani képte­lenség volna. Sok száz munkás­harcos börtönbe került és sokan az életüket áldozták föl, azért a kis szólás és sajtó szabadság­ért ami ma még van és mindezt csak úgy egyszerűen a diktatú­ra véres terror uralmának a ta­risznyájába belegyömöszöljük, hát ez volna aztán megbocsát­hatatlan munkásellenes cseleke­det. Megpróbálta az áldemokrácia is hatalmának erejét diktatóri­kus intézkedésekkel kipróbálni, de ott ahol a munkások egy tö­mege forradalmi kiképzésben részesültek és legalább részben szervezve voltak, sikerrel ver­ték vissza szándékaikat. Hogy aztán a munkások harcát vérbe fojtják és a munkásharcosok legjobbjait zárják börtönbe a demokráciák alatt is és különö­sen most, a munkásüldözés kezd mélyebben kibontakozni, hát ez mind csak azért lehetséges, mert a munkásosztály nem használta még ki az áldemokrá­cia által nyújtott alkalmat, hogy gazdasági szervezetét fel­építse, ^ hogy az áldemokrácia túlkapásait vissza verni képes legyen. Mi nem lettünk követői a fas­izta ellenes jelszóba burkolózott egységfrontnak, ugyanúgy nem leszünk követői a fasizta-kom- munista egységfront uj iránye1- vének- Amikor tehát súlyos kri­tikánkat úgy a diktatórikus mint az áldemokratikus rend­szerekkel szemben hangoztat­juk, nem esünk tévedésbe egyik oldal támogatását illetőleg sem. Ellenben a diktatúra védelmezői elkövetik azt a tévedést, hogy a fasizta-kommunista egység­front támogatói lesznek. Az ál­demokratikus rendszer alatt, a munkás szervezekedésre meg­Diktatúra vagy Demokrácia? Irta: Fishbein László

Next

/
Thumbnails
Contents