Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-30 / 1104. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1940 máricus 30.

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

A BŐSÉG . . .

A közelmúlt napokban az amerikai magyar lapok, egy magyarországi tudósítást közöltek, amely szerint a szülőhazánk Európában az egyetlen ország, ahol bőségesen van minden élelem, ezért korlátozás nélkül szerezhető be minden. Mi jól tudjuk azt, hogy nemcsak Magyarországon, de még az agyonkorlátozott náciországban is bőséges élelem áll a jegyrend- szer dacára is mindenki részére ha — pénze van. Magyarországon ma még nincs jegyrend- szer, de ott ma is már csak az tudja megfizetni a horribilis magasra ugrott élelmiszer árakat, akinek dagadt a bukszája, ez pedig az éhbéren dolgozó magyar munkásról egyáltan nem mondható el- Hogy a magyar munkásnak milyen árakat kell fizetnie, arra jellemző a tojásnak, ennek a nagyon fontos élelmiszernek az ára, amelyet az elmúlt hetekben olyan magasra szöktettek fel az élelmiszer uzsorásokkal szövetkezett magyar nagy gazdák, hogy a magyar proli álmodni sem mer tojásról. Magyarországon a legolcsóbb tojás ára 25 fillér darabonként, vagyis egy tucat tojás 3 pengő, ami amerikai pénzben is legalább 50 centnek felel meg. Ezt akkor értékeljük, hogy mit jelent, ha tudjuk azt, hogy a falusi napszám ma 1 pengő vagyis 4 tojás ára, mig Budapesten 20 fokos hidegben 8 órai hóhányásért a város 3 pengőt fizetett, vagyis egy tucat tojás árát.

Hát nem tej jel-mézzel folyó ország Magyarország, ahol a ro- botosnak lassan éhen kell halnia?

CSAK FINOMAN

Az amerikai magyar újságok a “magyar kultúra fáklya hordozói” szokják mondogatni, jól beszeszelt állapotban azokon a banketteken, amelyeket ezek az újságosok a maguk részére, különböző cimeken rendeztetnek. A legközelebb aktuáhs jubileum a bridgeporti náci újság “fáklya hordozójáé” Csongrádi tatyué lesz, akiről a fél nótás Birinyi azt Írja, hogy az amerikai magyarság “hálát adhat az Istennek, hogy egy ilyen nagy lelket adott neki”.

Ez a jubiláns fáklya hordó, ki nem annyira a kultúra, mint inkább a hitlerizmus fáklyájával fertőzi a magyar közéletet, nagyon haragszik Göndör Fe- rencre mert már egy féltucat munkatársát hallgattatott el, megírva róluk, hogy közönséges rablógyilkosok voltak odahaza.

Legutóbb meg a new yorki munkatársról állapította meg, hogy hosszabb-rövidebb időt töltött el a trentoni és new brunswiki fegyházban sikkasztásért. Ezért nemes haragjának ez a kultúra vivő a műveltségéhez méltó módon ad kifejezést a lapjában, amikor a következő épületes sorokat adta le Göndörről :

“ . . . ezen már az sem segit, ha mérgében naponként háromszor is rágja a radai roszsebb a franci bácsi pofáját-”

Hát nem méltó módon kultúrálják Arany János nyelvét? Ehhez csak annyit, hogy ezt az épületes szóvirágot Ladányi Zsigmond a többszörösen megpofozott református pap követte el a krisztusi szeretet nagyobb dicsőségére.

TILTAKOZNAK

A farfieldi telekhiénák és házbéruzsorások, hatalmas tiltakozást rendeztek és elhatározták, hogy kerüljön amibe kerül, meg fogják akadályozni azt, hogy egy másik kapitalista vállalat a városka legszebb és legegészségesebb helyén 400 modern egy családos házat építhessen, amelynek az ára legfeljebb 4500 dollár volna. Természetesen ez a vállalat nem azért akarja építeni kormány kölcsönnel ezeket a házakat, hogy a mai rozoga házakban lakó munkások, aránylag olcsó és egészséges lakásokhoz jussanak hanem, hogy profitot csináljanak maguknak. A tiltakozó telekhiénák sem csinálnak titkot abból, hogy ők is a szent profitot látják veszélyben és szemérmetlenül kijelentik, hogy 400 modern olcsó ház, leszállítaná az ő viskóik értékét és kénytelenek lennének a házbért leszállítani, végül pedig tiltakoznak az ellen, hogy abba az előkelő negyedben ahol eddig tízezer dolláros épületeket építettek, most az olcsó házak építésével a szegényebb prolik is oda tolakodhatnak, sőt uram bocsás meg, hogy ugyan abban a fürdőben fürödhessenek ezek a prolik, ahol ők fürdethették ez- ideig a jól táplát hájas testüket.

Egy pengőt teszek egy fület- len gomb ellen, hogy ezek a telekhiénák eredményt fognak elérni és megakadályozzák a politikusok utján azt, hogy munkások az úri negyedben egészséges lakásokban lakjanak.

Hát nem érett meg ez a szégyennélküli profitot védő rendszer arra, hogy elpusztuljon és helyébe jöjjön az egyenlőséget megvalósító Ipari Demokrácia?

A HABSBURG ÖLÖK

Ugylátszik, hogy Habsburg Ottó amerikai útja nemcsak a szocialista Göndört lágyította meg, hanem az eddigi kurucko- dó hazafiak is átvedlettek Habsburg imádóvá és egységes propaganda indult meg magyar Amerikában a Habsburgok mellett. A Népszavában és Szabadságban hasábos cikkekben öm- lengenek az eddigi Habsburg gyűlölő 48-askodó református papok, kik elvannak bájolva attól, hogy a Habsburgok 400 éves uralma után akad egy ifjú a családban ,aki megtanult magyarul. Mi jól tudjuk, hogy minden cselekedetnek a rugója gazdasági érdek és ez az Ottó sem tanult volna meg magyarul ha “dicsőségesen” uralkodna a magyar trónon, mint

ahogy egyetlen őse sem tanult meg sqha.

De miután elvesztette a job- ját, annak a vissza szerzéséhez van szüksége arra, hogy magyarul is tudjon, mint ahogy szüksége van arra is, hogy ide jöjjön a “demokráciát” tanulmányozni. De nem felejtettük el azt sem, hogy ez a fickó már egyszer volt ilyen tanulmány utón, amikor a spanyol, polgár(Folytatás)

Amikor tehát a diktatúrák káros következményeiről beszélünk, és amikor határozott bizonyítékokat sorakoztatunk föl aziránt, hogy a diktatúrák használatával a munkásság nem szabadulhat föl a bérrendszer elnyomatása alól, akkor csak természetes, hogy mindenfajta diktatúrát értünk ezalatt és beleszámitódik a fasizta diktatúrák, az áldemokratikus dikt atúrák és a proletár diktatúrák káros hatásai. Itt azonban egy határozott kérdés kerül elénk, melyre határozott választ kell adjunk, bármilyen színben is tűnik föl állásfoglalásunk. Es ez a kérdés, ha annyira károsnak tartjuk a diktatórikus rendszereket, és ha azokkal szemben az áldemokratikus rendszereket tartjuk előnyösebbnek, akkor egyszerűen a mai kapitalista rendszer védelmezőivé lettünk, és nincs helye annak, hogy mint osztályharcos forradalmárok álljunk a munkások elé.

Különösen ezt szeretik hangoztatni a kommunista part Sztálin féle hűséges követői, de a Sztálin ellenes Trotzkyisták is hasonló érvelésekkel állnak elő. Ugyanazok a politikai párt- hivek, akik csak röviddel ezelőtt a Roosevelt féle áldemokratikus rendszer határozott támogatói voltak. A legutóbbi választásnál minden Sztálin hívőnek, kutyakötelessége volt az áldemokratikus kapitalista kormányzat politikai képviselőire szavazni. Amit persze fasizta ellenes egységfrontnak kereszteltek el akkor. Mi akkor is mint osztályharcos forradalmárok, politikai chop suey-nak neveztük a pro’e- tár diktatúra hirdetőinek a ténykedéseit. Akkor is mint osztályharcos forradalmá r o k megállapítottuk azt, hogy a po- tikiai kormányzat az iparok urainak cseléd szolgálata, uralmuk fönntartására, ahol a munkásosztálynak semmi keresni valója nem lehet.

Tehát semmi szándékunk az áldemokráciát védelmezni, de viszont azt megállapítani, hogy aki a diktatúrának ellensége az áldemokrácia védelmezője minden alapot nélkülöző megállapítás- Mert igenis lehetünk ellenségei a diktatúráknak, de ugyanakkor ellenségei, sőt halálos ellenségei vagyunk az áldemokráciának is. És ha mégis megál'apitjuk, hogy a munkásosztály öntudatos forradalmi fölszabadulásának előkészítésére mégis előnyösebb az áldemokrácia, akkor tesszük azt azért, mert a tények elől nem zárkózhatunk el. Mert az áldemokrácia alatt, mégis van egy kis

háború alatt Burgosba a Franco főhadiszállásán “tanulta a demokráciát”.

Csak ostoba, az orránál tovább nem látó hazafiságtól el- kábitott emberek hiszik el azt, hogy egy Habsburg magyar és demokrata lehet- Mi vele szemben a régi jó közmondáshoz tartjuk magunkat, amely úgy szól, hogy kutyából soha sem lesz szalonna.

szólás és sajtószabadság, kritika jog, mely a vélemények kicserélésére alka’mat ad. Egy bizonyos fokú egyéni szabadság, persze ehhez számítódik a kapitalista rendszerben az éhenha- lás szabadsága is.

Ezért harcolunk az áldemokratikus kapitalista rendszer ellen és nyíltan hirdetjük, hogy azért szervezkedünk, hogy ezt az igazságtalan rendszert egyszer és mindenkorra megdönt- sük. És addig mig az áldemokratikus rendszer erre alkalmat ad, addig a diktatórikus rendszer nemcsak, hogy nem ad alkalmat, de a munkás szervezkedést szigorúan ü’dözi, és a szervezkedésnek még a csiráját is kiirtja. Amikor tehát a demokratikus rendszer alatt forradalmi szervezkedésre szóllitjuk a munkásosztályt, ennek a rendszernek a megdöntésére, hogy ezáltal ezt a rendszert védelmeznénk, hát ezt á'litani képtelenség volna. Sok száz munkásharcos börtönbe került és sokan az életüket áldozták föl, azért a kis szólás és sajtó szabadságért ami ma még van és mindezt csak úgy egyszerűen a diktatúra véres terror uralmának a tarisznyájába belegyömöszöljük, hát ez volna aztán megbocsáthatatlan munkásellenes cselekedet.

Megpróbálta az áldemokrácia is hatalmának erejét diktatórikus intézkedésekkel kipróbálni, de ott ahol a munkások egy tömege forradalmi kiképzésben részesültek és legalább részben szervezve voltak, sikerrel verték vissza szándékaikat. Hogy aztán a munkások harcát vérbe fojtják és a munkásharcosok legjobbjait zárják börtönbe a demokráciák alatt is és különösen most, a munkásüldözés kezd mélyebben kibontakozni, hát ez mind csak azért lehetséges, mert a munkásosztály nem használta még ki az áldemokrácia által nyújtott alkalmat, hogy gazdasági szervezetét felépítse, ^ hogy az áldemokrácia túlkapásait vissza verni képes legyen.

Mi nem lettünk követői a fasizta ellenes jelszóba burkolózott egységfrontnak, ugyanúgy nem leszünk követői a fasizta-kom- munista egységfront uj iránye1- vének- Amikor tehát súlyos kritikánkat úgy a diktatórikus mint az áldemokratikus rendszerekkel szemben hangoztatjuk, nem esünk tévedésbe egyik oldal támogatását illetőleg sem. Ellenben a diktatúra védelmezői elkövetik azt a tévedést, hogy a fasizta-kommunista egységfront támogatói lesznek. Az áldemokratikus rendszer alatt, a munkás szervezekedésre megDiktatúra vagy Demokrácia?

Irta: Fishbein László