Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-30 / 1104. szám
1940 március 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal Diktatúra vagy diktatúra (B-y) Ezt a cimfejet a most folyó vitatárgy elnevezéséül azért választottam, mert pontosabban fedi a tárgyat, mint például: “Demokrácia vagy diktatúra”; vagy pedig “Áldemokrácia vagy Áldiktatura.” Másszóval, szerintem csak arról lehet a vita, hogy a munkások MELYIK diktatúrát választhatják, a burzsoázia vagy a proletárok diktátum-----------------------------------------ráját. Mert hát az csak terme- Amerikában több mint 35 éve szetes, hogy ha szabadon va- figyeltem és segítettem a mun- laszthatnank ilyen dolgokban, gazdasági szervezkedéskor az eszményi, azaz a tel- és az j-\VW és más gazdajes egyéni szabadságot választanánk. De ezt ma csak úgy lehet elérni, ha egy lakatlan szigeten egyedül élünk. Amig az ilyen teljes, vagy csak megkö- zelitőleg teljes szabadságot mint társas lény elérjük, addig sok társadalmi változásnak kell történni. A következő legkívánatosabb (és egy emberi társadalomban elérhető) viszony az igazi demokrácia volna- Azonban eme valódi demokrácia is diktatúra. A többség akarata érvényesül a kisebbség akaratával szem* ben és ha hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy ez helyes, akkor nem is fáj a többség diktatúrája. Mindaddig, amig a többség a kisebbségnek a vélemény szabadságát és a propaganda lehetőségét el nem veszi, addig könnyebben eltűrhető az alárendeltsége. Idáig talán mindenki egyetért velem. A vita valószinüleg a következő pontok felett lesz. 1. A burzsoa demokrácia, a kapitalizmus fejlődésének egy fokán nem valódi demokrácia. Vagyis, nem a többség akarata érvényesül és ha ez nem is volna igaz, de feltétlenül igaz az, hogy a kisebbséget megfosztják a vélemény és a propaganua szabadságtól. Sokan ÁLTATJÁK magukat még a munkások közül is, (beleértve a szociáldemokraták egy részét) azzal, hogy a burzsoa demokrácia utján el lehet érni a szocialista társadalmat. Főleg parlamentáris akcióval. (Szeretném remélni, hogy a Bérmunkás olvasói közül egy sem lesz, aki azt hiszi, hogy a BURZSOA DEMOKRÁCIA UTJÁN elérhetjük az ipari demokráciát, akár gazdasági akcióval is.) 2. A kapitalista társadalomban a folyton kisebbedő kisebbség sokféle eszközzel érvényesíti az akaratát, de a fejlődésének egy bizonyos fokán a LEGFŐBB ESZKÖZ AZ ÁLLAMHATALOM. Azzal védi a gazdasági érdekeit és hatalmát a gazdasági erejével. (Azt hiszem, hogy az IWW-nak és a szindikalistáknak az összes érveit ismerem, amelyek szerint az “államhatalom nem hatalom’’ “a politikai hatalom csak a gazdasági hatalomnak a visszatük- rözése, tehát nem fontos HA a munkások megszervezik az ő saját gazdasági erejüket.” Itt adott lehetőségre való figyelmeztetés, osztályharcos forra- dahni munka. A munkásosztálynak föl kell építenie ipari szervezetét, és ahogyan azt építi úgy gyöngíti az áldemokrácia erejét és az igazi demokráciának az ipari demokráciának az alapjait rakja le. (Folytatjuk) sági szervezetek harcainak az alapján mondom, hogy az államhatalom valódi és veszélyes eszköze volt a tőkés osztálynak, amellyel megakadályozta éppen azt a feltételt — a munkások gazdasági erejének megszervező sét — aminek az alapján nem volna fontos az államhatalom.) A munkások minél osztálytu- datosabbak, minél céltudatosabbak ( a szocializmust tűzve ki célnak) és minél erősebbek a szervezeteik, annál gyakrabban és annál nagyobb mértékben ütköznek össze a tőkések állam- hatalmával és a burzsoa demokrácia egyre nyilvánvalóbban alakul át véres diktatúrává. Amikor elérjük az imperialista háborúk meg nem szüntethető folyamatát, akkor a demokrácia fügefalevele teljesen lehull és helyét elfoglalja az a korbács, amit fasizmusnak nevezünk ma, de ami nem más mint államhatalom, a burzsoa diktatúra teljesen kifejlett formájában. 3. Ha a munkások célja a köztulajdonon alapuló kollektiv rendszert megteremteni, úgy nem kerülhetik ki a harcot' és meg kell hóditaniok az államhatalmat bármilyen eszközzel; meghódítani, elfoglalni, hogy helyébe a saját maga SAJÁTOS államhatalmát állítsa fel, mert erre épp oly szüksége van a forradalmi vívmányok védelmére, mint amilyen szüksége volt a tőkés osztálynak a saját érdeke védelmezésére. A munkásosztály nem veheti át a tőkés osztály SAJÁTOS államhatalmát, azt helyettesíteni kell az ö SAJÁTOS államhatalmával. (Csak egy-két példát erre: a politikai parlamentet felváltja az iparokat képviselő tanács; az arisztokráciát felváltja a munkásság a hadveze- tőségben; és igy tovább. Ezt az államhatalmat sokkal jogosabban lehet igazi demokráciának nevezni, mint a burzsoa demokráciát még a legjobb formájában is. Azonban úgy Marx, mint Lenin proletár diktatúrának nevezték el. És ez a helyes elnevezés. Mert elnyomnak egy kisebbséget. Erre az e1- nyomásra addig van szükség, amig ellenforradalmi erők vannak. Azonban, ahogy szűnik az ellenforradalom lehetősége és amint fejlődik a terme’és, amely alapján mindenkinek bőven jut mindenből és a nevelés utján elérték az emeberek azt a fokot, hogy minden törvény nélkül, minden rendőr nélkül szabadon és helyesen cselekszenek, AZ ÁLLAM MEGSZŰNT. 4. Minden társadalom változásához megfelelő anyagi (materiális) feltételek kellenek- Ez az ELSŐ fontos kellék. A MÁSODIK: a tömegek öntudata. Az úgynevezett nagy emberek szerepe csak harmadrangú. A történelem úgynevezett “ideális” felfogása szerint fontos az, hogy egy “nagy” ember, vagy “jó” ember vagy “rossz” ember van a dolgok és nemzetek élén. Bár nem jelentéktelen a nagy tehetségek szerepe, de a megfelelő körülmények nélkül, például DeLeon nem lett Lenin; Lenin pedig épp oly jelentéktelen erő maradt volna, mint DeLeon. Trotzky nem bukott volna el, Sztálin és Hit’er nem győztek volna, ha materiális körülmények nem diktálták volna az eseményeket. így a lenini pro’etárdiktatu- rának az elkorcsosodása egy klikk vagy egyéni diktatúrává más magyarázatban található, mint pusztán a személyekben. És ha eljön a proletár forrada- ’om anyagi feltételei nemzetközi méretekben és ha a munkásosztály öntudata ki lesz fejlődve, a helyzet megfogja találni a maga “nagy” és “jó” emberét. “HA a munkásosztály öntudata ki lesz fejlődve!’ Ez a nagy “HA” az a nagy feltétel, amelyet csak úgy lehet biztosítani, hogy reálisan fogjuk fel a helyzetet a tényeket keressük és azokon a helyes elméletet építjük fel. 5. Én a vita tárgyát illetőleg, a fentiekben látom a lényeget és minden kétség nélkül állítom, hogy azok, akik a Marx-Lenin- féle “proletár diktatúráival szemben a polgári demokráciát védik, azok nem szolgálják a munkások öntudatositását- Ellenben akaratlanul is a tőkések maszlagénak esnek áldozatul jó maguk is. Az “orosz kérdést” azaz az orosz forradalom sikerét és ha- nyat'ását egy külön cikkben fogom elővenni, ha módom lesz rá. Addig is vegye elő az olvasó úgy Szabó Ervinnek, mint Leninnek a Marxista tanok ismertetését. NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) Látjuk, hogy A. emelkedése, hogy vonja maga után a munkaerő értékének az emelkedését. Ezért, nem a kereskedőket kell okolnunk, ha a munkaerőnk után nem kapjuk meg a munkaerőnk értékét. Kényszerülünk magasabb bért követelni, hogy megélhessünk. De a magas árak nem jelentik szükségszerüleg azt, hogy az élelemnek, ruházatnak stb- magasabb lett az értéke. Jelentheti azt is, hogy az aranynak vagy a csereeszköznek alacsonyabb lett az értéke. Minden áru természetszerűleg csökken az értékében, amint a modern termelés kevesebb munkaerőt kíván az előállításához. Az aranynak esetleg gyorsabban csökken az értéke, mint a húsnak, ruhának, búzának, cipőnek, kenyérnek. így az A. értéke csökken, de a B. (munkabér) értéke gyorsabban csökken. Mivel az arany (munkabér) értékének a csökkenése felülmúlja az életszükségletek csökkenését, mindig kevesebbet lehet azért becserélni. Egy dollárral kevesebb húst vásárolhatunk ma, mint öt év előtt. A reformerek alacsony árért kiabálnak, ellenben a forradalmárok magasabb bért (a munkaerejük értékét) követelik. Ugyanakkor törekednek a bérrendszer eltörlésére. Mindenfelé tapasztalhatjuk a munkabéreket lassanként emelkedni, hogy fedezhessék az életszükségletek cikkeinek emelkedő árátMegtörténhetik, hogy még mindig ugyanannyi dollár bért kapunk, mint azelőtt, de ezen dollárok értéke csökkent. A valóságban a mukabérünk csökkent. Amennyiben nem elegendő arra, hogy megvásárolhassuk azzal az életszükségleteket, a munkáltatónk nem adja nekünk a munkaerőnk értékét. 1- Az árak emelkedése bekövetkezhet az áruk értékének az emelkedéséből. Ennek megfelelőleg magasabb bért kell kapnunk, ha a munkaerőnk értékét akarjuk megszerezni. 2. A munkabér (pénz) értéke annyira csökkenhet, hogy nem vásárodatjuk meg azzal az életszükségleteket. Hacsak nem fogunk ennek megfelelő több bért kapni, kevesebbet nyerünk, mint a munkaerőnk értékét. MONOPOLIUM-ÁRAK. Az előbbi fejezeteken keresztül képzeletben halljuk a reformereket kérdezni: “De mi van a monopólium áraival?” Először is soha sem volt még tökéletes állandó monopólium. Vannak acélgyárak Kínában, Japánban, Angliában és Németországban, amelyek ellátják az amerikai piacot és olcsóbban árusítanak, mint a hazai termékek. Kínából olcsóbban szállítanak mostan Californiába ecélsineket, mint az amerikai gyárak. Vannak még sok független olaj társulatok több országban. Automobil járatok, villamos vonatok, repülőgépek és viziutak mind befolyással vannak a vonatokra. Ha a vasutak a rendelésnél magasabb szá’litási dijakat szabnak, a gyáros más városba hur- eoJkodik. Reménykedhetnek abban, hogy áldandó monopóliumot létesítenek, de mindig meg van a fenyegető veszélye, hogy valaki előáll valami helyettesítővel Mindig igyekszik valaki valami helyettesítő feltalálására. (Folytatjuk)
