Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-06 / 1092. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 január 6. EGYRŐL-MASROL Elmondja: Z. J. KARÁCSONY UTÁNI GONDOLATOK Úgy mondják karácsony a “szeretet ünnepe”. Bár tagadhatatlan, hogy napjainkban a szeretet megnyilatkozását nagyon elhomályosítja az üzleti érdek. Akiknek eladni valójuk van, azok kiabálnak legjobban, hogy felkeltsék a közönség érdeklődését és vásároljanak. így karácsonykor előkerülnek a porlepte áruk és különleges magas árakat szabnak rájuk, mert a vásárló közönségbe annyira beleverték, hogy a szeretet csak úgy nyilatkozhat meg, ha szeretteiket valamelyes ajándékkal lepik meg, hogy mindent megvásárolnak, ami eladó. Karácsony előtti napokban az üzleti negyedek különösképpen zsúfoltak. Mindenki vásárol és mindenki csomagokkal megrakva jár az uccákon, a villamosok és autók ezrei gyűlnek össze az üzleti negyedek környékén és szállítják el a sok megvásárolt ajándékot. Az üzletemberek pedig boldogan dörzsölik kezeiket és mosolygós arccal mondják, hogy: “ez a legkellemesebb karácsony” mert jó üzleti forgalmat csináltak. Végre aztán elérkezett karácsony napja. A napi sajtó a “Kellemes karácsony” kívánságától hangos. A rádiók ez alkalomra különleges alkalmi műsort készítettek elő és emellett a különféle templomok miséit közvetítették. Egész nap zsoltárok, karácsonyi himnuszok és karácsony jelentőségét ismertető prédikációk hallhatók. Még a hirdetésekkel túlzsúfolt magyar rádió órák is zsoltárokat préselték a hirdetések közé és valamely magyar pap tartotta az alkalmi beszédet. A nagyvárosi napilapok, jótékony egyesületek, a különböző klubbok és intézmények már hetekkel karácsony előtt gyűjtést indítottak, hogy karácsonyra “örömet” szerezzenek a nyomorgóknak. Élelmiszert, ruhát és egyéb “ajándékot” osztanak szét karácsonykor az éhezők és nyomorgók között — már akinek jut — hogy ha az év 365 napján nélkülöznek, legalább karácsonykor vigadjanak. És ennek végeztével megelégedetten dörzsölik kezeiket, hogy hivatásukat egy évre befejezték. Ezek a karácsonyi beszédek és cselekvések különös érzelmeket váltanak ki a gondolkozó hallgatók és szemlélőkből. Hiába kutatjuk, sehogy sem tudjuk felfedezni az igazi szeretetet, az önzetlenség megnyilatkozás á t ezekben a beszédekben és tettekben. Bármerre fordulunk mindenhol érdeket és képmutatást látunk. Az üzletek a karácsonyi busás haszon érdekében a legagyafurtabb terveket dolgozzák ki, hogy kihúzzák a vásárlókból még a megnem keresett dollárokat is. A sajtó és rádiók az üzletek szolgálatában szintén anyagi érdekből a “szeretet ünnepéből” országos vásárt csinálnak és az év 365 napján megcáfolják mindazt, amit ezen az egy napon a szeretetről hirdetnek. Lehet-e kellemes és boldog az emberiség akkor, amikor ebben az országban több mint tiz millió ember a munkanélküliség következtében az éh-halállal küzd, amikor megfelelő ruházat és lakás hiányán a tél fagyasztó hidege tizedeli soraikat. Egy másik tiz millió oly szégyenletes munkabérek mellett huzza az igát, amely ugyan az éhen- haláshoz sok, de abból emberhez méltóan megélni lehetetlen. Az amerikai bérmunkások fele állati színvonalon tengeti életét és amikor ezen viszonyok megváltoztatásáért harcot indít, a kapitalista osztály szócsövei, a sajtó, a rádió és szószék, amelyek most karácsonykor a szeretetről óbégatnak a legnagyobb gyűlölettel rontanak a harcoló munkások ellen és mindent elkövetnek ezen szégyenletes állapotok megtartásáért. Lehet-e kellemes és boldog karácsony, amikor a tenger túlsó partján az emberek vadállatok módjára rontanak egymásra és gyilkolják egymást minden elfogadható ok nélkül. Ugyan azok, vagy azok osztálytársai, akik itt a “szeretetről” prédikálnak, ott, túl a tengeren gyűlöletre és gyilkosságra buzdítják az embereket, mert ott az uralkodó osztály érdekei úgy kívánják. Vagy ki hinné el, hogy azok a szerencsétlen orosz katonák, akik ezrével véreznek és fagynak meg a finn hegyekben azért támadták meg Finnországot, mert nem szeretik a finneket. A német, francia, angol és más országok katonái nem azért gyilkolják egymást, mert “ellenségük” a másik ország katonái, hanem az uralkodó osztály parancsára. És erre a gyilkolásra kellőképpen készítik elő a harcvonalba induló katonákat a sajtó, rádió és szószék. Mindezeket látva, mely gondolkodó ember hihetné el, hogy itt valóban “szeretetről” és nem képmutatásról van szó? Ki nem kétlekedne a “szeretet” ünnepén a “béke érdekében” elhang zott prédikációk és imák őszinteségében? Mert ha volna ezekben őszinteség, akkor annak odaát is meg kellene nyilatkozni. De amig itt a templomokban a szeretetről prédikálnak, odaát ugyan azon vallás szószólói, papjai megáldják a katonák fegyvereit, hogy mennél többet gyilkoljanak le a másik ország ugyan azon valláshoz tartozó fiaiból. Ha a vallások tényleg az emberiséget szolgálnák és nem az uralkodó osztályt, módjukban volna ennek az embermészárlásnak véget vetni. A világ minden részében vannak hívői a vallásoknak. Pl. a római katholikus vallás egyforma az egész világon és a szálak minden országból Rómába futnak össze. Ezen vallásnak elegendő hívői vannak minden országban ahhoz, hogy döntő befolyást gyakorolhatnának a háborúra. Ha a pápa kiadná a rendeletet, hogy a katho- likusok tagadják meg testvéreik legyilkolását tekintet nélkül, hogy milyen nyelvet beszélnek, az embermészárlás nem folyhatna tovább. Ehelyett azonban imádkoznak a békéért, az imádság pedig még sehol sem akadályozta meg a háborút. Az emberi szeretet egyetlen őszinte képviselői a világ osztálytudatos munkásai, akik oly társadalmi rendszer felépítésén fáradoznak, amelyben nem lesznek osztályok, nem lesz kizsákmányolás, nem lesz nyomor, nem lesz profit, nem lesznek országhatárok, nem lesz ur és szolga. A társadalom minden tagja köteles lesz 'dolgozni és mindenki szükséglete szerint részesül a termelt javakból. Ily rendszerben nem lesz munka- nélküliség, mert mindenkinek muszáj lesz dolgozni, ha élni akar. A munkaképtelenek nem fognak nyomorogni, mert azokról a társadalom fog gondoskodni. Mindenkinek módjában lesz képességeinek megfelelő munkakört választani és igy a munka nem lesz teher. De nem lesznek herék, akik csak más munkája után élősködnek. Még a jelen rendszer kizsákmányolóinak is meg lesz a joguk — sőt kötelességük lesz — dolgozni, amely jogot ők tőlünk megtagadnak. Ez lesz az Ipari Demokrácia. Ily rendszer felépítésén fáradoznak a világ forradalmi osztálytudatos munkásai, mert ez az egyetlen rendszer amely megszüntetheti a nyomort, szenvedést és gyűlöletet az emberiség között. Akik ennek ellenségei, azok hiába írnak, szónokolnak, vagy prédikálnak em- berszeretetről, nem egyebek képmutatóknál. MEDDIG TERJED A HAZAFISÁG Mint ismeretes a jelen new deal kormánynak számos ellensége van a munkáltatók, nagy üzleti,vállalatok vezetői és bankárok között. Ez nem azért van mert talán a kormány tényleg oly sokat segített volna a munkásságon, mint ahogy a munkáltatók azt ráfogják, hanem mert az ország terheinek egy kicsi részét a munkáltatók és haszonélvezők vállaira rakták, hogy ezáltal megmentsék a rendszert az összeomlástól. A bevezetendő rendszer kidolgozatlan volt amikor Roosevelt átvette a kormányzást és olyan embereket vont be segítségül a különböző ipar és üzleti vállalatokból, akik rokonszenveztek terveivel és úgy igyekeztek a dolgokat elintézni, hogy a “kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon”. így került be John W. Hanes is a new deal kormány “brain trusztjébe” aki mielőtt ezt az állást elfoglalta a Wall Street- ten volt bankár. Ezt a Mr. Hanest a közelmúlt napokban meghívták egy keleti városba a kereskedelmi kamara bankettjére és miután elmondta beszédét és a kérdésekre került a sor, felugrott egy bankár, aki kiengesztelhe- tetlen ellensége a new deal kormánynak és izgatottan követelte az okát, hogy miért nincs az üzletembereknek megfelelő képviselőjük Washingtonban eszelősök és bolondokon kívül? “Én megmondom önnek uram — felelte Mr. Hanes. Úgy találtam, hogy a hazafiság megszűnik a 30 ezer dollár évi jövedelemnél. Ebben a pillanatban keresek egy megfelelő embert aki a pénzügyi hivatalnak segítene kidolgozni az adó járulékot az üzletre vonatkozólag. Az én évi fizetésem 9.000 dollár. Ezen tisztség, amelyre embert keresnek 8.000 dollárt jövedelmez. De tudomásom van arról, hogy ön egy jó bankár és vezető ember ebben a városban; éppen olyan, amilyenre nekünk szükségünk volna Washingtonban, hogy ezt az adó tervezetet az üzletemberek megelégedésé r e dolgozná ki. Elismerem, hogy 8.000 dollár nem sok, de a kormány csak ennyit fizet. Azonban teszek önnek egy ajánlatot. Ha elfogadja ezen állást, én a saját zsebemből megtoldom 1.000 dollárral az évi fizetést, igy annyit fog kapni amennyit én kapok.” A bankár természetesen nem fogadta el az ajánlatot, őnála a hazafiság ott kezdődik, ahol az ő érdekeit szolgálja. Szerinte a kormány hivatása a haszonélvezők jogainak védelmezése és az elnyomottakat megfelelő színvonalon tartani a korlátlan kizsákmányolásra. Az éhezők dögöljenek éhen. Ha lázadnak, a kormány kötelessége azokat lelövetni, nem pedig munkával, vagy élelemmel ellátni. És állandóan azt bömbölik a füleinkbe, hogy mi “demokratikus” országban élünk. Hát ez igazán nagyszerű demokrácia. VÉLETLENSÉG Egy Marshall névre hallgató itteni generális, egy beszédében megvádolta a történészeket, hogy a háborús történeteket nagyon egyoldalúan írják meg; de különösen az iskolai hallgatók részére úgy, hogy a háborúk jó oldalát és csak a nagy győzelmekről számolnak be, de sohasem írnak azokról a szenvedésekről és vesztességekről amit a háború okoz. Azt hiszem, hogy ez a generális is rövid időn belül a nyugdíjasok lisztá- ján lesz. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
