Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-06 / 1092. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-ealss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. HÍR SZEMLE _________írja: KY._________ ROOSEVELT elnök utóbbi béke lépésének, felette nagy fontosságot tulajdonítanak a kapitalista újságok. Ugyanis az történt, hogy elnökünk béke követet nevezett ki a római pápához. Azért Írom, hogy római, mert könnyen félre érthetnék az olvasók, mivel vannak másutt is pápák. A kinevezett követ egyénisége pedig senki más, mint a hatalmas acéltröszt volt reprezentánsa és a munkásoktól elrabolt javak haszonélvezője. Ezzel egyidejűleg felszólította a különböző vallási felekezeteket, hogy lépjenek egységes akcióba a világbéke érdekében. Nagyszerű ötlet ez elnökünktől, akinek jóhiszeműségében nem kételkedem, azonban mégis csak nagyképűsködésnek tartom az egész cécót, mivel zseniális elnökünk is éppen oly jól tudja, mint bárki közülünk, hogy az imperializmus hadászai az egész világon markukba röhögnek minden olyan erőlködésen, amelynek nincsennek meg a gazdasági támasztékai. Hiszen a háborúskodás nem azért folyik, mert emberek haragszanak egymásra, vagy mert volnának akik a békét ne áhítoznék, hanem azért, mert a haszon termelés rendszere egyre több piacnak elhóditására törekszik. Kénytelen újabb piacok után kutatni, hogy a készárut haszonért eladhassa. Ha pedig nem akad kimeríthetetlen piacra, akkor elhódítja gyöngébb versenytársától, ha kell fegyveres erőszakkal. Ebből a tényből kiindulva láthatjuk, hogy elnökünk újabb lépése ismét csak a falrahányt borsónak a sorsára jut. Csak újszerű fol- tozgatást jelent a kapitalizmus foszladozó rendszerén. FELFORDUL minden jó érzésű ember gyomra, annak a sok kárörvendő hírnek olvasásán, hogy miként gyilkolják a finnek az oroszokat és viszont. Az egyik hir szerint a ‘finnek bekerítették és elpusztították az ellenfélt az egyik ütközetben”. Kultur ember csak fejcsóválva vehet tudomást ilyen vadul, a barbár korszakot is megszégyenítő mészárláson való ujjnogáson. Csak undorral és az emberi legnagyobb szégyenérzettel, vagy megvetéssel gondolhatunk az olyan civilizációra, amelyben az emberi élet csak annyi értékkel bir, amennyiben azzal az uralkodó osztály érdekét szolgálja. Mihelyst nincsen szükség reája, vagy életéből nem tudnak hasznot kipréselni, mintha nem létezne úgy tekintenek el felette. Nagyon szomorú eset, hogy akadnak úgynevezett osztálytudatos munkások is, akik éppen úgy örvendenek ha a finnek ellenfelei kerítik be a viszont ellenfeleket és mészárolják halomra .akárcsak a haszonérdekeltségek, mikor a finnek teszik ugyan(Folytatás a 8-ik oldalon) CLEVELAND, 1940 JAN. 6 NUMBER 1092 SZÁM A KAPITALISTA TERMELÉSI RENDSZER VÉGELGYÖNGÜLÉSÉNEK VAGYUNK ÉLŐ TANÚI Szükségtelen bárkinek is feltétlenül haladó társadalmi fel-^ fogással rendelkezni arra, hogy meglássa a mai termelési rendszerünk vergődését. Hiszen a mindenkori magántulajdon védelmezői és áldásáainak hirdetői is kénytelenek beismerni, hogy nagy bajok vannak a mai rendszer termelésének összetételében. Beismerik és nyilvánosan is bevallják, hogy társadalmunk létalapja a termelésből és azzal“*» párhuzamban emelkedett másfél század alatt hatalmasságának végső magaslatára. A kapitalista társadalmi rendszer gazdagságát is azzal mérik, hogy mennyi értékű javakat termeltek ki a föld megmunkálásából, a bányákból, olajmezőkről és gyárakból. A szorgos munkáskezek milliói járultak hozzá, hogy a magántulajdon rendszere eljusson a javak felhalmozódásának azon fokára, amidőn minden gazdagságának és bőségének dacára is képtelen a szükségleteket kielégíteni. Ezt mindenki tudja, vagy legalább is érzi és szükségtelen volna külön bizonyítani, azonban a kapitalizmus megfizetett ügynökei kényszerítenek állandóan arra, hogy a tényeket munkás felfogásból, munkások okulására megvilágítsuk. Lássuk hát hogyan állunk a magán- tulajdon előnyeivel? SZÁZEZER EMBER A FÖLDRENGÉS ÁLDOZATA. Törökország történetében ez volt a legnagyobb töme- szerencsétlenség. Még talán hetek fognak eltelni, amíg megközeleitőleg is ösz- szeállithatják azoknak listáját, akik az elmúlt heti Törökország nyugati részében történt földrengések áldozatai lettek. Egyes területeken, mint pl. Anatolisban nyolcszor rendült meg a föld és az összeomló épületek 20.000 embert temettek maguk alá. Erzincan városban kórház, iskola és a város egy része elsüllyedt egy a föld lökés folytán megnyílott 400 lábnyi szakadékban. A föld lökéseket Európa más részeiben is érezték. Dél-Afrika különböző részeiben mintegy 25 földlökésről ad hirt a táviró. Gyengébb megmozdulásait a földnek az Egyesült Államok nyugati partvidékein is észlelték. A MAGÁN VÁLLALKOZÁSOK EREDMÉNYE A magántulajdon előnyeinek magasztalói szerint, rendszerünk azért került kátyúba, mert a magán vállalkozások elé állandóan gátat emelnek nemcsak az önkényes kormányzati rendszerben, de itt ebben a nagyszerű demokráciában is. Tehát szerintük, jólesik felújítani és olvasni az Ipari Hirszemléből, (Industrial News Review) hogy ebben az országban közel 7.000.- 000 (hét millió) tanya van magántulajdonban, 166.700 ipari vállalkozás, közel 40.000 olaj telep és 250.000 mértföld vasúti vonal. A javak termelőinek is a magán vállalatokat jelöli meg, melyszerint kizárólag az egyéni vállalkozás korlátlan szabadságának tulajdonítható az, hogy ez az ország a világ összes széntermelésének 34 százalékát produkálja, a kibányászott réznek 32 százalékát, á villanyerő fejlesztésnek 35 százalékát, az autó gyártásnak 79 százalékát, a gumi termelés 67 százalékát, a gyapot 30 százalékát és a mozi vetítésnek 90 százalékát adja. Egy szó sincs a nyersanyag feldolgozóiról. Még csak említést sem tesznek a munka alkotó képességeiről, ami azt bizonyítja, hogy a tényleges dolgozók a mai rendszerben nem jönnek számításba. A mai rendszerben a vagyon imádói előtt csak az egyéni vállalkozások, a kezdeményezők képességei bírnak értékkel. Annyira elfogultak, annyira megvakultak a vagyon hatalmasságától, hogy habár tudják, de félnek beismerni azt az örök igazságot, hogy lehetnek kezdeményezői minden vállalkozásnak, azonban kitermelni az “ipari szemle” által is beismert bő javakat a vállalkozók önmaguk sohasem lettek volna képesek a dolgozók hozzájárulása nélkül. A kezdeményezők befektetései sohasem duzzadhatott volna hatalmas vagyonná, sohasem fejlődhetett volna uralkodói hatalommá, ha a kitermelt javakból, szükséglet szerűen részesedtek volna annak előállítói, a dolgozó milliók. Abban igazuk van azonban, hogy a vagyon felhalmozódását a magán vállalkozások korlátlanul szabad lehetőségei hozták létre. Mi azonban azt másszóval magyarázzuk és pedig a korlátlan kizsákmányolás szabad lehetőségének tulajdonítjuk. Minthogy igaz a munka értékének meghatározott tulajdonsága, ugyanúgy lehetséges az, hogy a munka alkotásának eszközei, a termelésben használt szerszámok magántulajdona teszi lehetővé, hogy a növekvő szükségletek ellenére is a javak mindig kevesebb kezekben halmozódjon össze. Ez viszont a magántulajdon rendszerének a természetes tulajdonsága. Az tudniillik, hogy a termelés haszonra történjen és ne a szükségletek kielégítésére. Szükségleteink csak oly mértékben elégíthetők ki a magántulajdon keretein belül, amennyire képesek vagyunk azt megvásárolni. Hiába rendelkezik ez a földrész amelyen élünk, bőséges természeti kincsei, hiába van bőséges munkaerő annak a szükségletre való feldolgozásához, a népesség milliói nélkülöznek és nyomorognak. Egyszerűen, mert nem tudják megvásárolni amire szükségük van. H&- szón reménye nélkül pedig még csak egy tüt se visznek piacra. Ez a helyzet pedig éppen annak a dicsekvésnek az eredménye, hogy magán haszonérdekeltségek kezében van az ország vasúti hálózata, a szénbányák és (Folytatás a 8-ik oldalon) Az akroni magyar IWW-isták rendezésében JANUÁR 14-ÉN, VASÁRNAP DÉLUTÁN TUDOMÁNYOS ELŐADÁS LESZ A MAGYAR HÁZBAN 112 E. Thornton Street Előadó: KOVÁCS ERNŐ mtárs Clevelandból Tárgy: Marxizmus vagy Sztálinizmus. Belépő dij nincs. Mindenkit szívesen látnak.
