Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-07 / 1079. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1989 október 7. A béke és a politikusok cselekvése Anti-militarista politikusaink cselekvéseinek eredményeit, minden országban ahol uralomra jutottak, a munkásosztály drágán megfizette. A fegyverkezés és háború ellenes tevékenységüket csak addig hangoztatták, amig uralomra nem kerültek. A svéd militarizmusnak 1932-ben 120 millió koronát szavaztak meg. A szociáldemokra- ^ ták tiltakoztak ellene. Négy évvel később, vagyis 1936-ban ugyanezek a szociáldemokraták, midőn politkai céljukat elérték és a kormányzási gyeplőt kezükbe vették, a militarizmus céljaira már 148 millió koronát utalványoztak. Ebben az esztendőben ugyanazok akik hét évvel előbb tiltakoztak a 120 milliós fegyverkezési költségvetés ellen, ma 400 millió koronára emeleték fel a fegyverkezés költségeit. Egyetlen őszintén és kimondottan kapitalista párt nem mutathatott volna fel jobb eredményeket a militarizmus érdekében. A szociális reformok és a szegénység segélyzésének költségvetése, valósággal eltörpül az őrületes fegyverkezési kötlségek mellett. Feltehetnénk a kérdést, hogy mi történt a szociális forradalommal, de nincs értelme. Mert a megfelelő választ mindenki tudja már és pedig, hogy politikai pártok képtelenek módot találni, hogy a munkásosztályt kivezessék az elnyomatásból. Ilyen körülmények között elképzelhető volna, hogy más valamilyen munkáspárt több eredményt valósíthatott volna meg a munkásosztály számára, vagy elégséges volna, hogy pártot változtassunk arra, hogy jobb helyzetbe kerüljünk? Hiszen még eddig, minden politikai1 pártnak és mozgalomnak története, kudarcok megismétlődése. Elindulnak sallangos jeszavak- kal és nagy ígéretekkel a munkásság irányában és a munkáltató osztály kívánságainak teljesítésével érnek véget mozgalmaik. OSZTÁLY KÉRDÉSEK Azon munkások, akik megértessenek és munkáltatóink ajánlanak, vagy megtűrnek és politikusaink pártolnak, ellene vannak a legfőbb társadalmi és gazdasági munkás céloknak azt állitván, hogy gazdasági unión- oknak semmi köze nincs azzal foglalkozni. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az ilyen ügyek nem tartoznak a munkaidő-viszonyok és bér kérdéshez s azokat bízzuk csak a politikai pártokra. Az Industrial Workers of the World, nem ismeri el az ilyen feltevés helyességét és hagyományos felfogását elitéli, mely- szerint csak bérkérdés kereteibe szeretnék a unionok tevékenységét szorítani. Azt tartván, amely már eléggé beigazolódott, hogy a munkásosztály ipari szervezkedésével képes a szükséges és az adott helyzetnek megfelelő akcióra osztály érdekeinek megvédése érdekében. Beigazolást nyert elégszer, hogy iparilag megszervezett erő nélkül csakis a munkáltató osztály akarata és kívánsága érvényesül mindenkor. Midőn politikusaink gazdasági szervezetek nélkül törekednek érvényesülésre és némelykor esetleg célt érnek, mindenkor gazdáik utasításait követik. TŰRÉS HELYETT CSELEKEDJÜNK Azok a munkások, akik meglepődnek az IWW széleskörű merész követelésein, vegyék tudomásul, hogy ez az egyetlen szervezet, amely száz százalékosan és kizárólag a munkásosztályt kívánja szolgálni minden kérdésben. Ezért például a munkanélküliség kérdését is a unionok hatáskörébe helyezzük, mint szervezeti feladatot, melyet hivatva van megoldani és nem a politikusokra bízni, hogy törvény cikkelyekkel a képviselők hozzájárulásával elodázzák. Szembe találjuk továbbá magunkat, a gyermek munka kérdésével, aggkori biztosítás és betegség esetén való segélyzés ügyével, vagy ezekhez hasonló problémákkal. Meg vagyunk győződve, hogy midneze- ket a szervezett munkásosztály képes véglegesen megoldani, önmaga által kezdeményezett cselekvéssel. Ugyanígy a háborús probléma is, amit egyébként a hatalmas pénzes zsák kezdeményez és tart állandóan felszínen, de amit a dolgozók küzdenek keresztül, a szervezett munkásosztályra vár végleges megoldásra. Amikor majd a munkás szervezetek elérik nagykorúságukat és az IWW által tanított felismerés útjára térnek, nem férhet majd kétség a munkás- osztály tehetségéhez, melysze- rint önmaga alkotja majd és keresztül viszi az érdekeinek megfelelő határozatait. Az a baj, hogy amig eléri érettségi biztonságát, mindannyiunknak nagyon szenvedni kell az igazságtalanságok megismétlődései miatt, háborúba kényszerítenek, fegyverzeteket gyártatnak velünk, amikor pedig elnyomatás, gyilok gyártás, harcterekre vonulás helyett, az emberi szükségletek nagyobb mérvű kielégítését szolgálhatnánk. A türelmesség és a lehetetlen helyzet elviselése helyett tudunk és szükségszerüleg cselekednünk is kell. Napról-napra folytatni muszáj az építő és fel- világosító munkát, minden csalódás és a munkásság nemtörődömsége ellenére is. Ha azt akarjuk, hogy helyzetünk lépésMérgezett tollú újság-férgek tik osztályérdekeiket, teljesen tudatában vannak, hogy nemzetek közti háborúzás részükre nem hoz eredményeket. Csak osztályszervezkedéssel az iparokban, mely alatt munkás ipari szervezkedést értünk, adhatunk megérthető kifejezést háború ellenes hangulatunknak. Politikai pártok ,még azon esetben ha érvényre jutnak, sem adhatnak kifejezést a munkásság akaratának, mert hiszen ismeretes, hogy legnagyobb támasztékaik a munkásosztály sorain kívül verbuválódnak. A munkásosztálynak más érdekei is vannak, mint csak rö- videbb munkaidő, magasabb bér és jobb munkaviszonyok megteremtése. Ezek között helyet foglal a háborús kérdés is. Ez a kérdés ugyanis szoros kapcsolatban van a legfőbb és végső szükségszerű követelményével, mely szerint igazságos és kielégítő gazdasági és ipari ügyvezetést létesíteni, a mai igazságtalan és egyenlőtlen helyébe, ahol a dolgozók és nem pedig a paraziták és nagy pénzérdekeltségek intézik a társadalmi ügyeket. Az olyan szervezetek, melyet hivatásos munkás vezéreink lé(Folytatás az békét élveznek a Vörös Hadsereg védelme alatt. Kelet-Galicia Kárpátaljával határos. Kárpátalján is laknak koldusszegény magyar és rutén zsellérek, favágók, kisgazdák, ott is vannak toprongyos ,éhes zsidók. Vájjon, mit szólnak ők ahhoz, hogy a vereckei szoros és az uzsoki szoros túlsó oldalán földet osztanak. Úgy ám teljes békét élveznek ma közvetlenül a vörös hadsereg bevonulása után való nap és a “felszabaditó” vörös hadsereg még arra sem vett időt, hogy legalább egy kicsit leszundikáljon az ünnepélyes bevonulás után, csak éppen, hogy megdörzsölték szemeiket egy kicsit és a “toprongyos, éhes zsidóknak” azonnal elkezdték a földet osztogatni. A bevonulás után való nap, MA már teljes békét élvez a lengyel nép. A teljes békéről a vörös hadsereg szuronyai és gépfegyverei minden tekintetben gondoskodnak. Boldogok tehát a lengyelek ’’örömmámorban” úsznak de azok akik nem 1-ső oldalról) hajlandók “örömmámorba” úszni, azokat megúsztatják a vörös vér folyóban, melynek csatornázását az “örömmámor’ ’élőt a vörös és fasizta pribékek végezték el. A kommunista Magyar Jövőben földet osztanak a vörös katonák, ugyanazok a vöröskatonák akiknek vérrel és golyóval kellett visszavenni a kulákok részére Oroszországban elosztott földet csak azért, hogy ko- operativákat csináljanak rajta. Amikor a pártviták éveken át, éppen a földosztás hibáira és káros következményeire mutattak rá, amiért egy uj földfoglalási forradalmat kellett végrehajtani, a Magyar Jövő apró kis tetve vezércikkben osztogatja a lengyel földet és ugyanakkor mint jó és az uj hitleri paktum ezer százalékos támogatója tündököl. Undorító Hitler és Stalin ölelkezése, de még annál is undorítóbbak a mérgezett tollú ujság- tetvek, sajnos, hogy a magyar munkások körében még mindig akad egynéhány és élősdi szerepüket tovább folytatják, (f.) ről-lépésre javuljon, haladnuhk kell kitűzött célunk felé a megjelölt és az egyetlen eredményre vezető irányvonalon. Hordjuk továbbra is a téglát arra a hatalmas épületre, amely minden mást elhomályosít és melyből végre az egész világfa kiterjedő munkásmozgalom létesül. Haladnunk kell mindig csak előre, bármilyen lassan vagy gyorsan a körülményekhez képest, tanítanunk, agitálnunk és szerveznünk kell az ipari munkásságot, hogy velünk haladjanak a Világ Iapri Munkások Szervezet által megjelölt végcélhoz. Ebben a küzdelemben bizonyosak lehetnek az abban résztvevők, hogy az elért siker többet fog jelenteni, mint a puszta létfentartás anyagi előnyeit. Minden eredményt, akár csekély, akár nagy, mind egy- egy lapátnyi föld abból a sírból, melyet az erejében egyre növekvő munkásosztály annak a rendszernek eltemetésére ás, amely csak nyomort, megaláztatást, háborút és munkanélküliséget ad a szorgos munka jutalmául. Bizonyosak lehetünk azonban afelől is, hogy minden visszaesés és vesztett harc nem jelenthet többet, mint ideiglenes veszteséget, minaddig, amig vannak tudással és helyes felismeréssel rendelkező munkások, akik folyton élesztgetik az elégedetlenség lankadó tü- zét és bátor elszántsággal egyre építik a MUNKÁSOK EGY NAGY SZERVEZETÉNEK AZ ERŐDÍTMÉNYÉT. Még eljő a nap, amikor hatalmasaink háború hívására a munkások nem fognak reagálni. Mert az IWW-ban szervezkedve merészen visszautasíthatják az uralkodó osztály háborúba való hívását, amelyet csak olyan alapon rendeznek, ha abban munkások vesznek részt egymás legyilkolására. Munkások pedig sehol a világon, beszéljenek bármilyen nyelvet, nem haragudhatnak egymásra, mert hiszen egy a sorsuk a mai rendszer intézkedései alatt. Tehát miért öldökölnék egymást? Ha pedig uralkodóink összekoccannak a koncon, amit a világpiac képez, akkor miért nem mennek ők egymás legyilkolására? Ilyenformán kellene a munkásosztálynak felelnie, azon esetben ha önerejére támaszkodhatna az EGY NAGY IPARI SZERVEZETBEN VILÁGSZERTE. Vessünk csak egy pillantást vissza az 1914-es esztendő háborús lavinájára. Akkor a háborúba részt nem vevő országokban nagyhangon propagálták, hogy a német császárt kell eltenni az útból és akkor biztosítva lesz a világbéke és meg lesz mentve a demokrácia, _stb. Az akkori háború megszűnése utáni húsz esztendőben értésé- kipattant, mindenkinek értésére jutott, hogy nem is annyira a német császár terjeszkedő hatalomvágya volt a háború okozója, hanem, igenis a világpiac elhóditása, a többi kalózok elől. Tehát mint akkor nem a császár miatt volt a háború, éppen úgy ma sem azért indult meg, hogy Hitlert eltegyék az útból. Tisztán áll előttünk, hogy két kalóz csoport esett egymás torkának a világpiac bírásának lehetőségéért és kihasználásáért. Osztálytudatos munkások a
