Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-10-07 / 1079. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 1939 OKT. 7 NUMBER 1079 SZÁM A centráliai frame up utolsó áldozata is szabadlábra került Walla-Walla, Wash. — Ray Becker a centraliai utolsó áldo­zat aki a 25 éves büntetésből 19-et letöltött, ezzel kitöltötte büntetését. Ray Becker kiszabadulása után azonnal New Yorkba uta­zik, ahol munkára van kilátása. Beckert a Centralia ügyből ítél­ték 25 évi börtönre, amikor 1919-ben a békekötés napján az American Legion felvonulást rendezett, amely alkalommal megtámadták az IWW helyisé­gét. Beckernek már többször felajánlották a feltételes sza­badságot; de ő nem volt hajlan­dó elfogadni. Ebből az ügyből többen kerültek az IWW tagjai börtönbe és pedig Britt Smith, John Lamb, 0. C. Bland, Bert Bland és E. Barnett, akik mind az IWW helyiségét védelmez­ték az American Legionárus betörés ellen. Sokan még kriti­zálták, hogy Becker nem volt hajlandó elfogadni a feltételes szabadságot; de ő csak kitartott mindvégig a meggyőződése mel­lett. A LUMBER BÁRÓK BŰNE A centráliai tragédiában a lumber bárók keze működött közre. Mivel ezen a vidéken akkor az IWW beszervezte az erdő­irtó munkásokat, mindannak dacára, hogy a lumber bárók nem riadtak vissza attól sem, hogy a legdrasztikusabb eszkö­zöket használják a munkások megfélemlítésére. Centrália azok közé a Wash­ington állami városok közé tar­tozott, ahol az IWW-nak helyi­sége volt. 1919 nov. 11-én egy gyors elhatározásra felvonulást rendeztek, amelynek előre meg­állapított programja az volt, hogy az IWW-t kiirtják Cent- ráliából. Warren 0. Grim akit öt nappal előtte választottak meg a Legionárusok parancs­noki uknak és aki a támadást vezényelte az IWW helyisége el­len súlyosan megsebesült a lumber bárók egyik ügynöké­nek unokaöccse Hubbord pedig a verekedés közben halálos se­bet kapott. Az akkor még csak 20 éves Becker és Ivor Johnson addig védték a helyiséget amig az utolsó töltényük elfogyott azután feladták megukat a ren­dezőségnek. Wesley Ewerett aki kimenekült a teremből akit a csőcselék egészen a folyó partjáig üldözött. Több sebből vérzett és félholtan a börtönbe hurcolták, majd világos nappal akarta őt a csőcselék meglin­cselni; dé nem sikerült, még végre azután este kihurcolták a börtönből. Wesley Ewerett ma­ga is háborús veterán volt. Ki­hurcolták a folyó partjára, ahol egy jól ismert üzletember bo­rotvával megcsonkította majd a félholt ember nyakára kötelet kötöttek és felhúzták a hid ma­gaslatára és onnan azután ami­kor kiszenvedett kötelét elvág­ták és a helttest a vízbe esett. A hatóság azt sohasem kereste, hogy kik vitték véghez ezt a gyalázatos ember kínzást. Hart kormányzó a politikai kampá­nyát arra használta fel, hogy ígéretet tett a lumber bárók­nak, hogy az IWW-t kiirtja Washington államból. Erre az aljas vérengző munkára a hűsé­ges American Légiont használ­ta fel. Mindenki által tudott do­log volt, hogy előre megbeszélt tervek szerint hajtották végre az IWW helyiségének megtá­madását. A tárgyaláson a lumber tár­saságok két ügyvédje segédke­zett az államügyésznek abban, hogy hamis vádak alapján az IWW tagjait hosszú börtönbün­tetésre ítélhessék. A védelem tanúit összeverték és kizavar­ták a városból. Dr. Frank Bick­ford, aki szemtanúja volt az esetnek azt vallotta a vizsgáló bizottság előtt, hogy a tömeg támadta meg az IWW helyisé­gét és azok csak a támadás után védekeztek. Az Associated Press tudósítóját, aki lapjának tudósítást küldött az esetről ÜNNEPI BANKET ÉS FÖLDOSZTÁS, HAJÓK, FALVAK ÉS VÁROSOK BOMBÁZÁSA KÖZBEN Az emberben meghűl a vér, ha a rádió előtt ülve hallgatja az európai események hírmondóit vagy az újsághíreket olvassa. Minden rádió leadó állomás vagy újság a saját érdekeinek szem­pontjából mondja be a híreket. Az angol hajók elsüllyesztését rendszerint megcáfolják rögtön a hir leadása után Londonból, mig a német szubmarinok el-^* süllyesztését Berlinből nyom­ban csak angol mesének minő­sitik. Mindig a hallgatónak a saját véleménye szerint kell megformálja az események hí­reit és a két oldalról jövő ha­zugságok halmazából a saját elképzelésük szerint kell az igazságot megállapítani. így például az bizonyos, hogy Ribbentrop “elvtárs” Hitler “elvtárs” legvéresebbkezü mi­nisztere Moszkvában járt és Stalin “elvtársai” zárt ajtók mögött parolázott valamelyik aránylag kisebb ország népének sorsa és eladása fölött. A régi cári cécók csak apró kis szüle­tésnapi parádék voltak ahhoz a fényhez és pompához, mellyel a véreskezü miniszter urat a “munkáshaza” vezetőférfiai a parolázás után nyilvános ban- keten ünnepelték. A huszadik század szégyenfoltja a horogke­reszt ott díszelgett az asztalfőn a hírhedté vált kommunista jel­vény a sarló és kalapács mel­azonnal kiüldözték a városból, így néz ki az amerikai igazság­szolgáltatás, amikor a kapita­lista érdekek megvédéséről van szó. Vészkiáltás Magyarországból! Kedves Testvéreink! Mit lehet tudni, mit hoznak a következő órák reánk. Mi itt törhetetlen forradalmi öntudattal, harcikészséggel furjuk, faragjuk, gyöngítjük és romboljuk a fasizmus épületét. Le­hetséges egyikünk, másikunk elesik majd e harcban. Ha el­esünk is büszkék leszünk arra, hogy nem a fasizta Magyar- oszrág megvédéséért, hanem a szabad és boldog proletároknak eme földjének megteremtésére folytatót szabadságharcban eshettünk el. Mi a proletárok szabadságáért harcolunk az egész világ kapitalistáival, fasiztáival szemben, tehát a magyarországival szemben is. Ha lesznek is elesett hőseink, ha győz is pillanatokig fe­lettünk a fasizmus. Annyi bizonyos ez a háború a fasizmus leverésével, a kapitalizmus megdöntésével fog és pedig rövi­desen végződni. Föl, föl ti rabjai a földnek . . . Testvéri üdvözlettel: Az IWW-isták szervezőbizottsága nevében Budapest, 1939 szept. 2 Keleti Dénes lett, A munkáshazában ünnep­ük Hitler követét és csak rövid idő kérdése, amikor Hitler és Stalin személyesen találkozni fognak egymás kebélre borulva ünnepük győzelmüket az igazi kommunisták teljes kiirtása fö­lött. Persze ez csak az egyéni el­gondolása a híreket hallgatónak és nem lehet határozott tény­nek megállapítani még ma. Ha tehát hozzá tesszük, hogy “le­hetséges” ezzel a megállapítás­sal a szabad véleménynyliváni- tás által megengedett szabály szerint jártunk el. A komoly és igazságos munkásemberek min­den körülmények között azon iparkodnak, hogy az igazságos keretek között amennyire csak lehetséges megmaradjanak úgy az általános események kom­mentálása, mint a munkáselvek magyarázásánál. Ennek ellenkezőjét és elret­tentő példáját mutatja a New Yorkban megjelenő Magyar Jö­vő újságnak nevezett kommun­ista párt sallang, mely a legmé­lyebbre süllyedt abban a mo­csárban melyben a kommunista párt fuldoklik Stalinék aljas árulása kapcsán. Ebben az új­ságban a legfinomabban kife­jezve egy apró kis ujságtetü vezércikket firkantott és már a szept. 22-iki számban tehát a vörös hadsereg Lengyelország­ba való bevonulásának az első napjaiban a többek között a kö­vetkezőket irta: Vörös zászlók lengenek a községházán és a nép öröm­mámorban van. Nem is csoda, hogy örül­nek szegények. Tegnap mint nincstelen zsellérek, földhöz­ragadt kisgazdák, toprongyos zsidók laktak a keletgaliciai vagy fehéroroszországi falu­ban, lengyel urak, lengyel csendőrök lábtörlő rongyai, ma szabad emberek, földes­gazdák. Tegnap még fenyegető né­met hadsereg közeledett felé­jük, naponta megjelentek az égen a horogkeresztes repü­lőgépek, melyek bombazáport zúdítottak rájuk, ma teljes (Folytatás a 2-ik oldalon) Mérgezett tollú újság­férgek

Next

/
Thumbnails
Contents