Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-30 / 1078. szám
Ílflíl BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 30. A munkásosztály problémái (Folytatás az 1-ső oldalról) Ellenkezőleg, a munkások részére a fogyasztást inkább lehetetlenné teszik és sok esetben olyan alacsony fokra süllyesztik, hogy puszta létfentartásuk is lehetetlen, amellyel szemben pedig az iparokban foglalkoztatottak munkatelseitményét egyre növelik. Soha a munkás és munkáltató viszonya másként nem volt. Az uralkodó osztály munkaügyi kérdése ebben az esetben változatlan. Állandóan hajszolják a dolgozókat, hogy többet termeljenek, de annak ellenében minél kevesebbet fogyasszanak. Ma már mind világosabban beigazolódik tehát, hogy az eny- nyire egyenlőtlenül irányított munkaerő rendszeres kiszipolyozása, gazdasági és társadalmi összeomlásra vezet. Nyilvánvaló, hogy az uralkodó osztály képtelen jóhiszemű és mindenkire kielégítő rendszert megvalósítani. A rendszer átalakítása terén kudarcra kudarcot halmoztak fel és kísérletezéseikkel csak a munkás intelligenciát gyalázták meg. Alaptalan kísérleteiket kudarc érte a demokráciákban és a fasizta államokban egyaránt, kivételt a legelmaradottabb, vagy legfejlettebb államok sem képeznekElérkezett az ideje, hogy uralkodóinkat teljesen felmentsük a munkás problémák kezelésétől, mert úgyis csak összekuszálják még jobban ezentúl. Azonban ne essünk tévedésbe életbevágó kérdéseinket illetőleg, mert uralkodóink görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ők kezeljék továbbra is, dacára, hogy munkások millióit fogják feláldozni még generációkon át, hacsak egy jól szervezett munkásosztály felkészülten saját kezébe nem veszi az irányitó gyeplőt. A JAVAK FELMÉRÉSE A munkásosztálynak egyetlen egy problémája van, ami minden más kérdést teljesen elhomályosít. Ez a probléma pedig, hogy olyan erőre emelje ipari szervezeteit, amelynek hatalmával az iparok irányítására képes lehessen. Az eljövendő társadalom irnyitásának részletein kár rágódni, mint a gyakorlat már eléggé igazolja, nem igen eredményez tevékenységet mai küzdelmünkben az ipari szervezetek építéséért. Az IWW-nak van már megfelelő fogalma, hogy az uj társadalmi rendszer milyen lehetne, a mai egyenlőtlen helyett. Az IWW az Ipari Demokrácia rendszerében hisz. Az olyan rendszerben, ahol a termelés és szétosztás minden problémáját az ipari munkások intézik, ipaSzerkesztői üzenetek Herman Otto, Cleveland: Igazat adunk önnek, mint aki a varangyot jól ismeri. Megegyezünk minden tekintetben, hogy nem éírdemes vele foglalkozni, mert . . . ejh, csak had ugasson! ri szervezeteiken keresztül, iparilag szervezkedve. Minden iparban az ipari szervezet ügyel, hogy a termelés szükségletre történjen. Bérlet és kamatozás, vagy haszon és magántulajdon végképpen megszűnne az ilyen irányítás alatt. Ebből az következik, hogy nem lehetnek urak ebben az uj társadalmi rendszerben. Kötelezve lesz minden munkabíró ember, hogy valamelyes munkateljesítményt a társadalomnak beszolgáltasson, az elfogyasztott szükséletek fejében. Minden kérdés és vita, ami a magántulajdonban lévő termelési eszközök mai egyelőt- len irányításából ered, teljesen megszűnne. Könnyen érthetővé válik ezszerint, hogy ha a magánvagyon birása megszűnik, azzal együtt eltűnik a nyomor éis a mai érteimben ismert kormányzási funkciót az ipari szervezetek veszik át, úgy a termelés, mint a szétosztás szerepét végezve. Amint már olyan gyakran kifejtettük, a termelés és szétosztás minden ága az ipari szervezetek hatáskörébe tartozna. Következetesen, az ilyen alapon teljesen kifejlődött társadalmi rendszerben az ipari szervezetek, központilag egyesülten képesek az általános adminisztráció végzésére is, mi által a politikai állam létjogosultsága szűnne meg. Az egész világon ilyképpen felépített társadalmi rendszerben érvényesülhet a költőnek magasztosan meglátott igazságai, me’y szerint “Az ipari szervezet képezi az emberiséget”. Nincsen semmi ok, hogy miért tűnhet ez fel álmodozásnak, vagy keresztülvihetetlen tervezetnek. A munkások foglalkozásában nicsen semmi, dolgozzanak csak puszta nyers erővel, vagy ésszel, ami alkalmatlanná tenné őket az iparok irányítására. Ma a nem dolgozók kontárkodnak bele az iparok irányításába, de az uj társadalmi rendszerben az ilyenek, vagy hozzájuk hasonlóak, intézetekben lesznek elhelyezve és kezelve, mint gyógyíthatatlan betegek. A jövő társadalmi rendszerben, a munkaerő nem lesz áruba bocsátva, sem a termelt ipari cikkek, vagy közszükségleti termények. Tegyük fel, hogy a termelt szükségletek és köz- szolgálat mindenkinek rendelkezésére állana olyanformán, hogy azokért nem fizetne pénzzel, vagy egyébb leszámítással. Szabadon juthatnánk minden szükségletünkhöz például, mint amilyen szabadon használjuk ma az útjainkat, vagy artézi kutjainkat anélkül, hogy pénzbeli díjazással váltanánk azt meg. Általában mindennek a használatáért, vagy emberi szükségleteinknek fogyasztásáért, a társadalom munkabíró tagjai a reájuk bízott, vagy általuk vállalt foglalkozási ágban, leadott munkaidejük értékével fizetnének. Egy munkástárs, aki egyben Technokrata is, azt kérdezi tőlünk, hogy milyen módon számítanánk, vagy mérnénk le a termelt cikkek, vagy egyéni szolgálat mennyiségének értékét? Azt állitván, hogy csak a technokratáknak van egyedül tudományosan meghatározott értékszámitásuk. A technokraták részéről az ilyen megismételt feltevést nem tételeztük volna fel. De ha már hivatkozik ilyen tudományos értékszá- mitó meghatározásra, hogy egy olyan rendszerben, ahol ár és áru nem létezne, miért volna annyira fontos az értékszámi- tás, mint amilyennek ő azt gondolja? Annak a meghatározására, hogy bizonyos időben elfogyasztott krumplinak, vagy húsnak az értékét lemérjük, esetleg a véka, vagy font ér- tékszámitása is megfelelne. Azonban mi tovább megyünk. Valamely cikk értékének a meghatározására, a másiknak ellenében, mi minden esetre az általánosan ismert és mindenkit kielégitő értékszámitást vennénk alapul — A MUNKAIDŐT. ;Ha annyi emberi munkaidőt igényel négy tonna burgonya kitermelése, mint egy varrógépnek az összeállitása, vagy építése, akkor mindkettő egyazon értékkel bir. Miért volna szükség az uj rendszerben továbbra is érvényesíteni a csereforgalmat részben, vagy egészben ? Hiszen elégséges a dolgozónak, ha a leszolgált munkaidejének igazolványát mutatja fel arra, hogy a kívánt vagy szükséges kellékeket megkapja. A csoport mechanikai erő-érték, amit a technokraták a tárgyak és személyes szolgáltatások mennkiségének lemérésére értékszámitásul ajánlanak, nem előnyös s nem is fogadható el, mert a társadalmilag szükséges munkaidő értéke helyett nem érvényesíthető, amennyiben a munkaidő értékének meghatározása messzebbmenő és minden dolgozót egyformán kielégitő értékszámitás. Lesürüsitve, a technokráciának ismert egész vázlat, nagyon hasonlít a fasizmushoz. Értesülésünk szerint némely helyen már ők is megkülönböztetett ruházatot öltöttek, amolyan fasizta öltözékhez hasonlatos uniformist. Még ma apellálhatnak egyszerű munkások támogatására, azonban mi esmerjük már terveiket, amelynek alapján az ipari ellenőrzést egy kiválasztott csoport kezében kívánjak összpontosítani. Nekünk pedig már éppen eleg volt a kiválasztott csoportok kormányzásából. Tényleges ipari uniönisták csakis a saját szervezett erejükben és szervezetükben bíznak. Éberen ügyelnek arra, hogy szervezetük a lehető legdemokratikusabb a'a- pon működjön, az általános tagság ellenőrzésében és irányításával. Az ilyen szervezethez való csatlakozásra szólítjuk a bérmunkás tömegeket, hogy egyszer már önmaguk intézzék' saját ügyüket. Ilyen szervezet az IWW, AMELY A MUNKÁSOKÉ HA ANNAK TAGJAI. Ipari Munkás. Sztrájkra készülnek a ruhatisztítók Clevelandon, a ruhatisztító iparban a gyárosok szövetsége bérlevágásra határozta el magát. Ennél az alkukötésnél, nem vették számításba azokat, akiknek bőrére ment a vásár — a munkásokat. Az egész városban, nagy az elégedetlenség a ruhatisztító munkások között és több helyen már sztrájkot szavaztak meg. A jelekből ítélve, ha csak el nem állanak a munkáltatók a bérlevágástól, e hét végén a sztrájk bekövetkezik. “IGAZSÁ G” A new yorki magyar zsidó hitközség, hetilapot indított amely az elmúlt héten jelent meg. Hetekkel ezelőtt már értesüléssel, voltunk afelől, hogy szeptember közepén, “Igazság” címen, magyar nyelvű heti lapot indít meg a new yorki Magyar-Zsidó hitközség. Szándékosan hallgattunk róla addig, amig az első számot ltni és átnézni volt alakalmunk. Meggyőződén! akartunk először afalől, hogy felekezeti lap lehet e mégis olyan, amely felvett nevét belülről is hordozni képes ? Kételyeinkben nem csalódtunk de a felekezeti lapban igen! Olyan amelyennek vártuk. Ki áll a zsidóság, de különösen Magyarországon halálra üldözött zsidóság ügyéért és erőteljes hangon tiltakozik az üldözés ellen. ^Ilyesmi azonban csak féligazság! Ám felekezeti, vagy vallási alapon megindított laptól, féligazságnál többet nem is várhatunk. Őszinte véleményünk szerint, a magyar zsidóságnak a sajtó- szabadság értelmében éppen olyan joga van lapot kiadni, mint a magyar reformátusoknak, vagy katholikusoknak . . . De itt is kényte’enk vagyunk megnyomni a tollatt! Bizony nem igazság az, ha egy feleke- zetnek, csak a saját fajtájának az üldözése fáj, melyért embereket, egyéneket tesz csupán felelőssé és a rendszert, amely az üldözést kitermeli, érintetlenül hagyja! Amikor tehát az uj lapot megjelenése alkalmából nekünk is üdvözölnünk kellene a sajtó szabály és kollegailtás szerint, engedtessék meg, hogy ide idézzük, Mr. Bergernek egy frappáns mondását a cleve'andi zsidó gyerekekhez, ami csak a minap hangzott el és pedig: “Nektek csak az a bajotok Hitlerrel, Horthyval és a nyilasokkal, hogy a zsidókat bántják! A forradalmi munkások üldözéséhez holnap csak úgy tapsolnátok, mint tegnap tettétek!” EZ IS IGAZSÁG! OKTÓBER 15 — Az IWW clevelandi női tagjai, ŐSZIRÓZSA BÁLT rendeznek október 15-én vasárnap d. u. 3 órai kezdettel. A bál rendezését egy három tagú bizottságra, Farkas, Leiz és Bercsa munkástársnőkre bízták.
