Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-30 / 1078. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act lit March, 3, 1879 — VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 SEPT. 30 NUMBER 1078 SZÁM A MUNKÁSOSZTÁLY PROBLÉMÁI A volt angol miniszterelnök Earl Baldwin, New Yorkba érkezésekor a minap kijelentette, hogy a munkás kérdés marad még mindig a legfontosabb probléma, mellyel számolni ke'l háborúra való tekintet nélkül. No hát ezt nagyszerűen kigondolta ez a kivénhedt dip’omata és bizonyára számosán^____________________________ gondolkoznak ilyképpen ebben az országban is a hozzá hasonló kifent elmélkedők. Minekünk az a legfontosabb kérdés, hogy kifogja ezt a nagyon fontos problémát megoldani? Mert ha díszes államfér- fiainkra bízzuk, akkor a munkás asztalára sohasem kerülhet elégséges falat. Tehát ne vezettessük félre magunkat a mi ügyünk kezelésétől, politikusaink és hivatásos munkásvezéreink által. Kezeljük csak mi magunk ügyeinket az IWW-ban szervezkedve, amely a munkások szervezete, amennyiben annak tagjai kivétel nélkül munkások. MENTSÜK FEL URAINKAT Miután mindenkinek a léte munkától függ, úgy a munkásoké, mint másoké is, tehát minden kérdés amely azzal összefügg, nagyon fontos azok részére, akik dolgoznak és azoknak is akik nem dolgoznak. Az eredeti munkás probléma, már mint ahoggyan azok értelmezik, akik másoknak a munkájából élnek az, hogy munkásaik minél többet termeljenek, jóval többet, mint ami önmaguk szükségleteire elégséges. A rendelkezésre álló termékeny talaj, a szerszámok feltalálása és fejlesztése, valamint a szaporodó emberiség többségének szolgai hajlamossága, mely szerint engedte magát rabigába hajtani, nagyszerűen megoldotta a kérdés ezen oldalát, melynek alapján az emberiség megindult utján, társadalmunk civilizációnak nevezett korszakába. A dolgozóknak ki volt mérv< mindig az étel menyisége, soha sem jutott több, mint ami csak éppen elégséges volt ahhoz, hogy egyik napról-másikra életben és munkabírásra alkalmasnak tartsa őket és lehetővé váljon, hogy gyermekeiket felnevelhessék. Ivadékaiknak viszont szintén csak az jutott tovább osztályrészük hogy szüleiknek nyomdokain a munkát tovább folytassák olyan értelemben, mint ahogyan az addig volt. Ma pedig a korai rabszolgák gyermekeinek ivadékai folytatják ugyanúgy, csak más elnevezés alatt. A korai rabszolgaság valójában tehát, alapköve korunk modern gazdasági rendszerének. A mindenkori korszakok uralkodói, a rabszolga tartó urak, a jobbágyság urai és utóbb pedig a bérmunkásság urai, mindenkor odaadóan kezelték az állandóan fennforgó munkás ügyek egy részét. Azt a részét tudni illik, hogy munkásaikat állandóan több produkcióra ösztönözzék, vagyonuk gyarapodásának céljából. Minden korszaknak, minden országban és általában minden munkán arra szorítják a dolgozókat, hogy munkateljesítményük fokozásával termelésük lehetőségét növeljék. Néha a munkaidő nyúlik az emberi képesség határáig, sőt sok esetben tovább is, de minden esetben a legmesszebb menő munkateljesítmény állandósulására törekednek. Céljukat elérték, mert a munkás önmagát hajszolja immár, hogy munkateljesítményét a végsőkig leadja. Látszólagos alkalmak felaján'ásával, mely- szerint megszabadulhatnak bányától és gyártól éje azzal az örökös rabigától, teljes lényüket lekötve tartja. Elhitetik velük, hogy ha gyorsabban mozognak, többet kereshetnek. Mindegy, hogy a rabigától való szabadulás, vagy könnyítésének lehetősége serkentette a mind nagyobb munkateljesítményre, tény marad az, hogy a munkásság még ma is hozzá járul a meggyorsított munka- rendszer érvényesüléséhez. Korszakokon keresztül a munkás- osztály állandóan kísérletezett nyomorának leküzdésére és dacára megismétlődő kudarcának, a múltak tapasztalatain nem okult, mert ma is csak azt teszi KÍSÉRLETEZIK. A munkássággal még ma is elhitethetik, hogy a jól végzett munka jutalma — megélhetésének biztonsága és a kiérdemelt pihenés előnye. De nemcsak erejének megfeszítésével igyekszik fokozni munkateljesítményét ,hanem leleményes tudásával, a gépek módosítása és szerszámjainak állandó fejlesztése által az addigi eljárást megkönnyítette, munkáltatóinak javára. Ez volt a főrugója a mindenkori gazdasági fejlődésnek. Azonban helyzetükre nem tesz külömbséget bármilyen nehezen dolgoznak, bármennyire is fejlesztik a termelés eszközeit, vagy bármilyen formán fogják hámba a természeti erőket, amely pedig külön is több erőt és energiát képvisel mint izmaik együttes ereje. Minden erőfeszítésének dacára, a termelt javakból csak annyi részesedést kapnak, amennyi éppen elégséges puszta létük fenntartására egyik napról a másikra, hogy munkaképesek legyenek és ivadékaikat fe'ne- velni tudják. Nincsen semmi mód, amellyel az uralkodó osztályt végképpen kielégíteni lehetne. Munkások sohasem mondhatják, hogy — végre uralkodóinkat elláttuk mindennel és most már magunknak termeltünk, hogy nekünk is több jusson mint ami puszta megélhetésünkre elegendő. Mikor már uralkodóinknak mindenből kijutott, midőn tele falták magukat, akkor még többet követelnek. Több és szebb ruházatot, nagyobb kastélyokat és amikor minden egyéni igényük és kívánságuk teljesítve van, akkor nagy hadsereget, hatalmas hadiflottát, nagy kiterjedésű területeket, bányákat és nagyobb gyártelepeket és a természet összes kincseit maguknak akarják lefoglalni, hogy ezáltal több munkást hajszolhassanak rabigába, hogy több vagyont halmozhassanak fel. Ez igy megy a végtelenségig, Világmészárlás pápai áldás mellett Az utóbbi hetekben gyakran ismétlik a római Pápának a tömeggyilkosokhoz intézett kérelmét, mely szerint azt kívánná tő/ük őszentsége, hogy a tömegmészárlásnál, maradjanak meg a HUMÁNUS eszközök használata mellett és az emberiességnél ! Az atyaistennek e földi helytartója — tekintettel a gyilkosokhoz intézett kérelmére — két dologgal maradt csak adós: 1. Elfelejtette megnevezni a HUMÁNUS gyilkoló eszközöket. 2. Elfelejtette, hogy a tiz parancsolat első szakasza tiltja az öldöklést. NE ÖLJ! amig elárasztják a világot fölösleges áruval, amit képtelenek a maguk vagy a gyáripar további növelésének céljaira felhasználni. Dacára, hogy a munkásság verejtékének árán az egész rendszer füldoklik a munka bőséges javaiban, mégsem hivják készséggel a munkásságot, hogy az általa készített, szükséges és használható termékeket kedve szerint felhasználja, vagy fogyassza, sőt még gonodolatban sem egyeznének abba, hogy akik még olyan “szerencsés” helyzetben vannak a gyárkapuin belül a munkán, hogy lassított termelést folytassanak. (Folytatás a 8-ik oldalon) A VÖRÖS HADSEREG LOVASAI LENGYELFÖLDÖN Ez a rádió utján továbbított kép orosz katonákat mutat, akik a leteritett lengyeleket eltiporni segítettek a német náciknak
