Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-16 / 1076. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Vfry évre ...................... rélévTe ........................ Egyes szám .na ____ Csomagos rendelésnél.. Subscription Ratca: $2.00 One Year____________$2.00 1.00 Six Months___________1.00 5c Single Copy____________5c 3c Bundle Orders ______ Sc Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: i 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Van ##anaszra Alkalom Százezekre rug azoknak a száma, akik a WPA-ról elbocsáj- tattak az elmúlt hónapok leforgása alatt. Ennek a kormány, vagy szükség munkának leépítési folyamata még korántsem érte el a feneket és már is morajlik a méltatlanság hangja azoktól, akiknek a falatot és gyér megélhetési lehetőséget igy kiütötték kezükből. Sokat foglalkoztunk már ezzel az üggyel. Sőt már akkor is szóvá tettük, amikor bevezetése csak távoli megvalósulásnak látszott. Mint a gazdasági és társadalmi erőviszonyok ismerői, nem csináltunk titkot azon felfogásunkból, hogy a könyöradomány nem megoldás a társadalom gazdasági ellentéteiből fakadó bajaira. De leszögeztük azt is, hogy az olyan munkákkal és a kö- nyöradományokkal, nemcsak az éhség csillapítást fogja elérni a rendszer és fentartói, de megpuhitják bevezetése által a harciasságra hajlamos munkások gerincét és leszerelik általa a munkásmozgalmat. Igaz ugyan, hogy az AFL biztatása mellett, még sztrájkoltak is a szakmunkások. De mintha csak a munkások beugratására történt volna az a sztrájkbiztatás. Mintha igy akartak volna segíteni a politikusoknak az AFL basák ahhoz, hogy egy jó- néhány ezer szakmunkástól a WPA könnyebben megszabadítsa magát. Megírtuk és érvekkel támasztottuk alá, hogy az olyan adományt, amelyet tőkések a munkásoknak harcnélkül adnak, akkor veszik el amikor ők akarják, vagy jónak látják. Ezt a bejósolást látszik százszázalékosan igazolni az, ami ma végbe megy. A háborús vaklármába, még a kapitalista sajtó is örömmel feledkezik meg U.S.A. helyi problémáiról és arról, hogy milliók vannak az uccán és a leglehetetlenebb helyzetben néznek a tél elébe. Amint látszik egyetlen reménye a tőkéseknek és csatlósaiknak abban van, hogy tartósnak Ígérkező európai háború megindítja az iparok berozsdált kerekeit és automatikusan elfelejteni lehet a három betűt, ami ma már az helyett, hogy Works Progress Administrationt fedne, sokkal inkább azt jelenti, hogy Wan Panaszra Alkalom! Forradalmi állásfoglalás Az IWW Központi Adminisztrációja Ausztráliában, állást foglalt az országos regisztrálás ellen. Megérezték — és helyesen — hogy a férfi lakosságnak nyilvántartási lisztázása, szorosan kapcsolatban van a háborús készülődéssel és igy ellene szervezetileg foglaltak álást. Azóta beigazolódott állásfoglalásuk helyessége. Ausztrália angol gyarmat, s mint ilyen követi Angliát az anyaországot — a hadüzenetben. A bevezetett erős cenzúra miatt, nem lehet tudnunk, hogy mikor, ha egyáltalán kapunk értesítést afelől, hogy milyen büntetést osztogatnak ki azoknak, akik ebben a háborúban is előre meglátták a tőkés imperialisták profitszomját és nem dőltek be annak, hogy a háborút a “demokrácia és a demokráciák megvé- delmezésére indították el”. Emlékszünk, hiszen nem is olyan régen volt, amidőn Cseh- Szlovákia sorsára bízásának alkalmából, Anglia tőkéseinek képviseletében Neville Chamberlain miniszterelnök, valamint a német imeprialista rablók nevében Hitler, a világsajtónak tett kijelentéseikben megfogadták a nyilvánosság előtt és olyan meg-i állapodásra jutottak, hogy “ANGLIA ÉS NÉMETORSZÁG, SOHA DE SOHA, TÖBBÉ NEM FOGNAK EGYMÁSSAL HÁBORÚSKODNI!” Ebben a felfordult és megbolondult világban, lehet, hogy azokat tartják bolondoknak, akik az ilyen kijelentésekre emlékeztetem próbálják az embereket. Azt mondották az elmúlt világmészárlás alkalmával a hiszékenyeknek, hogy mindennek a Kaizer az oka és az ő feje után indult útnak a több milliós hadsereg, hogy a “világot megmentsék a demokrácia számára”. Most, Hitlernek a fejére pályáznak mint mondják, hogy a “demokrata” országokat megmentsék. Hát mi szeretnénk Hitlernek is, meg a többi diktátornak a fejeit is fürészpor között látni. De nem hisszük el a tőkéseknek, hogy ők is ezt akarják, vagy azért indították el a világmészárlást. Nem hiszünk annak a diktatúrának, amelyet a DEMOKRÁCIÁK SEGÍTSÉGÉVEL TEREMTETTEK, TARTOTTAK FENN S MEGERŐSÖDÉSÜKBEN SEGÍTETTEK! Nem voltunk mi az Ebert-Hindenburg féle német rendszerrel sem kibékülve. De álitjuk, hogy annak megbuktatása, ugyanannak az ANGOL DEMOKRÁCIÁNAK AZ ÉRDEME, amely most Hitler fejére pályázva, segít csapraverni a világ dolgozóinak véredényeit. Állítjuk, hogy a német Frankensteinbe ők lehelték a lelket. Állítjuk, hogy az úgynevezett “DEMOKRÁCIÁK” gazdasági bolykottját nem birná el egyetlen ország és igy Németország sem. Állítjuk és bizonyítva valljuk, hogy alig pár héttel ezelőtt, még Anglia, mindig hatalmas kölcsönüzletet kötött Németország tőkéseivel. Tagadjuk, hogy Angliának, vagy a francia tőkéseknek, a lengyelekért fájna a szivük és azt is tagadjuk, hogy ebbe a háborúba a becsületük, adott szavuk vitte őket. Az orosz-német gazdasági paktum az, amely a vérözönt elindította és az angol imperialistáknak az orosz piac elveszítése sokkal inkább fáj, mint a lengyeleknek adott becsület szó, ami nem ér többet annál az ígéretnél, amelyet Chamberlain adott, amikor kijelentette, hogy Németországgal soha soha nem fognak az angolok háborút vh ni. Piacok, nyersanyag források állnak ennek a háborúnak is a homlokképében, amelyet csak úgy nem a demokráciáért és nem a demokratikus országok megmentéséért folytatnak, mint az 1918-ban félig befejezettet. Ám pusztuljon el a diktatúra minden fajtája. Égesse fel a háború tüze, hogy legalább ennyi ellenértéket kapjon az emberiség milliók kiömlött vére árán! De viszont a kapitalista rendszernek velejárója a diktatúra! Megteremtésétől sem Anglia, sem Franciaország, de egyetlen ország tőkései sem riadnak vissza, ha a rendszer megmentése úgy kívánja. Ne lelkesedjetek hát a őkések háborújáért, akármilyen jelszavakba burkolják azt. Nem éri meg egyetlen ember, egyetlen munkásélet feláldozását az egész működésűk. Amennyiben van különbség, hogy milyen rendszer alatt élünk, nem vagyunk mi elfogultak. Inkább élünk a náci országon kívül, semmint annak keretében. De ezzel korántsem vagyunk hajlandók elismerni azt, hogy Angol, Francia, vagy akár az Egyesült Államok kizsákmányolási rendszere, vagy annak meg- védelmezése olyan ügy volna, amelyért, népmilliók életét feláldozni tartanánk érdemesnek egy világmészárlás közepette. öntudatos munkás nem lelkesedhet a háborúért. Nekünk testvéreink azok a német proletárok is, kiket a náci őrület a csatatérre vitt. Nekünk tes véreink a lengyelek is, akik éppen úgy diktatúra és kizsákmányolás alatt éltek, mint a németek. Testvérünk a világ minden robotosa és minden porcikánkban lázadozunk, tiltakozunk az ellen ,hogy egymás ellen fogjon fegyvert munkás és munkás, bárhol is él e földtekén. A mi harcunk az osztályharc. A mi háborúnk, az osztályhá- boru amelynek ügyét, kapitalista vérontás, piac és nyersanyag- hóditási célok között nem lehet szolgálni! Kevés reménység és hogy enyhén fejezzük ki magunkat — marhaság — egy olyan halvány csenszért a dolgozók millióit feláldozni, hogy esetleg a Hitlerizmus belepusztul a vérzivatarba!? Mert tegyük fel, hogy igen. Tegyük fel, hogy jön Hitlerék után egy másik Weimár, egy másik Ebert, vagy Hindenburg . . . De megmarad a francia tőke, az angol tőke, az amerikai kizsákmányolás és minden a régiben? Hát ezért volna érdemes? Ezért? Ne hidjetek hát a népbolonditóknak, akármilyen színben is jelentkeznek. Ne hidjetek azoknak, akik bármilyen formában, vagy okoskodással a háború helyességét firtatják. A háború, a kizsákmányolási rendszer bűne és a diktátorok csakúgy hozzá tartoznak, mint azok az úri diplomaták, akik mesterségszerüen népbolonditással keresik kenyerüket. Le a háborúval, le a háború csinálókkal! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség serelmenek tekinti. __ , E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibert tisztesseges napi munkáért.” ezt a forradalmi elszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatasa, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
