Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-16 / 1076. szám
1939 szeptember 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal ■ AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI “ A ZSIDÓ TÖRVÉNY A magyarországi második zsidótörvény a kormányra bízta annak a végrehajtását. Az érdekeltek abban reménykedtek, hogy a kormány enyhíteni fogja a törvény drasztikus intézkedéseit, vagy legalábbis humánus módon hajtsa azt végre. A most megjelent végrehajtási utasítás, keserves kiábrándulást okozott, mert az ahol csak lehetett súlyosbította az intézkedést és a törvényt kíméletlenül végre hajtsa. Először is minden köz és magán hivatalnoknak, kersekedő- segédnek és minden értelmisé- gü foglalkozásnak a nagyszülőkig igazolnia kell a keresztény voltát. A végrehajtási utasítás kimondja, hogy zsidó, nem lehet sem állami, megyei, községi alkalmazott, úgyszintén teljesen kitiltja a közjegyzői, becsüsi, tolmácsi, felelősszerkesztői, fő- szerkesztői, segédszerkesztői, vezércikkírói, kül és belpolitikai, mozi vagy közgazdasági rovat vezetői állásokból. Munkásszervezeteknek, munkaközvetítő intézeteknek tisztviselője zsidó nem lehet. Zsidó nem kaphat gyógyszerészeti, dohány árusítási, italmérési, ingatlanforgalmi engedélyt, ha ilyennel rendelkezik azt egy éven belül el kell venni. Még egy hosszú lista sorolja fel azokat a foglalkozásokat amelyekbe zsidó nem alkalmazható, vagy csak évtizedek múltán, ha a jelenleg ilyen foglalkozásúak kihaltak, kerülhetnek be. A kamarákba zsidók, nevezetesen orvosok, mérnökök,’ ügyvédek, tanárok, tanítók zsidók egyáltalán nem lehetnek. A zsidótörvény és a végrehajtási utasítás félmillió zsidót tesz földönfutóvá, csak azért mert zsidónak született és ez történik az ur 1939-ik esztendejében a “keresztényi” szeretet nagyobb dicsőségére. VERHOVAY KONVENCIÓ A legnagyobb magyar egyesület Amerikába a Verhovay betegsegélyző, most tartja a konvencióját Pittsburghban. Ha a delegátusok betartják a küldőik utasításait, akkor véget ér az a reakciós irányzat, amely az elmúlt években uralta ezt a nagy magyar egyesületet. A reakció nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a tisztviselőség a nácizmus szolgálatába állította az egyletet és annak lapját, hogy elől járt minden reakciós megalakulásnál és annak támogatásánál. Hanem abban is, hogy teljesen diktatórikusán intézték az egylet ügyeit. Hogy szervezés címén óriási összegeket költöttek el, “önképző” gyűlések címén, kéj utazásokat rendeztek úgy, hogy egy uj tag felvétele átlag 50 dollárjába került az egyletnek. Ezt a gazdákodást meglátta a tagság is és a delegátusok 80 százaléka azzal a kötött marsrutával ment a konvencióra, hogy ennek a garázdálkodásnak véget vessen. A delegátusok gerincességétől függ az, hogy lehagyják-e magukat terrorizálni a fő tisztviselőktől és segéd csapatként megjelent lapszerkesztőktől, vagy ragaszkodnak a küldőik határozatához és kipucolják a pénzpazarló reakciót a legnagyobb magyar biztosítóból a Verhovayból. LAPSZEMLE A háború mint előre látható volt kitört. Egyelőre csak a német, lengyel-angol-francia proletárok millióit küldik a vágóhidra, de más országok is készen állnak arra, hogy a saját országuk munkanélküli problémáit a háborúba való beavatkozással oldják meg. Ma már kétségtelen, hogy a háború megindításához a fő lökést a bolse- vikiek barátsága és támogatása adta meg Hitlernek. Megadta azt a biztonságot, hogy megkezdje a hadműveleteket. Természetesen Sztálin nem ingyen, szerelemből adta oda magát Hitlernek. Ezt az undok viszonyt jól megfizeti Hitler, természetesen nem a magáéból, hanem amint hírlik a barátság ára, észak Lengyelország, Esz- tónia és Latvia lenne. Érdekes jelenség, hogy a magyarnyelvű náci és bolseviki lapok milyen hirtelen pálfordu- lást csináltak, amig eddig egymást marták, ma már úgy itt, mint Magyarországon egymás keblére borultak a rokonlelkek. Két hét előtt még 10 cikkben támadta Hitlert a Magyar Jövő, azóta lassan eljutott oda, hogy ma már csak a látszat kedvéért a háborús hírek között tesz megjegyzéseket a nácizmus ellen. Magyarázzák a paktumot, egy hete a háború kitörése előtt még Nagy János azt irta, hogy a paktum úgy meggyöngitette Hitlert, hogy nem mer háborút kezdeni, különben is a Szovjet a paktumot csak a krízis után irja alá. Persze azóta már Sztalinék aláírták a paktumot és utána Hitler meg is indította a hadigépezetét Lengyelország ellen. Most Deák Zoltán “magyaráz” de minden cinikussága mellett is elismeri, hogy “a paktum úgy katonailag, politikailag, valamint gazdaságilag megerősítette Hitlert. Somogyi Pál viszont kitart a Roosevelt “semlegesség” mellett, amely szerint Amerika “Cash and Carry” alapon szállítson hadiszert Európának. Hogy ebben a semlegességben hol a szocialista álláspont az abszolút háború ellenesség, arról hallgat Somogyi. Valószínű úgy gondolkodik, ha a Szovjet ellássa Hitlert hadianyaggal,, akkor Amerika tegye ugyanezt a Hitler ellenes csoportokkal. De arról mélyen hallgatnak, hogy ma Berinben van az 5 tagú Szovjet katonai delegáció, amely a német-orosz katonai együttműködésről tárgyal. A náci lapok már sokkal nyíltabbak. A bridgeporti Egyetértés, a pittsburghi Magyarság, a Verhovay lap teljesen beszüntette a kommunisták támadását egyetlen betűt sem ir le ellenük. Leplezetlenül örülnek a paktumnak. Birinyi irja “az orosz és német megbékélés a kommunizmus bukását jelenti,, és hálateli szívvel ujong a szövetség felett, felkiálltva, hogy “dicsértessék érte a Jézus Krisztus”. Magyarországon a náci nyilas-keresztesek röpiraton hívták tüntetésre Budapest népét a német követség elé, a paktum örömére, a röpiratokon azonban nemcsak a nyilaskeresztes jelvény volt rajta, hanem ott díszelgett a sarró kalapács is, jeSiketi a Vaksihoz: — Hát én amondó vagyok, hogy ti nem látjátok, milyen nagy szükség volt erre a háborúra. Hiszen Hitlerék már felfalni akarják egész Európát és kellett mégis jöjjön valaki, aki megállítja őket! Vaksi a Siketihez: — Dehogy nem látjuk, de még mennyire látjuk! Hát mit gondolsz, a mi Jóska vezérünk a Sztálin, miért kötött békét Hitlerékkel? Siketi a Vaksihoz: — Láttam én az újságokban, hogy összeölelkeztek. De hiszen csak amikor már jól összecsókolták egymást törtek be a németek Lengyelországba. Nekem hát nemond komám, hogy annak a Szovjet-Náci paktumnak vagy micsodának olyan hatása volna, amitől a náciknak elment a hóditó étvágyuk! Vaksi a Sikethez: — Komám, te ne higyj az újságoknak, meg a rádiónak! Amit abból megtudhatsz, az nem egyébb a félrevezetésnél. Látod, nekünk megvan a vonalunk, oszt mi mindenre megkapjuk a pártköz- pontbul a vezérektől az utasítást. És ha egyszr a Browder azt mondja, hogy a paktumot a Szovjettek meg a Nácik a béke érdekében kötötték, akkor te ne törődj semmi mással. Ami Lengyelországban, meg a francianémet határon hallható az nem is ágyudörgés, az nem háború, az a hamisittatlan béke, amit Sztálin meg Hitler a világ pro- letáriátusa érdekében megkötöttek ! Siketi a Vaksihoz: — Hát ilyen marhaságot már csak ne beszélj belém! Neked nem jár a magyar pártujság? Vaksi a Siketihez: — Jár bizony ... de még a héten nem olvastam. Siketi a Vaksihoz: — Hát csak olvasd el és ha másnak nem hiszel, abból is meglátod, hogy bizony csudára összegabalyodtak odaát és a háború már több mint egy hét óta folyik. Józan Ész: — Ha megengedik munkástársak, kettőjük közé ülök, hogy a fene hosszú villanyos utón elbeszélgessünk. Amúgy is fáradt vagyok. A darabszámos munka annyira kimeríti az embert, hogy jólesik, ha leülhet. — Nos mit szólnak a legújabb eseményekhez? Még ki sem hevertük az elmúlt hálezve a megvalósult “egységfrontot”. A fasizta irányzatú Nemzeti Újság erősen kihangsúlyozza azt, hogy a paktum több mint egy megnemtámadási szerződés és ígéri, hogy a két csoport “világnézetét” tiszteletben tartsák egymásnak. SZTRÁJK MIATT LEZÁRT VÁGÓHÍD Ottumwa, la. — A John Mo- rell and Co. U. S. legnagyobb független vágóhídjának 2400 munkása sztrájkbalépett. Követelésük a zárt műhely rendszer és szervezetük elismerése. borút, már is benne vagyunk egy újabban. Siketi: — Hát éppen most mondom a komának, hogy háború van, oszt ő meg azt mondja, hogy amig a pártközpontból a Browder nem adja ki a hiteles jelentést, hát ő nem hiszi el. Vaksi: — Röstellem a dolgot de az asszony a burdosnak lun- csot csomagolt az újságomba, oszt, hogy egy jóidő óta már egyszer jön hetenként nem értesültem hivatalosan a hirekről. Józan Ész: — De azt csak tudja, hogy a Szovjettek, meg a Nácik gazdasági és katonai szerződést kötöttek. Siketi: — Nos és maga mit szól hozzá munkástárs? Józan Ész: — Én a történelmi ismeret óta, a legnagyobb munkásmozgalmi árulást látom abban, amit az oroszok elkövettek! Vaksi: — (mérgesen) Igen, mert maguknak sohasem tetszett semmi, amit a Szovjetek eddig csináltak. Maguk nem fogadták el a Zinovievék 21 pontját .. . Maguk nem csatlakoztak le a Vörös Szakszervezeti Internacionáléhoz, ma a a a . . Siketi: — (belevág) Koma! így nem lehet vitatkozni! Hiszen a Zinovievet, a 21 pont aláíróját, Sztálin vezérünk agyonlövette és a Vörös Szakszervezeti Internacionálé már régen megszűnt! Ugylátom Koma elfelejtette a pártvonalat meg az utasítást, hogy ezekről a dolgokról nem is szabad beszélni. Józan Ész: — Már miért nem volna szabad. Egy öntudatos munkásnak mindenről szabad beszélni. Egy öntudatos munkás nem hunyhat szemet a múltak eseményei előtt még akkor sem, ha hibákkal zsúfoltak. Lehet és kell ezen dolgokról beszélgetni, vitatkozni. De sem a beszéd, sem a fölöttük való vitatkozás nem változtat azon, hogy a Szovjetek és Nácik ilyen egymásraborulása árulás! És én amondó vagyok, hogy ennek az árulásnak közvetlen következménye az is, hogy Hitlerék betörtek Lengyelországba. Megdönthetetlen bizonyítékok szólnak amellett, hogy az orosz megnemtámadási paktum adta a németek alá azt a lovat, amelyen háborúba lovalták bele az egész Európát. — De most leszállók és remélem, hogy a legközelebbi találkozásnál folytatni fogjuk a beszélgetést. CSAK ÚGY HÁRMUNK KÖZÖTT — SIKETI, VAKSI ÉS MI —
