Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-09-09 / 1075. szám

1939 szeptember 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal A kötelező munkaszolgálat -- és ami mögötte lapul IRTA: KŐFEJTŐ MIHÁLY BUDAPEST, 1939 augusztus hó — Tehát helyben vagyunk. Az immár ismét kötelező katonai szolgálati idő mellett bevezet­tetett, Magyarországon a munkaszolgálat kötelezettsége is. Ta­lán nem lesz érdektelen, ha elöljárójában megállapítjuk azt, mi­ként újabban minden, úgy ez is külföldről lett importálva és ezen újabb importált ötlete a “Ma^s>-----------------------------------------­de in Germany” bélyeg látható. Na de talán, nem árt, ha szé­pen sorjába vesszük azt egyi magyar férfinek az életkora milyen tág “szabadságban” pe­reg le, tudva azt — igaz, hogy csak szólamokban, frázisokban — a szabadság klasszikus föld­je Európában — igy hirdeti az uralkodó kaszt — egyedül Ma­gyarország. Hát akasszuk egy szeggel lejebb ezt a szabadságot ábrá­zoló képet. Az idegen — román — szu­ronyok segítségével 1919-ben hatalomra került rezsim, olasz és germán fasizmust megelőzve tiport el minden szabadságot. Demokráciát hirdetett uralom­ra jutása előtt és a legnéppusz- titóbb fasizmust honosította meg. Kezdetben vala a keresz­ténység korcsmái cégérének a jelszó alatt folytatva a “szent korona’ és jelenleg a “magyar birodalom” és “mindennek a zsidók az okai” cégére alatt. Húsz kerek esztendeig élős- ködött ez a rezsim a tanácsköz- társasaág pár napos uralmának csepüléséből. Ma már a “füg­getlenségi harc” lett az uj jel-, szó. Az angol-orosz-francia szö­vetség összekovácsolási kísérle­te megdöbbentette még azokat is, akik még álmukban sem, merték azt gondolni, valaha is létrejöhet ilyesvalami. (Azóta bebizonyult, hogy más jött lét­re — szerk.). így aztán a Ber- lin-Róma tengely rajongói, fő­leg most, hogy a japán fasiz­mus, mint a Berlin-Róma ten­gely távolkeleti tagja az U.S.A.- i lépés következtében kutyaszo­rítóba került, ludbörző háttal retteg a holnaptól. Lassanként ha megijedt vacogó fogakkal bár, de rádöbben arra, hogy a Berlin-Róma-Tokio-Burgos és Budapest-i acélszilárdnak hirde­tett tengely valójában vörösréz keménységét sem éri el és csak addig halandzsázhatnak, fenye­getőzhetnek amig erőpróbára nem kerül komolyan a sor. Ugy- látszik most eljutnak az erőpró­báig. Na de erről többször megem­lékeztünk e lap hasábjain és még lerögzítünk objektiven egy két jelenséget. Tragikusan szo­morú azonban az, hogy a ma­gyarságnak sorsában törvény­szerű következetességgel telje­sednek be mindazok amikre mi IWW-isták évek óta rámutat­tunk, mint a fasizta rezsim két­balkezes államvezetésének be­következő következményeire. Hiába volt minden, Magyaror­szág sorsa tovább rohan “bölcs” országiás következtében a lej­tőn lefelé és hogy az a teljes megsemmisülésbe vezet, amig akkor csak mi “hazaárulók” mutattunk rá és harcoltunk az országpusztulás tervszerűsége és a magyarság kipusztitása, leigázása ellen, szinte az utol­só percekben mintha a törzsö- kös magyar intellektuel osztály is észbekapott volna, harcot kezd szervzeni az ország füg­getlenségét veszélyeztetendő germanofil szerelem és vadhá­zasság további elmélyülése el­len. Az ország élén állók azon­ban süketek és vakok, hogy erősebb kifejezést ne használ­junk. Talán még élénk emlékeze­tünkben van mindnyájunknak az amikor Magyarországba be­importálták az olasz batilla féle rendszert és ezt ráhúzták a ma­gyar ifjúságra. Tették ezt az­zal a bevallott indokkal, hogy egészséges, izmos, kisportolt magyar ifjúságot akarnak ne­velni. Ez az a bizonyos levente intézmény. Annak idején, ami­kor az erre vonatkozó törvény- javaslatot a parlamentben tár­gyalni kezdték, mi voltunk IWW-isták az elsők, akik nem­csak e lap hasábjain, de itt Ma­gyarországon is rámertünk mu­tatni arra, hogy ez semmi más célt nem szolgál, mint az ifjú­ság szabadságának letörését, az ifjúság militarizálását. Sajnos, igen sajnos, hogy az események bennünket igazoltak. A testne­velés valójában a következők­ből állott és áll. Teljes katonai kiképzés kaszárnyái stílusban, volt zupás őrmesterek, altisztek és tisztek vezetése alatt. Igaz, hogy ezeket leventeoktatóknak hívták, század és szakaszpa­rancsnoki titulosok helyett, ami viszont mit sem változtat a lé­nyegen. Persze a leventeféle in­tézmény is kötelező mint itt minden, de minden. Az ifjúsá­got igy akarták betörni a já­romba és megfosztani minden szabadidejétől és gondolkozási lehetőségétől. Mint minden úgy a leventézési kényszer is igen kis százalékban ütötte meg a fasizmus hozzáfűzött számítá­sait. Hogyne, hisz a fasizmus csak drillt adott, de a leventé- zésre, a leventékre egyetlen fil­lért sem költött. A leventéket a szülők a családtagok kell és kellett, hogy eltartsák, ruház­zák csak éppen a leventeokta­tókat látta el és rendelkezett velük a fasizmus. így ez az in­tézmény úgy a leventék, mint azok hozzátartozói részéről köz­utálatnak örvendenek, mert akik nem jelennek meg, azt a rendőrség, csendőrség cipeli oda és még a szülőket is megbünte­tik vagy pénzre vagy annak le­ülésére. Igen sok panasz hangzott el tehát a túlsó oldalról is a leven- tézés brutalitásai ellen. Ezeket a hazafiakat, szabadságot sze­rető és védelmező polgárokat azzal nyugtatta meg a fasizta rezsim, hogy mivel hadseregbe való sorozás tilos a hadsereg tartalékát igy kell biztosítani. Több mint egy éve már annak, hogy újra és pedig az addig ti­tokban folyt katonai sorozás szabaddá vált és most már meg­szűnt a hadsereg tartalékkikép­zési ürügye. De a kötelező le- ventézés tovább él és virul. Az iskola elemi osztályait el­végzett magyar ifjú, azonnal leventekötelessé válik. Meg kell jegyeznünk, hogy a paraszt és munkás gyermekei, azok akik fölsőbb iskolák látogatásától elvannak ütve a leventézés ná­luk még korábban kezdődik. A testnevelés cime alatti ágyutölteléknek való kiképzés 21 éves, tehát a katonai soro­zásig tart. Ekkor a naiv olvasó azt hi­szi, na ezzel vége is szakadt. Ez tévedés. A sorozáson az alkalmasnak taltak katonai szol­gálatra kötelesek bevonulni. Az alkalmatlanoknak minősítettek pedig kötelező munkaszolgálat­ra kötelesek bevonulni. Az önköltséges kényszerle­ventékből, átalakul a levente egyenruha katonai egyenruhá­vá, a változás mindössze any- nyi, hogy most már nem maga a delikvens, vagy hozzátartozói ruházzák és élelmezik, hanem az állam. A katonaéletről ami sokkal rosszabb, úgy az élelmezés és bánásmód tekintetében, mint a K. u. K. időben volt, most ne es­sék szó. Az eddig alkalmatlannak mi­nősítettek szabadon rendelkez­hettek önmagukkal. A “Made in Germany” talál­mány importálása véget vetett ennek. Az alkalmatlannak ta­lált ifjúságot kényszermunkára fogták — persze a hazáért. Miből áll ez a kényszermun­ka A bevonultatottak — akik katonai szolgálatra nem alkal­masoknak — katonai formáci­ókba — zászlóaljak, századok, rajokban nyernek beosztást. Ka­tonai egyenruhát kapnak és ka­tonatisztek, altisztek parancs­noksága alá vannak rendelve. Legfelsőbb parancsnok egy tá­bornok. Esküt vesznek ki tőlük és mindenekelőtt katonai kikép­zést nyernek. Utána a kubikos­izmokat igénylő utak, csator­nák építésére, mocsarak lecsa- polására fogják be őket. És mindezekért kapnak ruházatot, élelmezést és sátrakbani lakást, persze katonai szabályok kere­tei között. Mit részletezzük tovább! A hadseregnél az u. n. műszaki csapatok, utászok, hidászok stb. mint tudjuk mindig a legne­hezebb szolgálati ágak voltak és ily csapattestekbe a legkivá­lóbb anyagot osztották be. Ma éppen megfordítva a vér­szegény, gyenge, hibás testal­katú és katonai szolgálatra nem alkalmas anyagot fogják be er­re. Igaz, a szolgálati kötelezett­ség teljesítés alól kivételes ese­tekben fölmentést adhat a hon­védelmi miniszter. Ehhez azon­ban tudni kell. azt, hogy paraszt vagy proletárifju csakis az nye­ri el, ha 100 százalékig munka- képtelen az az nyomorék. A nagy útépítésből, csatorná­zásból, mocsárlecsapolási köz­munkákból a 20 év óta ennek megindításával hitegetett kubi­kosok, utépitő munkások — kik tökéletesebben, jobban, igaz, hogy nem rabkosztért, hanem munkabérért végezték volna el — munkanélkül tengődhetnek továbbra is. Már fölvetődött az a terv, hogy a katonai szolgálat után 60 éves korig, minden magyar számára kötelezővé teendő a Lövész egyesületi tagság is. Persze katonai formációkban parancsnokság alatt ezt is. — Akkor láthatjuk a szabadság e földön a bölcső előtt és a kopor­só után kezdődik valójában a magyarok számára. És nem kis részben ennek tudható be az, hogy a születé­sek száma rohamosan csökken és a halálozások száma emelke­dik a magyarság ez az ázsiai szabadságban született nép a szabadság eme fasizta értelme­zése folytán állandóan fogy, pusztul. A fasizmus amely Magyar- országot is germán élettérnek tudja, pedig 20 év óta pontosan ez a a célja, hogy keresztülvi­gye. mattIchmidt KISZABADULT AZ OSZTÁLYHL UC LEGÖRE­GEBB FOGLYA ELHAGYTA SAN QUINTEN BÖRTÖNÉT. Mint középkorú férfi, azon vádak alapján került bíróság elé és hoztak rá életfogytiglani Ítéletet 1915-ben, hogy a McNa­mara fiuknak, a Times Building épület felrobbantásához, ő vá­sárolta, illetve szerezte be a di- namitot. A per közel öt eszten­deig húzódott. Matt Schmidt, az American Federation of Labor kötelékébe tartozó Hod Carriers Uniónak (maltahordók) volt szervezője. A távol nyugati terepen, az épü­let iparban szünet nélküli har­cok folytak. Ezekben szerepel­tek a McNamara fiuk is, akiket szintén életfogytiglani börtönre ítélték. James McNamara, az ügyész ravasz Ígérgetésének dőlt be és bűnösnek vallotta magát abban a hitben, hogy könnyebb bünte­téssel megússza. Vallomása végzetessé lett rája is testvéré­re és Schmidtre is. Testvére börtönben pusztult el. James, még mindig börtönben van. Matt Schmidtért, saját szerve­zete soha nem szüntette be a védelmi harcot, mig a közel­múlt hetekben sikerült kieszkö­zölni részére a kegyelmet. Akik az Egyetemes Védelmi bizottság karácsonyi akcióit fi­gyelemmel kisérték, azok jól emlékeznek rá, hogy Matt Schmidt minden évben azoknak a lisztáján szerepelt, akik a General Deffense jóvoltából je­lentékeny összegeket kaptak. Köszönő levelei évről évre meg­jelentek az IWW lapjaiban. Szívből örülünk, hogy az öreg harcos vissza nyerte sza­badságát. CLEVELAND E. FIGYELEM! Minden más felszólítás he­lyett, kérem a Cleveland East-i munkástársakat, hogy kivétel nélkül valamennyien szívesked­jenek MOST PÉNTEKEN este a Bérmunkás Otthonban tar­tandó rendes havi gyűlésen megjelenni. Scherhaufer G., titkár.

Next

/
Thumbnails
Contents