Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-09 / 1075. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: '’gy évre ...... $2.00 One Year __________ $2.00 rélévre ................ 1.00 Six Months_________ 1.00 Egyes szám „ca _____ 5c Single Copy____________5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders '______ 3c Bencze titkár urat kérdezzék meg (Folytatás az l-ső oldalról) Cleveland, 1938 julius 15. VERHOVAY SEGÉLY EGYLET KÖZPONTI HIVATALÁNAK PITTSBURGH, PA. Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Újult erővel fogjatok munkához Tíz óra hosszat tartó tanácskozásban, az országos értekezlet delegátusai, eltakarítottak minden olyan akadályt az útból, amely lapunk régi terjedelmében való megjelenését és mozgalmunk fejlődésének útját gátolta. Nyolc oldalon, adósságterheitől megszabadulva, megizmosodva és megerősödve jelenik meg ezen lapszámunk, melyben számot adunk arról is, hogy micsoda emberi áldozatok árán, de a forradalmi akarat és cselekvőkészség példátlanul álló megnyilatkozása mellett, teremtettek tiszta göröngynélküli indulási lehetőséget a magyarajku IWW-isták lapunknak és mozgalmunknak. Ezt vártuk mi is, széleskörű olvasótáborunk is. Mert hiszen, ha közel három évtized óta szükséges volt lapunk állandó megjelenése, úgy a mai állapotok között százszorta inkább az. Ma már nemcsak háborús felhők gomolyognak, hanem tombol és dühöng a vészes fergeteg. Ma már nemcsak készülnek az embermilliók véredényeinek csapraveréséhez: már hullanak a fejek. Törnek a csontok. Kelepel a bombavető repülőgépek motorja és a tüzláng, gyilok és gáz nyomában, védtelen asszonyokat, gyermekeket, aggastyánokat, csakúgy temetnek bele a tömegsírba, mint a mundérba kényszeritett proletárok millióit. Ma még korai volna a vésztjósolgatás. De nem tagadjuk, hogy az aggodalmat leolvasni lehetett a delegátusok arcáról, a bizonytalan holnapról. Mert bizony fel-fél hangzott több célzás, a gondolatredőkből kivállottak azok az emlékezések, amelyek a negyed századdal ezelőtt megindított világmészárlás kapcsán még nem mehettek feledésbe. Mi még ugyanaz a generáció vagyunk, akinek részük volt betiltott, bebörtönzött lapjaink és tagjaink ezrei árán is, újból, meg újból talpra állani és a reakció minden csapását kiheverve, a lehetetlennel is megküzdve, hathatósan nemcsak a háborúnak ellentállani, de a kapzsi és profitszomjas amerikai tőkésekkel szemben, osztályharcot is vívni. Tudtuk és éreztük, hogy a legyöngült szervezett erő és el- lentálló képesség hijján, nem fog olyan messzire hallatszani hangunk, mint azt szeretnénk, de forradalmi elszántságunk, osztály- tudatunk és meggyőződésünk ennek arányában semhogy gyöngébb lett volna, annál fokozottabb mértékben bontakozott ki. Elvégre nagy tömegekkel a háttérben, nem kiván olyan áldozatot és elszántságot a színtiszta forradalmi állásfoglalás, mint egy számbelileg maroknyi tömegnél. Már pedig, mi elszántan, de higgadtan tárgyaltuk meg ügyeinket úgy, mintha az ágyuk meg sem szólaltok volna még, mintha az amerikai háborús propaganda lavináját eisern inditották volna. Itt vagyunk hát felkészülten, mindenre elszántan saját kiszemelt posztjainkon, hogy amig ez emberileg lehetséges lesz, szolgáljuk osztályunkat, a munkásosztályt és lapunkat megjelentessük. Nem engedhettük meg, hogy anyagi erő, vagy hanyagság miatt hulljon ki kezünkből a sajtófegyverünk. Ilyen szégyen elviselésére, mi nem vagyunk berendezkedve. Ám, nem teljesen tőlünk függ, nem is egészen rajtunk múlik most már, hogy emberi és nagy elhatározásunkat végrehajthassuk. Némi kis szerep ebben azoknak is jut, akik nem jöttek el, hogy velünk együtt a tárgyaló asztalokhoz üljenek. Azoknak is jut szerep, akik ennek a lapnak olvasói. Akik akarják, hogy lapunk megmradjon és hétről-hétre, a magyar proletárok otthonaiba, a sötét napokban világosságot, öntudatot, harcikészséget, elszántságot ellent- állóerőt és olyan hitet vigyen be, amelyet csak azok bírnak terjeszteni, akik a proletáriátus nagy ügyének hitében sohasem inogtak meg. A magyar IWW-isták és a Bérmunkás olvasók táborának egységessége és áldozatkészsége szükséges ahhoz, hogy konven- ciós határozatainknak érvényt szerezhessünk, hogy azokat végrehajthassuk. \ , Újult erővel, egymásba vetett bizodalommal, bízva szent ügyünk eljövendő diadalában indítjuk útnak a nyolcoldalas Bérmunkást efry önkéntes, fizetésnélküli ujászervezett adminisztrációval, abban a reményben, hogy van Magyar-Amerikában még olyan tömeg, malyből nemcsak, hogy ki nem halt a forradalmi áldozatkészség és öntudat, hanem a készülő világégés közepette is kész, hitet tenni és mer azok mellett, akik szent köteTisztelt Központi Hivatal: Szives válaszukat kérem az alábbi ügyben: A Munkás Be- tegsegélyző Szövetségben, a májusban tartott konvención^ bizonyos eltolódás történt, amel jólehet több száz tagnak az onnan való kiválását vonja maga után. Ezek a tagok az ország különböző városaiban élnek, éveik 30 és 55 között vannak. Hogy kiválás esetén egylet nélkül ne maradjanak, válaszukat kérem, hogy milyen módon és feltételekkel csatlakozhatnánk a Verho- vay Segélyegylethez? Tudomásom szerint a nevezett egyesületnél legtöbbnek 500 dolláros haláleseti biztosítása van és az ott divó hét dolláros betegsegélyi biztosítása. Azt hittem, hogy julius 10-én személyesen lesz alkalmam Daragó József úrtól megkapni a felvilágosítást, de a helyszínen meggyőződtem, hogy az alkalom nem alkalmas erre, igy levél utján kérem a fenti kérdésre a felvilágosítást. Tisztelettel, Louis Lefkovits 11204 Buckeye Road Ez a levél, amely a maga nemében ártatlan, csupán arra szorítkozik, hogy egy másik egyletből kiszórással megfenyegetett tagok, milyen alapon léphetnek (kiválás esetén) a Verhovayba, Bencze titkár hírhedt titoktartása kapcsán, előbb jutott Somlóéknak tudomására, mint a kérdezőnek a kért információ. Tudomására kívánjuk hozni a delegátusoknak, hogy e levél tartalmának Somlóékkal való közlése szolgáltatta az alapot Lefkovits Lajos Szövetségi tag kizárásához, amit természetes, az Ohio Insurance Department nem hagyott jóvá és más kizártakkal együtt elrendelte Lefko- vits Lajos visszahelyezését. Nem kell félreérteni a dolgot. Sem Lefkovits, sem a többi kizárásra szemeltek, nem rohantak volna a Verhovayba, még titoktartás esetén sem. Csupán érdeklődés volt ez, hogy milyen kedvezményt nyújtana az Egyesület tömeges belépés esetén? Más egyesületekhez is mentek ilyen megkeresésfek, amelyek nem úgy jártak el mint Bencze Verhovay titkár, hanem az ilyen ügyeket megillető diszkréció mellett kezelték és kezelik azokat ma is. Ezen egyleteknek feltételei nem a spicliskedésben, nem az árulásban nyilvánultak meg azok irányában, akik esetleg még egy egylettel kívánják önmagukat biztosítani, vagy a jelenlegit felcserélni, hanem valóban kedvező feltételeket adtak az érdeklődőknek. Amit tehát mi tudni szeretnénk s kívánnánk, hogy Bencze főtitkártól személyesen megkérdezzék a delegátusok, hogy miért követte el ellenünk az ilyen csúnya beárulást, mit használt a Verhovay Egyesületnek azzal, hogy ha mégis ki kellene váll- ni néhányszáz tagnak a Szövetségből? Bencze az ő titkári hivatalának és a beléje helyezett bizalomnak visszaélésével útját szegte még csak annak is, hogy a Verhovay valaha is számításba jöjjön, a lázadozó és elégedetlenkedő Szövetségi tagoknál. A Verhovay delegátusoktól, mint az egyesület főfórumától joggal várjuk el ez ügynek a tisztázását. Többre becsüljük őket és többet tartunk felőlük, mint Benczéről és ezért kérdezzük, várjuk a konvenció nyilvánosságától a feleletet, amelyet legjobb hitünk szerint megér- demlünk, egy méltóságteljes országos testület konvenciójától. A Bérmunkás Lapbizottsága. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszt ily áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szcrkezrtét éuitiük a réei társadalom keretein belül lességüknek és forradalmi hivatásuk tudatában, a forradalmi ipari unionizmus világitó fáklyát magasan lobogtatják. Álljatok lapotok a Bérmunkás mellé, ujult erővel fogjatok munkához!
