Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-01 / 1065. szám

1939 julius 1. 7 oldal Stalin keze Spanyolországban Irta W. G. Krivitsky, volt vöröshadseregbeli tábornok. Fordította: V. M. Előszó a cikkhez és a fordításhoz: — Krivitsky generális, a tisztogatásra szánt vöröshadresegbeli generálisok közül az egyet­len aki elkerülte sorsát és megmenekült Stalin haragja elől. E cikk viszont az első és egyetlen amely olyan valaki tollából származik, aki Stalin legbelsőbb kormányának szerves része és politikai bea­vatottja volt. Krivitsky az 1937 novemberi véres tisztogatás után, minden tekintetben szakított Stalinnal és az OGPU ellene elköve­tett két párisi merényletének sikertelensége után, az Egyesült Ál­lamokba menekült. E cikksorozat megírására itt szánta rá magát. (Folytatás) A spanyol követségen Garda megismerkedett négy más spa­nyollal, akik szintén szerettek volna visszamenni. Ennek a négynek 2 tágas szobát hagy­tak rendelkezésre a Metropoi szállodában. Minden muzeumo! és minden moszkvai érdekessé­get megmutattak nekik. Voltak Krimeában, Kaukázusban, Le- ningrádban még Dnyesterproy villanyfejlesztő telepet is lát­ták. öt hónapig tartózkodtak már akkor a Szovjet Unióban. Minden nap mentek a spanyol követségre és szerették volna az útleveleiket megszerezni, hogy visszatérjenek Spanyolor­szágba. Viselkedésükről láttam, hogy magukat foglyoknak vé­lik. Saját kormányuk nem se­gíthetett rajtuk. Stalin kezében volt az. Megkérdeztem Slouts- kit, hogy kik ezek és mi járat­ban vannak? Ez a négy? Ezek a spanyol állami bank pénzke­zelői. Az arany szállítmánnyal jöttek át. Három hónapig dol­goztak az átadáson és most ha­za akarnak menni és hozzátette hogy nagyon szerencsések lesz­nek, ha valaha meglátják Spa­nyolországot. Ezeknek történte előtt alkalmam volt látni a Vö­rös Zászló rendjellel kitüntet­tek legújabb névsorát. Csodál­koztam, hogy annyi ismerős névre találtam benne. Kérdez­tem Sloutskitól, hogy milyen volt az a kiváló szolgálat ami­ért ezek az emberek ezt a leg­magasabb kitüntetést kiérde­melték. A felelet az volt, hogy a körülbelül harminc kitünte­tett ember Odessában, mint ha- jórakodó munkás dolgozott. Spanyolországból óriási meny- nyiségü aranykészlet érkezett Odessába és Stalin csak a leg­magasabb titkos rendőrségi tisztviselőkre merte bízni ennek a kincsnek a kezelését. Utasí­totta Jezhovot az Ogpu főirá- nyitóját, hogy személyesen vá­logassa ki a megfelelő embere­ket. Az egész művelet olyan mély titokban lett keresztül vi- ve, hogy csak ez alkalommal hallottam először felőle. Az arany szüret Egyik ismerősöm, aki részt vett az aranyszállitási művelet­ben, a következőképpen mon­dotta el, hogy mi történt Odes­sában; Az egész rakpartot az erre a célra kiválogatott kato­naság zárta körül. A hajóktól a vasu.ti kocsikhoz vezető utón a legfelsőbb Ogpu tisztviselők cipelték hátukon az arannyal telt ládikákat. Napokon át rak­ták át a vasúti kocsikba a Spa­nyolországból küldött arany- készletet, amely azután katonai őrizet alatt lett Moszkvába szál­lítva. Pár holdnyi területet je­lölt meg a moszkvai Vörös té­ren, amelyen akkor mentünk, mondván, hogy ha a Spanyolor­szágból hozott arany ládikákat kiraknánk azt megtöltenék. Ki­lehetett körülbelül számítani, hogy az arany értéke megha­ladta az ötszáz millió dollárt. A Caballero kormány bukása után pár hónapra Sloutski iro­dájában ültem, amikor a tele­fon csengett. A magán osztag­tól jött, azt kérdezték, hogy Stashevski kisasszony Stashev- sky leánya elhagyta e már a Szovjet Uniót. Sloutski jóbarát­ja volt Stashevskynek. Láttam, hogy Sloutsky aggódik. A kö­vetkező telefon hívás az útlevél osztálytól jött. Amikor a kagy­lót letette megkönnyebülten só­hajtott, Stashevsky leánya át­lépte a határt. Mindketten tisz­tában voltunk, hogy Stashev­sky ügye rosszul áll. Stashev­sky a moszkvai jelentése után visszatért Barcelonába. Felesé­ge a párisi kiállításon dolgozott a Szovjet pavilonban. Megérke­zése után táviratozott 19 éves leányának, hogy jöjjön ő is Párisba, mert anyjának segít­ségre van szüksége. A leány tényleg megérkezett Párisba, de egy hónap múlva utasították Moszkvából, hogy térjen vissza és hozzon vissza bizonyos tár­gyakat a Szovjet Pavilonból. Mit sem gyanítva a leány visz- sza is utazott a Szovjet Unióba. Ugyanekkor Stashevskyt visz- szahivták Barcelonából. Több­ször fölhívtam Stashevskyéket mert szerettem volna megtudni vájjon megérkezett e a férje Moszkvába. Egy napon tudatta velem, hogy férje és Berzin tá­bornok átlépték a Szovjet ha­tárt és útban vannak Moszkva felé. Stashevskyné nem tudta izgatottságát palástolni, mert tudtuk már, hogy Stalin a vö­rös hadsereg majdnem teljes vezetőségét kiirtotta Tukach- ewsky tábornokkal az élen. A Szovjet tisztogatás félelmetes elképzelhetetlen méreteket öl­tött. Többször találkoztam még Stashevskynével folyton panasz­kodott, hogy semmi hirt sem hallott a férjéről. Több Ízben telefonált moszkvai lakásukra, de hiába, feleletet nem kapott. Nem tudta elképzelni, hogy mi történt. Végre megkapta az összeköttetést. A cselédleány felelt. Ettől tudta meg, hogy Stashevkyről semmit sem tud és senki sem tudja, hogy Moszkvában van. Leányáról sem tudták azt, hogy vissza lett csalva pár héttel azelőtt. Két hét múlva Stashevskyné egy rövid levelet kapott férjétől amelyben tudatta vele, hogy csomagoljon és haladék nélkül térjen vissza a Szovjet Unióba. A sikertelen telefon hívásokból sejtette Stashevskyné, hogy a férje levele börtönből lett írva. összecsomagolt és utazott visz- sza férjéhez, készen volt reá, hogy vele sorsát megossza. Berzin tábornok is eltűnt. A vö­rös hadsereg vezetőinek kivég­zései rosszat jelentettek neki is. Úgy ő, mint Stashevsky a Szovjet forradalom óta benső barátságban voltak a kivégzett tábornokokkal. Spanyolországi sikerei, valamint feltétlen en­gedelmessége és hűsége a Szov­jet Unióhoz nem jelentettek immár semmit, ő is azokhoz a Szovjet vezető emberekhez tar­tozik, akik nyomtalanul eltűn­tek, akiknek a sorsát csak sej­teni lehet, de megtudni talán sohasem. Ugyanebben az időben amikor már ugylátszott, hogy Stalin elérte kitűzött célját Spanyolországban 1937 nyarán Japán megtámadta Kínát. A Szovjet Uniót kelet felől ve­szély fenyegette. A japánok el­foglalták Pekinget, Shanghait és Nankingot Kina fővárosát is. Chiang-Kai-Shek kibékült a Szovjet Unióval és segítséget kért tőle. A történtekkel pár­huzamban a fasizta hatalmak mindinkább kihívó módon segí­tették Francot. A spanyol loya- listák katonai helyzete látható­an nehezült. Ha Stalin erejéhez mérten segítette volna a spa­nyol loyalista kormányt, le­győzhette volna Francot és an­nak német és olasz szövetsége­seit. De nem mert háborút koc­káztatni. Hü maradt jelszavá­hoz: Maradjatok lő távolban! Amikor Japán megtámadta Kí­nát a jelszava kötelező lett, mert a szibériai határ veszély­ben volt. Stalin szerepe Spanyolország­ban ilyenformán sötétségbe bo­rult. Azzal a céllal avatkozott a spanyol polgárháborúba, hogy a neki engedelmeskedő Spanyol- országgal hidat veret Moszkvá­ból Párisba és Londonba. Terve nem sikerült. Blum francia és Eden angol miniszterek lemond­tak. Úgy Francia mint Angol­ország kibékültek Francoval. Stalin cserben hagyta a loyalis- tákat. A spanyol kalandnak mé­gis volt haszna. A spanyol kor­mány aranykészlete. Azon ter­ve, hogy a Szovjet kormányha­jót az elkülönítésből, a sötétség­ből kivezesse, dugába dőlt. Vége. | sas károly"! Cleveland West Sideon, egy oszlopos tagja dőlt ki az IWW- nak, az élők sorából, Sas Ká­roly munkástársunk halálával. Nem volt megdöbbentőszerü az elmúlt csütörtökön, bekövetke­zett halálhír. Már régóta vár­tuk. Tudtuk, hogy halálos kór emészti testét és csak idő kér­dése, mikor végez vele. Sas Károlyt széles Ameriká­ban ismerték a magyar IWW- isták és a Bérmunkás olvasói. Több mint húsz esztendőn át nem volt olyan akciónk, mely­ből derekasan ki nem vette vol­na részét. Amig ereje és egész­sége bírta, egyik legjobb lap­agitátorunk volt. A csoportmü- ködésben is, mintául szolgált az ő szorgalmassága. Csoport­jegyzői funkciót viselt, amikor a halálos kór ágyba döntötte. A központi munkákban, a lap csomagolásnál a legszorgalma­sabb volt. Legtávolabbról jött és legkorábban érkezett meg. Küzdelmes élete tövissel volt telehintve. Fiatalon vándorolt ki Apátfalváról (Borsod m.). Nehéz gyári munkával kereste meg kenyerét szaporodó család­jának. Három apró gyerekkel maradt özvegyen, amidőn élet­párja, tragikus körülmények között meghalt. Szeptember óta betegeske­dett, de amig egészen össze nem roppant, gondolata a forradal­mi munkásoké volt. Halála előtt tiz nappal irta hozzánk utolsó levelét, amelyben roppant szen­vedésére, a mindentől megváltó halálért könyörgött. Végrenedlkezése értelmében, a magyarajku IWW-istákra bizta földi maradványainak el­takarítását, hamvasztás utján. Ennek az akaratnak, tettünk eleget az elmúlt szombaton. Bodnár temetkezési kápolná­ja zsúfolásig megtelt jóbará­tokkal, ismerősökkel, ahonnan Cederval és Wiener munkástárs búcsúszavainak elhangzása után a Highland temető hamvasztó- jába kisértük el. A hamvasztóban Wiener munkástárs rövid beszéde után kihűlt tetemét a lángok hamu­vá változtatták. Emlékét ke­gyelettel őrizzük meg. Tudósító. AKIKNEK NINCS SZÉGYEN Clevelandon, a magyar IWW- isták, emberi gesztusból értesí­tették a Munkás Betegsegélyző Szövetség második osztályát, Sas Károly haláláról és a teme­tés idejéről. Ez értesítés kapcsán, megje­lent a 2-ik osztály képviseleté­ben hat halottvivő, akik közül három olyan volt, hogy az el­hunyt utolsó óráiban is csak megvetéssel gondolt rájuk. Egy olyan volt közöttük, aki meg- ütéssel fenyegette meg az öre­get és nem is rajta mullott, hogy a fenyegetést nem vált­hatta be. De mert az ilyen Ju- dásoknak nincsen szégyenük, eljöttek, hogy a halottvivésért kijáró két dollárokat felszedjék. Utálattal néztünk át a fejük fölött a gyászhangulat köze­pette és csak azért engedtük őket közel a halotthoz, hogy mint Judásokat, a temetés után messzibb taszítsuk! A pénznek nincsen szaga. Már Judás idejé­ben sem volt . . . A LEJTŐN NINCS MEGÁLLÁS A Brazíliából érkezett legú­jabb jelentések szerint, az otta­ni kommunista párt csúfos ve­reséget szenvedett a választáso­kon és minden befolyását elve­szítette a tömegek között. t R .>! I N h \ >s

Next

/
Thumbnails
Contents