Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-08-12 / 1071. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 augusztus 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI Előfizetni árak: Subscription Rate«: ''gy évre ....... $2.00 One Year ______ $2-0c rélévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám „ca _____ 5c Single Copy ------------ 6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........ Sc Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Csak négy oldalon Az elmúlt héten négy oldalon megjelentetett lapunk érzé­keltette és megértette munkástársainkkal azt a súlyos helyze­tet, amelybe kerültünk. Megértették belőle munkástársaink azt is» ami nem is volt benne. Erről tanúskodik egy néhány levél, amelyek lapzártáig be­futottak. Hogy még a konvenció előtt, vissza mehetünk e a nyolc oldalra? kizárólag az olyan levelek mennyiségétől és tartalmá­tól függ, amelyekben, checkek, vagy pénzes utalványok lesznek. Mennek, mennek, mendegélnek... A tőke és munka, soha nem szűnő harcáról elterelte a fi­gyelmet, a hetvenhatodik kongresszus befejezése és az állam­atyák haza hurcolkodása. Az, hogy a National Labor Relations Board, a Ford Motor Co. ellen hozott döntést és megbélyegezte olyasmivel, ami köz­tudomású volt róla mindig — munkásszervezkedés ellenes tény­kedés — eltörpült néhány soros hirecskében a Washingtonból jövő hírek mellett. Az, hogy Coloradoban kirendelték a milíciát, hogy százez­rekre rúg azoknak a szerencsétleneknek a száma, akiket még az inségmunkákról is kiebrudaltak, kevesebbet számit a kapitalista ujságiróknak, mint a kongresszusi kapuzárás. Mi nem szoktunk ügyet csinálni a politikai bohóckodásból, mert minden törekvésünk oda irányul, hogy a munkásság figyel­mét a szervezkedésre felhívjuk. Arra ösztökéljük a dolgozókat, hogy olyan szervezetbe tömörüljenek, amelyben erejükhöz mér­ten saját ügyeiket intézik, érdekeiket megóvják és soha nem szűnő harcokon keresztül, a kizsákmányoló osztály legyűrésével a bérrendszert megszüntetni lesznek képesek. Ám a politikai vaklármába elveszni látszik a józan észhöz való apelláció. Az irányított propagadnda, a dolgozó tömegek figyelmét oda tereli, ahol legkevesebb keresni valójuk van nekik. Vizsgáljuk hát meg egy kicsit azt a teljesítményt, amit az államatyák végrehajtottak, amely miatt, a nagy kánikulának a végéig kihuzódani kellett az ülésszakoknak. A hetvenhatodik kongresszus eltörölte a nagytőke jövedel­mi adóját, de ugyanakkor arról vitatkozott, hogy a 25 centes mi­nimum bérek, a 11 dolláros heti kereset, túlságosan magas ráta és kévésén mullott, hogy ezt a kulikat is megszégyenítő, az élet­standardot lefokozó jelentéktelen reformot ki nem dobták. Békeidőben soha nem hallott és nem álmodott olyan hadi­költségvetést szavaztak meg, amelynek számjegyeitől megszé­dülhetnek azok a nincstelenek, akik reliefen tengődének. A “bé­ke” érdekében, 2,254,000,000 — két billió kétszázötvennégy mil­lió — dollárt irányoztak elő hadifelszerelésekre, de ugyanakkor a munkanélküliek segélyösszegét hétszáznyolcvanöt millióval redukálták. Tették ezt anélkül, hogy az ország gazdasági hely­zetével, a több milliós munkanélküliekkel törődtek volna, vagy a leghaloványabb biztató reménysugarat megcsillogtatták volna ■a munkátlanok elhelyezkedési lehetőségére. Hoztak egy sereg olyan törvényt ,amelyek mindegyike, a százötvenéves alkotmány egy-egy szégyenfoltja. Ha bevezetik, a bevándorolt munkásság, az önhibáján kívül polgárosodni kép­leten idegenszületésüekre, sötét idők jönnek. Az ország visszamardt építkezési és lakásrendszerét orvos- landó reformtörvényeket elvetették s igy a nehezen várt épít­kezési ipar fellendülését jobb időkre elnapolták. A slum tiszto­gatás reformja ezzel polcra került. Amit rosszul végeztek, vagy egyáltalán nem végeztek el, most ott fekszik halmaz állapotban Washingtonban és a prolik más elfoglaltság hiányában, vagy várnak majd az újból össze­ülő politikusokra, vagy az 1940-ben esedékes választási lármák­ban. megsiketülten felkapaszkodnak a cirkuszcsinálók egyik, máskának politikai szekerére, hogy a balsikerü politikai admi- nisztrácóiban a személyeket kicseréljék. Mi nem állítjuk — sohasem is tettük — hogy az IWW olyan csodaszer, amely mindenre orvosság, de valljuk és rendíthetet­lenül hisszük, hogy csak az elemi iskolákat végzett proletárok soraiból, milliószámra tudna a munkásság olyan képes embere­ket előállítani, akik a népnek, az istenadta népnek helyzetét, EGY CSOKOR A mai magyar élet három or- ditóan kirivó virágszálát kös­sük egy csokorba, amely min­den szónoklatnál izgatóbban mutassa be a magyar nép bor­zalmas állapotát és az uralkodó osztálynak a tobzódását. A há­rom virágszálat a “Nemzeti Új­ság” cimü budapesti keresztény fajvédő lapból szakítottuk ki. BOGÁR IMRE A fenti név nem a hires be­tyárt, hanem egy kis 8 éves li­bapásztort személyesít meg, akivel a keresztény újságíró az alábbi beszélgetést folytatta: “— Hogy hivnak? — Bogár Imre . . . —Hány éves vagy? — Nyóc múltam. — Sok szép libátok van. — Nem a mienk. Szógálok én itt. ►— És mióta szolgálsz? — Itt Szent György nap uta. Tavaly nyáron Fischerbe szógá­tam; azelőtt mög szanki fődön. Szörnyűség. Nyolcéves gye­rek, aki harmadik esztendeje maga keresi a kenyerét! .— Aztán mi a béred, — Most 6 pengő, mög két li­ba Dömötörig. Tavaly csak gú­nyát kaptam, hogy tudjak té­lön iskolába mönni. Szanki fő­dön csak a kosztomér szegőd­tem, de kaptam egy választási malacot is . . . — Apádnak nincs földje? — Főd nincs, csak homok? Olyan fé’ hold. Ház is Van raj­ta. A domboldalba csináta idős- apám. — Hány testvéred van — Kilenc. Egy lány Vadker- tön szolgál, egy bátyám kato­na, a Jóska ebbe a tanyába’ van kanász. A többi otthon van. Kisebbek nálam . . . Azért köll szógáni. — Aztán szeretsz szolgálni? — Hát — töpreng egy kicsit — tudja az Isten . . . Nem jó egész nap a libák után szalad­gálni. Kivált a tallón. De itt le­galább önni lőhet. Otthon mög- esik, hogy ha kérünk anyámtul könyeret, hát csak kifordul a házbul, oszt ri . . . — Mikor kelsz? — Ahogy virrad. Gondolom, ELISMERT TANÍTÓ SZER­VEZET Chicagóban, az iskolai igaz­gatóság elismerte a tanítók szervezetét, (AFL) és a jövő­ben a szervezeti képviselőkkel hajlandó tárgyalni. Kritika joga mindazoknak van ,akik maguk is tesznek va­lamit. Akik semmit nem cselek­szenek a mozgalomért, azoknak a kritikáját sokkal találóbban gáncsoskodásnak hívjuk. most olyan félhárom lőhet. Ak­kor kihajtom a libákat. Nyóc felé kihozzák a früstököt; sza­lonnát, könyeret, vagy túrót. Délre behajtok, őszünk. Ha nem köll a szógálónak vizet hordani, epröt rázni, vagy a libaólat takarítani, udvart sö­pörni, akkó lőhet háromig de­lelni. Aztán mögen ki a tarlóra. Naplementig. Kilenc után van a vacsora, még akkó segítők valamit a szógálónak, aztán mö- hetök alunni . . . — Hol hálsz? — Az istálóba a szénakötröc- be.” KUN JÁNOSKA Ez meg csak öt hónapos volt, üllőn élt szüleivel, ahol beteg lett és a betegsegélyző orvos megállapította, hogy tüdőgyul­ladásban van és beutalta a gyermek kórházba. Az anya fogta a súlyos beteg csecsemőt, beutazott Budapestre. Villamo­son ment a Fehér Kereszt kór­házba, megvizsgálták, megálla­pították a tüdőgyuladást de fel nem vették, mert nem volt hely. Ismét villamoson a város másik végében levő Stefánia gyermek kórházba ment, ahol szóról-szóra ez előbbi jele­net ismétlődött meg, de ugyan ez történt meg a Rókus kórház­ban is, ahonnét a Bródy Adél zsidó gyermek kórházba villa- mosozott, ahol szorítottak vol­na a kis Kun Jánoskának he­lyet, de mire oda kiért már a Jánoska meghalt az anya kar­jai között. KUTYA ÜDÜLŐ Az alábbi, mint hirdetés je­lent meg a pesti lapokban: “A svábhegyi Béla király- és Cinege ut sarkán lévő gróf Nyáry-villa hatalmas ősparkját mostanában vidám kutyaugatás veri fel. A nyaralók és veekend- re elutazók egymásután hozzák szebbnél-szebb kutyáikat a pen­zióba, ahol négylábú kedvence­ik a szeretet teljes egyéni bá­násmód következtében bámula­tos hamar megszoknak s az el­különített kifutókban egy-két játszópajtással hancurozva, jó­kedvű, megizmosodott kutyák­ká lesznek. Igazi kutyaparadi­csom ez az eddig igazán nélkü­lözött kutyaüdölő. Telefon hiv. órák alatt 12—4 között 185- 034”. Nyolc éves kis paraszt gye­rek, aki már három éve “szol­gál”. öt hónapos halálos beteg munkásgyerek, kivel az édes­anya órák hosszat villamoso- zott kórházról, kórházig, amig meg nem halt a karjaiba, mert a kórházakba “ nincs hely”. De a gróf Nyáry villa “hatal­mas ősparkjában” a “kutya előkelőségek jókedvűen hancu- roznak” . . . Igazán megérett ez a rendszer arra, hogy az elő­kelő kutyáival együtt elpusztul­jon. sokkal közelebbről ismernék és sokkal rövidebb utón megjavíta­ni volnának képesek, mint azok a politikusok, akik, mint cselek­vésük bizonyítja, mégis csak a tőkések cselédei, akármilyen po­litikai köntösben jutottak is le Washingtonig.

Next

/
Thumbnails
Contents