Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-29 / 1069. szám
1939. julius 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI utasításai mellett gerincesen kitartanak, akkor a Verhovay Egylet nem lesz tovább az áme- rikai magyar nácik szemétlerakodó helye. ÉN NEM MEGYEK . . . A brideporti náci lapban, az “Egyetértés”-ben egy cik jelent meg, amelyet bizonyos Makfal- vi V. György irt. Azt Írja az a Makfaívi, hogy üzent a magyar rádió, amely arról szólt, hogy az óhazának szüksége van az amerikai magyarokra. “Nem mondotta; de ő” megértette, hogy az oláhok elleni háborúról van szó, hogy “felszabadítsuk’’ a bocskor alatt szenvedő testvéreinket. Ezért kell az amerikai magyar élete és a pénze. Kijelenti, hogy ő megy. Hát kedves Tökfalvi én nem megyek! Pedig én is végig verekedtem az előző világháborút, én is kaptam sebet és kitüntetést is bőven és én sem kaptam meg soha az utána járó havi 45 pengőt éppen úgy mint maga kedves Tökfalvi barátom, pedig a “szegény szülőhazánk’’ évente milliókat fizet ki nyugdíjként a mindég hátul lebzselő, mulató tábornokok és volt miniszterek ezreinek. Addig a 100 százalékos rokkantak annyit sem kapnak, amennyiből egy rendes ebédet ehetnének. Nem megyek, mert a “felszabadított” felvidékiek, ma visz- sza sírják a “cseh elnyomókat” ahol sokkal emberibb életet éltek, sokkal több szabadságot kaptak mint amit a felszabadító magyar urak adnak nekik. A borzalmasan éhbéren tengődő csendőr és katonai uralom alatt nyögő magyar népnek, ez a háború nem jobb életet, nem több szabadságot, hanem még nagyobb nyomort és szolgaságot fog hozni, de én hiszem, hogy ha a magyar sezgénység még egyszer fegyvert fog a kezébe kapni, akkor nem az “oláhok” hanem az oláh és a magyar urak ellen fogja használni és akkor, de csakis akkor, én is megyek. De helyeslem a cikk alábbi részét és én magam is szeretettel búcsúztatom őket, hogy csak menjenek, legalább annyi haszna legyen az amerikai magyarságnak, hogy megszabadul ezektől az élősdiektől. “Az amerikai magyarok közül pedig jöjjenek velem azok, akik a múlt háborúban puskaport nem szagoltak ugyan, de a háború után az itteni magyarság vezetőinek csaptak fel! Jöjjenek azok ,akik magyar jutalmakat, magyar ösztöndíjakat kapnak! Jöjjön a bátor “magyar” lapszerkesztő, Pelényi követ barátja, aki az oláh Goga miniszterelnöknek oly gyönyörűen meg irta, hogy “Erdély a magyaroké!” Jöjjenek a magyar gyűlések szónokai! Jöjjenek a nagykövetségnek, konzulátusnak, külkereskedelmi hivatalnak busásan fizetett alkalmazottjai, mind! . . . Jöjjenek mindazok, akik a magyarokból élnek s magyar pénzt fizetésül elfogadtak! Gyertek, vitéz népszónokok, bátor pennaforgatók! Mutassátok meg, hogy ki a jó magyar! Mutassátok meg, hogy Ti nemcsak élősködni tudtok a magyarságon, hanem életeteket is tudjátok adni szülőhazátokért . . . Gyertek! . . . Most nem Be- nesről és Németországról lesz szó, hanem a székelyekért fog folyni a harc! Most Erdély lesz a tét, nem Csehország!” De én ismerem ám ezeket a hazáért bömbölő és abból élő Csongrádiak, Birinyiek, Tarcai- ak és Ladányiak én tudom jól, hogy hiába “izén nekik a haza” ezek nem mennek. Ezek a magyar nép véréből, szenvedéséből megint csak üzletet fognak csinálni. Megint lesz aranyat vasért megint lesz hűség liga, minden amin keresni lehet. Még ne menjen k. Tökfalvi, várja meg az ön által invitáltak jelentkezését, akik már dúdolják a régi dalt. “Várhatsz babám elvárhatsz, mig csak bele nem fáradsz”. A NÁCIZÁLÁS ELLEN A legnagyobb magyar beteg- segélyző egyletnek a Verhovay- nak, sok száz oly öntudatos munkástagja van kik a lapunknak olvasói, igy érthető, hogy fokozott figyelemmel kisérjük azt a Hitleri szellemben folyó munkát, amelyet a mai tisztikar élén Daragó főelnökkel folytat, a Verhovay egylet nácifikálásá- ra. A Verhovay Egyletnek az őszi konvenciót megelőző kerületi értekezletei mostanában folytak le, ezek a kerületi értekezletek válasszák meg a konvenció delegátusait és lássák el őket megfelelő utasítással. Ezeknek a kerületi értekezleteknek 75 százaléka határozottan állást foglalt a tisztikar reakciós politikája ellen, vagy 15 százaléka semleges és 10 szyzaléka az amely helyesli a Hitleri irányítást. Az értekezletek túlnyomó többsége a következő kérdésekben foglalt el ellenzéki álláspontot. 1. Tiltakozik az Amerikai Szövetség (Himler-Daragó alakulás a magyar kormány utasítására) mellé való csatlakozás és a tagonként és havonta befizetett 1 cent adó ellen. 2. Tiltakoznak a Verhovay lapban megjelent reakciós náci irányzatú cikkek ellen. 3. Állást foglalnak a tagszerzési verseny olyan formája ellen, amelynek a nyertesei magyarországi utazást nyernek. 4. Állást foglalnak a kerületi szervezők és az úgynevezett “önképző” gyűlések ellen, mert költségesek és csak a főtisztviselők érdekeit szolgálják. 5. Tiltakoznak az ellen, hogy az alkalmazottak 2-3 állást is betöltsenek az Egyesületnél. 6. Végül tiszta elszámolást követelnek, a tisztikari, szervezői és utazási kiadásokról, nem úgy mint ma, amikor mindent egy kalap alá szorítanak és igy a tagság nincs tisztába a tényleges kiadásokkal. Ha a delegátusokat nem fogja lekenyerezni a tisztikar és a meghívott vendégek, szerkesztők, papok, hanem a tagság HÚSZ FILLÉR ÓRABÉR Az alábbi kis magyarországi korképet nem mi festettük oly sötétre. Himler Márton lapjából vettük át, viszont ő a “Magyar Nemzet” cimü keresztényszocialista lapból vette át. Hely a Veszprém megyei Úrkút bánya telep, amelynek a 300 bányásza hetek óta sztrájkba áll. A sztrájk vezetője a falu katholikus plébánosa. A munkások napi 12 órát dolgoznak, 6 napon keresztül ami havonta kitesz körülbelül 300 munkaórát. A bánya tulajdonosa a berlini Deutsche Bank vagyis a nácik a tulajdonosok. Az üzem mangán bánya ami ma Európában a legkeresettebb cik. A kibányászott mangánt Németországba szállítják. A gyárnak saját üzlete van, ahol ugyan nem kötelező a vásárlás, de miután a bányászoknak pénzük soha sincs, igy ott kénytelenek a legrosszabb árut méregdrágán megvenni. Most nézzük a keresetet, amelyre vonatkozólag szósze- rint idézzük a kér. szoc. újságírót: “A következő fizetési jegyzéket egy beesett mellű, sovány ráncosarcu asszony mutatja. Illetmény 63.68 p Betegsegélyző 2.66 p Bányanyugbér 2.43 p Előző hátralék 9.33 p Konzum 69.11 p Marad tartozás 19.85 p Elsején tehát egy fillér fizetést sem kaptak, de nemcsak most, hanem a múlt hónapban sem és azelőtt sem, amint mondja három esztendeje nem kapott készpénzt egy fillért sem.” A lakás viszonyok borzalmait és az általános nyomorúságot is rábízzuk a kér. szocó újságíróra : “Megnézem a lakásokat. Három hosszú épület, valaha istállók voltak; alacsony vályogházak. Kis konyha, valamivel nagyobb szoba. A falak piszkosak. A régi házakban vannak úgynevezett legénységi szobák is, itt laknak a nőtlen, fiatal munkások. A legénységi szoba hosz- sza 5 méter, szélessége 3 méter magassága körülbelül ugyanennyi. A lakók száma 8—10. Egymás fölött elmés vasszerkezet segítségével helyezkednek el az “ágyak”. Nehezen nevezhető ugyanis ágynak az a néhány deszkából összerótt tákolmány, amelyben egy zsíros, piszkos, nedves szalmával teletömött szalmazsák van. “A legénységi szobában egy fiatal munkás tartózkodott, a többiek délelőtti munkán voltak. Éppen ebédet főzött. Furcsa sötétszürke lisztből galuskát csinált zsir nélkül és tojás nélkül. A galuskák összeragadtak a vízben és egységes tömböt képeztek. “Nyolc ember ebédje egy tálban itt áll az asztal közepén és várja hazatérő munkásokat. A világosszürke massza a tálban oly reménytelen kép, mint minden itt köröskörül: az alacsony piszkos vályogházak, a hulló vakolat, a mocskos, sáros udva^- rok, nedves szalmazsákok, vi- lágossárga, csenevész gyermekarcocskák, beesett mellű, sovány nők és sötét nézésű férfiak.” Nincs a világon még egy ország, ahol a nyomor, az elnyomatás ehhez hasonló lehetne. Ezt a rendszert, minden jóérzé- sü embernek gyűlölni és megvetni kell. A szégyen pírja borítja el az arcunkat, hogy mi is abból az országból származunk, ahol abányász órabére 20 fillér és egy kiló kenyér 45 fillér. PROFESSZOR YORGA A románoknak is meg van a meguk fajelméleti tudósa Yor- ga professzor, aki már a Hitler fajelméletet megelőzve hirdette azt ,hogy az Erdélyben élő magyarok és székelyek tulajdonképpen elmagyarositott románok, kiket a román bojár kormánynak minden eszközzel vissza kell románositani. Ez a “tudós” professzor most Hitlert utánozva, ki akar irtani mindenkit aki nem román. Ez nemcsak az erdélyi magyarokra vonatkozik, hanem a zsidókra is, természetesen leakar tiporni minden munkás szervezetet is, amit még a mai román diktatúra megtűrt. Nem érdektelen az, hogy ez az ur pár évvel ezelőtt Amerikában volt propaganda utón, hogy meggyőzze az amerikai közvéleményt a román fasizmus érdekébe és a magyar revíziós törekvések ellen. Nem nagy sikert ért el a kőrútjával. Az amerikai közvélemény az akkor még uj fajelméletet egyszerűen kinevette. A legnagyobb sikere Clevelandon volt, ahol a clevelandi magyarok élősdije, most nagy revizionista magyar Tárcái Lajos üdvözölte egy pár beugratott magyarnak az élén, mint a “liberalizmus” bajnokát. Hogy az itteni román konzulnak mennyi köze volt ehhez a “magyar delegációhoz” azt csak sejtjük, de azt tudjuk, hogy most ezzel a Yorga professzorral nem nagyon dicsekszik el ez a 6 százalékos magyar varangy. MIKE LINDWAY KISZABADÍTÁSÁÉRT Az Egyetemes Védelmi Bizottság, kérvénnyel fordult Amerika szabadságszerető dolgozóihoz, amelyben anyagi segítséget kér Mike Lindwaynek, a clevellandi srófgyári sztrájkban fram-upolt és huszeszten- dőre elitéit proletár kiszabadítására. Azon magyar munkások, kik a Bérmunkás olvasói, jól vannak tájékoztatva a Lindway ügyről. És amit mi itt tehetünk egyenlőre az nem más, mint felszólítjuk mindazokat, akik még képesek anyagi áldozatra, hogy az Egyetemes Védelem ezen akcióját támogassák. Adományaikat küldjék 2422 N. Halsted St., Chicagóba, vagy a lapbizottság utján mi is szi- vesen közreműködünk továbbításában.