Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-29 / 1069. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 julius 29. \ SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radiká­lis — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szer­kesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocia­listák, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit köz­lünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár cél­kitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Dik­tatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az im­perialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és leve­zetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi pro­letáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hát­ráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? Mit mond Herbert Zam. a “The Socialist Review” szer­kesztője. 1 — Ha a proletáriátus ha­talomfoglalását nézzük ét^ a fo­lyamatban minden más osztály megszűnését figyeljük miként alakul ki az osztályok nélküli társadalom, mint a bolseviki forradalom célja, talán azt mondhatnánk, hogy körülbelül az első tiz esztendő alatt meg­valósította célját a Szovjet rendszer. Kétségtelen, hogy 1925-26- ban az orosz gazdálkodás elérte a háború előtti magaslatot: az ipar és mezőgazdaság önmagá­ra talált s igy a NEP-re (Uj Gazdasági politika) már nem volt szükség: hanem a szociá- lista alapon való előretörtetés- nek érkezett el az ideje. Ám még Stalin sem állítja azt, hogy Oroszországban szoci­alizmus van (Lásd egy fiatal kommunistához irt levelét), no­ha 2-3 évvel ezelőtt tett ehhez hasonló kijelentéseket. Az ipari haladás dacára, mely az elmúlt tiz év alatt kétségte­lenül mutatkozik: kevesebb de­mokrácia, kevesebb proletárbe- fölyás, kevesebb egyenlőség, kevesebb szabadság, kevesebb szólási jog, kevesebb a tömeg beleszólása saját sorsuk intézé­sébe, mint volt 1925-ben; de több az autokrácia, nagyobb a bürokraták száma, hatalma, nagyobb az egyenlőtlenség, több vér folyik, nagyobb a ter­ror és a terrorizálás. Az iparok puszta összpontosí­tása bizony nem teremt szoci­alizmust. Azért tehát meg kell állapítanunk, hogy Oroszország­ban kevesebb szocializmus van ma, mint volt 1925-ben, aminek okán a forradalmi vívmányok semmivé lesznek. A proletár diktatúra alatt, állítólag elher­vadni kellett volna az Állam­nak. De ami a Szovjet Unióban végbe megy, nem az Állam el- hervadása, hanem a proletáriá- tüs államfölötti kontróljának az elhervadását mutatja. Az állam mind hatalmasabb lesz, mind nagyobb erő központosul és gyü- lemlik fel kezében oly annyira, hogy egyetlen egyén oly hata­lomra tesz szert, hogy túlzás nélkül kijelentheti, hogy: “Én vagyok az Állam”. Sem a marxi dialektika, de semmiféle másfajta gondolko- zási mód szerint sem lehetne azonosítani a mai oroszországi állapotokat azon idők viszonya­ival, amelyek Lenin idejében, mint a bolsevikiek célkitűzései alakultak ki. 2 — A mai oroszországi álla­potok gyökeres, (de nem kizá­rólagos) oka az egy Párt rend­szerben keresendő. (Ez viszont Sztálin szerint azonos a Prole­tár Diktatúrával) De nincsen garancia arra, hogy még egy tökéletes proletár állam is hiba­mentes lesz. Az egyedüli garan­cia legfeljebb csak abban lehet, hogy az elkövetett hibákat, korrigálni engedik meg a sza­bad kritikák utján. Az egy-párt rendszer azonban, még a leg­jobb esetben is csak egyfajta kritikát tűr meg: pártonbelüli kritikát azt is limitált mérték­ben, bizonyos benfenteseknek, kiváltságosaknak és csakis ük­kor ,midőn lépései formálódásá­ban vannak, elfogadása előtt. Az egy-párt rendszer — dikta­túra — mindinkább azon irány­ban halad, hogy a nyomásnak semhogy engedne, amelyek a tömegakaratot képviselik, mind­jobban ellentáll; másszóval, a tömeg fölé emelkedik. Tovább menve, a limitált demokrácia (pártonbelüli), az eltűnés irá­nyában halad ilyen diktatúrá­ban mígnem torvénytelenedik. A pártonbelüli demokrácia szabad folyása csak úgy lehet­séges, ha a pártonkivülivel pár­huzamosan halad, mert ez ten­né lehetővé, hogy a párton be­lül elfojtott vélemény igy sza­badon nyilatkozhassál? meg. A Bucharin féle baloldali oppozi- ció, valamint a munkás oppozi- ció is ezt az irányelvet képvisel­te a forradalom korai éveiben. Nem véletlen az, hogy a kül­ső demokrácia eltűnésével egy arányban, a belső demokrácia is eltűnik. Az egy-párt diktatú­rából szükségképpen az egy klikk diktatúra kell kialakuljon: ennek csúcspontja viszont, az egy-ember diktatúra. Ilyen egy- ember diktatúra sem tényleges, sem névleges ellenfeleket nem tűr meg. A Sztálin féle tisztogatás szükséges velejárója az egy-em­ber diktatúrának és éppen olyan rendszerrel valósította meg az ellenfelek kiirtását, valamint legjobb hadvezéreinek legyilkol- tatását, politikusaivel egyetem­ben, mint azok a római cézárok, akiknek politikai iskoláit felújí­totta. 3 — A proletár állam, kezdet­ben meg kell tartsa a bérrend­szer valamilyen formáját. Sem Marx, vagy Engels, sem Lenin, sem pedig a nagy szocialista gondolkozók bármelyike nem látott más lehetőségeket. Mind­emelett azonban, a bérrend­szernek fokozatosan és aszerint kellett volna átalakulnia, for­mát változtatnia, amint az ál­lam alakul át. Ez sem történt meg Oroszor­szágban, ahol a bérrendszer nemcsak jobban beásta magát, hanem karakterében is ellen­szenvesebbé lett. Szélesebb vi­szonylatban beszélve, igen a ka­pitalizmus megszűnt, mert n n- csen egy olyan speciális osz­tály, amelyet a magán tulajdon­jogról osztálynak lehetne nevez­ni. De ettől eltekintve a szoci­alista társas viszony még nem alakult ki. 4 — A nagy gyarmati biro­dalmak, mint Kina és India már megmutatták tehetetlenségüket. Saját nemzeti burzsoáziájuk még arra sem bizonyult képes­nek, hogy nemzeti forradalmai­kat megvívják és függetlensé­güket kiverekedjék. Még Mexi­co és Törökország sem ment olyan átalakuláson keresztül, hogy miatta a Lenin nézetét el­vethetnénk. Ezenfelül, Lenin úgy tekintette a gyarmati for­radalmakat, mint a nagy társa­dalmi forradalom egy-egy szer­ves részét: vagyis olyannak, mint amely harmóniába jut a fejlett kapitalista országok proletáriátusának világiorra( íal- mi akcióival az imperializmus ellenes küzdelmekben. A gyarmati országok forra­dalmi mozgalmainak elhalása nem csupán azok proletáriatu- sára vontakozik. Mutatják a ka­pitalista országokban is a prole­táriátus elgyöngülését, ami vi­szont szoros kapcsolatba jut, a fasizmusnak gyarmati térhódí­tásaival. 5 — Kétségtelen, hogy a Szovjet Unió, a jelen rossz tak­tikájával; a Nemzetek Ligájá­ban való közreműködésével. az imeprialista hatalmakkal kötött szerződéseivel; rideg-véres gaz­dasági paktumaival az idegen piacokért; a kommunista pár­tokra gyakorolt befolyásával egyetemben és rajtuk keresztül, hátráltatta a világforradalmat. De tovább megyünk: egy olyan Szovjet Unió, amely nélkülözné az említetteket, bizony előbbre vinné a világforradalom ügyét. Azért tehát, tekintet nélkül ar­ra, hogy milyen mélységekbe rántja Sztálin, vagy mennyire fogja még degenerálni, a bolse­vikok forradalma helyes is és szükséges is volt. Lorain kapuját dön­geti megint az IWW (Folytatás az 1-ső oldalról) gatott” emberek között. Szállott az ige szájról-szájra, mígnem a munkán: ebéd idő alatt és mun­kaidő elteltével, már mindenki az IWW-ről kezdett beszélni. A szervezési munkának ilyen tak­tikája meghozta az eredményt, de kikerülhetetlenné lett, hogy beérése előtt nyílt formát ölt­sön magára. Nincsen olyan gyár az Egye­sült Államokban sem, amelynek nem volna saját spicli hada. Spiclijein keresztül, a Steel Stamping Co. is értesült a ké­szülő dolgokról. Ennek okán, a csendes szervezési kampányun­kat, a nyilvánosságra kénysze- ritették, még mielőtt az kellő­képpen beérett volna. Amit el­értünk idáig, részben megnyil­vánult abban, hogy a hozzánk jutott információk szerint, bér- javitást ígértek a munkásoknak ha a szervezkedéstől elállanak. NYÍLT IWW GYŰLÉS A négyhetes “csöndes” kam­pány alatt, oda is fejlődtek a dolgok, hogy már egy IWW mühelybizottság felállításáról beszélgetnek a gyárban: Ennek megvalósítása lesz annak a gyűlésnek feladata, melyet (lapzártakor) julius 24-ére, a Slovák-Sokol Hallban hivott egybe az IWW. E terem csupán három blocknyira van a gyárte­leptől. Az első általunk kiadott röp­lapokhoz, egy válaszkártyát is csatoltunk, amelyekből sokkal többet küldtek vissza kitöltve, semmint számítottunk. Ameny- nyiben elfogadható fokmérője ez is a gyárban dolgozók han­gulatának és szervezési vágyá­nak, azt kell megállapítanunk, hogy a dolgok megérlelődtek, az IWW részére. A gyűlést hirdető röplapokat (másodikat) julius 21-én osz­tottuk széjjel a munkásoknak. Az éjjeli shiften dolgozók érin­téséhez, nem volt más választá­sunk, mint éjszaka megjelenni a gyárnál. S ha tekintetbe vesz- szük, hogy a röplaposztás hí­rére, a éjjel dolgozók, az ol­dalkapukon szökdöstek ki hoz­zánk, egy egy marékravalónak az átvételére, a helyzet igazi voltának megértése is könnyebb lesz az olvasóknak. A Steel Stamping Company Lorain külvárosában van. Jól eldugva a lombos fák között. Mintha volna valami kontraszt az eldugottságában és tartha­tatlan viszonyaiban. A fákat megszeretnénk hagyni, de a vi­szonyokon változtatni akarunk. MÉREGKEVERŐK: A ma­gyar fasizta hadsereg —szere­tik honvédségnek nevezni — vezérkari főnöke germán meg­hívásra, germániába utazott egy vezérkari ezredes és őr­nagy kíséretében. Hivatalos magyarázkodás szerint részt- vesz a germán hadgyakorlaton.

Next

/
Thumbnails
Contents