Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-01 / 1065. szám

1939 julius 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal így csinál pénzt a fasizmus önmaga számára _____________ ♦---------------------------------------------­Bár Európa népeivel űzött frivol “demokrata” és fasizta politikai hazardőrizálás, és a magyar nép figyelmét lekötő oku- pációs akciók és fasizta antiszemita jelszavak milliárdjainak szétszórási céljai közismertek e tébolyitó káoszban mégis rá kell vezetnünk a magyarság figyelmét a magyar népre váró Canossa járásra. Sokan azt hiszik, hogy az u. n. zsidótörvény nyomán amit cselédeik meg ne szavaz- $ nának? — előnyt jelent a ke­resztény vallásu magyarok szá­mára. Jól spekuláltak Haynau- ék akkor, amikor újabb száz­millió pengőkkel akarták meg­vágni az amúgy is teljesen ki­fosztott magyarságot. A zsidó- törvény sújtja a kis zsidót. A A zsidótörvény kivétel nélkül sújt minden magyart. Sokaknak hihetetlenül hangzik, de igy van. A zsidótörvény elsősorban a keresztény magyarság üldö­zését szolgálja. Százmillió oki­rat beszerzésére kötelezi sze­rény becslés szerint a Il-ik zsi­dótörvény az ország keresztény lakosságát. Már az I. de mégin- kább a II. zsidótörvényjavaslat kapcsán hangzott el több oldal­ról — persze eredmény nélkül —, hogy ezek a rendelkezések nemcsak az izraelita vallásu, il­letve a keresztény vallásu, de zsidónak minősített magyaro­kat fogja sújtani, hanem a leg­tisztább fajkeresztényeket is. A II. zsidótörvény alapvető in­tézkedése az 1§ amely megszab­ja, hogy ki tekintendő zsidónak és ki nem, majdnem kizárólag CSAK A KERESZTÉNY LA­KOSSÁGOT SÚJTJA. Hiszen a gyakorlatban ez a szakasz NEM azt jelenti ,hogy 5-6, vagy 700,- 000 embernek kell igazolnia zsi­dó voltát, hanem azt, hogy 9 és félmillió magyarnak kell iga­zolnia, hogy NEM zsidó. Annak az igazolása azonban, hogy valaki nem zsidó, nem oly egyszerű. A törvény a nagyszü­lőkig visszamenőleg követeli a származás kimutatását és eh­hez a legegyszerűbb esetben, ha valaki mindkét ágon mindvégig keresztény ősöktől származott, legalább 10 okiratra van szük­sége. Kell 7 születési bizonyít­vány: önmagáé, apjáé, anyjáé, továbbá mindkét ágon nagyap­jáé és nagyanyjáé. Ezenekivül szükség van három házassági anyakönyvi kivonatra is és szü­leinek és mindkét ágbeli nagy­szüleinek a házasság levelére. Természetesen ez a 10 okirat volna, hogy a közölt számok megfelelnek-e az osztály gyű­lésén megejtett számú szava­zatoknak, ha ez már nem tör­tént meg, ugyebár nem lehet abban semmi rossz, ha egy osz­tály törődik a Szövetség ügyei­vel? Akik ebben rosszat látnak, azoknak van mitől félniök. És a titkárásg ebben nagyon rosz- szat lát. Alapos a gyanúnk, hogy az alapszabályokat is megmásították a konvenció ha­tározata és a referendum sza­vazás ellenére az ő érdekeiknek megfelelőleg. Zsarnoksággal eddig még csak Hitlernek sikerült elfojta­ni az elégedetlenséget. Szeren cséré a M.B.Sz. csak egy pará­nyi kis porszem ebben az or­szágban és annak diktátorai nem rendelkeznek oly hatalom mai, amely megközelíteni Hit­lerét. csak a legegyszerűbb esetekben elegendő és a legkisebb bonyo­dalom esetén könnyen felszök­hetne a számuk 12-15-re, vagy 20-ra. Legyünk azonban túlzot­tan optimisták és számítsunk csak továbbra is átlag 10 oki­ratot személyenként. Hogy kinek kell igazolnia azt, hogy nem zsidó? Röviden: MINDEN MA­GYARNAK! Igazolnia kell an­nak, akinek legalább — és ez nem vicc — FÉL hold nagysá­gú földje van, hiszen különben kishaszonbérletek céljaira elve­szik tőle. Igazolnia kell a fizikai MUNKÁSNAK, mert egyre ke­vesebb olyan ipari munkás van, aki legalább 4 polgárival ne rendelkeznék és az ilyen mun­kások rendszerint “értelmiségi” kötelezettség alá esnek. Igazol­nia kell annak, aki most akar iparengedélyt szerezni, vagy most pályázik valamilyen álla­mi, vagy városi állásra. Termé­szetesen igazolnia kell az ipa­rosnak is akár hatalmas gyár­vállalat tulajdonosa, akár 1-2 inassal dolgozik egy dohos és sötét pincemühelyben, mert közszállitáshoz egyébként nem juthat, márpedig a kilátások szerint “egyelőre” kevés egyébb munkaalkalom kínálkozik az ipar számára. Természetesen igazolnia kell azt, hogy nem zsi­dó a kereskedelmi alkalmazot­tak (füszeressegéd és egyébb kiszolgálók) és az üzleti és vál­lalati hivatalnokoknak is, vala­milyen állami jogosítvány — italmérési, trafikengedély — tulajdonosának, igazolnia kell származását annak, aki vala­milyen állami kamarába akarja felvétetni magát, — iparművé­sz^ orvosi, ügyvédi, mérnöki, kereskedelmi stb. stb., ami nél­kül viszont nem dolgozhat. Iga­zolnia kell magát annak, akit valamilyen vállalat vagy egye­sület (munkásegyeseület is) vezetőségébe választanak, iga­zolnia kell a származását min­den polgárnak és végül minden házasulandónak. Ezt az utóbbit egyelőre még nem kívánják meg a hatóságok, de megkíván­ja a másik fél, ha nem akarja kitenni magát annak, hogy vá­ratlanul zsidó gyerekei legye­nek. A bizalomnak ebben a kér­désben igazán nincs szerepe, hi­szen — bármilyen furcsán hangzik is — volt eset már ar­ra is, hogy valakinek csak ak­kor jutott tudomására a déd- mamuskájának zsidó származá­sa, amikor már hónapok óta be­széltek róla (Imrédyről van szó). Ha tehát mindezeket tekin­tetbe vesszük, a legszerényebb számitással is az ország 10 mil­lió főnyi lakosságából legalább 4 milliónak kell nemzsidó szár­mazását igazolnia. Hogy ez a szám nem túlzott, azt bizonyít­ja, hogy egyedül az országgyű­lési választók száma 2,800.000. Ami viszont azt is igazolja, hogy 7,2000,000-nek egyáltalán nincs választójoga, amit viszont demokratikus kormányzásnak szokás errefelé nevezni. Hát úgy is néz ki annyi bizonyos. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ha valaki egyszer megszerzi az okiratokat ezzel egy életre elvetette annak a gondját. Hiszen keresztény származását igazolja és a gya­korlat pedig azt mutatja, hogy ezeket a becsatolt iratokat vagy egyáltalán nem, vagy csak hosz- szas utánjárás után tudja a pol­gár visszakapni, képzeljünk el például egy színészt. Ennek elő­ször a kamarai fölvételhez van szüksége az igazolásra — ha nem veszik fel, nem játszhat — azután, hogy egy színháznál el­tudjon helyezkedni ott ismét igazolnia kell származását, ha netán fölvették a választók név­jegyzékébe, ott is igazolnia kell magát, de szüksége van az iga­zolásra akkor is, ha filmszere­pet vállal. Egy kisiparostól elő­ször akkor kérik az igazolást, amikor iparengedélyért folya­modik, azután valahányszor közmunkára pályázik, végül természetesen neki is szüksége van a választójog megszerzésé­re, vagy megtartására. Nyilván lesznek emberek, akiknek 7-8 ízben is kell igazolniok a ükap­jukat. Nem tulzunk tehát, ha általánosságban úgy számítjuk, hogy minden egyes embernek 2-3 esetben szüksége lesz erre az igazolásra. Átlagban tehát 2-5 esetet számítva egy ember­re NÉGYMILLIÓ embernek TÍZMILLIÓ ízben kell igazolnia, hogy nem zsidó származású. Mivel pediglen egy-egy igazo- zoláshoz 10 okiratra van szük­ség, a tízmillió igazoláshoz ke­reken SZÁZ MILLIÓ okirat kell. Ez a százmillió okirat egy­másra rakva 10.000 méter ma­gas oszlopot adna. Ez az oki­ratoszlop mint Haynau-Horthy fasizmus oszlopa dölyfösen te­kinthetne le a világ legmaga­sabb hegyére, a Mont Everest­re, amely 1160 méterrel marad el az okirat tömeg magassága mögött. Egy ilyen születési vagy házassági anyakönyvi ki­vonat 34 centiméter, tehát ez a százmillió okirat egymásmellé rakva 34.000 kilométer hosszú szalagot adna, amellyel majd­nem körül lehet ölelni a földet, hiszen az egyenlítő is mindösz- sze 6000 kilométerrel hosszabb ennél. Természetesen ennek a ren­geteg mennyiségű okiratnak a megszerzése és kiállítása időbe telik. 30-40-50 éves emberekről lévén szó, a nagyszülők születé­si anyakönyvét legalább 100 esztendővel ezelőtti kötetekben kell keresni és 70-80 esztendő­sek a hazássági anyakönyvek is. Tíz okirat közül tehát hatot 80-100 éves könyvből kell — a papok nagy örömére és zsebeik gyarapítására — kiállítani. Gondoljuk el, hogy ezeket a könyveket — ha ugyan egyál­talán megtalálhatók — padlá­sok zugából, levéltárak nehezen hozzáférhető odúiból kell előte­remteni, megsárgult lapokról, elfakult, ódonbetüs Írásokat kell lemásolni. Ha mindezt szá­mításba vesszük, a legügybuz­góbb — bár ilyenek egyáltalán kies honunkban nincsenek — tisztviselők sem tudnak hama­rább egy-egy ilyen okiratot ki­állítani, mint negyedóra alatt (az én születési bizonyítványom 8 nap alatt lett ugyanis kiállít­va Budapasten). A százmillió okirat kiállítása tehát 25 millió órát vesz igénybe. De nemcsak a tisztviselők töltenek időt ha­nem a felek is, még pedig jóval többet, mint a tisztviselők. Hi­szen a polgárnak a tiz anya­könyvi kivonatért rendszerint tiz különböző anyakönyvvezető- séghez kell szaladnia, esetleg az ország tiz különböző sarkába le­velet írnia a hivatalokhoz — se­baj a m. kir. posta miért ne keressen? Nem igaz? A hivata­lokban várnia kell amig sorra kerül, adatokat bemondania. Azután ismét megjelenni a ki­vonat átvételére. Ismét nagyon enyhén számíthatunk tehát, ha egy-egy okirat megszerzésére mindössze 2 órát adunk átlag­ban a szerencsétlen magyar polgárnak, hiszen ki ne lenne boldog, ha összesen 20 óra alatt ezt a 10 okiratot meg tudja sze­rezni. A felek tehát 200 millió órát töltenek el az okiratok megszerzésével és ez a tisztvi­selők munkaidejével együtt ösz- szesen 225 millió óra. Mivel az anyakönyvi hivata­lokban 8-2-ig, tehát naponta HAT órát dolgoznak, ez a 225 millió óra 37.5 millió munka­nappal, az az 125.000 ember egy évi munkájával egyenlő. Az idő pénz — és természe­tes, hogy ez a 225 millió mun­kaóra is pénzbe kerül. Ha te­kintetbe vesszük, hogy orvo­soknak, ügyvédeknek, színé­szeknek, iparosoknak, kereske­dőknek még sokkal több Ízben van szükségük a bizonyítvá­nyokra mint az alkalmazottak­nak és munkásoknak, akkor is­mét nagyon szerényen számo­lunk, ha 50 fillért veszünk egy óra ellenértékénél. A felek 200 millió órájánál ez kereken 100 millió pengőt tesz ki, mint rá­fizetést. A tisztviselők díjazá­sát nem ilyen becsléssel, hanem egész pontosan meg lehet álla­pítani, ezt tudniillik bélyegille­tékekben fizetik le a magyarok. Egy születési vagy házassági bizonyítvány bélyegilletéke 2 pengő 40 fillér — a tisztviselő ezt nem kapja meg a kincstár­ba folyik be. A 100 millió okira­tért tehát 240 millió pengőt tesznek zsebre. Az előző 100 millióval együtt összesen 340 milliót emelnek ki tehát Haynau-Horthyék a ma­gyarok zsebéből. Másszóval az egész magyar gazdasági élet felinjekciózására hivatott egy milliárd pengős beruházó prog­ramnak több mint egy harmad része. Ennyibe kerül egyedül a ma­gyarságnak az okiratok beszer­zése. Földváry Hitlerország most készül megvalósítani egy északisarki expedíciónak az utrainditását. Szívből kívánjuk a felfedezők utjának sikerét . . . Hátha fel­fedeznek annyi ismeretlen föl­det, amennyit elégségesnek tar­tunk arra, hogy Hitler és ban­dája a rajtuk élő vadállatok fö­lött uralkodhasson. Az a terep jobban illenék az ő uralmuk alá, mint a jobbsorsra érdemes né­met nép!

Next

/
Thumbnails
Contents