Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-30 / 1091. szám
1939 december 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. FÉKTELEN PAZARLÁS A kapitalista társadalmi rendszer minden törvénye a magántulajdon védelmét szolgálja. Külön súlyosbított törvényeket alkottak, melyek alapján különleges szigorral büntetik a vagyon rongálást. Ezeket a törvényeket természetesen olyan esetekben alkalmazzák, amikor a nincstelenek a kenyérért való harcban esetleg — helyes, vagy helytelenül — a “szabotázs” eszközéhez nyúlnak abban a reményben, hogy ez elősegíti harcuk sikerét. A kapitalisták pazarlása természetesen nem törvénybe ütköző cselekedet. Ez különösen kitűnt a depressziós évek elején, amikor a munkásság vásárló képessége máról-holnapra megcsappant és a kapitalisták az élelmiszer szükségleteket nem tudták oly gyorsan korlátozni a piacon. Abban az időben szinte napi esemény volt, hogy felhalmozódott kávét, burgonyát, salátát és sok más zöldségfélét és élelmiszert hajórakományokkal vittek ki a nyílt tengerre és semmisítettek meg. Nem azért történt ez mert talán nem lett volna szükség ezen élelmiszerekre, hanem mert a munkanélküliség folytán a munkásság milliói vásárló képtelenekké váltak és, hogy a piacot megszabadítsák a zsúfoltságtól az élelmiszereket megsemmisítették. Ez azonban nem ütközött a törvényekbe, mert a kapitalistáknak szabad a saját vagyonukat megsemmisíteni, még akkor is ha milliók nélkülözik azokat a szükségleti cikkeket. A törvényeket a kapitalisták, vagy lakájaik csinálják és úgy csinálják, hogy azok minden esetben őket védelmezzék. Mindez a vagyon pusztítás azonban elenyésző ahhoz képest, ami a múlt, de különösen a jelen háborúban végbe megy. A megtámadott országokban elképzelhetetlen pusztulás jelzi a “győzők” útját. Lengyelországban, amerre a nácik átvonultak csak felismerhetetlen romok maradtak a virágzó városok helyein. Újabban Finnországban, amely városokhoz az oroszok hozzá férhetnek úgy letarolják, mint a sáskahad a búzaföldet, hogy csak a tarló marad, az is tele a bombák és ágyúgolyók által vájt lyukakkal. De még ennél is súlyosabb vagyonrongálás folyik a tengereken, ahol milliárdokat érő hajókat és árukat süllyesztenek a tenger fenekére. A háború kezdete — szept. 1 — óta közel 250 kereskedelmi és személyszállító hajót süllyesztettek el, melyek mindegyike megvolt rakva árukkal a teljes kapacitásig. Ezeken kívül nagy számmal pusztítottak el tengeralattjáró és hadihajókat, melyeknek előállítási költsége egyenként több millióba került. Sokan úgy vélekednek, hogy hadd pusztítsák a vagyont, annál több munka lesz azok helyettesítésével. Pedig ez téves felfogás. Mert minden egyes hajó, minden ágyúgolyó, minden egyes töltény árát a mi — munkások — verejtékéből préselik ki és mind ezért a pusztításért mi fizetünk. Mennél nagyobb veszteség éri az egyes országokat, annál jobban fokozzák a kizsákmányolást, annál kisebbre szabják az élelmiszer adagokat, szorítják le a munkabéreket és hosszabbítják a munkaidőt. Ezen sok milliárd vagyon pusztítást minden ország munkásságának kell megszenvedni. A kapitalistáknak megvan a módjuk, hogy a veszteséget behajtsák az elnyomottakon, de a munkásságnak a jelen viszonyok között nincs. Ezen féktelen pazarlásnak a munkásság csak egymódon vethet véget: a magántulajdon rendszer megdöntésével. KEVÉS A HÁBORÚS PROFIT Az amerikai kapitalisták, dacára a határtalan destrukciónak, mely a háborúnak következménye nincsenek megelégedve a pusztítással. Bár kifelé állandóan a békéért kiabálnak, önmaguk között azonban méltatlankodnak és elégedetlenkednek, hogy a jelen háború kevés profitot hoz a konyhára. A Wall Street Journal egyik rovatirója, aki a Wall street spekulánsok között forog és valószínűleg ismeri az ott forgók véleményét, biztatólag írja a Journal egyik késői számában, hogy: “a nagyobb méretű háború az, amitől sok Wall streeti bankár reméli a piac fellendülését”. Mig a Goodbody cég által kiadott “Monthly Market Letter” már határozottan állítja, hogy: “mihelyt a német offen- ziva aktiv fázisba lép a földön és levegőben, a részvények és a szükségleti piac azonnal emelkedni fog”. Az amerikai üzletemberek nemcsak csalódottak a háború kis méretei folytán, hanem irtóznak a “béke kísérlettől” amely időnként felüti a fejét. A “Fitch Survey” amely a legnagyobb spekulánsokhoz jut csak el, a piac lanyhaságát direkt “a nagyarányú öldöklés hiányának és a rendszeresen jelentkező béke kisértet feltűnésének” tudja be. A David Lawrence Report for the Bussines Executive pedig megállapítja, hogy: “amilyen háború most folyik és ha így folytatódik nem üzleti fellendülést, hanem nagyarányú visszaesést fog eredményezni”. Az amerikai üzleti világ tehát elégedetlen az ember mészárlás és pusztítás méreteivel, ők “igazi nagy” háborút óhajtanak, mert csak úgy válik lehetővé, hogy a “befektetett tőkéjük megfelelő hasznot hoz”. “MUNKÁS” VEZÉREK A HÁBORÚS KORMÁNYOK SZOLGÁLATÁBAN A háború első, másod és harmadsorban is a munkásság rovására megy, akár náci, kommunáéi, vagy az úgynevezett “demokrácia” országokról legyen is szó. A világ úgy van informálva, hogy a német és orosz munkásság leírhatatlan rossz helyzetben van, de ha a dolgok mélyére nézünk azt láthatjuk, hogy az angol és francia munkásság sem dicsekedhet a jóléttel. Ha a háború előtt volt valami különbség a nevezett országok munkásainak helyzete között, azt a háború teljesen elmosta, dacára annak, hogy az angol és francia munkásság “hatalmas” szakszervezetekkel dicsekedhettek. Az események azt bizonyítják, hogy ezek a “nagy” szak- szervezetek teljesen a vezérek karmaiban vannak és amint értesülünk a két ország szakszervezeteinek basái most egy közös bizottságot alakítottak abból a célból, hogy a két ország több mint tiz millió szervezett munkásságát teljesen a kormányok mögé sorakoztassák fel. A közös bizottság minden országból 7 delegátussal — felváltva gyülésezik Londonban és Párizsban és céljuk a szakszervezetekben felbukkanó háború ellenes aktivitást megfékezni. Mindkét ország kormánya elhatározta a szakszervezeteket teljesen a kormány ellenőrzése alá helyezni, de a direkt kísérlet végrehajtása általános lázadást idézett elő a munkásság soraiban. így most a szakszervezeti vezéreken keresztül kísérlik meg és biztos sikerre számítanak. A háborús országok munkásságának helyzete aránytalanul rosszabb lett a háború kitörése óta. A munkaidő mindig hosz- szabb lesz, mig a bérek alacsonyabbak. A francia kormány legújabb intézkedése szerint minden munkás aki nincs a hadseregben, bérének 15 százalékát köteles a háború költségeire adni és a túlórái keresetének 40 százalékát. A heti 40 órai munkaidő már teljesen a múlt emléke és azt a heti 70 óra váltotta fel. Ugyancsak eltörölték a gyárakban a bizamli rendszert, ami a szervezet — mint munkásvédelmi testület — teljes megsemmisülését jelenti. A munkásság felmérhetetlen árat fizetett az elmúlt világháborúban azért, hogy szervezeteinek irányítását a vezérekre bízta. És nem tanult a saját kárán. A 25 év előtti események most ismét sorrendben bekövetkeznek és éppen úgy mint 25 év előtt a vezérek beleegyezésével és hozzájárulásával. Vájjon a munkásság sohasem fog megtanulni a saját lábán járni és a saját fejével gondolkodni? OlvasdaBérmunkást! SZILVESZTERI MURI NEW YORKBAN! Mint minden évben, úgy a jelenben is, az IWW és a Modern Színkör megtartja a szokásos évi SZILVESZTERI MULATSÁGÁT a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave., december 31-én vasárnap este. Mindazok részére akik a múltban már megjelentek az ilyen Szilveszteri Mulatságokon, hosszú időn át emlékezetükben maradt. Mert különösen az ilyen Szilveszteri Mulatságok hire annyire elterjedt, hogy legtöbb esetben már hetekkel előbb lefoglalva voltak az összes helyek. Ha tehát jó helyet akar biztosítani, úgy már most jelentse be póstakártyán vagy személyesen a Bérmunkás Otthonban. Be akarjuk jelenteni, hogy sikerült szerződtetnünk New York legelső cigányprímását a Broadway mulató kedvencét, SZIGETI JÓZSEFET, aki zenekarával reggelig fogja a talpalá valót huzni. A házilag készült disznótoros vacsoráról pedig munkástársnőink gondoskodnak. A jegy ára a vacsorával együtt $1.25. Kezdete 8 órakor. BOLDOG ÚJÉVET Ipari Unionisták nem hódolnak hogy a burzsoá alkalmakkor sablonos jókívánságokat mondjanak lélektelenül egymás szemébe. Az Ipari Unionisták nemcsak kívánják a boldog uj évet, hanem dolgoznak és áldoznak is érte, mert jól tudják, hogy a munkásnak boldog újéve csak akkor lesz, ha megdöntik a bérrendszert és megvalósítsák az Ipari Demokráciát. Ezért a mostani újév kezdetére együtt lesznek Cleveland és Akron Ipari Unionistái, a west sidei Henke Hallban, 3930 Lorain Ave. és kellemesen elszórakozva az igazi boldog újév megvalósításáért küzdő “Bérmunkás” anyagi boldogulását segítik elő. Ezen a szilveszteri mulatságon a munkástársak megtalálják mindazt ami egy jó, kellemes szórakozásnak a kelléke. Jó vacsora, kitűnő zene, mindenféle hűsítők és barátságos tárasaság. Akron és Cleveland Bérmunkás olvasói jól jegyezzék meg, hogy a munkásmozgalmat szolgálják akkor, amikor eljönnek az IWW-isták nagy Szilveszteri Mulatságára. A jó kezdett fél siker. Kezdjétek az uj esztendőt forradalmi agitációval. Uj előfizetők szerzése, a lejártak megújítása és a naptárak elhelyezése, köteles- ségszerü feladata, minden magyar forradalmi ipari unionistá- nak. Végezzétek lelkesedéssel! Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
