Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-23 / 1090. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 december 23. AZ ESEMENYEK SODRÁBAN Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY “ . . . van valami, amit Olaszország soha, de soha nem fog megengedni és ez a bolsevista Oroszország további előnyomulása a Kárpátokon keresztül a Duna völgyébe, a Balkán és a Földközi tenger felé”. (Budapest november hó) — Forr, kavarog a boszorkány- konyha üstjében a politikusok, diplomaták által kevergetett kotyvalék, amelyet a kapitalista társadalmi rend létének meghosszabbítása, a profit őszentsége biztosítása, és a bérrabszolgaság további fenntartási lehetősége céljából rotyogtatnak az üstökben. Ezt a kotyvalékot,'®* ezt a mákonyt pedig a proletá- riátussal kívánják megetetni. A boszorkány-konyha szakácsai pedig lázas sietséggel igyekszenek, még mielőtt konyhájuk összedőlne a kiszemelt áldozatokkal azt körülbástyázni, megerősíteni és óh vakmerőség, azt adott esetben megvédetni. Előző tudósításainkban már többizben és pedig hónapokkal ezelőtt rámutattunk IWW-ista szemmel, de stratégiai, tehát katonai szemmel is nézve az európai eseményeket, milyen következményekkel jár a hitleri fasizmus és a sztálini bolseviz- mus összefogása Európa, de főleg Délkelet-Európa, tehát a magyar nép számára. Megvilágítottuk stratégiailag ezen együttműködésük várható irányvonalát és miként a fenti idézet igazolja, megállapításaink helyesek voltak. Helyesek dacára annak, hogy a most aktuálissá vált fejlődési procedúrát közel fél évvel ezelőtt, tehát akkor, amikor még senki nem láthatta előre a bekövetkezen- dőket, rámutattunk ezek bekövetkezésére. Finnország e pillanatban még nem adta be a derekát bolsevista szomszédjának. Készülődik, bár saját maga tudatában van annak, hogy Észt, Lett, Litvánia “protektorátusi” sorsában osztoznia fog kelleni. Hogy ez miért nem következett még be, annak magyarázata pedig az, hogy Germánia, Anglia és Franciaország között a tényleges háború még nem indult meg. Egészen bizonyos az, ha ezek összecsapása bekövetkezik — kérdés azonban az, hogy bekövetkezik e egyáltalán. Finnország a nagy és mindenki figyelmét lekötő órák alatt kapitulálni lesz kénytelen. Ezt elkerülhetetlenné teszi eltekintve a finn és orosz hadsereg technikai differenciája, de azon egyetlen tény is, hogy a finn hadseregnek nincs annyi katonája, mint ahány hadilétszámú ezre- de van bolseviki szomszédjának. Oroszország ráér várni. Várja az alkalmat, könnyen teheti, hisz nem veszi igénybe gazdasági erőfeszítését hadserege. Viszont Finnország gazdaságilag nem sokáig bírja ki azt, hogy a termelő munka parlagon heverjen, mert mindenki fegyverben áll. Oroszország idegileg, gazdaságilag kívánja összeroppanta- ni a finn ellentállást. Mivel azt a veszélyt ami további terjeszkedési terveit keresztezheti, ha a finnekkel lehagyja magát kötni továbbra is. így a finneket faképnél hagyta, hisz az oroszfinn határon levő csapatai az őrlésre elegendőek. Szive vágyát követve Magyarországon át Balkánra tette át aktivitását. Célja kijutni mindenáron és minden eszközzel a Földközi tengerre. Ezzel megkerülné a Dardanellák igénybevételét, annak hadászatilag jelentősége a nullává zsugorodna össze és kétoldali és pedig Földközi és Fekete tengeri blokád következtében érett gyümölcsként hullana Oroszország ölébe, Törökországgal együtt. Olaszország a balkánon meggyöngült poziciójának megerősítésére emberfölötti erőfeszítéseket tesz. Jól tudja azt, ha a bolseviki Oroszország lejuthat a Földközi tengerig akkor ez nem más, mint Hannibál megjelenése Róma kapui előtt. Érthető tehát az a sietség, amelyet a pápai “birodalom” segítségével a fasizta Olaszország (Anglia és Franciaország segítségével) nyélbe akarja ütni a gátépítést a bolseviki vizözönnel szemben. E gát szerepére Magyarország és Jugoszlávia van kiszemelve. Igen ám, de tudott dolog az, hogy Jugoszlávia elsősorban is szlávnyelvü állam. Ezenfelül a Jugoszláv nép pravoszláv val- lásu (tehát orosz) és mint ilyen évszázadok óta hadilábon áll a papsággal és a katolikus egyházzal. Valószínűtlen n e k hangzik tehát az, hogy a Ju- goszlávok vérüket hullajtsák a pápáért, vagy a kutya-macska barátságra hasonló olasz-jugoszláv barátságért. Bár Jugoszláviát a bolseviki ellenes érdekek szolgálatába állítsák, mégsem valószínű az, hogy munkájukat siker koronázza. Furcsán hangzik ugyan, de amig a kormánykörökben féltve stallumaikat fönn áll ilyen hajlandóság, addig az ország lakossága kifejezetten orosz barát a papsággal egyetemben. A jugoszláv parasztság, sőt intelligenciájának a 90 százaléka is átvan itatva a pánszlávizmussal teljesen. Oroszországban sem a bolseviki Oroszországot, hanem a panszlávista régi Oroszországot látják, miképpen Stalinban sem látnak mást, mint a cár utódát. A közelmúltban lezajlott főiskolások belgrádi orosz szimpátiatüntetése élénken bizonyítja ezt. Amennyiben papírforma szerint tehát jugoszláv köröket meg is bírna Olaszország nyerni e gát szerepére ez az első katonai erőpróbánál a gyakorlatban semmivé válik. Végül ne feledjük el azt, hogy a jugoszláv nép izzó fanatizmussal gyűlöl minden nem szláv nációt és földjén meg nem tűr idegen haderőt sem. Leigázni?! Az osztrák-magyar hadsereg szine-virágának elhullása Szerbiában igazolja azt, mennyire sikerülhetne és milyen áldozatokkal. A gát másik tagja lenne nemcsak mint a fasizta, de pápai Olaszország szövetségeseké n t Magyarország. Tagadhatatlan az, hogy Horthy és fasizta környezete, a Magyarországon nemcsak államvallásként, de földbirtok hatalmas tulajdonosaként élő római pápasághoz tartozó papság egyetlen mentsvárként örömmel és két kézzel ragadja meg Olaszország ajánlatát. A Germán imádatból annak gyöngülésével átnyergeltek az olasz fasizta imádatba. Cél a hatalmon maradás. Amig azonban a felső tízezrek és cselédjeik, amig a papság és környezetük kik 1919 óta maradéktalanul és teljes sikerrel kiélvezték az élet javait és a több milliónyi magyarságot valóságos páriává süllyesztették le, vájjon az eddigi elnyomottak segítségére számithatnak-e ? Világos az. hogy bár a magyar nép leigázására elég erősnek bizonyultak külső intervencióval szemben azonban uralmukat megvédel- mezni önmaguk erejéből mégha ideszámítjuk a soraikból kikerülő tisztikart, zsoldjukban álló rendőrséget, csendőrséget, pénzügyőrséget, rongyos gárdát (Héjjaséket) és az u. n. vitézeket (kozákok) is erre képtelenek. Meg kell kisérelniök az elnyomott és páriasorba taszított magyarok millióit csatasorba állítani kiváltságaik, rendszerük megvédelmezésére. Azonban a népmilliók segítségére és erre napról-napra nyerhetünk bizonyságot, mind kevésbé számíthatnak, most döbbentek rá, arra, hogy uralmuk fája sem nőhet az égig. Eklatáns példája ennek az, hogy újabban dicshimnuszokat zengenek az eddigi patkányoknak nevezett ipari munkásságról és üldözött parasztságról. Vállveregetései a munkásosztálynak napirenden vannak a miniszterek részéről. A tizezerholdasok már 500-1000 holdakat osztanának föl a földéhes parasztok között. Eszter- házy herceg 100.000 holdjából a cselédségnek fejenként 5-5 hold földet akart ‘adományozni” és mi történt? A parasztok visszautasították, nem fogadták el ezt az “adományt”. Ma gyorstalpaló módszer szerint fejlesztik az ipari munkásság szociálpolitikai könnyítéseit. Lépten- nyomon hallani Budapesten és vidéken ilyen megjegyzéseket, “már elkéstek”. Az ipari munkásság hangulatára jellemző az, hogy a Kárpátokba erődítési munkálatokra 1 pengős órabér és ellátás, lakás javadalmazása mellett kivitt épitőmunkások dacára a katonai őrizetnek, egy hét alatt 90 százalékig átszöktek az oroszokhoz. A 10 százaléknak nem sikerül, de már visszahozták őket Pestre. Már pedig ha a magyarság nem használható föl — amint, hogy nem használható föl — arra, hogy gátként álljon az orosz terjeszkedés útjában, Olaszország vájjon miképen akadályozhatná meg? Nép nélkül tehetetlenek. Románia; mint megállapítható ha orosz részről “megegyezésre” hívják föl, nincs az a föltétel mit el ne fogadna. Katonailag a román hadsereg harci értéke az ottani bojár uralom és a magyarénál hatványozot- tabb mérvű elnyomatás folytán amihez hozzájárul a hadsereg elavult fölszerelése is, komolyan védekező szempontból nem jöhet számításba az orosz hadsereggel szemben. Nagy ok az is, hogy a román nép sem katholi- kus, hanem görög keleti és mint ilyen nem kevésbé gyűlöletes előtte Róma és a papság, mint a jugoszlávok előtt. Bulgária; immár e pillanatban is és ez szintén figyelemreméltó, a paroszláv papság, a tisztikar révén máris teljesen orosz befolyás alá került. Megnyerésére Olaszország minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, sőt az egész semleges balkáni blokk létrehozása azon bukott meg, hogy a bolgár kormány Oroszország ellen nem hajlandó semmiféle koalícióba résztvenni. A Hitler szimpatizáns bolgár cár is kénytelen volt kapitulálni a bolgár nép oroszbarát irányzatának. Már pedig Bulgária nélkül Olaszország minden fenyegetőzése üres levegőnél nem egyéb. Németország kijelentette azt, hogy a délkelet-európai államok nem képezik a német “életteret”. Ez magyarul annyit jelent, hogy erről a területről lemondott barátja javára illetőleg az eddigi germán “élettér” helyett ezek az államok orosz “élettérré” váltak. Germánia abbeli reményében, hogy szükség esetén katonai támogatást is kapjon Oroszországtól, sorra adta föl befolyásainak érvényesítés é t is. Könnyen tehette ezt, mert Délkelet-E urópában, egyébként egy Magyarország hivatalos körein és a nyilasokon kívül ezekben az államokban Germánia úgy sem örvendett valami túlságosan nagy népszerűségnek. Másrészt is Germánia figyelme Anglia felé van koncentrálva. A germán irányított sajtó leplezetlenül írja napról-napra azt, hogy Germánia addig fog harcolni, amig Anglia hatalmát meg nem törte. Nagy kérdés azonban az, hogy sikerülhet-e a hitleri planéta alatt ilyesmi? Válaszunk, nem! A jelek azonban azt igazolják itt a tét nagyobb, semmint felületes szemlélő sejthetné. Attól eltekintve, hogy gazdaságilag Anglia sokszorosan fölényben van Germániával szemben, lehetetlen az, hogy a belső gazdasági nehézségek fokozódása, valamint esetleges elszenvedendő katonai vereség kirobbantja a germán nép forradalmát jelenlegi rendszere ellen. Ez esetben igen könnyű dolga leend az angol és francia hadseregnek. De nem kisebb a perspektívája annak sem, hogy Hitlerék egyszerűen bolsevizál- ják és ezzel beolvasztják Germániát a Szovjet köztársaságba mint annak tagállamának egyikét. Hitlerék ezzel csatát nyerhetnének. Miért? Az a gyűlölet ami most füti az angol és francia munkásságot, mint a háborúkban döntő tényezőket a hitleri fasizmussal szemben azonnal szimpátiává válna át. Hitlereknek tehát, akarva nem akarva, erre az útra kell lépni- ök, mert Németország népe, amely elé Oroszországot most mint egyedüli szövetségest, barátot állítják, végső mentség gyanánt Hitlerék nélkül is, forradalom által igyekezni fog a csatlakozást megvalósitani. Ez esetben pedig Európában az ál-
