Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-23 / 1090. szám
1939 december 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal lam-kapitalizmus kerekedik felülre és a magán-kapitalizmusnak már nem a lázadó hitleri csendőr szerepét betöltő birodalmával kell megmérkőznie. A magánkapitalizmus is tudja és érzi azt, itt igen nagy a tét. Anglia, amely a germán támadás célpontjában van, és amely leghatalmasabb európai magánkapitalista állam, rövid időn belül bírna Germániával végezni, ha akarna. De saját maga talán jobban tart Germá- nia vereségétől éppen a föntem- litett okok miatt. Pepecselve, készülődnek és a hadianyag gyárosok profitját növelik. Húzzák halasztják az összecsapást mert abban reménykednek, hátha a lázadó csendőrükkel végre mégis csak talán sikerül közös platformra jutni anélkül, hogy egymás torkának esve döntsék el a magán vagy állam-kaptaliz- musnak van-e létjogosultsága. Franciaország; a bocher szerepét tölti be Anglia mellett, önálló cselevési tere nincsen. Az orosz-német szövetség létrejöttét a francia tőkések ügyesen használták ki, legelsősorban is saját, tehát a francia munkásság letörésére. Napok alatt helyezték hatályon kívülre mindazokat a szociális vívmányokat, amelyeket nagynehezen súlyos harcok árán biztosítottak a francia munkások önmaguknak. Az évszázados Gall és Germán faji gyűlöletet szították és a ‘boche” megrendszabályozása, a hitleri fasizmus letörése és a germán proletáriátusnak a hitleri járom alóli felszabadítása lett a jelszó. Tény az, hogy a faji ellentét és nacionalizmus eme fölszitott indulatai e pillanatban alkalmasnak látszanak a tömegek beugrasztására. De mint mondottuk Franciaország Anglia agyával gondolkozik és ez mindent megmagyaráz. Spanyolország; mint a fasizmus és a római pápaság egyetlen 100 százalékig megbízható tagja, csöndben lapul. A Franco éra miként 1919 után a Horthy éra, a “rendcsinálás” címén “pacifikái”. Semleges és örül, hogy uralma fáját öntöz- getheti abban a reményben, hogy hátha az az égig nőhet. Szerencsére nekik 20 évi zsar- nokoskodásra, harácsolásra kilátásuk nincsen. A skandináv államok; Svéd és Norvégia, lesik,hogy mi lesz finn szomszédjukkal. Hollandia, amely hetekig a germán inváziótól rettegett, ma sem tudja semlegességét sikerül-e megtartania. Az anyaország mellett veszélyben forog Holland-Indiája is, amikor a japán fasizmus nyújtogatja a mancsait. Belgium, Hollandiával azonos helyzetben van. A nagy összecsapás dönti el Belgium sorsát is. Svájc; az örök semlegesség eme fellegvára, beleékelve az acsarkodók közé, szintén nem tudja vájjon semlegességét ezúttal is fönn bírja tartani. A jelek szerint erre alig van kilátás. Olaszország visszatérve Anglia és Franciaország részéről mint azok megbízottja a délkelet-európai és közelkeleti érdekszférájának összeabroncsolásán fáradozik, siker reménye nélkül ugyan, de ugyanakkor fáradozásait aprópénzre igyekszik váltani. Amennyit lehet, annyit présel ki megbízóitól. Törökország helyzete ma még az angol-francia szövetségi szerződés és Olaszország barátsága révén kulcshelyzetnek mondható a Dardanellák birtoklása révén. Tény az, hogyha Oroszország terjeszkedését vizen mégis tudja akadályozni ezen hatalma abban a pillanatban minden olasz barátság vagy angol és francia szövetség dacára, megszűnik, ha mint föntebb említettük, Románia, Magyarország, Bulgária és Jugoszlávián át az orosz terjeszkedés Róma kapui elé érkezik. Hát még ha Germá- nia bolsevizálódása bekövetkezik. Görögország harmadrendű és ezen terjeszkedés szempontja ból, mint akadály alig-alig jöhetne számításba. Az európai magánkapitalizmus és az államkapitalizmus döntő harcának vagyunk szemtanúi. E két hatalom gigászi összecsapása előtt kell leszögeznünk azt, Európa proletáriátu- sának fölszabadulását ezen harc eldőlte éppen a proletáriátus fölkészületlensége miatt, nem is fogja meghozni. Mai harc, az osztályharc tehát folytatódni fog és egészen bizonyos az, hogy méreteiben, elkeseredettebben fog folyni és igy sokkal több áldozattal is fog járni, mint az eddigiek amikért eddig is igenigen nagy árat kényszerült a proletáriátus fizetni. AZ UJ KOR MESSIÁSA Akarva vagy nem, észre kellett vennem, mert hiszen minden kapitalista lap foglalkozik vele az első oldalon, hogy Herbert Hoover, aki bennünket mint az Egyesült Államok elnökei boldogított;, most hirtelen nagyon megfájlalta a finnek szerencsétlen helyzetét és hasonszőrű társaival országos gyűjtést indított, segélyzésükre. Meg kell adni, hogy nagy darab ember és igy a szive is nagy helyet foglal el, ami befogadó képességgel bir a finn nemzet irányában is. De mégsem akkora, hogy befogadni lenne képes saját nemzetének nyomorgó népét. Ki ne tudna arról, hogy Hoover volt többek között az, aki még az uj osztást is felette radikális lépésnek tartotta és a haza oltárára halmozott javakból azt a szerény alamizsnát is fájlalta, amit az uj osztás a kisemmizetteknek nyújtott. Sok bankettokon és összejöveteleken ismételten ostorozta az uj osztás képviselőit, hogy azok szerinte csődbe viszik az országot. Minduntalan az ország költségvetése fájt neki és nem hazájának nyomorgó fiai. Egyáltalán nem védelmezte az uj osztás képviselőit sem, mert hiszen azok is csak bolonditják a dolgozókat. Azonban kiváncsi vagyok mégis a hirtelen nagylelkűség okaira. Arról aki elnökségének egész idejében oly hűen szolgálta gazdáit mint Hoover, nem tételezhető fel, hogy őszintén fájlalja bárkinek szerencsétlen sorsát és kevésbé idegen nemzetnek más nemzet által való leigázását. A vörös veszedelem sem lehet oka a nagy szívfájdalomnak, mert hiszen ő is és társai is sokkal jobban ismerik a Stalinizmust, mint annak közvetlen követői. Tudják nagyon jól, hogy a vörös Stalinizmus sem jelent több veszedelmet a világra, mint akár a Hitlerizmus barnasága, vagy a Mussolinizmus sötétsége. Az a Stalinizmus, mely képes olajat és manganézt szállítani a spanyol munkásokat le- igázó olasz fasizmusnak, amely képes fegyvertársulásra a kommunista eszmék és nemzeti jogok eltiprásának bajnokával, a hitlerizmussal, az már nem jelenthet a világra veszedelmet. Az csak a munkásmozgalomra jelenthet veszedelmet világszerte, mert valamennyi megnevezett, a Hoover által képviselt demokráciával is, a dolgozóktól elrabolt javakból táplálkozik. Feltételezem és gyanúm az, hogy Hoover nagylelkűségének rugóit bizonyos befektetésben találjuk meg. Például higgany és nickel bányászatban van főként érdekelve. Mint ismeretes, Hoover ifjabb éveiben mint bá- nyászmémök bejárta a világot és később politikai minőségben olyan előnyös helyzetbe került, hogy az értékes és nagy haszonra kínálkozó vállalkozásokban részesedhetett. Itt az Egyesült Államokban különösen a californiai higgany bányákban van érdekelve, ami a háborúzás következtében fellendülésnek indult. Nem lehetetlen tehát, hogy gazdasági érdekeinek veszélyeztetése készteti, hogy az uj kor Messiásának csapjon fel. Akár miként is van, egy bizonyos, hogy a finn népnek szorongatott helyzete nem késztetné ilyen nagylelkű akcióra, ha mögötte nem gazdasági érdek húzódna meg. Bennünket nem téveszt meg a Hoover-féle akció, bárkinek a nevében és érdekében is indítják azt. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a munkások érdekében egy talpalattnyi lépést sem tesznek. Munkások érdekében csak a dolgozók léphetnek a cselekvés terére, azáltal, hogy önerejüket iparilag megszervezik az IWW-ban. Ne várjanak tehát álszenteskedő Messiásoktól gazdasági előnyöket, hanem szervezkedjenek. Majd elfelejtettem, hogy az 1940-es esztendőre esik az újbóli elnök választás. Tehát minden agyafúrt eszközt igénybe vesznek politikusaink, hogy az urnánál a munkások szavazati irányát maguk felé tereljék Mivel tehát minden szentnek magafelé hajlik a keze, igy a különböző politikai elmélet képviselői is a maguk irányába szeretnék terelni a szavazó munkások jóindulatát. Azonban, hogy kiérdemeljék a dolgozók támogatását, kénytelen-kelletlenül rákényszerülnek, hogy a dolgozókhoz dörgö- lődzenek. így születnek meg a különböző hangzatos jelszavak és akciók, melyek egyébként bizony az ürességtől konganak. A fontos azonban, hogy hangzatosak és sallangosak legyenek, hogy megkapják azonnal a szavazók fantáziáját. Tehát mivel ez eszembe jutott, csak most utólag eszmélek annak tudatára, hogy tulajdonképpen a hooveri akció készülhet egy nagyszerű kortes fogásnak is, amelyen aztán végig lovagolhatják az országot a sokat Ígérő, de annál kevesebbet nyújtó politikus stréberek. (Ky) A BEVÁNDOROLTAKAT TIP- RÓ PENNSYLVANIAI TÖRVÉNY NEM ALKOTMÁNYOS. Már megszervezték Pennsylvaniában a bevándoroltak regisztrálási és ujlenyomatozó hivatalait és pontosan akkor csapott bele ebbe a szégyenletes idegengyűlöletet szító törvénybe a menykő, midőn az első hivatalos lépésre készen állott. Scranton, Pa.-ban, a szövetségi kerületi bíróságon, két idegen születésű egyén megfellebbezte, illetve kérdésessé tette, ennek a törvénynek az alkotmányosságát. A szövetségi biró a fellebbezők véleményezésének helyt adott és az idegenek ellenes törvényt alkotmányellenesnek nyilvánította. A befütött pennsylvániai gőzhenger nyomban bedöglött és a félimllió körüli bevándorló fel- lélegzett. Egyenlőre még Penn- sylvánia Állam is az Egyesült Államoknak egy részét fogja alkotni és nem kell belőle a bevándoroltaknak elmenekül n i sem pedig benne szégyenkezni. Mi nem szoktunk túlságosan elragadtatva lenni a bírói testületek döntéseitől, de őszintén bevalljuk, hogy a scrantoni biró és döntése egyaránt tetszik. Alig hihetnénk, hogy indián származás . . . s igy bizonyosan nem tartozik a 100 percentes amerikaiak közé! D I L É M A Stalin követői, szerte a világon azon töprengenek, hogy ha a “támadó imperialista” finnek legyőzik az oroszokat ... hová teszik majd a 180 millió lei- gázott népet és azt az “ártatlan” vezérkart, akik irtóztak mindig a vértől és örök rettegésben éltek a finnek szomszédságában . . . A helyes megfejtéseket, küldjétek a kommunázi pártok központi hivatalába. Nekik sürgősen tudniok kell, hogy a finnek hová teszik az oroszokat? Haywood Broun, hires amerikai újságíró meghalt. Mint igazi szovjet barát, sok támadásnak volt központja a Hitler-Sta- lin paktumig. A nyilvános ölelkezés nyomán az elsőit között hátrált vissza és ennek okán alig hihető, hogy volt elvtársai, a gyászolók között fognak tolongani. Hágából jelentik, hogy Schei- deman volt német szociáldemokrata, 74 éves korában koldusszegényen elhunyt. Scheideman Hitlerék elől menekült száműzetésbe, ahol nyomor és nélkülözés között pusztult el.
