Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-12-16 / 1089. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM.

CLEVELAND, 1939 DEC. 16

Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

NUMBER 1089 SZÁM

FÜLÖNCSIPETT FÜLLENTÖK A MŰNK. BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉBEN

VAGY AMIKOR A “NAGY TÖBBSÉG” MÉG A KISEBBSÉGNÉL IS KEVESEBB LESZ.

Az utóbbi időben csak nagy ritkán foglalkozunk a Munkás Betegsegélyző Szövetség ügyeivel. Nem azért, mintha egyáltalán nem akarnánk többé a reakciós intézőség intézkedéseit figyelembe venni, de ugyláttuk, hogy a tagságnak egy értelmes kisebbsége bent vívja a harcot, melynek eredménye a további kizárások megakadályozása lett, melyről annak idején bővebben beszámoltunk. *

Az amerikai magyarság értelmisége most már tisztán látja, hogy az egyesület élén, egy minden tekintetben koncra éhes vezetőség áll, akik előtt nincs egyleti demokrácia, nincs igazság, csak kizárólag az ő intézkedéseik szent és sérthetetlensége jöhet számításba. Persze a hatalmi erő az már sok esetben jelentett látszólagos győzelmet a hatalmat bitorlók részére, ez aztán a vezetőségek rovására megbosszulta magát.

Egy ilyen eset áll fönn a jelenben, amidőn a Munkás Betegsegélyző Szövetség egy uj referendum szavazást rendelt el, az 55 évre kiterjesztendő felvételi korhatár ügyében. Más egyesületeknél ilyen fontos életbevágó kérdés határozatánál a tagságnak legalább a nagyobbik része szól pró és kontra a tárgyhoz. Most nem akarunk bővebben hozzászólni ezen ügyhöz, mely végeredményben mégis csak munkás ügy, mert munkások biztosítási ügyéről van szó.

Annyit azonban óhajtunk megjegyezni, hogy egy ilyen ajánlat a vezetőség részéről a konvención csúfosan elbukott, mert a tagság belátta, hogy nem jelenthet előnyt az intézményre. A konvenció után azonban alig egy évre a vezetőség a csúfosan elbukott ajánlatot referendumra küldte, melyet amint jelentik most “nagy többséggel megszavaztak az osztályok”. Nézzük csak meg, hogy mi is a nagy többség egy munkás egyesületnek csúfolt intézménynél.

Minden munkásember előtt tudott dolog, hogy a munkás betegsegélyzőnek legalább any- nyiban kell különbözni más hasonló egyesületektől, hogy a tagságot fölvilágosítja az egyesület ügyeiről, hogy a tudásukat fejlesztve érdeklődéssel be- 1 «kapcsolódjanak az egyesület

építési ügyeibe. Hogy milyen eredménnyel munkálkodik a hírhedt vezetőség, akik a tagság “érdekében” akarták az értelmes elemeket kiseperni az egyletből, azt most ékesen bizonyítja az uj referendum.

A “nagy többséggel” lefolytatott 55 éves korhatár referendum szavazásnál a mellette és ellene szavazásokkal az össztag- ságnak alig egy negyed, mond és olvasd EGY NEGYED része szavazott. Több mint 90 Munkás Betegsegélyző osztály egyáltalán nem vett részt a “nagy többséggel” megszavazott referendumban.

És ezt most annál is inkább fontosnak tartjuk itt leszögezni, mert csak nem is olyan régen a Bérmunkásban cikkek jelentek meg, melyekben egy előbb lefolytatott referendum szavazásról azt bizonyítottuk, hogy nem a tagok, hanem a központ által falhoz állított osztály titkárok szavaztak a tagok helyett, és a szavazó ivre rá írták az összes tagok neveit, még olyan helyen is, ahol már ezelőtt 9 évig egyáltalán semmiféle gyűlés nem volt.

Hajlandók voltunk törvényes bizonyítékokkal alátámasztani, hogy az egész referendum hamis volt, melyet még a polgári törvények értelmében is megsemmisíteni kellett volna, és uj szavazást elrendelni. A hamis szavazatokon felkapaszkodott vezetőség azonban terror intézkedésekhez folyamodott és csak a biztosítási törvényhatóságok leintése után józanodott ki, a husosfazék körüli dáridózás szé- dültségéből.

Hogy azonban mégis meg volt az eredménye leleplezéseinknek, annak szintén ezen referendum szavazás a bizonyítéka, mert azon titkárok osztályai melyeknél saját maguk szavaztak a tagok nevében, most hiányoznak erről a referndumról. Olyan osztályoknál pedig amelyeknél a hamisított referndum szavazás annak idején 52 szavazatot mutatott ki, most csak 17 szavazat van föltüntetve,. Tehát mégis megvolt a jó hatása a felvilágosító munkánknak, mert látjuk, hogy a “nagy többség” már kezdi fölismerni, hogy honnan fuj a szél.

(f.)

VILAGFORRADALOM VAGY SZOVJET IMPERIALIZMUS

Irta: KOVÁCS ERNŐ

Az elmúlt napokban egy régi barátommal és elvtársammal hozott össze a sors és természetesen mint két munkásmozgalmi ember, rögtön a mai európai helyzetet tettük vita tárgyává.

Barátom a vita végén a maga és a kommunisták álláspontját a következőkben sűrítette össze.

Szovjet-Oroszország Stalin^

elvtárs vezetésével, történelmi hivatásának megfelelőleg, megkezdte a világforradalom előkészítését. Hitlerrel való paktum, a lengyel elnyomás alatt levő fajtestvérek felszabadítása, a balti államok részebni megszál; lása, Finnország elfoglalása és a későbbi Balkánon történő lépések mindegyike egy-egy lépés arra, hogy kellő stratégiai helyzetben, a vörös hadsereg vigye be a kapitalista országokba a forradalmat, mint teszi azt ma Finnországban.

Ha a vöröshadsereg végzett

ELHALKULT

DOBPERGETÉS

A “Szabadság” clevelandi magyar napilap vásárlása körül, egymás haját cibálják a reakciósok.

az ellenséges nagyhatalmakkal, (francia és angol) akkor összemorzsolja Stalin a “hü” szövetségesét Hitlert is.

Körülbelül szó szerint írtam le ennek az öreg kommunistának a megállapítását, amely megfelel a kommunista lapok nyíltabb, burkoltabb magyaráz- gatásának is. Természetesen, erősen állította azt is, hogy ez tiszta marxizmus és a “szocialista szovjet soha sem tért le a marxista volnalról”.

Megdöbbentő az, hogy a mun- (Folytatás a 8-ik oldalon)

Az elmúlt héten, egy nyilvános árverésen, gazdát cserélt az a clevelandi nyomdavállalat, amelynek ^ “Szabadság” napilap is tulajdonát képezi. Suba alatt, már hónapok óta kíméletlen harc folyt le a nyomdavállalat és a lap főrészvénytulajdonosai között, amelyekből ügyesen kizárták úgy a clevelandi magyarságot, mint a napilap olvasóit általában.

Az elmúlt hét szerdáján dobra került vállalat árveréséről, az ország különböző városaiban az érdekelt felek jobban voltak informálva, mint a lap olvasótábora, a clevelandi magyarokat beleértve.

Csak három nappal az árverés után, törte meg a napilag a csöndet, midőn headlineon közölte az olvasóival, hogy “MAGYAR KEZEKBEN A SZABADSÁG”. Jóvolna tudni, hogy eleddig vájjon milyen kezekben volt? Spanyolban? Hiszen az a csúnya móka, ami fő- részvényesei és a kisebbségi részvényesek között folydogál hosszabb időn keresztül, beillik “magyaros” perpatvarnak.

“Magyaros” a napilap főszerkesztőjének aláirásával megjelent headlineos hir is, amelyben beígérte, hogy naponként részletesen informálni fogják a nyájas olvasótábort a gazdacserebere kuliszatitkairól és egyben közölni fogják annak a “TEKINTÉLYES MAGYAR CSOPORTNAK” neveit, akiknek kezeibe illetve tulajdonába került a lap.

A Buckeye Roadon azt beszélik, hogy a “tekintélyes” magyar csoprotot, Himler Márton, Borsi Kerekes György csuhás és a jelenlegi főszerkesztő alkotnák! Azt is csevegik a verebek, hogy a biróilag hitelesített transzakciót, bíróság ut j á-n megtámadták és az egész újból a levegőben van. Annyit elárulhatunk, hogy: ha a “tekintélyes magyar csoport” kerül ki győztesen, akkor Himler Márton és Borsi Kerekes György Horthy csuhás lesznek a napilapnak uj tulajdonosai, akik nem annyira “tekintélyek” mint viharos múltú magyarok!

Lapzártakor — szerdán, arról értesülünk, hogy bírósági beavatkozásra — ma folyik újra a vállalat árverezése.