Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-16 / 1089. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 december 16. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. OROSZ-FINN KONFLIKTUS A háborús hisztéria mind nagyobb tömegeket kényszerit az “áldozat oltárára”. A jog és igazság háttérbe szorul és helyüket a durva erőszak foglalja el. A mások jogainak elismerése megszűnt és csak az erősebb önkényes akarata érvényesül. A utóbbi napokban az oroszfinn konfliktus vonta magára a világ érdeklődését. A 165 milliós lakost számláló Oroszország megtámadta a nem egészen 4 millió lakosú Finnországot. Az oka a megtámadásnak az orosz határ biztonsága és az orosz nemzeti érdekek. Ugyan ezen alapon támadta meg Hitler az elfoglalt kis országokat. Nem tudni, hogy mennyiben veszélyeztette a kis Finnország a hatalmas Oroszországot, egy azonban bizonyos, hogy ez alkalommal nem a finnek voltak a támadók, hanem az oroszok. Oroszország szerint Leningrád alig 40 kilométernyire van a finn határtól és az orosz nép biztonsága megköveteli, hogy a finneket visszaszorítsák. Hogy az utóbbi húsz év alatt ilyesmi nem fordult elő és miért lett egyszerre oly veszélyes a finnek közelsége, az magyarázatra szorul. Ha a jog és jogtalanság alapján akarunk bírálni, ez alkalommal mindenesetre a finnek oldalára dűl a jogosság mérlege. Mert a finneknek éppen annyifélnivalójuk van az oroszoktól, mint megfordítva. A finn főváros — Helsingfors — is csak 20 kilométernyire esik az orosz határtól. A két ország terjedelmét és ha erejét számítva a finn főváros sokkal veszélyezettebb helyzetbe volt mint Leningrád, mert a finnek sohasem merték volna megtámadni Oroszországot, tekintettel annak nagyságára. Finnország megtámadása hasonló okból történt, mint amilyen a háborút — úgy a múlt, mint a jelen háborúit — megindították. Oroszország minden tengeri kikötőt kontrolálni akar. A többi kis országok a balti tenger mentén kénytelenek voltak az orosz követelésnek engedni és ma Oroszország akarata érvényesül Estonia, Litvia és Lettországok kikötőiben. Nem azért történt ez igy, mert Oroszországnak joga volt ezen kikötőkhöz, hanem mert az ellentállás csak öngyilkosságot jelentett volna. Finnország is hasonló helyzetbe került. El- lentállásuk jogos, de az orosz erővel szemben egyenesen őrültség. Nincs okunk könnyeket hullatni a finn köztársaság felett, viszont örömujjongásra sincs ok az orosz győzelem láttán. Az országhatárok eltűnése üdvös, de azt ne külső erőszak döntse le, hanem minden ország lakossága határozzon sorsa felett. A leghatározottabban elitélendő az orosz támadás, de viszont őrültség a finnek részéről a vérontás, mert a legjobb esetben is csak megnyuzóik vagyonát védelmezik. Az események azt bizonyítják, hogy az orosz imperializmus éppen oly telhetetlen, mint a német, angol, vagy francia. Hogy étvágyát kielégítse nincs tekintettel arra, hogy mennyi embert fog feláldozni. Következetesen, minden országban egyformán megvan az oka az elnyomottaknak, hogy megálljt kiáltsanak a vérontásnak. Az orosz, finn, angol, német, francia és a többi országok munkásainak elsősorban a saját vérszopóitól kell megszabadulnia és aztán az Országhatárok ledöntésével megalakítani az Ipari Köztársaságot. Amint a Lapbizottság bejelentette a Bérmunkás Naptár elkészülését, a csoportok és lapkezelők már meg is kapták a rendeléseket, hogy azokat elhelyezzék a magyar munkások ezreinek asztalán. Elismerés illeti a Bérmunkás Naptár szerkesztő bizottságát a Naptár előállításáért. Nem egy egyszerű “Naptárt” adtak ki, hanem egy tudományos, szórakoztató és sok hasznos tudnivalókat tartalmazó könyvet. Általános tetszést keltett a Naptár uj köntöse: a cim lap. A következő lapokon találjuk a naptári részt, történelmi naptárt és névnap mutatót. Azután következnek változatosan tudományos értekezések, történelmi ismereteket tartalmazó leírások, szórakoztató elbeszélések, költemények, beszélő képek és hasznos tudnivalók úgy, hogy mindenki megtalálja a kedvenc olvasmányát. Amig a múltban a Naptár- előállitási költsége kizárólag az elárusitásból befolyt összegre hárult addig ez évben a fizetett hirdetések nagyban hozzájárulnak az előállítási költséghez. Ezen hirdetésekre is felkiván- juk hívni olvasóink figyelmét. A különböző városokból elhelyezett hirdetések csaknem kivétel nélkül közszükségleti cikkeket ajánlanak, amelyekre ma, vagy holnap szükségünk van. Bár nincs szándékunkban azt ajánlani, hogy vásároljunk bizonyos cikkeket azért mert azok hirdetve vannak, de ha szükségünk van ilyen cikkekre, vásároljuk azokat oly üzletekben, melyek naptárunkban hirdetnek. Húst minden család vásárol, ruhára mindenkinek szüksége van, haj vágás elengedehe- tetlen, tejre minden házban szükség van, fűszert kell vásárolni, néha szórakozni is vágyunk és igy tovább, minden hirdetés a különböző szükségletek beszerzési helyét ismerteti. Ha tehát szükségünk van ezen árukra, szerezzük azokat be oly üzletekben, amelyek minket is támogatnak. A Naptár szerkesztő bizottság elvégezte a reá bízott munkát, ez azonban még csak félmunka a Naptár történetében. A másik fele a munkának az egész ország IWW-istáira hárul: a Naptár elterjesztése. Kárbaveszne az a sok éjjeli munka, melyet a Naptárba irók és a szerkesztő bizottság belefektetett, ha annak nem kerülne minden egyes példánya a magyar munkásság kezébe. Ne halogassuk tehát a Naptár árusítást holnapra, hanem fogjunk hozzá haladéktalanul úgy, hogy még újév előtt minden egyes példány elfogyjon. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT Néhány nap múlva itt lesz Karácsony, amely napra a Generál Defense Committee szokáshoz híven ez évben is eljuttatja Amerika osztálytudatos munkásságának üdvözletét az osztályharc foglyainak és azok családjainak. A levélhez csatoltan egy tekintélyes összegű csekket is szokott mellékelni bizonyságául annak, hogy Amerika osztálytudatos munkásai nemcsak érzésben vállalnak szolidaritást a foglyokkal, hanem PEREG A FILM . . . lehetőséget nyújtanak arra is, hogy beszerezhessenek olyan szükségleti cikkeket, amelyekre máskor nem adódik alkalom. A General Defense Committee nemcsak az IWW tagjait támogatja. A foglyok és azok családjai között meglehetős nagy számmal vannak bányászok, tengerészek és más ipari munkások, akik más szervezetekhez tartoztak, de az osztályharcból kifolyólag kerültek a börtönbe és a G.D.C. erkölcsi kötelességének tartja azokat védelmezni és támogatni. Amint a G.D.C. pártatlanul támogatja az osztályharc foglyait, olyan párttatlanul kell felsorakozni Amerika osztálytudatos munkásságának az akció elősegítésében. Még csak pár nap áll rendelkezésünkre, hogy a karácsonyi támogatást szolgáló gyüjtőivekkel agitáljunk. Nemesebbet nem cselekedhet a szeretet ünnepén, mintha az osztályharc foglyainak karácsonyi alapjára gyűjt és adakozik. Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY “Szegedi zászlók, tépett, golyószagatta lobogók érkeztek Húsz évvel ezelőtt a bűnös Budapestre. Hozta őket Horthy Miklós fővezér sastollas serege. Hozta egy maroknyi csapat, hogy megváltsa velük a magyar életet, megnyujtsa általuk ezt az örvény szélén tántorgó hitehagyott szegény nemzetet. Sorsfordulás napja, uj történelmi korszak kezdete volt az a két évtized előtti november 16-ika, amelynek ködéből hazaérkeztek Budavárába a szegedi zászlók. Azt hirdették, hogy van már igazság, van becsület, van keresztény nacionalizmus és lesz magyar jövendő, mert van már hadseregünk” stb. A Függetlenség c. kormánypárti budapesti napilap 1939 november 16-án megjelent számának vezércikke. A fenti idézetet, hogy átvettük, tettük ezt azzal, hogy beleillesszük a 20 év előtti időszak eseményeit a mai eseményekbe és rámutassunk IWW-ista szemszögből arra, hogy Horthyék uralma a haláluk csirájával jött Budapestre és rámutassunk a fenti és az eseményekkel tisztában nem levők félrevezetésére a kortárs, az azt végigélő szemtanú által lá-^~ tottak közötti őrületes differenciára. A megtörténteket az ilyen elferdített, hazafias mázzal bevont hazugságokkal sem lehet meg nem történtekké — bár igen szeretnék — tenni. Az antant patronátusa, a román szuronyok védelme alatt a szegedi zászlók alatt bevonult Horthy féle ellenforradalmár társaság, rongyá tépett rengeteg magyar testet és golyószag- gatottan sokakat elevenen te- mettetett el. A “bűnös” Budapestet hódította meg “vitézi” bravúrral Horthy Miklós fővezér sastollas elleforradalmi serege. A magyar nép történelmének hasonló gyászos lapjai, mint amit Horthyék 20 évvel ezelőtti cselekedetei jelentettek, nem ismertek addig. A megváltást hozták! Igen, de csak a kapitalisták, a földbirtokos arisztokraták és papok számára. De gyilkot, bilincset és halált az elbukott szabadságharcosok és hozzátartozóik számára. Kiirtott magyar életek tízezrei vádolják Horthy és társait és cáfolják meg a megfizetett sajtókulik tollával leirt dicshimnuszokat. Sorsfordulás napja volt 20 évvel ezelőtt ez a nap. Sorsfordulás annyiban, hogy amig az I848-49-es magyar szabadság- harc orosz cári segítséggel való leverése után Haynau osztrák hóhérokat vett igénybe a magyar szabadságharc legjobbjainak kiirtására, mert magyart hóhéri munka elvégzésére nem talált, addig utóda Horthy a román segítséggel levert 1919-es szabadságharc után tisztiruhába bujtatott magyar intelligencia soraiból kikerülő hóhérokkal és vészbirákkal irtotta ki. Gyászos sorsforduló volt tehát annyi bizonyos. Igazság? Becsület? Keresztény nacionalizmus? Ma azt írják. Hóhérmunkájuk ez volt? Áh legyen! De ez csak Horthyék szótárában fordulhat elő, hogy a banditizmust, ártatlan magyarok ezreinek legyilkolá- sát igazságnak! Nők, leányok meggyalázását és a kiirtottak utódai és hozzátartozóinak üldözését mind a mai napig. Becsületnek! A parasztság s munkásság ^ .leigázását, földönfutóvá tételét, üldözését, kizsákmányolását ; keresztény nacionalizmusnak nevezhetik. ÍLessz magyar jövendő! Ez igen! De ezt a jövendőt nem Horthyék lobogója és hadserege, hanem a lehullott, porbasuj- tott vörös lobogó mutatja meg. Az a magyar jövendő amit Horthyék szegedi lobogója és hadserege szimbolizált 1919 november 16-án, ma saját beismerésük szerint is lehanyatlóban van. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRRÓL
