Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-11-25 / 1086. szám

1939 november 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL i ^_ _____ I Elmondja: Z. J. “Nem kell háborús profit?” Mielőtt a kongresszus meg­változtatta a “semlegességi” törvényt, & “semlegesség” hívei fülsiketítő lármát csaptak a törvény megváltoztatása ellen. Mint elhitetni akarták velünk, a törvény megváltoztatása Ame­rikát egyenesen beleviszi a há­borúba és ők ezt nem akarják, mert nekik “nem kell háborús profit”. Nem kisebb személyisé­gek kardoskodtak a “semleges­ségi” törvény megtartása mel­lett, mint Henry Ford, Father Coughlin, Charles Lindberg, akikről nyilvánvaló, hogy na­gyon szorosan rokonszenveznek Hitlerrel. Természetesen a né­met nácik és amióta Sztálin fegyverbarátságra lépett Hitler­rel a kommunisták is a “sem­legességi” törvény megtartása mellett “harcoltak”. Ugyancsak a “semlegességi” törvény megváltoztatása ellen volt Hugh Johnson, aki úgy tett hírnévre szert, hogy ő volt a megboldogult “NRA” diktáto­ra, de később onnan kilépett — vagy kirúgták — és azóta fel­csapott “kolumnistának”. És most az amerikai sajtóban — már amelyben helyet adnak és megfizetnek írásaiért — azon siránkozik, hogy milyen tete­mes károkat szenved Amerika a “semlegességi” törvény megvál­toztatásának következtében. Tudni illik, amióta a “semle­gességi” törvényt megváltoztat­ták, az amerikai hajóstársasá­gok nem küldhetik hajóikat amerikai zászló alatt a háborús zónába. Ennek következtében az amerikai hajóstársaságok le­galább is 600 ezer tonna kargó- tól esnek el, ami közel 100 ha­jót tesz feleslegessé. Az IWW “fegyvertárában” mint a leghatásosabb fegyver szerepel a “sztrájk a munkán”. A sztrájk a munkán nem azonos az “ülő sztrájkkal”. Mert inig az ülő sztrájknál a munkások abba hagyják a munkát, csak nem vonulnak ki a telepről, ad­dig a munkán való sztrájknál dolgoznak, de a termelés mégis szünetel. Mig az ülő sztrájknál a törvényes hatóságok okot ta­lálnak a közbeléspésre, mint a közelmúltban számos példa volt rá — Detroit, Flint, North Chi­cago és más városokban — a magántulajdon jogának meg­sértése alapján, addig a mun­kán való sztrájknál eddig sem­miféle törvényt nem találtak, melynek alapján büntető eljá­rást tudnának a sztrájkolok el­len indítani. A leghatásosabb sztrájk a munkán való sztrájk, amely ab­ból áll, hogy a munkások nem hagyják el a helyeiket, a gépek szaladnak, minden munkás a helyén van, de csak a meghatá­rozott munkamennyiséget adják ki, mely mennyiséget maguk a munkások határoznak meg. Számos esetben sikerrel alkal­mazták a világ minden részében Nagy is most a siránkozás. Amíg előzőleg azzal érveltek, hogy Amerikának nem kell “há­borús profit”, most már azon siránkoznak, hogy mily károkat szenved Amerika. Vagy talán ezek a hajók nem háborús anya­gokat szállítottak és a profit nem a háborúból eredt? Tudtuk mi azt mindig, hogy ezek az urak nem az amerikai nép biztonságáért aggódtak, mert nekik ez egyáltalán nem fontos. Sokkal fontosabb a pro­fit, bárhonnan és bármilyen módon jutnak ahhoz. Most, hogy a “szög kibújt a zsákból” nyilvánvaló, hogy mi volt a nagy pacifistaságnak a háta- mögött. A hajóstársaságok azonban nem egykönnyen adják fel a háborús profitot. Még mielőtt a kongresszus által megszavazott uj törvény elérte volna az elnö­ki aláírást, hogy törvényerőre emelkedjen, már a hajótársasá­gok készen voltak a tervvel, hogy hajóikat Panama köztár­saság zászlója alatt fogják já­ratni. Aztán, ha még igy is el­süllyesztik, akkor az amerikai kormánynak kell közbelépni, mert a németek “amerikai va­gyont” pusztítottak el és az “amerikai polgárok” szabadsá­gán “esett sérelem”. Egyszóval, akár van “semle­gességi” törvény, akár nincs, a háború itt ólálkodik az ajtónk előtt. Addig csürik-csavariák a törvényeket, hogy utat találnak a beavatkozásra és a néppel el­hitetik, hogy “kikerülhetetlen” volt. És amig a “honatyáktól” függ, hogy legyen-e háború, ad­dig minden percben készen lehe­tünk, hogy lesz. Mert a “hábo­rús profit” nagyon csiklandós. és az utóbbi hetekben Detroit- ban a Chrysler autó telepeken annyira sikeresen alkalmazták, hogy a kongresszusi bizottság figyelmét is felkeltette. A Chrysler telepeken már hó­napok óta folynak a tárgyalá­sok az union megbízottai és az igazgatóság között a “spead- up” ellen, de semmi elfogadható eredményt nem értek el a mun­ka lassítása érdekében. Az igaz­gatóság nem volt hajlandó sem­mi alkalmasabb módszert beve­zetni. Végre a munkások meg­találták a módját és nem kér­ték az igazgatóság belegyezé­sét. A gyűlésen elhatározták, hogy mennyi munkamennyisé­get fognak kiadni és amellett kitartottak. Nem alkudoztak tovább az igazgatósággal és hi­ába volt annak minden tiltako­zása, több munkát nem adtak ki, mint amennyit meghatároz­tak. A Chrysler munkások ezen sztrájkja a munkán annyira eredményes volt, hogy a United State Chamber of Commerce és az AFL is hidegrázást kapott tőle és nyomban szaladtak a kongresszusi bizottsághoz vizs- gálatott követelve, mert ott va­lami “forradalmi akció” van fejlődőben. Kétségtelen, hogy ha a munkások gyakran fogják alkalmazni ezt az eredményes módszert, az ellen is fognak va­lami törvényt kovácsolni, és a csalódás akkor fogja a kizsák- mányolókat érni, amikor a tör­vényt végre akarják majd haj­tani. A munkán való sztrájkról a régi munkástörténelem egy na­gyon érdekes esetet jegyez fel, amely Harvey, Ill.-ban történt. A vasúti pályát javító olasz munkásokat egy szép napon ar­ról értesítette az előmunkás, hogy az órabérüket öt centtel levágják. A munkások szerve­zetlenek voltak és a munkálta­tók biztosra vették, hogy sem­mi akadálya nem lehet a bérle­vágásnak. Másnap reggel ami­kor a munkások megjelentek a munkán, az előmunkás meg­lepetve látta, hogy minden Clevelandon, egy olyan ma­gyar rádió órán, mely fabatkát sem ér, áron felül vásárolt egy hirdetés sorozatot Somló Lipót. Miután nem hallottunk tiltako­zást, feltételezzük, hogy utóla­gosan ezt a hirdetés vásárlást, a gumibélyegzőnek inkább beil­lő intéző bizottság jóváhagyta. Azért nem kell azt gondolni, hogy nem járt eredménnyel a hirdetés . . . Ugyan . . ugyan? A leadott summás összegből, belépett a rádió annoncier az 50-ik osztályba és magával vit­te az “Uj Előre” itt felejtett két fékerjét, az osztály, a Szö­vetség és Somló boldogitására. Ma már ott díszeleg az osz­tály tagjai között Práger Jenő, az annoncier. Ott van Rákosi Sándor, akit fejbetegsége mi­att, az IWO kommunista házi betegsegélyző kétszer is vissza­utasított. De a trió harmadik tagja, a legtehetségtelenebb és a legdíszesebb, munkásmozgal­mi pályafutása az “Uj Előre” nyomdájában sztrájktöréssel kezdődött és a bedöglött Ma­gyar Vlágnál ért véget Bukrics Antal, de “bugrisnak” is beil­lik. Ennyi eredménye lett a cle­velandi rádió hirdetésnek. De a west sideon megindított fene nagy szervezési kampány­egyes lapát félig levan vágva. Érdeklődött az oka iránt és a munkások az felelték, hogy “short pay, short work”, ami annyit jelent, hogy kevés fize­tésért kevés munka jár. Termé­szetesen nem telt bele sok időbe, hogy a régi bérüket vissza kap­ták és akkor ismét a nagy lapá­tokkal jelentek meg a munkán. A fenti« egy egyszerű kis eset, és mégis kiszámíthatatlan fontosságú a munkásság szem­pontjából. A leghatásosabb módszer és minden nehézség nélkül végrehajtható a munkán való sztrájk, amelynél nincs bérvesztesség, nincs szükség iő- fegyeverekre, nem kell vadász­ni a sztrájktörőkre, — mert ha akad ilyen a munkán azokat na­gyon könnyen ellehet intézni — és mégis oly érzékenyen sújtja a profitéhes munkáltatókat, hogy nem térhetnek ki a mun­kások követelése elől. nak szintén van “eredménye”. Annak idején Somló beállitotta, a varangy jobbkezét kerületi szervezőnek. Sebestyén Pál olyan alapos szervezői munkát végzett, hogy a Bérmunkásban is megemlékeztünk róla. Egy egész hónapban, beszervezett EGY tagot és bevitte saját fi­át, ifj. Sebestyén Pált az egy­letbe. Ennek a megemlékezésnek a kapcsán, nyomban az utána megjelenő hivatalos lapjukban az “Összetartás”-ban olvastuk, Sebestyén Pál hivatalos lemon­dásának hírét. Most pedig, az “összetartás” legutóbb megje­lent számának “törölt tagok” cimü rovatában, két törlésen akadt meg a szemünk, a 2-ik osztálynál. Nos ki az. Ej nem kell kivácsiskodni. Sebestyén Pál és ifj. Sebestyén Pál! Mondja ezek után valaki, hogy nem kitűnő az east pitts- burghi gazdálkodás?! Na ... . örüljetek betegsegélyző tagok! AKRONBAN December 3-án vasárnap a Magyar Házban, szinelőadással egybekötött táncmulatság lesz. Figyelje lapunk jövőheti szá­mát, bővebb felvilágosításért. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL Sztrájk a munkán Mire ad pénzt a Munkás Betegsegélyző intéző-bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents