Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-11-25 / 1086. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 november 25. Berlin-Moszkva tengely Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY Budapest, 1939 október. — A megindult lavina törvényszerű­séggel gördül elsöpréssel fenye­getve a magánkapitalista állami és társadalmi rendszert, hogy utat törjön az államkapitalista társadalmi rendszernek. A pro­letármilliók által sóvárogva várt kollektiv társadalmi rendszer lassanként, Iátszatszerint 7 át­változik utópisztikus álommá. Szándékosan használjuk e meg­határozást, látszat szerint, mert felületes szemlélődésnél valójá­ban úgy látszik, hogy a kollek­tiv társadalmi, tehát magyarul bérrendszer nélküli tárasadlmi rendszer mintha utópisztikus álomnál egyéb nem volna. A je­lek azonban a tisztánlátók előtt igazolják azt, hogy miden nap­pal közelebb és közelebb jutunk a különböző szinü diktatúrák és a ■ kapitalizmus minden igyeke­zete és ellentámadásai dacára is a bérrendszer nélküli azaz kollektiv társadalmi rendszer­hez. Annyi bizonyos a diktatúrák és a kapitalizmus jelenlegi ha­talmi pozícióit nem egyköny- nyen adják föl. Hatalmas és nem kis áldozattal járó harcok árán tudja csak a proletariátus ezek uralmát megdönteni és a kollektiv rendszert megvalósí­tani. Ez a harc folyamatban van és amint tapasztalható mindinkább elkeseredettebbé válik. A germán fasizmus, amely létét a kapitailzmusnak köszön­heti, végső kétségbeesésével, félretéve ideológiai ellentéteit és szövetségre lépett a vörös válfajával a kommunizmussal, amellyel azideig késhegyik me­nő harcban állott. Jól tudjuk azt, a germán fas­izmus eme szövetségtől igen so­kat remélt. Remélte mindenek­előtt azt ,hogy az addigi balti és dél-keleteurópai terjeszkedé­si ténykedéseit, okkupációs ter­veit fogja elősegíteni. A lengyelországi terveiről mint jól tudjuk “baráti” alapon bár közel 109.00 “hősi” halott­jába került Germániának és ép­pen erről a zsíros falatról lekel- latt nagyrészben mondania. A Balti államok 600 léve ami­óta a német lovagrendek ott a lábukat megvetették, tekintet- nélkiil arra, hogy milyen impé- rlum alá tartoztak, tehát a cá­ri uralom idején is, mindenkor igen erős bástyái voltak a ger­mánok révén. Germánía nem is tagadta a danzigi probléma alkalmával azt, hogy a balti államokat sa­ját “életterének” tartja. És erről az élettérről is “ba­ráti” alapon a bolsevizmus ja­vára, szinte hangtalanul nem­csak lekellett mondania, de az­zal az ürüggyel, hogy a germán­ságot Hitler mindenhonna visz- szatelepiti a birodalomba, nagy sietve kénytelen volt az immár orosz érdekszférából elszállíta­ni. Ugyanekkor “protektoratu- si” fügefalevél szerint Észt, Lett és Litvánia az addigi ger­mán “élettérből” orosz élettér­ré változott, persze szigorúan, ugyancsak “baráti” alapon. E “baráti” viszonyt igazolja az, hogy e kicsi államocskákba, ösz- szesen 75 ezer szovjet katona vonult be a napokban és min­den stratégiailag fontos pontot megszállott. Tudni kell azt is, hogy ez állandó megszállást je­lentő helyőrséget alkot. Finnország, amely erős ger­mán befolyás alatt áll, amióta a kommunista fölkelést germán segítséggel bírta a finn burzso­ázia leverni, kiesett Germánia kegyeiből egyik napról a másik­ra. Beigazolódott ezzel a ger­mán adott szó talmi értéke. Legutóbb, amikor Litvánia bur­zsoáziája Amerika segítségét kérte az orosz nyomással szem­ben, a megálapodás dacára Ger­mánia e rádiószózat közvetíté­sét nem teljesítette és azt 48 órával később svájci közvetítés­sel juttatták el Amerikába. A finnek a balti egyéb államokkal ellentétben, nem akarnak az orosz “élettérhez” tartozni el- lentállásra készülődnek és intő példa ebben az egész tervezett ellentállásban az, hogy abban a finn kommunista párt tagjait is ott találjuk. Germánia tehát kiragadta Olaszország kezéből a fasizta terjeszkedés irányítását és má- sodrangu hatalommá degradál­ta, most saját maga is erre a sorsra jutott. Tény az, hogy Germánia Oroszországgal szem­ben kiszolgáltatva volt és kény- telenségből hagyta magát le­degradálni. De Germánia nemcsak a bal­ti államokban és Lengyelor­szágban szenvedett Oroszor­szágtól nagyobb vereséget, ha­nem Délkelet-Európában is elve­szített eddig már részben meg­szerzett pozícióit. Még élénk emlékezetünkben van az, hogy Oroszország röviddel ezelőtt a magyar fasizta uralommal meg­szakította a diplomáciai vi­szonyt, azon indokolással, hogy Magyarország többé nem füg­getlen állam és mint ilyenben céltalannak tartja azt, hogy diplomáciai képviseletet tartson fenn és követét visszarendelte. Most, hogy megvalósult a közös orosz-magyar határ a kérhe- tetlen gyűlölettől feszitett ma­gyar fasizta rezsim sietve kér­te a kiküldendő moszkvai ma­gyar követ számára az enge­délyt, amit meg is kapott, sőt megérkezésekor ünnepélyesen fogadták. A magyar fasizta körök nem örvendenek ugyan ennek, de Germánia, amely igen nagy ne­hézségekkel küzd, mint esetle­ges ellenállásnál segítségként számba nem jöhető igy ki van szolgáltatva az oroszoknak. A balkáni germán befolyást is lassanként fölvátja az orosz befolyás, ami beláthatatlan idő­re elvágta a germán “élettér” számára ezeknek a területek­nek még rövid idővel ezelőtti okkupálási tervezgetések fona­lát. E balkáni államokban — köz­tük Magyarországon is — az elgyengülő germán befolyás pil­lanatnyilag az olasz befolyás váltotta föl, azonban ez igen ti­szavirág életűnek bizonyult és mindössze addig tartott, amig az oroszok figyelmét a balti­kum protektorsága leköttötte. Ma már érezhetővé kezd válni az olasz befolyás elanyhulása, és az orosz befolyás növekedé­se. Olaszország megkísérelte a balkáni államokkal, köztük Ma­gyarországot is egy olasz befo­lyás alatti blokkba összehozni, így jött létre a magyar-román baráti viszony is, Jugoszlávia kezdeményezésének leple alatt. Ezen blokk összehozásával hár- más célt kívánt elérni Olaszor­szág. 1. A dunamedencébeni el­foglalt befolyásának megrögzí­tését. 2. A háborút viselő szö­vetségeseknek élelmezési után­pótlását biztosítani. 3. Az orosz bolsevizmus benyomulását, il­letőleg előrehaladását a balkán felé, megakadályozni. Az első célját az események gyors fejlődése miatt csak rész­ben birta elérni. Az elért ered­mény is negativ, azonban egyébként éppen az orosz befo­lyás növekedésével, állandóan visszafejlődőben van." A 2-ik cél teljes egészében biztosítva lett. Ez azonban kizárólag annak tudható be, hogy ezek az álla­mok a német tömb által ellet­tek zárva attól, hogy nyugati államokba bármit is kivigye­nek, vagy onnan behozni tudja­nak. Termelvényeiket akarva, nek akarva Germániába kény­telenek kivinni azért is, mert katonailag oly gyengék, hogy Germánia kényszert is tud ve­lük szemben alkalmazni ha ar­ra szükség van. A 3-ik célkitű­zés, hogy eredménnyel kecseg­tetne-e? Azt kétségessé teszi az ezen államokbani elnyomatá- si rendszerek módszerei, amely- el igában tartják az országaik munkásait és parasztjait. Mi­vel az elégedetlenség nem kis mértékű ez a blokk az első erő­próbánál szétporladna. Ma már nem titok az, hogy Oroszország ha a baltikumbani jelenlegi elfoglaltságát befejez­te, minden figyelmével a balká­ni pozíciónak kiépítésével fog foglalkozni. Ez az érdeklődési vonalának legkönnyebb útja Románián és Magyarországon át vezethet. A nemrég Magyar- országhoz visszacsatolt u. n. Kárpátalja, kisoroszok (ruté­nek) által lakott. Bár a pap­ság hatalmában tartja ezt a la­kosságot és igy e pillanatban attól a Horthy rendszernek tar­tania nem kell, hogy miként ők ezen kisoroszokat — magyar­oroszoknak elkeresztelték — különösebben izgatná a közös orosz-magyar határ és esetle­ges fölkeléssel jogcímet adná­nak orosz testvéreiknek arra, hogy védelmüket kérjék és be­vonuljanak ezen területre. De ha tudjuk azt, hogy Moszkva urai kijelentették minden orosz visszavezetése a birodalomba a céljuk .akkor azt is tudjuk ez az intervenció Oroszország, ré­széről előbb, utóbb befog követ­kezni Ha pedig a Kárpátokon átjöttek nagy naivitás kell ah­hoz föltételezni azt, hogy a kis- orosz nyelvterület határánál to­vább be nem hatolnak magyar területen át Jugoszláviába. A jelen helyzet e céljuk elé­résére mód felett kedvező. Kedvező pedig azért, mert Germánia, Anglia és Francia- ország, tehát azok az államok, amelyek Oroszország terjeszke­dő törekvéseit nem jó szemmel látják, egymással vannak elfog­CSAK AZÉRT IS PULYKA EST LESZ NEW YORKBAN! Az egész amerikai sajtó vi­tatkozik azon, hogy mikor le­gyen megtarva az a szokásos Thanksgiving, mélynek megtar­tásához szokásos lehetőséget a munkásosztály nagyobb töme­gétől elrabolták. Mi egyik hiva­talos napot sem vesszük tudo­másul mint pulykanapot, és ezennel saját magunk pulyka­napot proklamálunk a New York és környéki munkástár­sak részére még pedig, DECEMBER 9-ÉN szombaton, amidőn a Bérmun­kás Otthonban, 1351 Third Ave. PULYKA VACSORÁT rendezünk. A vacsora összes kellékeit a munkástársaink adományozzák, igy tehát min­den bevétel lapunk a Bérmun­kás és helyiségünk javát fogja szolgálni. Belépő jegy nincs! A vacsora ára 65 cent. Kezdődik este pont 8 órakor. Az IWW new yorki csoportja. lalva. Germánia bár tudatában van annak, hogy a baltikum után a balkánt is mint “élette­ret” elveszíti, akarva nem akar­va saját testével védi az orosz imperializmust és segíti elő an­nak céljai elérését. Oroszország pedig tudatában van annak, hogy terveit csakis úgy viheti keresztül, ha gyors tempóban cselekszik és befeje­zett tények elé állítja az összes számbaj öhető nagyhatalmakat. Ez az oka annak, hogy nem egészen 8 nap alatt tető alá hoz­ta a balti államok protektorá­tusának kérdését. Germánia, amelynek urai oly fennhéjjazón ismételgetik azt, dekszférájának való kiterjeszté­sét, ami minden komolyabb koc­kázat nélkül kecsegtet ered­ménnyel. A Berlin-Róma-Tokió tengely tehát fölrobbant. A helyébe lé­tesített Berlin-Moszkva tengely berlini ága pedig igen bizony­talan szilárdságúnak bizonyul. Olaszország, mint mindig fegyvert csörtet, békit és fe­nyeget, de csak az alkalmat le­si, hogy annak a félnek az ol­dalán lépj en akcióba, ahol ebből hasznot húzhat. A film tehát pereg és egy uj világ születőben van. NINCS REMÉNY MUNKÁRA. Az American Youth Commis­sion, amely egyesület iparmág­nások és bankárok irányítása mellett működik és Owen D. Yonug a feje, egy statisztikai adatot hozott nyilvánosságra. A commission statisztikai ki­mutatása szerint, az amerikai ifjúságnak az iparokbani elhe­lyezkedése, még a háborús ipar fellendülésével sem lehet tel­jes. A kormánynak azt javasol­ják, hogy uj, kizárólag az ifjú­ság alkalmazásának céljával építendő közmunkákra, egyen­lőre 4,000.000 dollárt irányozza­nak elő, mert mint mondják — reménytelen az ifjúságnak az iparokbani elhelyezkedése akkor is, ha a háború tartós lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents