Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-11-04 / 1083. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 november 4. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. HITLER “BÉKÉT” AKAR A utóbbi időben mind gyak­rabban nyilvánul meg Hitler Adolf “béke” utáni óhaja. Kü­lönösen, miután Lengyelorszá­got letörölték a térképről, Hit­ler úgy a Danzigban, mint a né­met Reichstagban tartott beszé­deiben hangsúlyozta, hogy neki nincs szándékában háborúskod­ni, hanem legfőbb óhaja az ösz- szes országokkal “békében” él­ni. Furcsán hangzik ugyebár, hogy Hitler egyszerre “békean­gyalnak” csapott fel. Alig hihe­tő hogy ez a vérszomjas bandi­ta, aki mindenkit leakar gyil­kolni aki az ő barbár “nemzeti szocialista” rendszerével nem ért eggyet, most minden esz­közt megragad, amely esetleg elősegítené a békekötést a vele szemben álló hatalmakkal. Kétség nem fér ahhoz, hogy Hitler mindenáron szeretne bé­két kötni, de a elfoglalt terüle­tek megtartásával. Ma még ab­ban a helyzetben van Hitler, hogy a békefeltételeket ő dik­tálhatná. Egyelőre, bármennyi emberéletet áldozna is fel, több hódítani való terület nincs Európában és a háború folyta­tása, csak veszélyeztetné eddi­gi “győzelmeit”. Ne higyjük azonban, hogy Hitler pacifistasága a jobb be­látásnak a következménye. Nem azért akar békétkötni a szövet­ségesekkel — Anglia és Fran­ciaországgal — mert belátta volna hogy ezen őrült vérontás nem emberekhez méltó, hanem a német nép fizikai ellentálló képességének hiánya kényszerí­ti erre. Bár a külvilág nagyon keve­set tud arról ami Németország­ban történik, az a kevés azon­ban, ami kiszivárog elegendő arra, hogy világosságot vessen a németországi lakosság ag­gasztó viszonyaira. Bár Hitler és a náci propaganda osztály úgy a rádión, mint a sajtón át a németség megerősödéséről zengedezik, ezzel szemben pe­dig a tény az, hogy a német nép fizikailag napról napra süllyed. Amióta Hitler Németország diktátora lett, a német nép fi­zikai és gazdasági jóléte hu­szadrangú kérdés lett. Elsőran­gú helyre lépett a szellemi butí­tás, a nácizmus mindenhatósá­ga és a germanizmus fölénye minden más nézet és faj fölött. A kenyér, vaj, tojás, hús és hasonló az ember fizikai épsé­gét emelő táplálék helyett a nácizmus és germanizmus szel­lemi szecskájával etették a ne­met népet, aminek az eredmé­nye az, hogy ma Németország lakosságának 90 százaléka a szó szorosan vett értelmében fizi­kái roncs. Németország intézői nem tartották fontosnak, hogy a lakosságot megfelelő táplá­lékhoz juttassák, hanem száz- szórta fontosabbnak tartották a gyilkoló eszközök gyártását. Milliárdokat költöttek határerő- ditmények építésére, ágyukra, repülőgépekre és munícióra, amely milliárdokat a német népnek meg kellett éhezni. A német hivatalos körök Hit­ler szeptember 30-án megtar­tott beszédét megelőzőleg beha­tó tárgyalást folytattak egymás között a háború folytatását il­letőleg és a német orvosok és szakértők egyhangúlag azon a nézeten vannak, hogy a német nép fizikailag annyira le van gyöngülve, hogy egy hosszan­tartó háborút képtelen kibírni. Mert bár a háború kezdete előtt is sok mindent nélkülözött a né­met lakosság, ami elengedhetet­lenül szükséges az emberi szer­vezetnek, a háború megkezdése után pedig még ennél is silá­nyabb táplálékhoz jut és men­J. Edgar Hoover a szövetségi titkosrendőrség főnöke a minap beszédét tartott San Francis­cóban a rendőrfőnökök konven­cióján és ijesztő képet festett az amerikai ifjúság jövőjéről. Hoover szerint, Amerikában a bűnözők nagyrészét a 20 éven aluli ifjak képezik. Legnagyobb számmal a 19' évesek, akiket nyomon követnek a 18 évesek és igy tovább egészen az elemi iskola évesekig. “Nem valami kellemes lát­ványosság — mondja Hoover végig menni az amerikai fegy­intézeteken és börtönökön és látni a végnélküli fiatal arco­kat. Az összes letartóztatottak 19 százaléka a szavazó éven (21) alul van. A gyilkosok 12 százaléké és az autó tova jók 54 százaléka ezen ifjak közül kerül ki.” Megrázó számok ezek és sem­mi okunk nincs azok hitelessé­gében kételkedni, mert olyan egyéntől erednek ,aki hivatalá­nál fogva jól van informálva. Hátborzongató a tudat, hogy gyermekeink, véreink az em­bert fizikailag és szellemileg tönkretevő börtönök lakói lesz­nek, mielőtt az emberi kort el­érik. Valahol valami súlyos baj­nak kell lenni, ami ezeket az ifjakat ily útra tereli, mert az bizonyos, hogy nem születtek gyilkosoknak és rablóknak. Edgar Hoover, mint emliténk a szövetségi titkos rendőrség, tehát az igazságügyi osztály vizsgálati osztályának a feje. A washingtoni kormány egyik legfontosabb osztálya ez az igazságügyi osztály és ennek egyik főnöke ez a Mr. Hoover, aki a fiatalság ily rossz útra térését a szülőknek tudja, be. Szerinte “a bűnözés oka az ame­rikai otthonok ajtajánál kere­sendő”. Kétségtelen az, hogy ezek a fiatal bűnözők nagyrészben a munkásosztály soraiba tartozók gyermekeiből kerülnek ki. Van­nak ugyan a felső osztály gyer­mekei közül is bűnözők és két­ségtelen, hogy azokat a felelőt­lenség, vagy romlottság viszi a rossz útra, de általában a fiá­nál tovább tart a háború, annál silányabb lesz a táplálék. Ma már a vaj ismeretlen a német nép étlapján. Hetenként 15 de­ka húst kaphat egy személy és személyenként csak EGY tojást fogyaszthatnak el hetenként. A kenyeret is mindenféle pótlék­kal akarják helyettesíteni és igy tovább, minden tápláló élel­miszert. Ez tehát Hitler békeóhajának a mozgatója, nem pedig az, hogy aljas embertelenségnek tartaná a háborút, vagy pedig, hogy hódítási szomja apadt vol­na. Hitler két tűz közé került. Az egyik oldalról a szövetsége­sek támadják, másikról pedig a német nép éhséglázadásai. Bár ma még kisebb arányúak a lázadások, melyeket erőszakkal képesek elnyomni, de mennél tovább tart a háború, annál na­gyobb arányúak és erőteljeseb­bek lesznek a lázadások, ame­lyek végre is odafejlődhetnek, hogy megdöntik Hitler rabló és barbár uralmát. talság ily reménytelen sorsáért a társadalom felelős. Vizsgáljuk meg egy munkás­család viszonyait és minden va­lószínűség szerint azt fogjuk megállapítani, hogy a csodával határos, ha az ily család gyer­mekei nem térnek a bűnözés út­jára. Vegyük egy nagyvárosban élő napszámos munkás család­jának sorsát, aki legjobb körül­mények között jelenleg heti 15 és 20 dollár között keres. Az ilyen munkások között nagyon kevés osztálytudatos munkást találunk ami azt jelenti, hogy a családfő bigott, tudatlan és mennél tudatlanabb, annál több gyermeket hoz a világra. A gyermekek hajlandók az apa sorsában osztozni, amig el nem érik azt az életévet, hogy ők is látnak és éreznek. Amikor a moziba kezdenek járni és lát­ják, hogy a gazdagok hogyan élnek, vagy amikor a fényes ki­rakatok előtt bámészkodnak, ahol annyi sok minden van amit ők is tudnának használni és él­vezni, amikor látják a sok auto­mobilt száguldani felébred ben­nük a vágy azok után. Igen ám, de az apa kereseté­ből jóformán még elegendő ke­nyérre sem jut, a nagy család­nak. Sok esetben még jól sem lakhatnak. Ruhát, cipőt nem vásárolhatnak, mert azt meg kell éhezni. A lakás legtöbb esetben nem emberhez méltó. Mindezt azonban a gyermek nem érti meg, hiszen az apa sem képes felfogni, hogy miért van ez igy. A vágy kínozza a gyermeki ­ket. Akarnak szép ruhát, zseb­pénzt, biciklit, vagy automobilt, színházakba, kabarékba járni. Mivel más mód nincs ezek elé­réséhez, lopni mennek. Először kicsiben. Ha ez sikerrel jár na­gyobb vállalkozásokba fognak. Ha rajta fogják, félve a követ­kezményektől gyilkolni is képe­sek. Végeredményben az ifjúságot éppen úgy mint a felnőtteket a mostoha gazdasági viszonyok juttattják a bűnözés útjára. Amerre fordulunk, mindenhol a szemünkbe ötlik a szép és jó, ami az életet kényelmessé és boldoggá tehetné. Megszerezni azonban nem tudjuk, mert nincs meg a szükséges pénz. A fiatalság pedig nem arra gon­dol, hogy a társadalmi viszo­nyokat kellene megváltoztatni, hogy mindenkinek meg legyen amit óhajt, hanem lopni, rabol­ni és gyilkolni megy, hogy meg­szerezze a szükséges pénzt. A jelen rendszert a kapitalis­ta osztály alkotta és az követ el mindent, hogy fenntartsa. A:« nekik nem fáj, hogy a munkás- osztály milliói nélkülöznek és a bátrabbak lopni vagy rabolni mennek, hogy megszerezzék azt, ami jogosan megilletné őket. Ha rajta fogják, börtönbe vetik vagy kivégzik és részük­ről el van intézve. A munkás- osztálynak azonban nem igy kell nézni a dolgokat. Nem szabad tűrnünk, hogy gyerme­keink nagy százaléka a börtön­ben, vagy villamos székekben pusztuljanak el. Szervezkednünk kell egy olyan társadalmi rend­szer megteremtésére, amelyben nem kell lopni és rabolni, hogy az élethez szükséges javakat megszerezzük. Kamatozó unió tagsági illeték Az IWW clevelandi tagjai kö­zül sokan rájöttek arra, hogy az IWW havidijainak pontos fi­zetése és a szervezethez való tartozás sokszor többet jelent, mint a bankbetét. Régi szabály az Clevelandon, hogy ha valaki elveszíti a mun­káját, vagy belép a szervezetbe, nevét egy az irodán kifüggesz­tett és ott nyilvántartott lisztá­ra írja rá. Ez a liszta már másodszor merült ki olyként, hogy a raj­ta lévők valamennyien munká­hoz jutottak. Az IWW irodáján keresztül, most kedden, október 31-én öt­venhat munkástárs kezdi el munkáját a Draper hordógyár­ban ahol az orvosi vizsgán kí­vül, az IWW tagsági könyv az egyedüli kellék a munkához! Örömmel jelentjük, hogy a magyar munkástársak közül, azok, akik hosszú éveken át ki­tartottak az IWW mellett, jobb munka hiányában, vagy tizen vannak a Draper újoncai kö­zött. A Draper gyárban az egysze­rű napszámos munkát is hat­vankét és fél centes minimum­bérrel fizetik. A magyar csoport tagjainak lisztáján szereplnek, cs. . . ő ro­vatvezetőnk és a Bérmunkás fi­zetésnélküli szerkesztőjén kívül Nyers János ismert IWW szer­vező és agitátor is. Nyíltan és bátran Írhatjuk ezt meg. Az IWW által kontro­lált ipartelepeken, nem szüksé­ges letagadni azt, hogy forra­dalmárok vagyunk. A jó öreg vörös kártya, jóllehet, néme­lyikünknek évtizedes harcos küzdelmünk óta most először, de mégis KENYERET IS jelent. A kenyér mellett, tiszteletet és megbecsülést azoktól a munká­soktól, akik az IWW-n keresz­tül olyan kontrolhoz jutottak, hogy kizárólag ők határozzák el, hogy kik kerüljenek a gyár­ba mint uj munkások! AZ AMERIKAI IFJÚSÁG JÖVŐJE

Next

/
Thumbnails
Contents