Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-04 / 1083. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-oalss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Art of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 NOV. 4 NUMBER 1083 SZÁM Szolidáris sztrájkot vívott az IWW AZ ELVESZÍTETT MUNKABÉR VISSZATÉRÍTÉSE MELLETT VETTÉK VISSZA AZ ELBOCSÁJTOTT BIZALMIAKAT. A “kemény” munkáltató nagyon megpuhult egy 11 óráig tartó sztrájk következtében. Bili Feczkó riportja a Bérmunkáshoz Alkalmunk adódott, hogy a túlhajszolt háborús hírek miatt háttérbe szoruló osztályharci frontról, egy valóban eleven és elismerésre méltó győzelemről beszámoljunk, melyet az IWW-ban szervezett Globe Steel Barrel Company munkásai 11 órai küzdelemben százpercentben a munkások javára döntöttek el. A sztrájkot hosszabb tárgya-^____________________________ lások előzték meg, amelyek közül az utolsó, a National Relations Board irodájában, a szó szoros értelmében felborult és zavarban ért véget október 24- én. Soha tisztábban nem domborodhatott volna ki az osztályvonal, a munkás és tőkés osztály közötti éles különbség és érdek- ellentét, mint ezen a tárgyaláson. Mr. Saunders, a munkáltató képviseletében ridegen és elutasítóan jelentette ki, hogy: “Én az IWW mühelybizottságot vissza nem veszem, azon egyszerű oknál fogva, hogy ők szemtelenül megtagadták ren- deleteim végrehajtását. Nem veszem őket vissza, mert ren- deleteimet ignorálták és nem dolgoztak a rendes nyolcórás munkanapnál többet és emellett kijelentették, hogy nem Én, hanem ők határozzák meg a gyárviszonyokat. — Ki parancsolna az Én gyáramban, ha nem én?” Mr. Saundersnek a mühelybi- zalmiak ismételten megmagyarázták, hogy a gyári munkásoknak igenis van joguk — ha erejük is van hozzá —, hogy ők határozzák meg a mühelyviszo- nyokat. Még mindig nem késő, hogy meggondolja a dolgot és visszahelyezze munkába az el- bocsájtottakat, mert ezáltal sok kellemetlenségtől menti meg magát is, a gyárat is. Kizárólag a munkásoktól függ minden Időben, hogy akarnak e vagy sem többet dolgozni, mint a rendes 8 órás munkanapot. Hogy a munkásoknak van ilyen joguk és élni is mernek vele, ezt már bebizonyitottnak veheti, azon oknál fogva is, mert hiszen a Globe Steel Barrel Company telep dolgozói, kézzelfogható példát mutattak arra, hogy igen is az IWW-ban szervezett munkások, mind több és több jogot vesznek maguknak a termelés és a termelési viszonyok irányításához. A tárgyalások alatt, vádak és ellenvádak hangzottak el, úgy a társulat, mint az IWW mühelybizottság részéről. Volt eset, midőn öten is beszéltek egyszerre. (Mi az, hogy beszéltek? Ordítottak!) Minden kétely nélkül látható volt, hogy itt harcról lehet csak szó, amit végig kell verekedni. Mr. Saunders, közbevető és mint ő mondotta legmesszebbmenő békeajánlata szerint, csak mint uj embereket hajlandó visszavenni az elbocsájtottakat, előjogok nélkül és kevesebb fizetéssel. Cedervall szervező erre szúrós szemekkel és gúnyos hangon kérdezte a keménynek látszó bőszt, hogy: “Mit szólnál egy kicsi, de egészséges sztrájkhoz, ha azt nyomban elrendelnénk ?” Bánja az ördög! Volt a gyors válasz. Nekem csak szívességet tesztek a sztrájkkal — legalább veszek magamnak egy szép kis vakációt és ha nekem úgy tetszik, elmegyek Egyiptomba! A mühelybizalmiak lemérték a hencegő bőszt és nagyon komolyan kérdezték, hogy : “Mi lesz a sok gyári rendeléssel, ha ő Egyiptomba vakációra készül? Saunders bószt e kérdés a pukkadásig felstimmelte és leikéből kiváltán fordult a szervezőnkhöz : Ide figyelj Cedervall — ha te hozzám beszélnél úgy, mint a munkásaimhoz, akkor kettőnk közül az egyik ezen az ablakon repülne ki! (A Labor Board nyolcadik emeleti irodájának ablakára mutatott). Cederval gyors volt a felelettel és határozott. — Igen, kettőnk közül az egyik repülne, de nem én! A tárgyalás már ekkor olyan “barátságos” lett, hogy a Labor Board képviselői, fizikai értelemben is békéltetni próbálták a feleket és erélyesen követeltek csendet. Megegyezésről már szó sem lehetett. Két ellentétes álláspont mereven helyezkedett egymással szemben és a tárgyalások holt pontja lett látható. Saunders bósz felkorbácsolt idegekkel ugrott fel a szekrőLes a felöltőjéért nyúlt. Ebben a pillanatban rászólott Cedervall — Ne az én kabátomat vidd! Ezt szervezett munkások készítették, nem szkebek! Látod? a lébei is benne van! így ért véget a tárgyalás. A sztrájk elrendelésre már nem kellett gyűlést sem tartani. Az IWW városi irodája, írásban is előterjesztette a gyár elleni pa(Folytatás a 4-ik oldalon) AKRON FIGYELEM! Az IWW akroni magyar csoportja NOVEMBER 5—én vasárnap délután 3 órakor, a Magyar Házban, 112 E. Thornton St. alatt TUDOMÁNYOS ELŐADÁST rendez. Tárgy: A modern munkásmozgalom kibontakozása. Előadó: TAKÁCS JÓZSEF, Clevelandból. A magyar munkások tömeges megjelenését várjuk. Utóhangok a CIO kongresszusáról A most lezajlott CIO kongresszusról kezdenek a belső kupak- tanács titkos hírei kiszivárogni, melyek nagyon érdekes szint vetnek ennek az újfajta alakulatnak belső összetételére. Mielőtt a kiszivárgó híreket tárgyalnánk, csakúgy megemlékezés céljából ismét megállapítani kívánjuk azt, amit a CIO megalakulása idején hangoztattunk, hogy a CIO. ___________________________. nem egyébb mint a két vezérkar személyi érdekének vissza- tükrözése. Több esetben határozott tényekkel bizonyították, hogy a CIO és az AFL között lényegében semmi különbség nincsen, mindkettő egy reakci- ós-féker vezérkar által kontrolált bürokratikus szakszervezet. Abban az időben, mikor ezen tényeket irtuk, nem valami kedvező jelzőket dobáltak felénk a belülről fúró “elvtársak” akiknek akkor John L. Lewis a workers Champion volt, a szent és sérthetetlen hős akár csak Stalin a jelenben. Nem nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy Mr. Le- wist mint a régi munkásfékert állítsanak oda követőik elé, akik a pártvonal gyakori változásához hozzáidomulva, minden nagyobb megrázkódtatás nélkül tudomásul vették, hogy a CIO-n kívülre fúrták ki magukat. A CIO szédületes fejlődése csak kezdetben szédítette meg a tömegeket annyira, hogy a CIO-ban az igazi munkásszervezkedés még pedig a modern ipari szervezkedés eszméit ismerjék fel. Hamarosan kiábrándulva a CIO elárulásai után csaknem olyan tömegesen hagyták ott, mint amilyen tömegekben csatlakoztak hozzájuk. Le- wiséknak csak a régi, AFL szakszervezet maradt meg, melyek fölött már azelőtt difcá- tori 'hatalmat gyakaroltak. Valóságos gangszter hadsereg állott és áll még ma is Lewis ur rendelkezésére, igy minden vezérkari akarat érvényesül. Éppen ezért csodálkoznunk kell azon belső hírek fölött, melyek megbízható forrásból erednek és még megcáfolva nincsen- nek, hogy Mr. Lewis eltökélt szándékkal le AKART mondani a most tartott CIO kongresszuson. A kongresszus előtt egy külön konferenciára hívta ösz- sze a vezetőségi barátait, és állítólag azt mondta nekik, hogy már ő öregszik és beteges és önként meg akar válni attól a csekély 20 ezer dolláros évi fizetéstől. A vezetőség körében általános megrökönyödés következett be erre a bejelentésre, egyesek szóhoz sem tudtak jutni a meglepetéstől, mig másoknak fájdalom könnyek peregtek le orcáikon, hogy meg kell válljanak ettől az isten akaratából trónra ültetett vezértől. Mig végre aztán az egyik megszólalt állítólag Hillman a szabómunkások fölött hasonlóan isten akaratából uralkodó vezérfiu, aki átölelte Lewis barátját és a nyakába borulva csaknem zokogó hangon kérte, hogy ezt ne tegye, mert nála nélkül az egész CIO összeomlana. Erre aztán Lewis barátunk azonnal engedett az erőszaknak és bejelentette, hogy az elnökséget még egy időre elfogadja. Ezután kezdetét vette a CIO kongresszus San Franciscóban és ottan egyhangúlag megválasztották újra elnöknek John L. Lewist, aki tovább harcolni fog az évi 20 ezer dolláros fizetéssel, hogy a bányászok évi átlagos 560 dolláros keresetét néhány dollárral emeljék fel. Az amerikai munkásság története sajnos hasonló eseményekkel van telítve, ezért halad az igazi munkászervezkedés felé any- nyira lassú léptekkel. Egy jó tanulság azért mégis van a részünkre, még pedig az, hogy a John L. Lewisok mégis csak megöregszenek és pusztulnak, mig az ipari fejlődés és annak megfelelő ipari szervezkedés halad tovább az uj élet felé. (f.)
