Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-28 / 1082. szám
1939 október 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL __CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KUN BÉLA A Bérmunkás, mint harcos munkáslap, minden elvi ellentét dacára is, megérdemelt módon foglalkozott a Magyar Tanács- köztársaság elismert vezérének Kun Bélának a meggyilkolásával. E sorok íróját nemcsak az együtt megvívott harcok, de szoros baráti kapcsok is örökre összekötötték Kun Bélával. Lehetnek e lap olvasói között elvi ellentétek Kun Bélával szemben, de egy tény, hogy Kun Béla példaképe volt a bátor, önfeláldozó, tisztakezü forradalmároknak. Az orosz szovjet forradalomban már aktiv részt v«sz, nagyszerű szervező képeségével és munkabirásával, az osztrákmagyar, német hadifoglyokból szervezi meg a nemzetközi brigádokat, amelyek felbecsülhetetlen szolgálatokat tesznek a polgárháború idején. Erről a szolgálatról a polgárháború történetírói a legnagyobb elismeréssel emlékeznek meg, mindenkor kiemelve Kun Béla nagy érdemeit. A Károlyi forradalom idején, hirtelen Pesten termett és hihetetlen aktivitással bátorsággal dobja magát a forradalmi küzdelembe. Örökké emlékezetes marad előttem, a pesti egyes honvéd laktányában való “betörése”. Egy csoport katonával kierőszakolta a bemenetelt, a laktanyába, ahol az udvarra hivta a katonaságot gyűlésre. Alig állt fel Kun Béla a pódiumát szolgáló asztalra, a laktanya második emeeti ablakaiból, a 25 tagú készültség sortüzet adott le az udvarra, hogy ezzel szétugrassza a gyűlést. A második sortüz után az udvar kiürült, csak Kun Béla állt rendületlenül az asztalon és foytat- ta a megkezdett beszédét. Berlin 1921. A “Márc akció” veztejő, a rendőrség tudja, hogy a felkelés élén Kun Béla áll, halálra keresik, de ez nem akadályozza Kunt abban, hogy naponta 10-15 gyűlésen ne beszéljen, a harcokba ne vegyen részt. A felkelés leverése után, egy ügyes trück alkalmazásával zavartalanul megy át a szigorúan őrzött határon. Wrangel elleni háború legfőbb intézője, az orosz ellefor- radalmi burzsoázia még ma is rettegve említi Kun Béla kemény kezét, amellyel likvidálta a Wrangel féle felkelést. Utána Ukrajnába vezeti eredménnyel a Petlura eleni harcot, amely után az egész Soviet Ororoszország melegen ünnepli Kun Bélát. Lenin egyik legjobban megbecsült munkatársa volt. 1922- ben vezetője az orosz “Robocsi opoziciónak” az orosz szovjet kongresszusán ő terjeszti be és indokolja az ellenzék téziseit, amelyet azután a már akkor beteges Lenin egy két órás beszédben szed szét, olyan élesen támadva az opoziciót, hogy az teljesen összeomlott. Maga Kun letörve hagyta el a termet. Másnap Lenin egy levelet küldött a kongresszusnak, amelyben elégtételt adott Kun Bélának, úgy emlékezett meg róla, mint a legnagyobb forradalmárról, akinek úgy az orosz, mint a világ- proletáriátus örök hálára van kötelezve. Ezt a hálát törlesztették le Stalinék, amikor ezt a kiváló forradalmárt a falhoz állították. SOMOGYI PÁL Pár hete, hogy ez a cim már megjelent ebben a rovatban, amikor fájdalmasan emlékeztem meg arról, hogy a mártír Somogyi Béla fia, a spanyol polgárháború veteránja, mint a “Magyar Jövő” szerkesztője fedezi azt az árulást, amit a Stalin-Hitler paktum a munkás- mozgalommal szemben jelent. Csodálkoztam azon, hogy ez az aránylag fiatal forradalmár, lesüllyedt abba a mocsárba, amelybe az örökké kitartott Nagy Jánosok, Fehér Jóskák fetrengenek. Ma jóleső érzéssel látom, hogy a pohár betelt és amint a lapunk más helyén megírjuk, Somogyi Pál megundorodva otthagyta a szerkesztői széket és szembe fordult az árulókkal. Ma már ő is megkapta azt a kitüntetést, hogy a kommunázik “kalandornak” stb.-nek nevezik a tegnap “hősét”. Tudom, hogy nehéz volt az elindulás, de viszont ez méltóvá tette őt, nemcsak a saját, de az apja múltjához is. Nem véletlenül került Somogyi Pál neve Kun Béla neve alá, mert ha Fehér Jóskáknak hatalmuk volna, akkor Somogyinak is az a vége volna, amit Kun Béla kapott Stalinéktól. MI A DEMOKRÁCIA? í Ennek a kérdésnek a megmagyarázása igazán időszerű volt a “demokratikus” kommunázik lapjában, ahol a többek között ezt írják: “Ki kell jelentenünk, hogy a háború megkezdéséig csak látszólagos demokrácia volt úgy Franciaországban, mint Angliában, mert azoknak, akik demokráciáról beszélnek, tudniok kell, hogy a demokrácia a nép uralmát jelenti. Egyszerűséggel kérdezzük, hogy miként gyakorolhatja uralmát az a nép amely nem rendelkezik a termelő eszközök fölött? Már pedig Angliában és Franciaországban a termelő eszközök a nagytőkések kezében összpontosultak ezelőtt és ma is. Ez adja meg az alapját az imperialista háborúnak is. Helyes a dörgés kedves kom- munázi, tényleg ez a helyzet Angliában és Franciáországban is, de ti mégis itt — amint a bordélyos Fehér Jóska írja — “az amerikai demokráciáért, még az életeteket is hajlandók vagytok feláldozni”. Mi is hát az az amerikai demokrácia ma, arról hallgatnak, de a következőket írják a “hooveri” demokráciáról : Az amerikai népnek is alkalma volt az ilyen demokráciát zlvezni a feledhetetlen hooveri idők alatt. Abban az időben — ha a munkások sztrájkba mentek — sortüz, gázbomba-támadás és börtön várt rájuk. Ugyanez volt a sorsuk a tőkés lapok által sokat dicsőített veteránoknak is, amikor az elmaradt bónu- szokat követelték. A tiz milliónyi munkanélküli ugyan néha-napján szidhatta a kormányt, de kenyere, szava a kormányzatban egyáltalán nem volt. A szabadság semmitérő, han nics kenyér, ruha, ha rosszak a lakásviszonyok és ha még az egészségtelen lakásokból is kilakoltatják a munkást. Hát ma más a helyzet? Itt nem a nagytőke, kezében vannak a termelő eszközök? Ma nincs éhező? Ma nem törnek a sztrájkokra a rendőrök? Vagy a “munkás hazában” van-e demokrácia? Van-e szólás és sajtószabadság? Itt még szidhatják a kormányt, de próbálják meg csak enyhén ellenezni is a Stalin-Hitler szövetséget Oroszországban, akkor arra a sorsra jutnak, mint Zinovjev- Kun Béla és az orosz forradalom annyi hőse. Humbug, szemfényvesztés a demokrácia, az összes tőkés országokban, de az a “munkás hazában” is, ahol éppen annyi joga van a prolinak mint Hitler országban. Ezt jól tudják a kommunázik is, csak hazudnak tudatosan, igy szolgálják meg azt a kis koncot, amit a gazdájuk ma Stalin, holnap Hitler nyújt nekik. Igazi demokrácia csak akkor lesz, ha a proletáriátus megteremti az Ipari Demokráciát amit az IWW több mint 30 éve hirdet. KIALAKUL Lassan, de kialakul az az egységfront, amelyet természetszerűleg teremt meg a Hitler-Stalin szövetség. A kommunázi és a náci lapok pontra helyezkedtek, hogy ha a megsulyosbitott géprészből a tavaly előállított mennyiséget naponként kitermelnék, ez maga speed-up-ot jelentene, noha a hajcsárok még ilyesmivel sem voltak kielégíthetők. A Chrysler telepek munkásainak szolidaritása kapcsán, a munkásvezérek és a gyári képviselők tárgyalásának ütköző pontjába tulajdonképpen az a fontos kérdés van, hogy kinek hatáskörébe tartozik a napi munkateljesítmény meghatározása? A munkásokébe-e, vagy a gyárvezetőségébe? Amennyiben remény van rá, hogy ez esetben a munkások fogják meghatározni, hogy naponként átlagosan, vagy csoportonként mennyi egy napi munka, számítani lehet arra, hogy más gyárakban is hasonlóan fognak eljárni. Érdemes feljegyezni, hogy a CIO kötelékébe tartozó UAW szervezet vezérei, a kész harc elé kerültek, anélkül, hogy azt előzetesen jóváhagyatták volna. Nem kérték ki a munkások a vezérek beleegyezését, hanem az erópai és ezzel kapcsolatos amerikai eseményeket teljesen egy néző szempontból bírálják. Birinyi éppen úgy, mint Fehér Jóska. Ezt a nézőpontot a német hadi jelentések és a német propaganda szabja meg. A “Magyar Jövő” éppen úgy “kárhoztatja” Chamberlint, mint a bridgepor- ti Egyetértés, hogy visszautasította Hitler “béke” javaslatát és Coughlin atyával és a Hearst lapokkal egyformán bírálják el az embargó kérdését. De amíg a náci lapok abbahagyták a zsidózást és a vörösezést, addig a “Magyar Jövő” még a tömegek bolonditására, itt-ott szidja a nácikat, de már beleköt az eddigi eszményképbe Rooseveltbe is, mert az tiltakozott Finnország megnyomoritása ellen, azt írva, hogy a sovjet amely “kalodába van zárva” kiakarja nyitni ezt a kalodát és ezért “kölcsönös megértés alapján tárgyal velük” már mint a finnekkel. Persze nem írva meg azt, hogy ezen tárgyaláson, nagyon nyomós “érvnek” számit a finn határra felvonultatott 450.000 soviet katona. De bejelenti azt is, hogy a ’’békebarát” soviet, vagy “kinyitja”, vagy összetöri finnországot. Ugyanaz a fenyegetés szól Törökországnak is, amely szintén hetekig tartó tárgyalás után hagyta ott eredménytelenül Moszkvát és az angol imperializmussal szövetkezve akar gátat emelni a szovjet imperializmtus ellen, amelynek ma hűséges szolgálói nemcsak a Nagy Jánosok, de a Biri- nyiek is. Közös érdek, közös' gazdák lassan szorosan összefogják kötni az amerikai komikat a fegyvertásaikkal a nácikkal. Csak azt szeretnénk tudni, hogy a magyar munkások tömegei mikor fogják nyíltan is követni Somogyi Pál példáját és nemcsak ott hagyják a kommunázi mocsarat, de megtalálják az igazi munkásmozgalmat az Ipari Unionizmust. az elbocsátásokra, nyomban a munka beszüntetéssel feleltek. Az igy megbénított termelésmenet, az egész telep bénulását vonta maga után és a két vezércsoport — a munkásvezérek és tőkések — kész dolog elé kerültek. A döntést, némi kétellyel, de kíváncsian várják a munkások is, meg azok is, akik nagyon közelről figyelik. AKRON FIGYELEM! Az IWW akroni magyar csoportja NOVEMBER 5-én vasárnap délután 3 órakor, a Magyar Házban, 112 E. Thornton St. alatt TUDOMÁNYOS ELŐADÁST rendez. Tárgy: A modem munkásmozgalom kibontakozása. Előadó: TAKÁCS JÓZSEF, Clevelandból. A magyar munkások tömeges megjelenését várjuk. Sztrájk vagy kizárás? (Folytatás az 1-ső oldalról)
