Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-14 / 1080. szám
Jxilcl. BÉRMUNKÁS 1939 október 14. TROCKYNAK IGAZA VAN? Irta: Németh Mária Az egész világ és igy a magyarországi proletáriátus is megdöbbenéssel vette tudomásul, a tegnap még elképzelhetetlennek hitt hitleri fasizmus és a sztálini, vagy miként újabban a moszkvai rádió aposztrofálja a “nagy” sztálini bolsevizmus házasságkötését. Mindenki, de tegyük hozzá csak olyanokat akik az oroszországi eseményeket a moszkvai rádión át kisérték figyelemmel döbbentett meg ez a testvéri ölelkezés. Talán mi IWW-isták vagyunk kivétel a szabály alól. Miért ? Semmi másért, mert mi alapossággal, lehámozva minden hangzatos frázis csillogó stani- ol csomagolást a tényeket, a lényeget vesszük mikroszkóp alá és bizony, bizony talán éppen ezért vagyunk I-ső számú közellenségei mindazoknak szemében akik más fejével gondolkoznak, akik szajkó módjára üvöltenek jelszavakat anélkül, hogy annak értelmével tisztában lennének. Talán leghelyesebb volna egy- szersmindenkorra disztingválni a bolsevizmus és kommunizmus fogalmát. Mondjuk ki nyíltan ez a két elnevezés, két társadalmi rendszert fejez ki. Van e Oroszországban kommunizmus? Nyugodtan megállapíthatjuk amit egyébként ha killetlenül is de végre a moszkoviták is kénytelenek elismerni. Nincsen. Már pedig ha Oroszországban kommunizmus nincs, akkor kézenfekvő és önként adódik a válasz; Oroszország ezért nem is lehet kommunista társadalmi rendszeren nyugvó államrendszer. Ha ezzel tisztában vagyunk akkor azonnal megérthetjük a berlin-möszkvai puszi-pajtásko- dást is. Oroszországban az 1917-ben bekövetkezett forradalom u. n. őrségváltásnál nem volt egyéb. Igaz kezdetben a cári rendszert fölváltó bolseviki rendszer megkísérelte a szocializmusnak a megvalósítását egy országban. Még Lenin életében bebizonyosodott azonban az a marxi igazság a szocializmus pedig egy or- szában nem valósítható meg. Lenin zsenialitása bírta csak áthidalni a szakadékot amely a kommunizmus és bolsevizmus ellentéteiből keletkezett. A várt világforradalom elmaradása Lenin halála után különösképen megállapíthatóvá tette azt ,hogy Oroszország az őrségváltásnál egyébként, bár erőltetettebb tempóban igazodott és iparosította mezőgazdaságát megmaradt annak ami évszázadakon át a “cári’- jogar alatt volt, imperialista hatalomnak. Péter cár neve elé alkalmazták a “nagy” megnevezést. Nagy Péter vetette meg volta- képen a hatalmas cári Oroszország alapjait. Imperializmus más népek leigázása volt az ára ennek. “Nagy” Katalin cárnő sem maradt el Péter cár mögött. S talán nem véletlen az, hogy Stalin neve elé a hivatalos bolseviki világ a “nagy” előnevet alkalmazza. Oroszország Lenin halála és a “nagy Stalin” uralomra jutásával élesen és mértföldes léptekkel kanyarodott el a kommunista társadalmi rendszer megvalósításának célkitűzéseitől. Csupán a cégér maradt meg a régi. Mondjuk ki őszintén, kertelés nélkül Moszkva uj urai formálisan orránál fogva vezették a világ proletáriátusát, akkor mikor magát kommunistáknak, Oroszországot kommunista államnak nevezték. Prpfanizálták a forradalmi kommunista prole- társág indulóját, az internacio- nálét és kisajátították a prole- társág jelképét a vörös ötágú csillagot és a sarló és kalapácsot, akkor amikor Oroszország himnuszává és az utóbbit hivatalos jelvényévé tették. Moszkva urai amikor ezt tették céljuk volt megnyerni a forradalmi, de még az indiffe- rens proletárságot is barátnak Oroszország számára, azért, hogy rövid idő alatt utolérje az iparilag fejlett kapitalista államok termelési és minőségi nívóját. Mindezt miért? Semmi másért mint Oroszország imperialista céljai csakis az esetben valósíthatók meg, ha fölkészültsége, fölszerelése semmiben se marad el más imperialista kapitalista államé mögött. A cél eléretett! Ma Oroszország hatalmas hadserege, mindent szolgál, csak a világ proletáriátus fölszabadulási harcát nem. i A spanyol nép szabadságharcában világosan láthattuk azt, hogy Oroszország “nagy Stalin- ja” nemcsak csengő aranyakkal fizettette meg a nélkülözésekkel küzködő köztársaságiakkal az odaszállított hadianyagok árát, de még a “nagy Stalin” a kifizetett hadianyagok fölhasználását, éppen ott szabotálta el a késedelmes szállításokkal, ahol azokra döntő fontossággal lett volna szükség. így a “nagy Stalin” bölcsessége folytán a kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt A spanyol leigázott nép újabb mozgolódásaival kapcsolatban groteszkül hatnak tehát azok a budapesti lapokban megjelent cikkek, amelyek ezt a cimet viselik “Stalin keze Spanyolországban”. Groteszkül hat pedig azért mert hisz mindenki tudja a “nagy Stalin” keze most a “nagy Hitler”-nél van parolán és nem a proletárok kérges tenyereit keresi. Pedig Hitler kezei még, most is könyékig véres a rátapadó és kiontott munkásvértől. De viszont nem kérges a robottól. Oroszország most amikor úgy érzi megerősödött, katonailag is nagyhatalommá vált egyszerűen fölrúgta a több mint 20 éves szövetséget, amelyet a pro- letáriátussal Lenin kötött. Helyette szövetségre lépett a proletáriátus halálos ellenségével a fasizmussal. Miért ? Csupán azért, mert a fasizmus expansiv lélektana, amely 1 év óta aktivitásba lépve egymásután gyűrte és gyűri az eddig “független” életet élő kis- sebb és gyengébb államok népét csizmájának talpa alá, ha továbbra is igy folytatja rövidesen Délkelet-Európa teljes egészében a germán fasizmus gyarmatává válik és a “nagy Stalin” imperializmusa hoppon maradna. Ezért kötött szövetséget — a katonai jelenleg van folyamatban — a “nagy Stalin” a munkásgyilkos “nagy Hitler”-rel. Jelenleg Lengyelország a soros. A lengyel proletáriátusnak eddig sem volt fenékig tejfel az élete. Elképzelhetjük milyen sors vár reá, ha újra feloszlatják országukat. Mert az csak világos ha valaki van aki ráfizet egy háborúra az mindig a proletárság. A lengyel proletáriátusnak még igen sajog annak a bilincsnek a helye amit évszázadok alatt az orosz és germán elnyomók vertek kezére-lábára és ma ismét ott áll, hogy újra ez a sors vár reá. A germán és orosz fasizmus erre szövetkezett tehát. Persze mindkettő mint “fölszabadító” jelenti be akcióját. Az akcióba lépett germán fasizmus semmit sem akar többet, mint amit Germánia és Ausztria birtokolt 1795 évi felosztás után. Az oroszok katonai küldöttsége most tárgyal Berlinben. Lengyelországot azért támadta meg Germánia, mert a hagyományos germán barátság helyett angol-francia barátság felé orientálódott. Nagyon érdekes, hogy a nagy békét mentő harmadik véreb Mussolini pontosan ugyanezzel a trükkel indokolta meg Albánia okkupálását a közel múltban. És Germánia “igazának” azzal akar érvényt szerezni, hogy Condor légi rajait lengyel falvak, városok bombázására szabadította. Egy ilyen Condor repülőgépen, amely tele volt a spanyol proletárok vérével, ment von Ribbentropp Moszkvába is. A lengyelekre szabadított Condor repülők pedig Varsó bombázásával is híven a munkásnegyedeket változtatták először is romhalmazzá. Nem volt ház, ahol 25-40-en alul lett volna a halálos áldozatok száma — a támadás a hajnali órákban történt. A kommunizmust a “nagy Stalin” híveivel együtt kiölte Oroszországban. Átevezett az orosz bárkával amely bárkának “proletár haza” nevet adott végleg a fasizmus vizeire. így tisztázódott a zavaros fogalmak lényege. 1. Kommunizmusra: az az bérrendszer nélküli társadalmi rendszerre. Fölösleges rámutatnunk arra, hogy egyedül az IWW az amelyik erre törekszik, ennek az uj társadalmi rendszernek megválósitására. 2. Bolsevizmus, fasizmus és nemzeti szocializmus. Államkapitalista társadalmi rendszer, bérrendszer mellett termel és uralmát diktatórikus eszközökkel kényszeríti rá legelsősorban a proletárságra. Imperialista is emellett, mert állandóan újabb és újabb területek népére terjeszti ki elnyomó, diktatórikus uralmát és pedig legelsősorban azért, hogy a kommunista társadalmi rendszerre való átlépését késleltesse. 3. Demokratikus államforma: kapitalista, profitrendszer mellett termel. Szabadabb formája és tejtestvére a bolsevizmus, és nemzeti szocializmusnak. Ez világosan most igazolódik be, amikor féltékenyen őrködnek azon, hogy a nemzeti szocialista Germániát üsse kő, ha agyon kell ütni, de ne nagyon üssék agyon, mert akkor kitörhet a forradalom és még kommunizmus is lehet belőle. Csak ezt ne, ettől borsódzik a kapitalizmus háta. Ha 20 év után is, de legalább tisztázódtak a fogalmak. Lehullott az álarc egy nagy világcsalásról és egyetlen haszna az, hogy a proletárság végre tisztán láthatja azt, hogy a kommunizmus és bolsevizmus teljesen két különböző fogalom és nem azonos, amiként a “nagy Stalin” és udvara nemcsak az orosz proletáriátusnak, de a világ proletáriátusának is igyekezett sajnos nem eredménytelenül bemagyarázni. Hitleri fasizmus a lengyel támadás alkalmával parancsot adott ki, hogy minden teketória nélkül katonai akció vagy a kormány ellen szólni, azt kritizálni merészelik. De ugyanúgy jár az, aki idegen államok rádió leadásait hallgatni, vagy az ott hallott híreket továbbítani merészelne. De halál jár azért is, ha az angol, francia, lengyel repülőgépekről ledobott röpira- tokat merné terjeszteni. Miként látható egy eszközük van csupán ; kivégezni azokat, akik szót mernek emelni. Egyik moszkovita jelentette ki azt Budapesten 1939 szept. 3-án, egyik munkástársunknak “mindazokat, akik a bolseviki kormány ténykedéseit kritizálni merik, egyszerűen lekellene lőni”. Kérdem minden józan gon- dolkozásu proletártól, mi a kü- lömbség a hitleri és a moszkovi- tai fönti két kijelentés között, Semmi, de semmi! Éppen ezért egyforma ellenségei a fölszabadulásért harcoló forradalmi proletárságnak a bolsevisták, fasizták vagy nemzeti szocialisták. A moszkoviták, a tegnap még a “nagy Stalin”t imádók, mára az egyik végletből, akkor amikor azzal a jelszóval eveznek át “Trotzkynak igaza van” a másik végletbe csaptak át csak annyit: amiként a “nagy Stalin”-nak, azonképpen Trotzkynak sincs igaza. Nincs pedig azért, mert a kommunista társadalmi rendszer a bérrendszer nélküli rendszer nem ismerhet és nem is ismer, mást a kollektivizmusnál. Az a rendszer amely Isteneket, bálványokat kreál magának és imád, vagy bálványoz az deformált tipusu, lelkületű emberek kitenyésztésére törekszik csupán. Ezt tette Hitler, Mussolini, a “nagy Stalin” Kemal és még egy sereg uj Isten. Csupán Marx-Lenin nem törekedett ily léleknélküli, öntudatlan, gépemberi tipusu ember kitenyésztésére. És nem övez- tették magukat dicsfénnyel és “nagy” előnevekkel sem. Pedig Marx és Lenin is voltak valakik e sártekén, higyjék el a bolseviki polgártársak!
