Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-10-21 / 1081. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-oalss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 OKT. 21 NUMBER 1081 SZÁM 5 ESZTENDŐ ALATT ÖTSZÖRÖS BÉREMELÉS A COCHRAN BRASS CO. MUNKÁSAI A TÁRSULATBÓL PRÉ­SELIK KI A TAGSÁGIDIJUKAT. IWW SZTRÁJK A MUNKÁN Rövid áttekintés az IWW-ban szervezett munkások között, a clevelandi gyártelepeken Bili Feczkó riportja a Bérmunkáshoz Alig néhány hete, hogy a clevelandi Cochran Brass Co. munkásai öt éves fordulóját ünnepelték az IWW-hoz való csat­lakozásuknak. Az ünnepség nem bankettozás, nem is iszom- eszem, dinom-dánomozás volt, hanem egyszerű munkanap, ami­kor a gépek és kohók sistergése, zakatolása közben, a munkások egymásközött arról beszélget-^____________________________ tek, hogy öt év óta tagjai az Szövetségét hívja fel a gyáros, IWW-nak és még csak négy­szer kaptak a társulattól bér­emelést, de mind a négyszer csak úgy, hogy kikellett belőle minden egyes alkalomkor kény­szeríteni. Mire a Cochran Brass Co. munkásainak mühelygyülését tartották, október 2-án, az ötö­dik béremelés követelésére be­értek a munkások annyira, hogy a mühelygyülés egyhan­gúan megszavazta a béremelés követelését. MÜHELYFORRADALOM! Másnap reggel, egy nagyon ideges hang szólalt meg a tele­fonon keresztül. Az IWW irodá­jától a bósz kért segítséget! Segitség a termelés megindítá­sához, mert mint mondotta, az egész gyárban leültek a munká­sok és termelés helyett, vígan csevegnek egymással. “Nagyon megsajnálta” az irodai alkal­mazott az igy agyonijesztett bószt és a polgári szokás sze­rinti szimpátiájának kinyilat­koztatása helyett — mintha nem is tudta volna — megkér­dezte, hogy mi okozta a munká­soknak az ILYEN KÖNNYEL­MŰSÉGÉT? A hebegő super vi­szont azt válaszolta a telefon­ba, hogy fogalma sincsen róla! Csak annyit tud, hogy vala­mennyien az IWW-nak a tagjai és nem dolgoznak; járkálnak a gyárban; beszélgetnek, nevet­gélnek, viccelnek, ami termé­szetes helyén volna, ha nem a rendes munkaidő alatt tennék! Cedervall szervező végre is azt mondotta a supernak, hogy: Én sem tudom mi van velük, de meglehet, hogy bér javításon jár az eszük. Ha igy áll a helyzet, mondot­ta a super, akkor legjobb lesz, ha az Associated Industries-nál bejelentitek a dolgot és egy azonnali tárgyalást kértek. Erre viszont Cedervall azt válaszolta, hogy a Gyárosok ha szükségesnek tartja. A gyá­rosok fizetnek summás tagsági dijat abba a testületbe és az IWW-nak a kisebbik gondja is gyárosok bajaival, vagy pláne nagyobb annál, minthogy a a Gyárosok Szövetségének az ügyeivel foglalkozzék! A super a kapott információ után, tényleg felhívta a bószok clevelandi szervezetét, amely összehozott egy konferenciát, de, hogy mennyire tisztában volt a dolgokkal az igazolja legjobban, hogy csak egy “kis- inast” küldött ki a tárgyalásra. Mr. Walker a főmacher jobb­nak látta távolmaradni a szín­térről. Már négy ízben volt sze­rencséje ennél a gyárnál tár­gyalások vezetéséhez és amint látszik nem kívánta ötödször. A délután folyamán minden elintézést nyert. Úgy lett aho­gyan a munkások tervezték és akarták. Másnap reggel, megin­dult a termelés, a Cochran Brass-nél, mintha semmi sem történt volna. Éppen csak any- nyi történt mégis, hogy öt év alatt, az ötödik béremelést vív­ták ki szolidaritással, amelynek összetartó kovásza a forradal­mi IWW. AZ IWW MINT MUNKAADÓ Az utóbbi három hét alatt, a Draper Manufacturing Co. a vi­lág legnagyobb hordógyára, teljes gőzzel megindította a ter­melést és vagy 70 elbocsájtott emberét vissza hívta munkába az IWW irodáján keresztül. Mikor hírét vették Clevelan- don, hogy a Draper megindult, a gyárkaput másnap reggel cso­portostól lepték el a munkások és felvétel után érdeklődtek, de munka helyett meglepetést kap­tak. Az irodán tudtukra adták ugyanis, hogy ha munkát akar­nak, az IWW iroda helyiségé­ben kaphatnak minden felvilá­gosítást. További kérdezőskö- désre, kurta választ kaptak. “See the IWW Union boys — thats all”. Hát biz ez igy van. Nem se­A macska és a patkány története JOSEF STALIN ÉS ADOLF HITLER CÉG UJ ÜZLETI KIRA­KAT DÍSZÍTÉSÉHEZ AJÁNLVA Nem tudjuk határozottan, hogy ugyanúgy megtörtént az eset ahogyan elmondani fogjuk, de fogadjuk el olyan igazság­nak, mint amilyen igazságnak elfogadni lehetett az első öt éves terv idején a szovjet építés találékonyságáról irt történeteket. Abban az időben terjesztette elő az egyik Ifjú építő saját terve­zetét a szőrme hiány pótlására a Szovjet Unióban. Ugyanis a finomabb szőrmé­ket az utdlsó darabig külföldre szállítják ki, igy bent az ország­ban csak az olcsóbb és silány szőrme marad meg a nép hasz­nálatára. Különösen nagy hala­dást értek el a macska szőrme földolgozásánál és komolyan foglalkoztak a macskatenyész­tés mesterséges lehetőségével, hogy a belső szőrme szükséglet kívánalmainak eleget tegyenek. Állítólag ekkor valósították meg a szovjetekben gyakorlati tanulmányozásokra a macska farmokat, melyeken ezrével te­nyésztették a macskákat. A macskák táplálására állítólag patkányokat importáltak a far­mokra az ifjú épitő ajánlatára, ami persze jótáplálék anyagot jelentett a macskáknak és jól kihiztak. Mikor aztán megölték őket és a bőrüket lenyúzták, szintén az ifjú épitő ajánlatára, a kihizott macskahust a patká­nyokkal falatták föl. így aztán kihiztak a patkányok és fölfal­ták őket a macskák, mig a macskákat a bőrük lenyuzása után fölfalták a patkányok. A Stalin-Hitler féle üzleti paktumhoz igazán hozzá illik a fenti kis történet. A volt kom­munista hívők szerint ugyanis Stalinék csak azért kötöttek Hitlerrel paktumot, hogy fölfal­ják a nácizmust, mig a nácik azt próbálják bizonyítani, hogy a kommunisták részéről a ná­cizmus felé való orinetálódást bizonyít a paktum. Azt nem lehet kétségbe von­ni, hogy mindegyik oldalon az (Folytatás a 4-ik oldalon) Kiszabadult a bör­tönből Billings is Lapzártakor értesültünk ar­ról, hogy Warren K. Billings, több mint 23 éves raboskodás után elhagyta a folsomi bör­tönt. Tiz hónappal Tom Mooney után, tehát Billingsre is sor ke­rült. Billings kiszabadulásával befejezést nyert az a nagy küz­delem, amely először életük megmentéséért, majd szabad­ságuk visszaszerzéséért folyt. Billings nem úgy mint Moo­ney — megbélyegzetten hagyta el börtönét. Kegyelem helyett, csak “kitöltöttnek” minősítet­ték az idejét. Egyenlőre, mint Olson kor­mányzó kijelentette, egyebet ő sem tehetett a californiai ósdi reakciós törvények miatt, de mint mondja nem fog kelleni Billingsnek viselnie sokáig ezt a csúnya bélyeget, mert ártat­lanságáról milliók vannak meg­győződve. git a Drapernél semmi, ha nin­csen IWW tagsági könyv. Sem apa, sem testvér, sem rokon, barát, foreman, sem “Big Boss” de megvesztegetés sem. Kizá­rólag csak az IWW tagsági könyv! ÁLMAIKBÓL FELÉBREDTEK Draper gyári munkások, aki­ket évek óta nem láttunk, úgy jöttek az IWW irodájába, mint akik hazatérnek. Némelyek bluffolni is próbáltak, hogy ők milyen meggyőződéses ipari unionisták. De bizony a tagsá­gi könyveikből, az ilyesmit bi­zonyító bélyegek hiányoztak. Olyan jó ipari unionisták ezek, hogy még a 10 centes havi munkanélküli bélyegek bera­gasztását is elmulasztották a tagsági könyvből! A városi szerevző bizottság viszont már jóelőre lemérte eze­ket a szervezettel nemtörődő munkásokat és meghozta a ma­ga törvényét. Ennek értelmé­ben, csak jótálló tagok kerül­hetnek a lisztára, az újbóli fel­vételre. A jótálló tagságot két­féleképen szerezhetik meg. Ki­fizetik a hátralékukat, vagy pe­dig, újból kiváltják a kis vörös tagsági könyvet, ami kivétele­sen a kimaradottakra $5.75 cent. Nos és mit gondoltok munkástársak ? Lám akiknek nem került havi tiz cent, a jót­álló tagságuk megtartására, most dollárokat szurkolnak le, hogy nevük a Draper liszta leg­aljára oda kerüljenek! Az em­berek nehezen tanulnak ... De azért tanulnak!

Next

/
Thumbnails
Contents