Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-01 / 1065. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 julius 1. EGYRŐL-MÁSRÓL í ................ - — -----------------------------1 Elmondja: Z. J. Testvérárulás Ha számon akarnánk tartani mindazokat az árulásokat, melyeket az AFL és a CIO tagjai elkövetnek egymás ellen és általában a munkásság ellen, a fenti cim alatt állandó rovatot vezethetnénk lapunkban. Ha lapunk nem heteként, hanem naponként jelenne meg, még akkor sem fogynánk ki ezen témából. A nevezett szervezetek elegendő anyagot szolgáltatnak és sajnos, jobb sorsra éredemes munkásokat használnak eszközül ezen aljas testvérárulásokhoz. Az utóbbi években az IWW- nak is volt néhány összeütközése a CIO-val, melyek közül a legismertebbek, az American Stove Co. telepein történtek. Mint ismeretes az IWW hatásos szervezési kampányt végzett Cleveland városban és a beszervezett gyártelepek között volt az American Stove Co. telepe is. Ezen telepen a szervezés nem ment könnyen, mert némely szakmunkások már akkor szervezetbe tartoztak amikor az IWW-t felszólították a szervezetlen munkások az akció megindítására. A szervezett szakmai munkások az AFL-hez tartoztak, azonban oly elenyésző számban voltak, hogy a gyárat bátran lehetett az “openshoppok” közé sorolni. A foglalkoztatott munkások túlnyomó százaléka szakmanélküli és ezek természetesen az IWW-t keresték fel, hogy sérelmeikre orvoslást nyerjenek. Mivel a munkások között az elégedetlenség általános volt, aránylag rövid idő alatt elegendő munkás jelentkezett felvételre ahhoz, hogy a benyújtott követeléseket alátámasszák. Ez meg is történt és a munkások az első összecsapásnál győztesen kerültek ki a harcból az IWW segítségével. Ez abban az időben történt, amikor a CIO elindult “hóditó” útjára. Természetesen voltak az American Stove telepén is né- hányan, akik nem szimpatizáltak az IWW-val, különösen azok akik előbb a Company Union- hoz tartoztak és hogy a munkások szolidaritását megtörjék meghívták a CIO-t, amely készséggel vállalkozott a munkások között elhinteni a konkolyt. Hónapokig szították az egyenetlenséget, mig végre nyílt harcra került a sor. Ebben a harcban a kommunisták vitték a főszerepet az IWW ellen, ahol a magyarok különösen “kitüntették” önmagukat. Amennyi szennyet csak összetudtak hordani, azt mind az IWW-ra szórták és eközben lépett közbe a National Labor Board, amely szavazást rendelt el annak megállapítására, hogy mely szervezethez akarnak a munkások tartozni. A szavazás túlnyomó többségben az IWW javára döntötte a mérleget. Ennek nemcsak a CIO és a kommunisták nem örültek, hanem nagyon zokon vette az American Stove Co. igazgatósága is, még pedig annyira ,hogy elhatározták, hogy a telep egy- részét átköltöztetik Lorain, Ohioba, igy reméltek megszabadulni az IWW-tól. A dolog nem ment simán, mert, hogy a termelést megkezdhessék a clevelandi munkásoknak egyrészét Lorainba kellett szállítani, akik természetesen magvát képezték az IWW szervezetnek a lo- raini telepen. Az IWW ellen felsorakoztatott erő azonban oly nagy volt, hogy ideiglenesen fel kellett adni a gyár megszervezését. Nem csak bent a gyárban üldözték az IWW tagjait, hanem igénybe vették a rendőrség teljes aparátusát. Minden teremtulajdonosra ráparancsoltak, hogy az IWW-nak termet nem szabad kiadni, közben pedig a vállalat meghívta a CIO-t, hogy szervezze be a munkásokat védelmül az IWW ellen. Ez meg is történt és egészen az utóbbi hetekig az IWW nagy körültekintéssel és vigyázattal dolgozott a bent levő tagjaink segítségével. Az elmúlt tél folyamán történt, hogy az American Stove Co. különböző városokban levő telepek munkásainak megbízottai közös értekezletre jöttek össze, hogy igy egymással meg- ismretessék a különböző telepeken uralkodó viszonyokat. Ezen konferencián négy gyártelep munkásainak megbízottai vettek részt, három különböző szervezetet köpviselve, amelyek a következők: a St. Louis-i telepet az AFL tagjai, a Harvey és Lorain telepeket a CIO és a Clevelandi telepet az IWW tagjai képviselték. A konferencia St. Louisban volt, melyről annak idején a Bérmunkás szerkesztője, aki személyesen vett részt a konferencián kimerítően beszámolt. Ezen a konferencián kitűnt a delegátusok jelentéseiből, hogy az AFL és CIO-ba szervezett telepek munkásai nagyon mesz- sze maradtak úgy a munkaviszonyok, mint bérek tekintetében a clevelandi telephöz ará- nyitva, melyen a munkások az IWW-ba vannak szervezve. Lorain alig “kőhajitásnyira” fekszik Clevelandiéi és a loraini munkások fájlalták legjobban, hogy ők annyira elvannak maradva a clevelandiaktól. Meg is indult az akció a munkások között, hogy kitegyék a CIO szűrét és küldöttséget menesztettek Clevelandba az IWW-hoz tartozó 440-es Ipari Szervezethez, szervezőt és delegátusokat kértek, akiknek más dolguk alig akadt, mint kiállítani a jelentkezőknek a tagsági könyveket. A talaj tehát teljesen érett volt a munkások részéről, de a vállalat igazgatósága és a CIO vezérkara nem akartak tudomást venni a munkások szilárd elhatározásáról. A régi tortúra ismét megkezdődött. A rendőrség minden termet letiltott. Bent a gyárban a munkásokat inzultálták, a CIO vezérei pedig nagy vehemenciával mocskolták az IWW-t. Mindez azonban nem változtatta meg a munkások szilárd elhatározását, hogy kezet fogjanak az American Stove clevelandi testvéreikkel és ők is oly kedvező viszonyok között dolgozhassanak, amilyent csak az IWW égisze alatt vívhatnak ki. Hogy az IWW és más szervezetekbe tartozó munkások munka és bérviszonyai között ily lényeges különbség van, az könnyen megérthető, ha figyelembe vesszük azon módszerereket, melyekkel az IWW és más szervezetek intézik az ügyeket. Pl. az AFL és CIO magas fizetésű szervezői amikor kiszemelnek egy bizonyos gyárat, besétálnak a nagy iroda kapuján és megegyeznek a gyárossal, vagy gyárigazgatóval, aztán tudatják a munkásokkal, hogy “bevagytok szervezve” Vagyis besétálnak elől és kijönnek hátul. Mig az IWW megszervezi a munkásokat, gyűlésre jönnek össze, megtárgyalják a sérelmeket és aztán bizottságot választanak, amely a munkásokat képviseli az IWW szervezőivel egyetemben. Mikor ezen formaságokon túlvannak a bizottság megjelenik az irodában és előterjeszti a követeléseket. Vagyis az IWW bemegy hátul és kijön elől. Az előbbi esetben a szervezők határozzák meg, hogy mily feltételek mellett szervezik be a munkásokat és az igazgatóság beleegyezésével addig az IWW-ban a munkások állapítják meg a sérelmeiket és ők határozzák meg, hogy mily feltételeket terjesztenek a gyáros elé. Ennyi az egész. Mig más szervezetnél felülről irányítják a tagságot, addig az IWW-ben a tagság határoz és cselekszik. Az IWW által hirdetett ezen “direkt akció” természetesen nincs ínyére sem a munkáltatóknak, sem pedig a “munkás vezéreknek”. A munkáltatók, hogy az IWW-tól megszabaduljanak, gyakran igénybe veszik a szakszerevezeti vezérek szolgálatait, amit azok szívesen tesznek, mert nekik éppen úgy van félni valójuk a munkások ily direkt akciójától, mint a munkáltatóknak. Hogy a munkások ily felvilágosulását megakadályozzák rákényszerítik a munkásokat a testvér árulásra is és sajnos a munkások hajlandók elkövetni ily testvérárulást. Nácizmus a saját portánkon A nácizmus lényege röviden abban van, hogy a felentes vezér határoz és parancsol, az alantasoknak pedig minden ellenvetés nélkül teljesíteni kell a parancsot. Az alárendelteknek nincs joguk tudni valaminek az okát, ha azt a vezér, vagy führer szükségesnek látja, még akkor sem, ha az alárendelt millióknak kárt, vagy szenvedést jelent. Ilyen rendszer lépett életbe az utóbbi időben a Munkás Be- tegsegélyző Szövetségben, ahol a központi titkárság foglalta el a “führer” szerepét és határoz, parancsol, diktál és büntet. Aki kritizálni meri ezen jogfosztást, azokat minden tárgyalás nélkül egyszerűen kizárják, sőt még azokat is, akik a kizártak védelmére mernek kelni. Megtörtént, hogy amikor az egész osztály, vagy annak többsége a kizártak védelmére állt, egyszerűen feloszlatták az egész osztályt — lásd az 1-ső osztály esetét New Yorkban. Ha osztályok tiltakoznak az ilyen hitler- izmus ellen, azokat válaszra sem méltatják, hanem az I.B. gyűlésen “napirendre” térnek az ilyenek felett, vagy megfenyegetik az ilyen osztályokat, ők a “mindent tudók” és az ő határozataikat az osztályoknak el “kell” fogadniok, minden ellenvetés nélkül. Élénk fényt vet a központi “diktátorok” aljas eszközeire a 106-ik osztály volt titkárának levele, melyet annak idején a központi Intéző Bizottsághoz küldött az “összetartás”-ban való közlésre, de természetesen az nem kerülhetett a Szövetség hivatalos lapjába, mert ott csak olyanokat közölnek, amelyek a diktátorokat dicsőítik, vagy az “elllenzéket” sarazzák. így ez a levél is a new yorki osztály által kiadott “Egyetér- tés”-ben látott napvilágot. Megtudjuk ebből a levélből, hogy a 106-ik osztálynál a referendum szavazás alkalmával szavazatot hamisítottak, mégpedig a központi elnök Gross Henry és a Szövetség “jogtanácsosa” Zeigler Arthur ajánlatára. Történetesen ez a két úriember a 106-ik osztálynak tagjai és nemcsak tudomásuk volt arról, ami ott történt, hanem ők ajánlották, hogy 13 szavazat helyett 33-t küldjenek be. Ez természetesen nem a leguslyo- sabb vád ellenük. A 13-ik chicagói osztályt a sérelmek és jogfosztások egész sorozata érte az utóbbi hónapokban. Az “összetartás” hasábjait ismételten megtagadták ezen osztálytól és több esetben kényszerült körlevelekkel fordulni az osztályokhoz, az Intéző Bizottság (értsd titkárság jbasáskodása ellen. Amikor a Szövetség uj alapszabályai megjelentek, a 13-ik osztály tagjai több hibát fedeztek fel abban és annak rendje és módja szerint felhívták a titkárság figyelmét azokra. De mit gondolnak kedves olvasók mi történt ? Tévednek ha azt hiszik, hogy a titkárság elismerését fejezte ki a 13-ik osztály tagjainak, hogy a tévedésekre felhívta a figyelmüket. Ehelyett leszidták a nevezett osztályt és azzal utasították “rendre” hogy azok részben sajtóhibák, részben tévedések, de “lényegtelenek” és el kell felejteni. A 13-ik osztály tagjainak az a véleménye, hogy az uj alapszabály nem az amit a konvenció elfogadott és nem az, amire a referendum alkalmával szavaztak. Hogy erről meggyőződjenek kértek a központtól egy referendum szavazó-iv másolatot és ezen kérést a titkárság “jogtalannak” nyilvánította és “napirendre’ ’tért felette. El- I tekintve attól, hogy ezt nem is kellett volna kérni, mert a központnak “kutya kötelessége” lett volna a referendumot úgy ' kiküldeni, hogy minden osztálynak megmaradt volna a másolat, hogy ezzel ellenőrizhette
