Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-25 / 1051. szám
1939 március 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT / Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? Mit mond Norman Thomas az Egyesül Államok Szocialista Pártjának a vezére. 1. Nem. Eleinte úgy látszott, hogy megvalósítja, de részben a Leninizmus összetétele, másrészt gyakorlatbavitele körül támadt korrupciók miatt megfeneklett. 2. Nem. Én inkább Martov definícióját fogadom el a diktatúráról. 3. a) Attól függ, hogy ki mit ért “Proletár Állam” alatt? De az igazi szocialista társadalom a bérrendszeren nem nyu- godhatik. b.) Ideális szempontól, a kizsákmányolás megszüntetésében olyként, hogy az egymással szemben lévő osztályok közül, a nagy tömegeknek jut az anyagerőforrások fölötti ellenőrzés és a termelés illetve munkaellenőrzési jog. 4. Igen, feltételesen, de nem akkor, ha teljesen leszűkítve a szó szoros értelmében használjuk a proletár definíciót s ha csak az ösztönöktől fütött cselekvések élesztik, hanem szocialista vágyak fütik és irányítják. 5. Meglehet, hogy igen, de nézetem szerint e kérdést két oldalról kellene megbírálni. Mit mond Max Eastman jeles iró. Munkái között találjuk: “Marx és Lenin, Tudomány és Forradalom” és számos más dolgozatot, az orosz forradalom kapcsán. — Az ő fordítása oroszból angolra: “Az Orosz Forradalom Története” cimü munka, Trotzky legnagyobb irodalmi alkotása. 1 2 1. Nem. 2. Nem, de jelentősége az kellene legyen és az is volt a Szovjet Állam eredeti megalakításának idején, hogy azoknak jogait korlátozza, akik nem kizsákmányolásból élnek: semmi más. 3. “Párt Állam” ellenőrzésében nem, amint már fentebb is mondottuk. — Névleges me^ döntése helyett, ténylegesen kell megdönteni a kapitalizmust — “Ez az igazság és az igazság megdönthetetlen”. 4. Mindazon termonológiákat foszlányokká tépném, amelyek a “Burzsoázia feladatait” megemlítik. Mert ezzel csak nevekhez kötődnek az olyan történelmi folyamatok, ami által meg- tévesztődik az osztály szempont, elhomályosodnak a tények és az helyett, hogy lényegükben látnák őket, titokzatos homályba burkoltan jelentkeznek. A tézisek nekem úgy hangzanak, mint valami régiségek. 5. Történelmi megállapításhoz, nem elég az időtávlat. Mit mond Ernest Sutherland Bates iró, publicista, akinek több filozófiai dolgozatai jelentek meg és elismert az amerikai irodalomban. 1. Határozottan végrehajtotta közvetlenül kitűzött célját: a kapitalizmus megbuktatását és a hatalomnak a proletár pártra való átruházását. Ugyan ilyen határozottsággal állítom, hogy távolabbi célját nem valósította meg: nem teremtette meg az osztálynélküli társadalmat és az “állam nem halt ki”. Ezen végcélokról manapság már teljesen megfeledkeztek. 2. Osztály diktatúra lehetetlenség. Osztály uralkodás, mint amilyent a kapitalizmus gyakorol, lehetséges. — Ám a diktá- torság olyan hatalmi összpon- tositást követel, amit csak egy párt, vagy egy ember hajthat végre. Az úgynevezett “proletár diktatúra” ez szerint — mint Oroszországban is történt — “a proletáriátus fölötti diktatúrává válik”. 3. Az a kapitalizmus, melyet úgy neveznek meg, mint amely “magántulajdonában tartja a termelő eszközöket”, bizony megdönthető anélkül, hogy a bérrendszert magával rántaná a megsemmisülésbe, mert hiszen helyébe léphet az állam, amely proletár államnak is nevezheti magát, ha fölötte a bérmunkásság gyakorol kontrolt és a termelést használatra végzi, (applesouse — fordító). 4. A történelem nem követett egy kizárólagos utat, mint azt Lenin sejtette. A proletáriátus (értem alatta az ipari munkásságot) csak oly mértékben képes önálló cselekvésre, amennyiben erejét más csoportokkal “egységfrontban” egyesíti és a más csoportok történelmi szerepei lehetnek különbözők aszerint, hogy milyenek az adott viszonyok és körülmények a különböző országokban. 5. E kérdés körül rengeteg dologról nem tudunk és éppen ez miatt intelligens bírálatot mondani képtelenség. S hogy mi torént volna az utóbbi húsz esztendőben, ha nem történt volna meg az orosz forradalom? Hát én bizony nem tudom, de azt hiszem más sem tudja. SIVÁK JÁNOS MEGSÉRÜLT Martins Ferry-ből jelenti tudósítónk, hogy a bléni bányában dolgozó és a magyar IWW mozgalomban általánosan ismert Sivák János munkástárs megsérült, e hó 14-én. Mikor gyors és teljes felépülést kívánunk Sivák munkástársunknak, a magyarajku ipari forradalmárok részvétét is tolmácsoljuk. TOMBOL AZ “EGYSÉGFRONT” Treton, N. J. — Az itteni Rév. Kovács, aki már nem egészen ismeretlen, úgy megszervezte az “elvtársakat”, hogy heteként egyszer pénteken este, még dalolgatni is összehozta őket. Valamikor volt itt egy elég jó dalárda, hát úgy gondolta a lelkész, hogy: ha csak a dal hiányoznék az uj igék gyakorlásához, hát legyék az is. Persze, az ilyen péntek esti kórushoz, nem a nemzetközi és holmi munkásdalokat vettek elő, hanem annak rendje és módja szerint, mindenkinek a kezébe nyomtak egy-egy imakönyvet osztán csak úgy egy- hangban, ki hogyan tud . . ösz- szeénekeltek. Igaz, hogy bolond ember az aki jobban énekel, mint ahogyan tud. Szóval próbálgattak, össze is meg vissza is. A régi dalárdis- táknak csikorgott az ideg megpuhult gerincükben. Mert az ilyen kórust ha oldalrul hallgatta az ember, felevenedett benne a régi szép Szent György nap előtti csillagos éjszakák békakuruttyolása. Ki-ki a maga hangján. Addig nyiszálták riszálták a nótát, amig egyszer csak kitört belőlük a jámborság és alaposan összevesztek. Egyik a másikat okolta. — Te rontottad el . . . Nem igaz, te rontottad el ! Legjobb értesülésünk szerint, a péntek esti énekpróbák, kórusok, meg imakönyves daliskolák báránykái széjjel széledtek és lesz dolga a lelkipásztornak összeszedni őket, ha valóban azt akarja, hogy ezek a romlott komik, imakönyvekkel kezükben, énekeljék át magukat Szent Péterek mennyországába. Trentoni figyelő. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
