Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-25 / 1051. szám
BÉRMUNKÁS 1939 március 25. Független állam-e még Magyarország?. Budapest jan 31 — Régen a középkorban, a vazallus ország fejedelme a császári hübér ur iránti hódolat és alázat jeléül lovat, marhát és drágaságot nyújtott át a kölföldi hatalom fejének. Ma a német hitleri nácizmus uralma alatt álló Közép és Délkelet- Európában ez a régi szokás uj formát kapott. Csáky Magyarország hűségnyilatkozatát adta át Berlinben az antikomintern paktumhoz való csatlakozásával. Magyarország számára az antikomintern paktumhoz való csatlakozással sokkal, de sokkal többet jelent még annál is, amit a Berün-Róma tengelyhez való eddigi tartozás jelentett. Jelenti először a német vezetés elismerését nemcsak a Duname- dencében, hanem egész Európában és az egész világon. Másodszor: a német imperializmus szolgai támogatását, az önnál- ló magyar érdekeknek és célkitűzéseknek feltétel nélkül alá való rendelését. Harmadszor: a német vezetés alatt tervbevett szovjetellenes háború katonai és gazdasági támogatását, valamint Magyarországnak felvonulási területként való átengedését. Negyedszer: kötelezettséget az ország belső teljes fasi- zálására, az összes közvetlenül, vagy közvetve fasizta és imperialista ellenes erők letörésére és guzsbakötözésére. ötödször: jelenti az antikomintern paktumon kívülálló hatalmakkal való kapcsolatok fokozatos le- gyengitését és az ezekkel szembeni ellenséges magatartást. Az antikomintern paktum jelenti a világ újrafelosztására irányuló HÁBORÚS VILÁGBLOKKOT. Magyarország Hay- nau szellemű kormánya Horthy tudta és beleegyezésével nyíltan, minden köntörfalazás nélkül csatlakozott ehez a háborús blokkhoz tehát. Viseli az erkölcsi, politikai és katonai felelősséget mindazokért a háborúkért amelyeket e hatalmi csoport jelenleg folytat a spanyol és a kínai nép ellen és amelyeket a jövőben még kiterjedtebb területen folytatni akar. Részt vesz a terhekben anélkül, hogy bármilyen haszna is lenne belőle. A paktumhoz való csatlakozás végeredményben azt jelenti, hogy a mai Haynau féle “ magyar” kormány jóvoltából a magyar nép megkérdezése nélkül Magyarország máris a nyakába vette az idegen igát, amit húsz évvel ezelőtt NÉGYSZÁZ keserves év után, csak oly borzalmas áron tudott ledobni magáról. Csáky, magyar külügyminiszter első útja — igen jellemzően — Berlinbe és nem Rómába vezet. Mi történt Berlinben? A magyar külpolitika elvi kérdéseiről már nem is volt szó . . . csupán ama feladatok részleteiről, amelyek a paktumhoz való csatlakozás tényéből, Magyarország vazallusi mivoltából következnek. A német, angol és francia félhivatalos 'sajtó diplomáciai értesülései egyértelműen megerősítik, hogy Csáky voltaképpen utasításokat és parancsokat yett át, amelyeknek engedelmes végrehajtására egyben kötelezettséget is vállalt. Ezek mindenesetre újabb rést ütnek az ország önállóságán. Az első ilyen parancs a Magyarországon élő német kisebbséggel szembeni magatartásra vonatkozott. Hitler nem elégedett meg azzal, amit Imrédy ajánlott fel karácsonyi cikkében a magyarországi németségnek. (Teljes nyelvi és kulturális szabadság) Hitler mindenekelőtt azt követeli, hogy a magyar kormány az országban élő németeket NE KISEBBSÉGNEK, hanem a “német nép testrészé nek” tekintse. A fogalmazásbeli külömbség lényeges változást rejt magában. Ha azonban a magyar kormány elismeri - mint ahogy elfogja ismerni —, hogy a magyarországi német ség, a “német nép testrésze”, akkor felsőbb fokon nem a magyar állam, hanem Hitler ren delkezik velük. Konkréten, arról van szó, hogy a magyaron szági németség egy Heinlein-fé le szervezetbe tömöritsék — szudéta vidék mintára — Berlinből irányított szervezeti és világnézeti alapon. A második parancs hasonlóan súlyos természetű. Hitler követelte a magyar ipari védvámok leszállítását, a német ipari behozatali kontingensek lényeges felemelését, antiszemita törvények meghozatalát. Különös tekintettel a zsidó ipari tőkére, ami összevéve jelenti a magyar ipar mesterséges elsorvasztását. A berlini utasítások szerint Magyarországnak1* vissza kell térnie régi, háború előtti gazdasági szerepéhez, ismét egyoldalú agrárországgá kell válnia. Ahogy akkor éléskamrája és ipari nyersanyag szállítója volt Ausztriának, ez legyen most a szerepe a hitleri német birodalom mellett. Ahogy akkor gyarmati termésézetü szabad piacot nyújtott az osztrák iparnak, most nyújtson ilyent a náci Németországnak. A berlini “tárgyalások” teljesen felfedték azt a tényt, hogy a második zsidótörvényt elsősorban külső, német parancsra terjesztették be, azon célból, hogy ezáltal Magyarországnak germán gyarmattá válását siettessék. Magyarországnak elsősorban azért kellett egy nürnbergi szellemű zsidótörvény, mert a zsidó vállalatok “árja” kisajátítása lehetővé teszi azoknak námet kézre való kerülését és végül, ha a német érdek kívánja teljes leállítását. A magyar hadi ipar jelentős része az utóbbi hetekben máris német kézre került. Ezt kivételesen később sem akarják leépíteni, hanem a német háborús terv- gazdálkodás gépezetébe igyekeznek majd beállítani. Több már német kézre került volt zsidó vállalat uj igazgatósága máris tett ebben a szellemben intézkedéseket; összes munkásainak és hivatalnokainak felmondtak, tekintet nélkül arra, hogy keresztény vagy zsidó magyarok és helyükbe Németországból hoztak munkaerőt. Mindezek a jelenségek lassan oly emberekben is nyugtalanságot keltettek, akik a Berlin- Róma tengelyhez való kapcsolódás érdekében korábbi aktiv tevékenységet fejtettek ki. Most már szeretnék megállítani a lavinát, amit ők indítottak el (Bethlen, Eckhard, Berki és mások). Az uj labancokat kivéve mindenki úgy látja és érzi, hogy Magyarország rövid életű függetlensége Haynau-Horthy- ék dicső uralkodása és tájvédelme révén nemcsak végveszélybe került, de ha látszólag még nem is, de gyakorlatilag ismét megszűnt. Csehszlovákia bukása, tehát egyben miként látjuk Magyar- ország katasztrófájává is vált. Földváry. Tavaszi köszöntő A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek millió, között és az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkál tató osztály áll. Ezek a gondolatok tódulnak agyamba, amint tele tüdővel szivom magamba, a beköszöntött tavaszi levegőt. Mert hát szép a tavasz. Körülöttünk már rügyeznek a fák, nyilnak a virágok, vígan csiripelnek a madarak, minden és mindenki uj friss, üdeszép tavaszi köntösben jelenik meg, sürög-forog körülöttünk a megujhodó élet . . . csak az emberek . . . Hej, ők nem öltötték magukra az uj tavaszi ruhát, nem vásároltak uj autót, nem simultak el a redők J a beráncozott homlokokról és nem pirultak ki az egészségtől duzzadó arcok sem. Legalább is az emberek azon| részénél nem történt balzsamozó és észrevehető változás, akik kiszorulltak a WPA munkákról, de még a reliefről is lecsúsztak. Bizony nem kell jósnak, vagy jövendőmondónak lenni, hogy az ilyen embereknek arcáról, homlokáról leolvasni bírjuk az egész múltjukat és a reményt- vesztett jövőt. Ismerjük is őket. Csak nemrég beszélgettünk velük és szinte kórusban, mintha betanulták volna — egyformán mondották, hogy: minek törjék ők a fejüket a 'holnapról, amikor a kormány gondoskodik mindenről? Elvégre igaz is, meg helyes is. Hiszen az ilyen gondoskodás, a kormányoknak kötelességei! Nem igaz? Jaj, de megmásult most a hang. A lenéző, mindent jobban tudó, bölcselkedő és okoskodó gyávaságból most sem lett ugyan egybeforrt akarat, de egyforma a hang, a jaj és az istensegits fohász is egyformán göndörödik szitkozódásokba, át- kozódásokba amiatt, hogy a kormány és a törvény közegei, nem mérnek egyforma mértékkel és nem tekintik egyformán embereknek az EMBERT ebben a szabadnak hitt és csufoflt országban sem. Pedig ez csak a kezdet. Részletekbe szedik el azt, amiért nem harcoltak a munkások. Jól esett amikor adták és fáj amikor elveszik. Nem harcoltak a megszerzéséért és nem véréit szenek a megtartásáért. Ez már igy volt régente is, igy lesz a jövőben is. Hallgatási dijat adtak a tőkések és fogadtak el a munkások. Azok pedig, akik hallgatási dijat fogadnak el, nem igen lármázhatnak, ha a dijat visz- szavonják. Szomorú a dologban az, hogy ilyen ravasz fogással szakítják ketté, darabolják fel a tőkések még azokat is, akiknek egy a sorsuk és a szenvedésük. Igv részletekben először a kisebbségen, a bevándoroltakon hajtják végre az operációt és azután majd jönnek a honosodot- tak, meg a benszülöttek. Elvégre, a kapitalizmus és kormánycselédeik örökké nem fogják alamizsnával és könyör- adománnyal ellátni j azokat, akiket a termelésből a gépfejlődés kiszorított. Hiszen ez egy szabad ország és ha valaki megélni nem bir, akkor meghalni is szabad. Szervezetlenül, kétségbeesés és tehetetlenség hömpölyög körülöttünk a nyüzsgő emberáradattal. És úgy látszik, hogy azok a szerencsétlenek, akik a morzsákat szedegették a társadalom terített asztaláról és I most még attól is elrúgták őket a hatalmasok azáltal, hogy a WPA, valamint a reliefről is levették őket, a szervezetlenség folytán és a szervezkedéstől való irtózatuk miatt, most csak két utat követhetnek. Mehetnek lopni, ha van merszük? Vagy legelni! Mert már itt a tavasz. Los Angelesben már nagy a fü. G. Bakos. FARIZEUSOK A szudéta területek visszakövetelését, a német kapitalizmus azzal támasztotta alá, hogy a 1 színtiszta németeket egyetlen népnek sincsen joga leigázni. Mióta a cseheket bekebelezték, elhallgattak a népek önrendelkezési jogáról. A názikban van legalább annyi következetesség, hogy a bűn elkövetése után hallgatnak. Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
