Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-03-18 / 1050. szám

1939 március 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Amit nem szabad elhallgatnunk A 32 hónap óta tartó spanyol háború utolsó stádiumába van. Az ország három-negyed része a fasizták kezében van és ami mindennél lesujtóbb, aminek következtében a harc további kimenetele kétségtelen, a leg­fontosabb ipari gócpont, Cata­lonia is bennfoglaltatik a há­rom-negyed részben. Ami még ma is a loyalisták kezében van, az már sem meg nem éri a to­vábbi vérontást, sem nem képes a loyalisták hadseregét ellátni a háború folytatásához szüksé­ges kellékekkel. Ha a spanyol munkásság har­ca nem érintene oly közelről bennünket el kellene hallgat­nunk a vereséget, melyet a nemzetközi munkásosztály szen­vedett a spanyol fronton. Ezzel azonban csak önmagunkat bo- londitanánk. Rengeteg drága munkásvér folyt el Spanyolor­szágban. Példátlanul álló bátor­ságot és áldozatkészséget mu­tattak a spanyol munkások eb­ben a harcban és nem rajtuk, mullott, hogy a harc nem az ő' győzelmükkel végződött. De ha már ennyi áldozatot hoztak és ennyi szenvedésen mentek át, legalább ismerjük meg veresé­gük okait. * Kétségtelen, hogy egyik oka a vereségnek az úgynevezett “demokratikus” országok — Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok — magatar­tása. Bár a benemavatkozási paktumot több ország irta alá de azokat, vagy az egyik, vagy a másik nagyhatalom vonta be, A benemavatkozási paktum há­rom fő szereplője az említett három nagyhatalom és nagy mércékben ezek döntötték el, hogy mi történjen Spanyolor­szággal. A paktum szerint, melyet 27 ország megbízottai írtak alá, az aláírók a spanyol háborút nem támogathatják semmilyen formában. Sem há­borús felszereléssel, de még élelmiszert sem szállíthatnak sem a loyalistáknak, sem pedig a fasiztáknak. Igen ám, de ezt a benemavat­kozási paktumot Német, Olasz­országok és Portugália is aláír­ták, ezek azonban a szabályokat csak a loyalistákkal szemben követelték betartani, ők viszont minden támogatást megadtak Franconak. Nemcsak élelmi­szert, hanem repülő gépeket, ágyukat, kézi és gépfegyvere­ket, muníciót és emberanyagot is. Közvetve pedig a “demokra­tikus” országok is támogatták Francot ezen szükségletekkel, mert a fasizta országok innen szerezték be azon anyagok egy- részét, melyet Franconak szál­lítottak. így tehát Franco min­den támogatást megkapott a fasizta országoktól, a loyalisták pedig semmit sem kaptak a “demokratikus” országoktól. Külön kell foglalkoznunk Szovjet Oroszország szerepével a spanyol háborúval kapcsolat­ban. Oroszország egyike volt a 27 országnak, amelyek a be­nemavatkozási paktumot aláír­ták. És amikor aláírták, már akkor tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek. Litvinoff már az aláírás alkalmával kije­lentette, hogy: “A világ béke érdekében, feláldoztuk Spanyol- országot”. Ez azonban nem minden, amit Oroszország tett a spanyol munkásság gigászi harcának le­verésére. Az, hogy aláírták a jelentéktelenebbik részét ké­pezi Oroszország cselekedeté­nek. Ami ennél sokkal károsabb volt, az a támogatás, amit a paktum ellenére adtak a spa­nyoloknak. Bár nagy szükségük volt erre a spanyoloknak, de mégis többet ártott, mintha tényleg semleges maradt volna Oroszország. A bajok a valóságban akkor kezdődtek Spanyolországban, amikor Oroszország háborús szükségleteket és élelmiszert kezdett szállítani. Mert azzal egyidőben beleszólást is köve­telt a spanyol háború intézésé­be. Első teendője volt, hogy kormány válságot idézett elő. A szocialista kormány elnök — Largo Cabbalerro helyett a kommunista Juan Negrin ke­rült a kormány elnöki székbe és ettől az időtől megvolt pecsé­telve a spanyol harc sorsa. Miután Negrin vette kezébe az ország sorsának intézését, az Oroszországban ismeretes diktatúra is meghonosult Spa­nyolországban. Mint ismeretes, a spanyol munkásság túlnyomó százalékban politika ellenes fel­fogású, anarchisták, szindika- listák. A spanyol munkásság a forradalom végcéljának nem a politikai kormány kicserélését vélte, hanem a bérrendszer és magántulajdon megszüntetését. Ezen felfogásnak megfelelőleg, amikor 1936-ban a lázadó fasiz- tákat csaknem teljesen kiszorí­tották az országból, nem eléged­tek meg azzal, hogy “népfront” kormány intézze az ország sor­sát, hanem hozzá láttak a föl­dek, gyártelepek, közszolgálati üzemek, stb. társadalmositásá- hoz. Ezen folyamat bámulatos előhaladást mutatott már egy év leforgása alatt, vagyis ami­kor Negrin átvette a kormány­zást. A spanyol munkásság mindenét a kockára tette és da­cára annak, hogy akkor sem volt fegyver, ágyú, repülőgép, muníció stb. háborús felszere­lés, sikerrel verték vissza a fas­izták támadását és tartották vissza úgy, hogy azok egy lé­pést sem voltak képesek előre haladni. A viszonyok azonban nagyban megváltoztak, amikor Negrin vette át a kormányel­nökséget és igy közvetve a spa­nyol háború Oroszország irányí­tása alá került. Az eddig társadalmositási fo­lyamatot teljesen megállították. A forradalmi gondolkozásu munkásság nagyrészét üldözni kezdték. Sokakat bebörtönöztek, másokat eltüntettek, vagy kivé­geztek. Az orosz cheka (titkos- rendőrség) emberei lepték el .az országot és mindenkit fasiztá- nak bélyegeztek, aki ellensze­gült a kommunista kofnandó­nak. Mert azt semmi esetre sem akarták a kommunisták megen­gedni, hogy Spanyolországban valóban a munkásság szabad hazája legyen és nem egy “munkáshazának” csúfolt ál­lamkapitalista ország, mint Oroszország. A kommunisták ily ténykedé­se elképzelhetetlenül lerombol­ta a spanyol munkásság morál­ját. A harckedv leapadt és ettől az időtől már csak a kényszer­nek engedve harcoltak a fasiz­ták ellen. Általános volt az a vé­lemény, hogy “mi értelme van a harcnak? Ha a fasiztákat le is verik, ahoz hasonló vörös diktatúra alá kerülnek. Mi a különbség: Franco vagy Sta­lin?” A spanyol munkásság szív­ből gyűlölte a kommunisták ál­tal gyakorolt diktatúrát. A kommunisták viszont féltek a forradalmi gondolkozásu spa­nyol munkásságtól. Azoktól a hadosztályoktól, amelyek nem feltétlen megbízhatók voltak még a raktáron levő fegyvere­ket is visszatartották. Számos esetben még ha meg volt is az akarat a fasizták támadásait visszaverni, képtelenek voltak, mert a fegyverek, amelyeket rájuk bíztak használhatatlanok voltak. A használható fegyve­reket a városokban parádézó kommunistáknak adták ki. Nem a front harcosoknak, akik a fasiztákkal álltak szemben, ha­nem a párt bürokratáknak, akik azokat a forradalmi munkásság ellen használták. Sokaknak talán fáj a tények­nek ily leplezetlen nyilvánítása, azonban annak letagadása, A spanyol munkásság fegy­veres harca a fasizmus ellen egyelőre vereséggel végződött. Talán mire e sorok az olvasók­hoz kerülnek, már mint befeje­zett tényről emlékszik meg a vi­lág hírszolgálata. A fasizmus Spanyolország egész területén uralkodni fog. Azt jelenti ez, hogy százezrek válnak földön futókká. Már eddig is több százezren menekültek el Franco hordái elől és az egyetíén ut amely ed­dig nyitva állt a menekülők előtt Franciaországba vezetett. Az ezután menekülők sem talál­hatnak más utat. Akiknek si­került és sikerülni fog elmene­külni, csak a rajtuk levő kopott, vagy rongyos ruhát vihették magukkal és férfiak, nők, ag­gastyánok és gyermekek a leg­nagyobb nélkülözéseknek van­nak kitéve. A határ közelében a francia oldalon rögtönzött in­ternáló táborokat állítottak fel és a menekültek százezrei ott időznek teljesen kiszolgáltatva a tél hidegének. Hogy ezen szerencsétlen me­nekültek sorsát mennél elvisel­hetőbbé tegyék a spanyol mun­kásság harcának őszinte támo­gatói minden országban segély akciót indítottak, melynek cél­ja elsősorban ruhával ellátni a menekülteket. Itt az Egyesült Államokban is már eddig is több városban folyik a gyűjtési akció és azok hívják fel a spa­nyol menekültek barátait, hogy siessenek támogatásukra. Szed­jék össze minden nélkülözhető ruhadarabokat és haladéktala­vagy elhallgatása nem szolgál­hatja a forradalmi munkásság ügyét. Mert bármely józanul gondolkodó ember rájöhet erre, ha a történteket megvizsgálja. Pl. a spanyol háború \első hó­napjaiban, amikor még a milí­cia fegyverei elavultak voltak és kevés is volt azokból, amikor a hadsereg gyakorlatlan volt, amikor csak nagy nehézségek­kel tudtak munícióhoz jutni, de azzal a szilárd meggyőződéssel harcoltak, hogy a fasizmus le­verése a spanyol nép teljes sza­badságát eredményezi, akkor képesek voltak minden vonalon útját állni, vagy vissza verni a mór és olasz katonaságból álló fasizta hadsereget. Madridot megvédték, pedig Franco min­den haderejét latba vetette an­nak bevételére. Ezzel szemben a kommunisták egy éves, vagy másfél éves uralkodása után a modern fegyverek birtokában, csaknem teljesen ellentállás nélkül adták fel Catalóniát. Mindezek felfedése a spanyol munkásság jelen harcán már nem segít. De a nemzetközi munkásosztály sokat tanulhat belőle. Bár a spanyol munkás­ság “barátai” mindenfelé a “de­mokráciákat” teszik felelőssé a spanyol harc elbukásáért, a va­lóságban Oroszország a spanyol komisszárjai révén adta meg a kegyelem döfést annak. Lever­ték a spanyol munkásság forra­dalmát, hogy megnyerjék a “demokráciák” kegyét. Ezt nem sikerült elérni, de a spanyol munkásság bizalmát örök idők­re elveszítették. És ez az oka a spanyol munkásság vereségé­nek. nul adják át a városokban mű­ködő bizottságoknak. Ahol még nincsenek ilyen bi­zottságok, ott alakítani kell. Az IWW helyiségei minden város­ban elfogadnak ily adományo­kat továbbítás végett, melyek­nek Franciaországba való szál­lításáról egy központi bizottság gondoskodik, amely a “Free So­ciety Group” ellenőrzése alatt dolgozik. Gyors adományaink­kal enyhítsük a spanyol mene­kültek szenvedéseit. A BÉRMUNKÁSÉRT Cleveland east sidei csoport megbízásából Bercsa és Leisz munkástársnők a Bérmunkás javára február 25-én egy társas estélyt rendeztek meg, amely­nek beagitálását és kiszolgálá­sát is végezték. Az estély tiszta jövedelmét $17.40 centet a lap­hoz juttatták. Köszönet a fára- dozóknak, valamint az estélyen résztvevőknek. NEHOGY ELFELEJTSÜK hogy most lesz a Magyar Ta­nácsrendszer megszületésének 22-ik évfordulója — illetve az évfordulót, lapunk dátuma mu­tatja. Cleveland west sideon, az IWW-ista nők ezt a napot vá­lasztották ki a teaestély leren­dezésére. Akik méltó keretek között akarnak adózni a ma­gyar kommün emlékének, azok ott lesznek MOST PÉNTEKEN ete, a Henry Hallban. A spanyol menekültek sorsa

Next

/
Thumbnails
Contents