Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-18 / 1050. szám
1939 március 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Amit nem szabad elhallgatnunk A 32 hónap óta tartó spanyol háború utolsó stádiumába van. Az ország három-negyed része a fasizták kezében van és ami mindennél lesujtóbb, aminek következtében a harc további kimenetele kétségtelen, a legfontosabb ipari gócpont, Catalonia is bennfoglaltatik a három-negyed részben. Ami még ma is a loyalisták kezében van, az már sem meg nem éri a további vérontást, sem nem képes a loyalisták hadseregét ellátni a háború folytatásához szükséges kellékekkel. Ha a spanyol munkásság harca nem érintene oly közelről bennünket el kellene hallgatnunk a vereséget, melyet a nemzetközi munkásosztály szenvedett a spanyol fronton. Ezzel azonban csak önmagunkat bo- londitanánk. Rengeteg drága munkásvér folyt el Spanyolországban. Példátlanul álló bátorságot és áldozatkészséget mutattak a spanyol munkások ebben a harcban és nem rajtuk, mullott, hogy a harc nem az ő' győzelmükkel végződött. De ha már ennyi áldozatot hoztak és ennyi szenvedésen mentek át, legalább ismerjük meg vereségük okait. * Kétségtelen, hogy egyik oka a vereségnek az úgynevezett “demokratikus” országok — Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok — magatartása. Bár a benemavatkozási paktumot több ország irta alá de azokat, vagy az egyik, vagy a másik nagyhatalom vonta be, A benemavatkozási paktum három fő szereplője az említett három nagyhatalom és nagy mércékben ezek döntötték el, hogy mi történjen Spanyolországgal. A paktum szerint, melyet 27 ország megbízottai írtak alá, az aláírók a spanyol háborút nem támogathatják semmilyen formában. Sem háborús felszereléssel, de még élelmiszert sem szállíthatnak sem a loyalistáknak, sem pedig a fasiztáknak. Igen ám, de ezt a benemavatkozási paktumot Német, Olaszországok és Portugália is aláírták, ezek azonban a szabályokat csak a loyalistákkal szemben követelték betartani, ők viszont minden támogatást megadtak Franconak. Nemcsak élelmiszert, hanem repülő gépeket, ágyukat, kézi és gépfegyvereket, muníciót és emberanyagot is. Közvetve pedig a “demokratikus” országok is támogatták Francot ezen szükségletekkel, mert a fasizta országok innen szerezték be azon anyagok egy- részét, melyet Franconak szállítottak. így tehát Franco minden támogatást megkapott a fasizta országoktól, a loyalisták pedig semmit sem kaptak a “demokratikus” országoktól. Külön kell foglalkoznunk Szovjet Oroszország szerepével a spanyol háborúval kapcsolatban. Oroszország egyike volt a 27 országnak, amelyek a benemavatkozási paktumot aláírták. És amikor aláírták, már akkor tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek. Litvinoff már az aláírás alkalmával kijelentette, hogy: “A világ béke érdekében, feláldoztuk Spanyol- országot”. Ez azonban nem minden, amit Oroszország tett a spanyol munkásság gigászi harcának leverésére. Az, hogy aláírták a jelentéktelenebbik részét képezi Oroszország cselekedetének. Ami ennél sokkal károsabb volt, az a támogatás, amit a paktum ellenére adtak a spanyoloknak. Bár nagy szükségük volt erre a spanyoloknak, de mégis többet ártott, mintha tényleg semleges maradt volna Oroszország. A bajok a valóságban akkor kezdődtek Spanyolországban, amikor Oroszország háborús szükségleteket és élelmiszert kezdett szállítani. Mert azzal egyidőben beleszólást is követelt a spanyol háború intézésébe. Első teendője volt, hogy kormány válságot idézett elő. A szocialista kormány elnök — Largo Cabbalerro helyett a kommunista Juan Negrin került a kormány elnöki székbe és ettől az időtől megvolt pecsételve a spanyol harc sorsa. Miután Negrin vette kezébe az ország sorsának intézését, az Oroszországban ismeretes diktatúra is meghonosult Spanyolországban. Mint ismeretes, a spanyol munkásság túlnyomó százalékban politika ellenes felfogású, anarchisták, szindika- listák. A spanyol munkásság a forradalom végcéljának nem a politikai kormány kicserélését vélte, hanem a bérrendszer és magántulajdon megszüntetését. Ezen felfogásnak megfelelőleg, amikor 1936-ban a lázadó fasiz- tákat csaknem teljesen kiszorították az országból, nem elégedtek meg azzal, hogy “népfront” kormány intézze az ország sorsát, hanem hozzá láttak a földek, gyártelepek, közszolgálati üzemek, stb. társadalmositásá- hoz. Ezen folyamat bámulatos előhaladást mutatott már egy év leforgása alatt, vagyis amikor Negrin átvette a kormányzást. A spanyol munkásság mindenét a kockára tette és dacára annak, hogy akkor sem volt fegyver, ágyú, repülőgép, muníció stb. háborús felszerelés, sikerrel verték vissza a fasizták támadását és tartották vissza úgy, hogy azok egy lépést sem voltak képesek előre haladni. A viszonyok azonban nagyban megváltoztak, amikor Negrin vette át a kormányelnökséget és igy közvetve a spanyol háború Oroszország irányítása alá került. Az eddig társadalmositási folyamatot teljesen megállították. A forradalmi gondolkozásu munkásság nagyrészét üldözni kezdték. Sokakat bebörtönöztek, másokat eltüntettek, vagy kivégeztek. Az orosz cheka (titkos- rendőrség) emberei lepték el .az országot és mindenkit fasiztá- nak bélyegeztek, aki ellenszegült a kommunista kofnandónak. Mert azt semmi esetre sem akarták a kommunisták megengedni, hogy Spanyolországban valóban a munkásság szabad hazája legyen és nem egy “munkáshazának” csúfolt államkapitalista ország, mint Oroszország. A kommunisták ily ténykedése elképzelhetetlenül lerombolta a spanyol munkásság morálját. A harckedv leapadt és ettől az időtől már csak a kényszernek engedve harcoltak a fasizták ellen. Általános volt az a vélemény, hogy “mi értelme van a harcnak? Ha a fasiztákat le is verik, ahoz hasonló vörös diktatúra alá kerülnek. Mi a különbség: Franco vagy Stalin?” A spanyol munkásság szívből gyűlölte a kommunisták által gyakorolt diktatúrát. A kommunisták viszont féltek a forradalmi gondolkozásu spanyol munkásságtól. Azoktól a hadosztályoktól, amelyek nem feltétlen megbízhatók voltak még a raktáron levő fegyvereket is visszatartották. Számos esetben még ha meg volt is az akarat a fasizták támadásait visszaverni, képtelenek voltak, mert a fegyverek, amelyeket rájuk bíztak használhatatlanok voltak. A használható fegyvereket a városokban parádézó kommunistáknak adták ki. Nem a front harcosoknak, akik a fasiztákkal álltak szemben, hanem a párt bürokratáknak, akik azokat a forradalmi munkásság ellen használták. Sokaknak talán fáj a tényeknek ily leplezetlen nyilvánítása, azonban annak letagadása, A spanyol munkásság fegyveres harca a fasizmus ellen egyelőre vereséggel végződött. Talán mire e sorok az olvasókhoz kerülnek, már mint befejezett tényről emlékszik meg a világ hírszolgálata. A fasizmus Spanyolország egész területén uralkodni fog. Azt jelenti ez, hogy százezrek válnak földön futókká. Már eddig is több százezren menekültek el Franco hordái elől és az egyetíén ut amely eddig nyitva állt a menekülők előtt Franciaországba vezetett. Az ezután menekülők sem találhatnak más utat. Akiknek sikerült és sikerülni fog elmenekülni, csak a rajtuk levő kopott, vagy rongyos ruhát vihették magukkal és férfiak, nők, aggastyánok és gyermekek a legnagyobb nélkülözéseknek vannak kitéve. A határ közelében a francia oldalon rögtönzött internáló táborokat állítottak fel és a menekültek százezrei ott időznek teljesen kiszolgáltatva a tél hidegének. Hogy ezen szerencsétlen menekültek sorsát mennél elviselhetőbbé tegyék a spanyol munkásság harcának őszinte támogatói minden országban segély akciót indítottak, melynek célja elsősorban ruhával ellátni a menekülteket. Itt az Egyesült Államokban is már eddig is több városban folyik a gyűjtési akció és azok hívják fel a spanyol menekültek barátait, hogy siessenek támogatásukra. Szedjék össze minden nélkülözhető ruhadarabokat és haladéktalavagy elhallgatása nem szolgálhatja a forradalmi munkásság ügyét. Mert bármely józanul gondolkodó ember rájöhet erre, ha a történteket megvizsgálja. Pl. a spanyol háború \első hónapjaiban, amikor még a milícia fegyverei elavultak voltak és kevés is volt azokból, amikor a hadsereg gyakorlatlan volt, amikor csak nagy nehézségekkel tudtak munícióhoz jutni, de azzal a szilárd meggyőződéssel harcoltak, hogy a fasizmus leverése a spanyol nép teljes szabadságát eredményezi, akkor képesek voltak minden vonalon útját állni, vagy vissza verni a mór és olasz katonaságból álló fasizta hadsereget. Madridot megvédték, pedig Franco minden haderejét latba vetette annak bevételére. Ezzel szemben a kommunisták egy éves, vagy másfél éves uralkodása után a modern fegyverek birtokában, csaknem teljesen ellentállás nélkül adták fel Catalóniát. Mindezek felfedése a spanyol munkásság jelen harcán már nem segít. De a nemzetközi munkásosztály sokat tanulhat belőle. Bár a spanyol munkásság “barátai” mindenfelé a “demokráciákat” teszik felelőssé a spanyol harc elbukásáért, a valóságban Oroszország a spanyol komisszárjai révén adta meg a kegyelem döfést annak. Leverték a spanyol munkásság forradalmát, hogy megnyerjék a “demokráciák” kegyét. Ezt nem sikerült elérni, de a spanyol munkásság bizalmát örök időkre elveszítették. És ez az oka a spanyol munkásság vereségének. nul adják át a városokban működő bizottságoknak. Ahol még nincsenek ilyen bizottságok, ott alakítani kell. Az IWW helyiségei minden városban elfogadnak ily adományokat továbbítás végett, melyeknek Franciaországba való szállításáról egy központi bizottság gondoskodik, amely a “Free Society Group” ellenőrzése alatt dolgozik. Gyors adományainkkal enyhítsük a spanyol menekültek szenvedéseit. A BÉRMUNKÁSÉRT Cleveland east sidei csoport megbízásából Bercsa és Leisz munkástársnők a Bérmunkás javára február 25-én egy társas estélyt rendeztek meg, amelynek beagitálását és kiszolgálását is végezték. Az estély tiszta jövedelmét $17.40 centet a laphoz juttatták. Köszönet a fára- dozóknak, valamint az estélyen résztvevőknek. NEHOGY ELFELEJTSÜK hogy most lesz a Magyar Tanácsrendszer megszületésének 22-ik évfordulója — illetve az évfordulót, lapunk dátuma mutatja. Cleveland west sideon, az IWW-ista nők ezt a napot választották ki a teaestély lerendezésére. Akik méltó keretek között akarnak adózni a magyar kommün emlékének, azok ott lesznek MOST PÉNTEKEN ete, a Henry Hallban. A spanyol menekültek sorsa
