Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-18 / 1050. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 március 18. Dalverseny, melyen nem a dal számit (Folytatás az 1-ső oldalról) dés, nem egy “botlása” volt a dalárdák vezetőségeinek, hanem tervszerű igyekezet a polgári társadalomba való olvadáshoz. Azóta, a Clevelandi Magyar Munkás Dalárda, közönséges korcsmává züllesztette le, a west sidei Munkás Otthont (kommunistáknak hívták valamikor nagyon régen magukat) és nemcsak azért nem adtak a new yorki fővezérek újabb mozgalmaira, mert tőlük csömörlöt- tek meg, hanem azért sem, mert elzüllöttek! De a belőle kiszakadt Általános Munkás Dalkör sem sokkal különb viselkedést mutatott az elmúlt esztendők alatt. A nemzeti szinü kokárda felfűzése előtt, uj életre segített támasztani Cleveland west side legre- akciósabb magyar egyletét, az Önképző Kört és a közös Otthon vadházasságában, kitolta a már akkor bukásra érett hazafias egyesület életét. Ebből a vadházasságból azért és csak akkor lett vállás, amikor a Magyar Otthont eladta a Real Estate társulat a fejük fölül. Az East Sidei Magyar Dalárda (szintén kommi) minden tekintetben magán viseli és rászolgál mindazon jelzőkre, melyet a másik kettőre alkalmazhatunk. Nem finyásak ők sem. Nem is válogatósak. Korcsmává züllesztették le a Munkás Otthont és csak ott nem szerepelnek, ahová nem hívják őket. Ha van eszem-iszom, dinom-dá- nom — és nincsen munkásmozgalom, benne vannak ők is. Ez a három dalárda kapott tegnap olyan szerepet a clevelandi magyar társadalomban, melynek betöltésével méltatlanokká lettek a nevükben foglalt MUNKÁS jelzőkre. Az eset rövid összefogalása a következő: Magyar Amerika, legnagyobb református egyháza, saját termében, az összes helyi dalárdák egybevonásával, daiárdaversenyt hirdetett és a legjobb dalárdának egy vándordíját Ígért, melyet az egyház papja Hercegh tiszteletes ur ajándékozott. A dalárverseny dátuma, szándékosan, vagy anélkül — mindegy — de közel esett Mácius Idusához, és ezt a versenyzők, akik sohasem csináltak titkot hazafias érzelmeikből, diszkréten ugyan, de mégis kihasználták. A verseny egyébként egészséges és kifizetődő ötlet. Mert közönsége minden dalárdának van és az öt dalárda (kettő egyházi) ilyen versengése elég tömeget hozott össze, hogy a belépő dijak és a BÁR kellőképen kárpótolja a Református egyházat, fáradságáért. A versenyt mindegyik “Munkás” Dalárda elfogadta. Mint ilyenkor szokás a dalbizottság — valószínűleg — összejött, hogy a dalokat a versenyhez kiválassza. Az Általános Munkás Dalkör férfikara, az ilyen alkalomhoz illő dalokat választott, de homály fedi előttünk azt, hogy kik felelősek Huber Károly — Fohász-ának (munkás dal) az “Imádkozzunk”-ra való felcseréléséért ? És kik felelősek azért? hogy az Általános “Munkás” Dalkör vegyeskara ez alkalomra a legalkalmasabb dalt a “Talpra Magyaréban lelte fel? A Magyar Munkás Dalárda (ezek meg komik, vagy mik?) szintén nem volt rest — mint mondja a példaszó — és betanulta a “Rákóczi Indulót”. A három “Munkás” dalárdából minden gerinctelenségük és szégyenteljes szereplésük mellett is, a Cleveland East Sidei Magyar Dalkör vegyeskara az egyedüli volt, amely következetes maradt önmagához és a munkásdalok szegreakasztásánál legalább magmaradt a népdalok mellett. A másik kettő azonban, túllicitálni akarta az egyházi dalárdákat is, melyek mint a műsor igazolja, nem HAZAFIAS hanem népdalokkal vettek részt a versenyben! A Bethlen terem zsúfolásig megtelt közönséggel és ami magyar összejöveteleken ritkaság már fél kilnc órakor kezdetét vette a műsor. A rendezőség — mint hirdette is — hattagú bizottságra bízta eldöntését annak, hogy kit illet meg a bronz- lira vándordíj. Személyükben a bizottság tagjait nem ismerjük és igy az egyoldalúság vádjával nem is illethetjük meg őket. De, hogy előitéletüknél csak az elfogultságuk nagyobb, azt döntésükkel igazolták be. A bizottság nem a fülével bírálta a dalokat, hanem a szemével! Ugyanis, a Gör. Kath. Dalárda, mely a bejelentés szerini is, csak három hónapja működik, felvonultatott egy sereg szép magyar nőt, diszmagyar ruhában és a magyar szinek, a “dalszakértők” bizottsági többségét megvakitotta, illetve süketekké, vagy botfülükké tették. Ez lehet a kizárólagos oka annak, hogy a rutinérozott és határozottan szép összhangban daloló, East Sidei és Wet Sidei Dalköröket a Gör. Kath. széplányok fodrosszoknyáitól nem látták, illetve nem hallották meg! Elzenegett a verseny, a “Talpra Magyar — meg a Rá- kózci induló” is! Mi pedig a szé- gyenpir és düh vegyes érzelmeitől áthatva, szédülten hagytuk el a zsúfolt termet. Emlékek és gondolatok garmadái kalimpáltak agyunkban. Szép, dicsőségteljes szocialista öntudattól fü- tött múlt; harcok és küzdelmek, ó hová, mivé is lettetek, azokkal a megőszült, kopaszodott és megöregedett proletár okkal együtt, akiket ilyen gerinctelen- ségbe lehett sodorni?! A kommunistáknak csúfolt dalosokat még valahogyan megértjük ... ők a vonalakat követik .. . és mert a vonalak, ha azokat az alkohol teszi kacska- ringóssá — ugykivánják, hát rázendítenek ők még a Rákóczi indulóra is. De hogyan vehetett részt ebben a gyülekezetben a “Talpra Magyarral” a Dalkör? Erre azoknak a munkástársaknak kell megadni a feletet, akik IWW-istáknak vallják magukat. Mert dalosok énekelhetnek és dalolhatnak, ami nekik tetszik, de ha nekik a “Talpra Magya r” meg a nemzeti szinü kokárda a munkásöntudattal egyeztethető össze pofák pirulása nélkül, akkor meg kell ismerkedjenek és béküljenek azzal a tudattal, hogy az öntudatos munkások megvetése és kiválása nélkül ilyesmit tovább nem tehetnek! Az Általános Munkás Dalkör vezetőségéről bátran állapíthatjuk meg, hogy NEHEZEN tanul és HAMAR felejt. Mert ha jól emlékszünk, már egyszer elhalászták az orruk elől, mint Cleveland legjobbak kiegyensúlyozott és legméltóbb magyar dalárdája elől, a megérdemelt dijat. Ez a vezetőség, melynek a proletár kezekkel való parolázás helyett sokkal jobban imponált az “Önképzőék” hazafias barátsága, bizonyára azt gondolta, hogy a múltban rendezett hasonló versenyben azért győzött a Szent István Dalárda, mert azok hazafias dalt énekeltek . . Hát igaz, hogy nem igaz! Nem győzött bizony most sem a Rákóczi, de még a Talpramagyar sem! Nem, mert MUNKÁS DALÁRDÁNAK gondolnak benneteket és nem hisznek a forradalmi munkásmozgalomnak! De még azoknak sem, akik valaha valamelyes közösséget vállaltak vele. Ám se’ baj. Kísérletezzetek tovább, ha nektek úgy tetszik dalosok! És ha nem sül ki a szemetek az elmúlt vasárnapi szereplésetekért? Akkor a jövő évi dalárversenyre készüljetek valamilyen Bethlehemi nótával és öltözzetek diszgatyába! Hátha észrevesz benneteket az a bizottság, mely a szoknyákat nézte ahelyett, hogy a fülét nyitotta volna ki? És ha jövőre sem nyeritek meg a bronzot? . . Akkor törüljétek ki a MUNKÁS szót a nevetekből. Méltók úgysem vagytok hozzá. A varjú nem vájja ki a csóka szemét! (Folytatás az 1-ső oldalról) inger Ferenc detroiti magyar újságíró is, egy gyulai kőműves fia. Kiss Győrbe akart menni, de Prattinger hivó szavára eljöttek ők is Gyulára. A hazatért amerikások nagy elevenséget vittek az egyhangú gyulai életbe. Nemsokára mindenki ismerte az öreg amerikai hatalmas piros túraautóját. A piros autó gyakran járta Gyula és Budapest között az országutat és vitte egyik szórakozásból a másikba a jókedvű amerikaiakat. Hamarosan hire kerekedett annak is, hogy Prattinger Ferenc vőlegénye lett Kiss Saroltának. Ugyanakkor Kiss Mihály 1932 végén megvásárolta a bukófélben levő gyulai Kultúra rt. részvénytöbbségét s ezzel együtt tulajdonosa lett egy nyomdának, könyvkereskedésnek és a Békésmegyei Hírlap napilapnak. A lapnak most már Prattinger Ferenc lett a szerkesztője, mig a részvénytársaság vezetését Kiss Sarolta vette át, akinek az öreg átadta a megvásárolt részvényeket. így folytak a dolgok 1933 tavaszáig. Ekkor Prattinger megbetegedett és szanatóriumban üdült, minden megváltozott a “Kultúra” körül. Prattinger nevét levették az újságról és Kiss Saroltáé került a helyébe. Mire pedig kikerült a szanatóriumból, megtudta, hogy volt jegyese Benkő István kórházi gondnoknak lett a menyasszonya. Benkő nős ember volt. Hogy Kiss Saroltát nőül vehesse, előbb el kellett válnia feleségétől. Bajza Lenkétől. Ez a lehető legrövidebb idő alatt meg is történt, Kiss Saroltából Benkő Istvánná lett. Benkő elvált felesége pedig megkapta fájdalom- dijul a “Kultúra Rt.” részvény- pakettjét. És amikor az uj Ben- kőné, mint újdonsült feleség bevonult a gyulai közkórház lakásába, ugyanakkor lekerült neve a “Békésmegyei Hírlapról”, aki elődje volt a házasélet terén, az lett utódja az elárvult “Kultúra részvénytársaságnál“, Bajza Lenke, a volt Benkő Istvánná lett a “Békésmegyei Hírlap” felelős szerkesztője. Prattinger Ferenc a volt vőlegény és szerkesztő bosszút forralt. Leült Amerikából hozott írógépe mellé és értesítette a történtekről Kiss Mihály ameri- | kai hitelezőit. Ennek nyomán I személyesen megjelent Gyulán dr. Földi Károly, a detroiti “Magyar Újság” szerkesztője s mint Hámborsky H. Aladár teljhatalmú megbízottja, megtette a bűnvádi feljelentést Kiss Mihály ellen. Feljelentéséhez később egy másik hitelező Laczó József detroiti lakos is csatlakozott. így indult meg a bűnvádi eljárás Kiss Mihály és Kiss Sarolta ellen. A feljelentés szerint Kiss Mihály hitelsértést követett el azzal, hogy a Ford- t ól kapott kártérítési összeget és részvényeket vásárolt rajta, elvonta eredeti rendeltetésétől melyeket jogosulatlanul leányálak ajándékozott, ilymódon elvonván a kielégítési alapot hi- elezőitől, akik azzal a feltétel- mi adtak neki pénzt kölcsön, hogy azt a Fordtól befolyó pénzből fogja visszafizetni. Miközben a bonyolult bűnvádi eljárás lassan haladt a maga utján, az avatatlan kezekbe került Kultúra teljesen tönkrement, a vállalat csődbe jutott és koldus lett az amerikai Kiss Mihályból is. Leányával is, Bajza Lenkével is meghasonlott, mindenki cserben hagyta a tehetetlen öregembert, aki a legnagyobb nélkülözések közt, éhezve tengette napjait, mig végre 1935 nyarán Amerikában élő fia segítségével visszahajózott Amerikába. Detroitba vándorolt vissza balsikerei után Prattinger Ferenc is, Benkő István pedig, akit hamarosan nyugdíjba küldtek, feleségével együtt elköltözött Gyuláról. Még egyszer kérdezzük hát a “Sazabadságot”, hogy miért
