Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-18 / 1050. szám
1939 március 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hirszolgálati Irodájától — 8 ÁGY — 16 ÁGYRAJÁRÓ Azok, akik az élet napfényesebb, oldalán élnek, akiknek egészséges, tiszta lakásuk és kizárólagos joggal saját ágyuk van gusztusos, tiszta ágyneművel : halvány vonalaiban is alig tudják maguknak egy tömeg- szállás képét megrajzolni. Nem érthetik meg az ágyrajárás mibenlétét sem. Pedig csak ki kell menni a perifériákra és bemenni akármelyik házba, amelynek kapuján ott szerénykedik a cédula: “Egy ágy tiszta fiatalembernek kiadó. Fsz. 6.” Az örömvölgy uccában Legjobb a személyes tapasztalat, éreztem s elindultam a fővárosnak tömegszállásairól hírhedt fertályába. Ezzel, természetesen, nem Egon Ervin Kish babérjait akartam megtépázni pusztán hajlamaimnak engedtem. Az Örömvölgy ucca egyik házának kapuján a cédula barátságos invitálása nyomán azzal a szorongó elhatározással léptem be, hogy a megismerés érdekében nem riadok vissza semmitől. Egy sötétes kis konyhába jutottam. Három nő sürgölődött ott és két fiatal férfi üldögélt. Az egyik nő valami felhérnemü- félét mosott lavórban, a másik a tűzhelyre helyezett lábos fölé hajolt buzgó figyelemmel. A fiatalemberek közül az egyik sár- gaboritásu irodalmi remeket olvasott, a “Borzalmak völgyé”-t. A másik szafaládét evett, vagyis, piros színéről Ítélve, ahogy itt a külvárosban divatos mondani: “lókrámlit”. Nyilván ez volt a reggelije — kuszáit haja még arra mutatott, hogy nemrég kelt föl. — Jó reggelt kívánok — köszöntem. — Az ágyat szeretném kivenni. Lehet? — Hogyne, kérem, csak tessék — törölte meg a szoknyájába a kezét az egyik nő, félbehagyva a lavórban űzött műveletet —, tessék bejönni. Nálunk minden nagyon tiszta és csak rendes embereket fogadunk be magunk közé. Még volt katonatiszt is van közöttünk a feleségével. Azután egy tanár, kérem, de most sapkával ügynököl. Az urnák mi a foglalkozása? — Én is ügynök vagyok — mondon —, én meg padlótiszti- tóval járok. — Igen? Az szép, mert nem szeretem, ha valakinek nincs foglalkozása. Rendszerint vagy nekem marad adós, vagy a rendőrséggel lesz valami baja a végén — magyarázta a lakás tulajdonosnője bőbeszédű buzgalommal. — A múltkoriban is lakott itt egy fiatal nő. Mindig finomkodott, mert hát ő egy kávéházban kenyeresleány volt. Végül aztán egyszer nem jött hallgatta el annak a Prattin- gernek csúnya szerepét, akinek ebben az elbeszélésben a legrondább szerep jutott. és attól tudtuk meg, hogy a to-' loncházban van. Szép kis firma. Titkos prostitúciót űzött. így haza, hanem egy rendőr jött ki mondta ezt a Barna ur, pedig ó nagyon müveit ember, tanár volt. Csak tetszik tudni, elitta az eszét és most sapkával ügynököl. Amit keres, azt még most is megissza. Alig tudom a lakbért tőle összeszedni — hadart szinte összefüggéstelenül a szobaasszony. A szobában, ahová beléptünk — egy alkovos szoba volt —, szinte első pillanatban csak ágyakat láttam. Faágyat, vaságyat, megvetve. Megszámoltam: nyolc darab volt összesen. Négyben még aludtak is. Az egyikben két férfi, a másikban egy nő és egy férfi. — Ezek éjjel dolgoznak, tetszik tudni. Az a két ur ott pincér mind a kettő, a hölgy vendéglőben van alkalmazva és a férfi, aki vele alszik a férje. De csak úgy összeálltak, tetszik tudni, nincsenek még hivatalosan összeadva, de majd össze fognak házasodni.-— Ez lenne az ágy — mutatott egy vaságyra a háziasz- szony. — Nem egyedül tetszik benne aludni, mert igy reggel kilenckor más fekszik bele. De- hát azt hiszem, hogy reggel kilencig kialhatja magát. Nem! — Dehogynem — feleltem buzgón —, soha nem szoktam kilenc óra után aludni. így tényleg meg is felel a dolog. És mikor fekhetek le? — Amikor tetszik. Maros ur, aki nappal alszik benne, már délután hatkor elmegy és akkor maga akár rögtön le is fekhet, ha fáradt. — Maros ur is éjjel dolgozik. — kérdeztem. — Nem. Maros ur munkanélküli és nem tud csak két pengőt fizetni, azzal is gyakran adós egy-két hétig. Éjjelre három pengőért is ki tudom adni az ágyat. így Maros ur nappal alszik és egéséz éjjel sétál a városban, vagy mit tudom én hol. A tömegszállásnak is megvan a kasztrendszere Az egyik alvó közben fölkelt a sarokban levő ágyból. Álmosan nézett körül és öltözni kezdett. — Az uj lakó — mutatott be neki a bőbeszédű asszonyság -— Halmágyi ur, volt katonatiszt. — Örvendek — mondtam —, mire a volt katonatiszt valamit morgott, hogy ő is, vagy ő nem. Ezt már nem tudom biztosan. — Tetszik tudnr— mondja az asszony, amikor újra kimentünk a konyhába, ahol ezalatt újabb lakók gyűltek össze —, Halmágyi ur egy lezüllött egzisztencia. Ezt is Barna ur mondta, akivel sokat vitatkoznak olyan dolgokról, amiből egy szót sem értünk, de biztosan okos dolog lehet. A katonaságtól valamiért menesztették és most igy teng-leng, de nagyon müveit, olvasott ember. És nagyon okos. Persze gyakran van veszekedés, mert Halmágyi ur nyilas és van itt egy pincér, aki meg az ellenkező véleményen van. Ezek azután ha összekerülnek, mindig veszekedés a vége. Halmágyi ur végül azzal torkolja le a pincért, hogy “maga mit avatkozik ilyen dolgokba, maga csak egy ludtalpu pincér; jól néznénk ki, ha ilyenek kormányoznák a világot”. Mire a pincér azt mondja: “madarat tolláról, embert barátjáról és a társadalmi rendet a híveiről és védelmezőiről lehet megismerni, ő Halmágyi ur révén levonta a konzekvenciát a világrendről”. Persze, nem neki van igaza, hanem Halmágyi urnák, mert ő műveltebb, ur volt és Barna ur is neki ad igazat, aki szintén okos, müveit ember. — És mondja csak — kérdeztem —, hány lakója van összesen? — Már úgy értem, éjjel és nappali. —Most az úrral együtt 16 lesz. Eddig 15 volt. Vannak akik ketten alszanak, azután vannak, akik felváltva használják az ágyat. Egyik éjjel, másik nappal. — És meg lehet ebből élni? — firtattam tovább. — Hát valahogy meg lehet. A Cleveland east sidei Modern Színkör műsora és a csoport mulatsága, mely az elmúlt vasárnap telt ház előtt zajlott le, anyagiakban sem hagyott kívánnivalót maga után. Közel három órás programot élvezett a közönség végig és bizony jól is esett az a néhány perces szünet, amit a rendezőség a színdarabok között elrendelt. Kedvesek voltak a harmoni- kás gyerekek és különösen mulatott a közönség, a kis Máy Jimmy szellemes konferálásán, meg a Lewis trión. Mácsánszky ésSzilágyi páros jelenete jól sikerült. De önmagát múlta fölül a Színkör és általános köszönet jár Mácsánsz- kinak azért, hogy Miss Martini fellépését megszerezte. Ez a bájos csodás hangú olasz szépség, bizony nemsokáig fogja a prolikat szórakoztatni, mert hangja, zenei tudása és képességei, már régen tulvitték azon, hogy műkedvelői deszkákon szerepeljen. Köszönjük, hogy alkalmunk nyílt a meghallgatására. Két sikerült magyar népdallal lépett fel Mr. Márton is, akit Clevelandban előnyösen ismernek. A “Perzsabundában” remekeltek. Farkas Béláné, Mácsánszky, Szilágyi, Sipos és Tóth Betty, no meg az elmaradhatatlan súgó Farkas Béla személyében. Említésre méltó még az, hogy a programszámokat Mácsánszki konferálta és közbe-közbe, egy- egy sikerült viccel, meg dalokkal gazdagította. Tetszik tudni, a férjem már három éve munka nélkül van én is néha kapok valami kis alkalmi munkát és igy, amit az albérletből kapunk, meg amit alkalmilag keresünk, valahogy beosztjuk. Ha nem elég, akkor is muszáj, hogy elég legyen. No meg azután a fiam is keres valamit, kifutó egy vaskereskedésben. Albérlők nélkül azonban nem tudnánk megélni. — Hát kérem, nekem ez a lakás tetszik — mondtam eléggé mérsékelt meggyőződéssel — most azonban el kell mennem a holmimért. De azután feltétlenül visszajövök. — Csak tessék mielőbb, majd addig helyet szorítunk a holmijának, az egyik szekrényben a többieké között. — Jó lesz >— szóltam én, még vissza az ajtóból a konyhába, abol mosás, főzés meg más gőzök terjengtek, valami ápro- rodott fojtó szaggal elkeveredve. — No, most már van egy ágyam is, a tömegszálláson a 16-os számú. Teli tüdővel szívtam magamba az ucca fázós, csípős téli levegőjét. Ami meg- borzongtatott, az a nyolc ágy volt és az a 16 ember, akik között én lettem volna az egyik. Amikor a szereplőknek hálás köszönetét mondunk, nem mu- leszthatjuk el a megemlékezést a két munkástársnőről, akik hátul a konyhán ugyan, de alaposan próbára kerültek. Gaálné és Szélné munkástársnőknek szolgáljon elismerésül az, hogy az utolsó hot dog-ig minden elfogyott, nekünk meg valamennyiünknek, hogy a közönség a legnagyobb megelégedéssel, csak a késő éjszakai órákban mondott búcsút. Tudósitó. NEM IRIGYLÉSRE MÉLTÓ . . Ha a new yorki magyar lapokat figyeljük, úgy azt lehet belőlük megállapitani, hogy Budapest minden valamire való művésze, New Yorkba helyezte át tartózkodását. Színészek és irók, kiváló és ünnepelt tehetségek rójják a new yorki aszfaltot. SZÓVAL EZ A DIVAT . . . Himler Márton lapjában a következő kis épületességet olvassuk: Benjamin Franklin kiment a divatból, mert azt vallotta, hogy a becsületesség a legjobb politika.” Eszerint, Himler és társai az első stikli elkövetése óta, divatos gyerekek lettek és maradnak. Mert való igaz, hogy a becstelenség divatjának sokkal többen hódolnak, mint a becsületességnek. SIKERÜLT MULATSÁG
