Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-01 / 1048. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 március 4. ^ "Szervezés77 — "Nevelés" — "Felszabadulás77 ^ V/ ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W Spanyolország -- kövesország! MEGJEGYZÉSEK GRÉCS JÓZSEF BESZÁMOLÓJÁHOZ Vasárnap február 25-én este tartotta Grécs József első beszámolóját Spanyolországról Clevelandon és több mint százfőnyi kiváncsi ismerős—barát jött össze meghallgatni mondanivalóit annak, aki közel két esztendővel ezelőtt indult el Cleveland- ból Spanyolországba, frontszolgálatra. E sorok írója már hallott egy ilyen beszámoló előadást New Yorkban, melynek előadói voltak: Wimmer Béla, Szilágyi és---------------------------------------------Vörös Sándor. Wimmer és Szilágyi, röviden, alig pár perc alatt végezték be mondanivalójukat, mintegy időt biztosítva a főbeszámolónak Vörös Sándornak, aki mellesleg az “Uj Előrének” szerkesztője és üzletvezetője (szóval boldogítója — szedő.) volt, huzamosabb időn át. Vörös Snádort, mint a spanyol Loyalist sereg egyik kapitányát mutatták be New Yorkban. Ilyen rangban illő volt neki tudnia, hogy mi ment végbe a spanyol fronton és aránylag elég rendes, tárgyilagos beszámolót is adott, ott szerzett tapasztalatairól. Elvégre mellette ült két szem- és fültanu, kenyeres bajtársa is, akik puszta hallgatásukkal is azt bizonyították, hogy amit Vörös beszél az hamisittatlan beszámoló. Vörös Sándor nem sokat időzött New Yorkban. Az első beszámoló gyűlés elég volt kiábrándításához és annak megértetéséhez, hogy még kapitányi rangban sem lehet Amerikában a spanyol forradalomból New Yorkban megélni. így hát kereket oldott Cleveland felé, ahol a terepet még jövedelmezőbbnek vélte. Együtt érkeztek ide a többi Lincoln brigád és Debs brigád veteránjaival és a fogadtatásról bizony még a kapitalista lapok is beszámoltak. A három magyar veteránnak rövidesen gyűlést is tartottak elvtársaik, sőt a környékre kiterjesztendő turnéról is beszéltek. Akron- ban, Cantonban, már kihirdették a dátumot és mint a rádión hirdették, a magyarság készült Vörösék meghallgatására és a terem is kicsinek fog bizonyulni. Vörös Sándor azonban, nem jelent meg sem Akronban, sem Cantonban. Helyette Rákosi Sándor tartotta meg a vetített képes előadást, egy itt “szerzett” spanyol filmmel. Akkor még nem tudtuk, mi volt Vörös hirtelen távozásának az oka. Rövidesen azonban már arról csevegtek a verebek a Buckeye Roadon, hogy Vörös Sándor, A FRONT MÖGÖTT VÉGZETT SZOLGÁLATOT és nem is volt katona. Kapitányi rangját, a hajón szerezte. Egy hazug fráter, egy semmire kelő imposztor, aki tényleges frontharcosok elől, mint Wimmer és Szilágyi elhalászta az érdemeket. De akárhogy is volt a dolog, Vörös ’’kitűnő” beszámolót tartót a frontról . . . ahol nem volt ott. Ilyen előzmények után elképzelni lehet, mennyire kiváncsi voltam Grécs József beszámolójára, akiről nemcsak feltételeztem, de tudtam, hogy frontszolgálati beosztása volt a Lo- yalista hadseregben. Pár percnyi késessel értem az előadásra és egyik munkástársam arról informált, hogy még addig nem mondott semmit . . . Megnyugodtam. Vártam, hogy valamit mondjon. Érdekes, hogy a frontharcos Vörössel a “lógóssal” ellentétben, nem a frontról beszélt, hanem a föld- dekről, melyek kitisztithatatla- nok, melyeken teher a munka és az élet. Beszélt a kizsákmányolásról, kisbirtokrendszerről, adóról, kamatról árendáról, csak éppen a frontról nem. Ejnye . . . mondom magamban . . . Milyen furcsa is az ember? Az egyik aki nincs a fronton, arról beszél. A másik — az meg arról a Spanyolországról beszél, amelyiket nem ismert. Hiszen a Loyalista Spanyolországban, még a spanyol parasztnak is több esze volt, mint az árendával bíbelődni, ideje meg aligha lehetett a kövek tisztításához . . . Végre kijutott a földek mentén felhalmozott kőrakások közül és beszélt valamit a modern spanyol városokról, iparról, kereskedelemről. De én a FRONTRA voltam kiváncsi, amihez mégis csak eljutott nehezen . . . A macfridi front — szerinte azért került veszélybe és állott közel az elfoglaláshoz, a megsemmisítéshez, mert Catalonia, mint függetlenné lett állam, a spanyolokat nem segítette. Hunnye az árgyélusát! . . . Mondom magamban. Hozott ez a Grécs József elvtárs Spanyol- országból olyan sulykot, hogy a Vörös Sándor kapitányi rangja hozzá suviksz. De a mellettem álló Kacibán Miska is nagyot nyelt és rögtön megjegyezte magának. “Nem volt munició — Ha ágyú volt, nem volt löveg: ha löveg volt, nem volt truck, amellyel szállítani lehetett volna” — Na végre' a fronton vagyunk — mondom. De azok csak kis bajok voltak mind, mondja Grécs, a frontkatona. Attól még lehetett volna boldogulni. A nagy baj az volt, hogy szörnyű mód elszaporodtak a Trocky-isták — akik P.U.M. néven szerepeltek. Nemkevésbbé nagy baj volt az is, hogy a harcias C.N.T. egészen 1938-ig várt az egységfront, az egység aláírásával. Az egység hiánya miatt és a P.O.- M. aljas ellenforradalmi aknamunkája eredményeként, történhetett meg az 1937. májusi ellenforradalom is Barcelonában — szabotázs, árulás, kémkedés ez volt a Trocky-isták szerepe, mondja Grécs, az ő frontharcos meglátásai szerint. Úgy el, el tűnődtem magamban és pillanatok alatt átvillant agyamon a benemavatkozási genfi komédia, Mussolini és Hitler szemtelen viselkedése, az egész názi fasizta aparátus gőzhengerének nyikorgása, Blum- ék gerinctelensége és határzárlata és a világ proletáriátu sónak szervezetlensége, tehetetlensége és akcióképtelensége és egy szempillantás alatt lemértem azt a frontharcost — aki papagály módjára szajkói valamit, de hatökör az egész spanyol kérdéshez, ilyen az egész munkásmozgalomhoz. Hogy nem tévedtem Grécs lemérésénél, saját maga bizonyította be a kérdésekre adott feleletei során. Egy munkásnő egyszerű kérdésére, hogy: “Miaz a C.N.T.?” Nem tudott megválaszolni, ötölt-hatolt, de — Confederation Nacionale . . . nem akadt a nyelvére. Kacibán Mihály azon kérdésére, hogy: “Ki volt Durutty, mit csinált és mi lett vele? Olyan választ adott, mint a C.N.T.-re. Illetve még olyant sem. Szerinte, Durutty “elvtárs” nagy ember volt. Csakolyao mint Marx, vagy Lenin — Szeretik és sokat beszélnek róla. Az arcképét is mendenütt lehetett látni — és azt hiszi, hogy Catalán születésű volt az “elvtárs”. Lesulytóan jellemző egy kérdező mentalitására az a kérdés, hogy: Negrin fehér fajzat e, vagy zsidó? De a “nem tudom” válasz éppen ennyire lesulytó Gréc- frontharcosra, aki két év alatt Spanyolországban nem tanulta meg azt, amit Spanyolországon kívül is mindenki régen tud, hogy Negrin már csak azér sem lehet zsidó, mert az INK VIZICIÓ ezt az ügyet jóvá: Franco előtt elintézte! Egyetlen felszólalás illetve hozzászólás Kacibán részéről hangzott el a válaszokhoz. • Figyelmeztette Grécset a spanyol történelem tanulmányozására. Mert aki spanyol szabadságharcról beszél, annak illő tudni, hogy Durutty anarkista volt, aki tízezer főből álló Catalán hadsereggel mentette meg Madridot az elfoglalástól. Volt a hozzászólásnak egy replikája is. Egy Hegedűs nevű kis kócos, aki csak azokat nem használta még ki “elvtársai” közül, akik nem szorultak rá, hogy neki dolgozzanak — azt kérdezte, Kacibántól, hogy hány IWW-ista vett részt a Spanyol harcban. Kacibán az előadóhoz utalta a válaszért, akinek tudnia kell. De megjegyezte, hogy a C.N.T. több mint milliós tagsága képviselte ott az IWW-t. Egy szerencsétlen párthivő ököllel akarta e kérdést leválaszolni, amit rosszul kezdett és futással végzett be. Az incidens fölött némelyek örültek ugyan, de általános felháborodással utasították vissza még a hivatalosak is, amiért valóban nem voltak felelősek. Lehetségesnek tartom, hogy ha Grécs szemei elől eltűnnek a spanyol földeket szegélyző kőrakások és a pártutasitást félre löki — mit lehessen tudni — talán lesznek neki értékes el- mondanivalói is. Hiszen ő mint mondja: nem volt kapitány. Wiener Andor. AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerültek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio ELVINYILATKOZAT A munkasösztaly es a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s a: élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervizetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szaksze vezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
