Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-01 / 1048. szám
1939 március 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése GEORGES BERNANOS: NAGY TEMETŐK A HOLDFÉNYBEN — A Spanyolországban tobzódó fasizmus minden képzeletet felülmúló rémségeit leplezi le a kitűnő francia iró és publicista müve, melyből az alábbi részleteket közöljük. Az olvasónak tudnia kell, hogy Bernanos nem forradalmár, nem radikális, nem balodali- Ellenkezőleg: royalista, legitimista, a jobboldali “felvilágosodott” reakció embere. De mert tisztességes ember és hazáját igazán szerető francia, nem tudja elhallgatni az igazságot. Bernanos eszme-menete tele van világnézete hibáival, de a spanyol rémségek kinyitották a szemét: a francia álarc mögött világosan látja a kapitalista osztálytársadalom gyilkos vigyorgását. — A szerkesztőség. (folytatás) ^ A gyilkos különítmények hónapokon keresztül faluról-falu- ra jártak Majorkán a 'külön ecélra rekvirált teherautókon s hideg vérrel legyilkolták, mindenki szemeláttára, a gyanúsoknak mondottak ezreit, olyanokat, akik ellen még a katonai törvényszék se talált ürügyet az üldözésre. Palma püspöke épen úgy tudta ezt, mint mindenki más. Mégis soha el nem mulasztott egyetlen alkalmat sem arra, hogy, ha csak tehette, a hóhérok oldalára álljon, akik közül nem egynek de százaknak kínos de rövid agóniája tapadt a kezéhez. Ez lesz holnap az Egyház hivatalos álláspontja? Ez a kérdés ma már nem any- nyira a spanyoloké, mint inkább ránk, franciákra, fontos. Nem tudom, mit csináltak a spanyol félsziget keresztesvitézei. Csak azt tudom, hogy Majorka keresztesei egyetlen éjszaka kivégezték az összes foglyokat, akiket a katalán lövészárokban összeszedtek. A tengerpartra vitték ki a “csordát” s szép lassan, egymás-után darabszám lőtték le a “jószágot”. Nem, Exellenciás Uraim, nem vádolom nagyrabecsült testvérüket, Palma érsek-püspökét! Szokás szerint képviseltette magát a szertartáson néhány papja által, akik, a katonaság felügyelete alatt, felajánlották e szerencsétleneknek szolgálatukat. Könnyű elképzelni a jelenetet: “Gyerünk Szent Atya, elkészült már a következővel?” — “Egy pillanat, kapitány ur, mindjárt átadom.” Exellenciád azt állítja, hogy e körülmények ellenére is, papjai kielégítő eredményeket értek el? Ha több idejük lett volna s például vettek volna maguknak annyi fáradságot, hogy a pácienseket forró vizzel teli katlanra ültessék, az egyház s hü szolgái kétségtelenül még jobb eredményeket értek volna el. Esetleg vecsernyét is énekeltethettek volna a kivégzendőkkel. Miért ne? Nekem mindegy. A kenetteljes munka befejeztetvén, a keresztesek a levágott jószágot halomra dobálták — a feloldottakat és fel nem oldot- takat vegyesen — aztán leön- tötték benzinnel, amit ott úgy hívnak, hogy gazolin. Lehetséges, hogy ez a tisztító tűz, mert szolgálattevő papok voltak jelen, valamelyes liturgikus jelentőséget is nyert. Én, sajnos csak harmadnapra láttam e megfeketedett hullákat, akiket meggörbített a láng s akik között néhány, haláltusájában, különös pózokat vett fel, a kegyes pálmái hölgyek s kitűnő gyón- tatóik szomorúságára. Büdös kátrány szivárgott belőlük s füstölgött az augusztusi nap tü- zében. Úgy emlékszem, Bailby ur, a “Jour” c. lap igazgatója, valami tisztséget visel az újságírók szindikátusában ? Közlöm tehát vele, úgy mellékesen, hogy Guy de Traversay báró, az “Intransigeant” főtitkára, szintén a halottak között volt. Ismételnem kell-e, hogy ezek a látomások nem zavarják az álmomat ? A polgárháború végül monotonná váló képei ezek. 1914-ben a németet például, helyes logikával, nemkívánatos elemnek tartottuk mindaddig, amíg, fegyverrel kezében, francia földet taposott. De ugyanez a német, ha egyszer fogságba került, mint sebesült vagy beteg, ismét az emberiség megbecsült részéhez tartozott és a hinterland idiótái sem merték volna azt állítani, legalább is nem nyilvánosan, hogy a német, osztrák vagy a bolgár seregek a Gonosz Hadai lettek volna. De a vörösek: azok vörösek. Mint hajdanában az inkvizitorok számára fenntartott vadállomány, épen úgy a rend ez ellenségei is nem annyira a fegyverük, mint inkább a nyelvük miatt félelmetesek. E lélekrontók az élőlények egy olyan mérges fajtájához tartoznak, hogy már az is méltó a halálra, aki csak megérinti őket. Hogy visszatérjünk az “Intransigeant” főtitkárára: hiába igazolta, hogy francia újságíró. Nem félek cáfolattól, ha azt állítom, hogy rövid vita után végezték ki, mely két spanyol tiszt között folyt le, azon a címen, hogy találtak nála egy a Generalidad egyik tisztviselője által szignált nyomorult kis gépírásos lapot, mely Bayo köz- társasági kapitány jóindulatába ajánlotta. Nem hiszem, hogy egy ugyanilyen irás, melyet a pálmái nemzeti hatóságok írtak volna alá, ugyanazt a sorsot jelentette volna számomra a republikánusoknál. De kimondhatom, hogy, legalábbis tudomásom szerint, Valencia emberei egyetlen újságírót nem lőttek agyon. Majorkán egy kis tengerparti faluban laktam, amely tulajdonképen Palma egyik külvárosa, ötkilométerre a várostól. S bár a polgárháború a delelőj én járt, Porto-Pi igazán nem volt élénknek mondható. A legények a háború egyik vagy másik oldalán szolgáltak, vagy nem szolgáltak sehol, aszerint, hogy a világ melyik pontján lepték meg őket az események. Mert tudni kell, hogy Majorka lakossága utazó népség. Azok, akik a faluban maradtak, nem igen mutatkoztak máskor, mint vasárnap a misén, amire természetesen mind eljárt. Emlékszem . . . Emlékszem . . . Volt ott egy vén koldus, akire az országút gondozását bizták. Furcsa kis szekere volt, amit egy fantomszerü szamár húzott, amely a bőrt, amivel takarózott, nyilván fajtájának egy másik példányától vette kölcsön, any- nyira lötyögött öreg csontjain. (folytatjuk) MOONEYT MEGOPERÁLTÁK Tom Mooney, az elmúlt héten, súlyos operáción esett keresztül. Kétoldali előhaladott vesebaj eltávolítására jelentkezet a kórházban, ahol — mint jelentik, a műtétet sikerrel hajtották végre. MEGÁLLOTT A TERMELÉS Detroitból jelentik, hogy a Martin és a Végrehajtó Bizottság közötti szakszervezeti harc kapcsán, több autó gyárban, de különösen a Plymouthnél és a Briggsnél üzemzavarok keletkeztek. INOG HORTHY TRÓNJA Magyarországi jelentések szerint, Hubay nyilasvezért és társait letartóztatták. A hungaristák táborába razziákat tartanak és a letartóztatások meghaladják a háromszázat. Úgy néz ki, hogy Teleki—Horthy trónja nagyon inog és hamarosan összefog omolni, vagy Hubayék ölébe hullani. így kezdődött ez, — börtönnel és letartóztatásokkal — Berlinben is. Bécsben is — Pesten is valamikor 1919-ben és élünk a gyanúperrel, hogy nem lesz ez másként 1939-ben sem. Ha a jelek nem csalnak, akkor Teleky miniszterelnökségének napjai megvannak számlálva. TUDOMÁNYOS ELŐADÁS NEW YORKBAN, Március 5-én vasárnap d. u. 3-kor Vlasits Márton munkástárs tart igen érdekesnek ígérkező előadást. A Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Tárgy: A német názismus előzményei. Munkástársak megjelenését kérjük ezen a gyűlésen. Vissza a dedóba! (Folytatás az 1-ső oldalról) tegeti tovább Melby — olyan mint egy Árvaház — melyben a gyermekész ahelyett, hogy élesednék, mindinkább eltompul. Majd igy folytatja: Az ifjúsági nevelés háromszöge minden más okoskodás ellenére ma is csak — szeretet, szabadság és biztonságban rejlik. Az Egyesült Államok nevelési intézményeiből e három tétel annyira hiányzik, hogy éppen hiányosságai miatt, a nevelési gépezetünk sokkal inkább kiöli gyermekeinkből az emberi érzéseket és hajlamokat, mint a fasizta államok nevelési gépezete. Melby professzor bátor hangja, egymásután csendült meg a többi felszólalókban is. A Columbia Egyetem tanárképző fakultásának professzora, Mr. Edmund S. Brunner, egyenesen a nagytőkét vádolja a munkaalkalmak és elhelyezkedési lehetőségek csökkenésével. A koncentrálódó tőke, kevesebb alkalmat nyújt az ifjúság elhelyezkedésére — mondja Brunner — “a nagytőke, felfalja saját gyermekeit.” “Az üzleti életben domináló szerephez jutottak nem hajlan- landók a tényeket meglátni és szembe nézni velük. Álláspontjuk, dogmatikus és változatlan. Mondogatják s ismétlik: ahogy ők érvényesültek, másnak is megvan ugyanolyan alkalom, de nem hajlandók beismerni, hogy éppen a koncentrálódó tőke, amelynek növekedéséért és kevesebb kezekbeni összpontosu- lásáért éppen ők a felelősek — megváltoztatott mindent és a változott viszonyok — uj megoldásokat követelnek”. A tanárok és professzorok öt napra tervezett konvenciója Melby megnyitó beszédjével olyan irányt vett, hogy reményünk van rá, miszerint a tanár urak, több olyan kérdés érintéséig eljutnak konvenciójuk alatt, amelyeket a haladó munkásmozgalomban, előttük már ötven évvel egyszerű munkásemberek is felfedeztek. De hiába no . . . Nem megyünk vissza a dadóba! ELSŐ AZ EGÉSZSÉG Ezt nyerheti nagyon köny- nyen egy jó kacagással ha elmegy a Bérmunkás Otthonba 1939 március 12-én, délután 2759 E. 79-ik uccában, ahol Macsánszky János és a Modern Színkör nagyszerű műkedvelő gárdája tartja az év legnagyobb kabaré délutánját tánccal és vacsorával egybekötve. Lesz minden ami vidám és nevettető. Sok-sok móka, ének és tánc. Okvetlen ide jöjjenek, ha sokat és jót akarnak mulatni.
