Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-01 / 1048. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 március 4. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J.---------------- } A “fehérgalléros” sztrájkolék A közelmúltban megemlékeztünk már a “fehérgallérosok” sztrájkjáról a chicagói Hearst lapoknál, nevezetesen — a Chicago Herald and Examiner és Evening American — mely lapoknál a szerkesztőségi és más irodai alkalmazottak, már közel három hónapja sztrájkolnak. Ezen sztrájkot a Chicago Newspaper Guild irányítja, amely szerves része az American Newspaper Guildnak, amely viszont a CIO kötelékébe tartozik. Meglepő ezen sztrájkkal kapcsolatban, hogy a chicagói napi lapok egynek kivételével — a Daily Times — amely időnkint beszámol a történtekről, a szó szoros értelmében agyon hallgatják a sztrájkot. Egyetlen sor, még elvétve sem jelenik meg ezen lapokban és azok olvasói teljesen tájékozatlanok a sztrájkot illetőleg. Az újság árusítók úgy a standeken, mint a házakhoz akadály nélkül árusítják és kézbesítik a sztrájktörők által irt lapokat és a munkások nagy százaléka vásárolja azokat. Sajnos meg sok olyan helyen is találkozunk ezen szemét lapokkal, ahol biztosan tudjuk, hogy tudomással bírnak a sztrájkról, ha más utón nem, lapunk utján, mely a sztrájk első napjaiban felhívta olvasóit, hogy ne vásárolják a Hearst lapokat. Ennél azonban súlyosabban sértik meg a munkás szolidaritást azok a “szervezett” munkások, akik nap-nap után átsétálnak a picket vonalon, hogy kiszedjék és kinyomtassák a sztrájktörő szerkesztőségi írnokok által szerkesztett lapokat. Ezek a nyomdai alkalmazottak egytől-egyig “szervezett” munkások és a Typographical Union tagjai, amely az AFofL kötelékébe tartozik. Minden pirulás nélkül sétálnak el naponta a sztráj körvonalon áldogáló társaik mellett és az arcukba vigyorognak a szerencsétlenek, mintha ezen harchoz nekik semmi közük sem volna. Nem tudják azt, hogy amikor társaik harcát leverik, akkor saját maguk és osztályuk ellen vétenek. A sztrájk egyébként változatlanul folyik. A sztrájktörés minden fajtáját igénybe veszik a sztrájkolok ellen. A közelmúlt napokban a sztrájkolok hangszóróval ellátott truckját gangszterekkel ellopatták a ga- rageból és éjnek idején a folyóba lökték. Ezt a hangszórós truckot használták a sztrájkolok felhívásaik továbbítására az üzlet tulajdonosokhoz, valamint a járó-kelőkhöz. Az összecsapások a sztrájkolok és sztrájktörők között gyakoriak és a demokrata irányítás alatt levő vá- sori rendőrség múltjához híven, minden esetben a sztrájktörőket védelmezi és a sztráj kólókat bünteti. A sztrájkoló munkásokat mindenkinek kötelessége támogatni, bármely szervezet kötelékébe tartoznak is azok. Ismételten felhívjuk olvasóinkat, hogy ne vásárolják a Hearst chicagói lapjait. Ismerőseink figyelmét hívják fel a sztrájkra és bírják rá őket, hogy ne vásárolják ezen lapokat. Ha munkások bojkottálják ezen lapokat, a hirdetők sem fognak azokban hirdetni, ami vagy a sztrájkolok követeléseinek megadására fogja késztetni a kiadókat, vagy be kell szüntessék lapjaikat. pult rendszer okozza. De ha már készítettek egy ilyen zsidó ellenes törvényt Magyarországon, akkor azt elsősorban Imréi lyHeinrich ellen alkalmazzák. Hadd érezze ez a Hitler szolga azt a hurkot a saját nyakán, melyet ő másokra készített. Láttam Horthy Miklóst Nem voltam reá kiváncsi, mert nem a legjobb barátságba vagyunk, de úgy történt, hogy az “Észak felé” cimü filmmel járják magyar Amerikát és ami közbeszéd tárgyát képezi, arról szeretek saját szemeimmel meggyőződni, hogy alkalomadtán ha szóba kerül ne kelljen elfogadnom azt amit mások mondanak. így, mivel a film a mi városunk környékén is megjelent elmentem megnézni. Amit láttam, arra előre el voltam készülve. Előre elképzeltem, hogy mennyire fogják isteníteni a “felszabadítókat” És nem csalódtam. A visszafoglalt városok szépségeiből nagyon keveset mutattak a filmen. Nem is ezzel a céllal mutatják azt. Itt, ott bemutatnak egy kórházat, egy beton erődöt, lerombolt házat, amit a “barbár” csehek építettek, vagy leromboltak. De hosszan muta1- ják a várakat és templomokat. Méghosszasabban, hogy a “felszabadult” magyarok milyen üdvrivalgással fogadták a “felszabadítókat” természetesen az előtérben mindig Horthy, a felesége és az antiszemita, zsidó Imrédy szerepeltek. Egymásután mutatták a bevonulásokat, Komárom, Érsekújvár, Rozsnyó, Losonc, Kassa, Ungvár, Munkács és még néhány kisebb várost. Minden városban a főtéren, vagy marhavásártéren ünnepélyt tartottak és Horthyt éltették. Virágokkal és émelygős üdvözletekkel halmozták el őt a városok elöljárói, melyekre Horthy minden városban ugyan azon strófát olvasta fel egy papírlapról. Mindebben semmi meglepő nem volt. Minderre elvoltam készülve, de azért egy dolog mégis meglepett. Ez pedig az, hogy akit ma a “legnagyobb” magyarnak ünnepelnek, Magyarország teljhatalmú kormányzója (Horthy) olyan buta hogy egy két perces sablonos üdvözlő beszédet nem tud elmondani. Minden városban elővette a papírlapot és onnan olvasta le a néhány szót, minden városban ugyan azt a szöveget, csak a város nevét említette, amelyben épen volt. Ezek után méltán kérdezhetjük, hogy mit várhat a magyar nép olyan kormánytól, amelynek a feje ilyen tudatlan személyiség? És ezek rendelkeznek 10 millió ember sorsa felett! GOLD LAJOS KIZÁRÁSÁHOZ Országos utam és vele járó elfoglaltságom nem engedte meg, hogy Gold Lajos kizárásáról megemlékezzek. Találkoz ni sem sikerült vele Chicagóban — ahol arról értesültem, hogy családi ügyek miatt, is meretlen helyen tartózkodik Azért talán eljutnak hozzá ezer gratuláló sorok. Hiszen olyan magunkfajta, kemény embereknek bizonyult, őt az IWO beteg- segélyzőből penderítették ki a bürokraták, minket meg a M.- B. Sz.-ből. őt azért zárták kb mert egy a “Magyar Világban” közölni megtagadott cikket, a Bérmunkáshoz juttatott el közlésre. — Minket meg azért, — mert Somló és Hirsch közlésre érdemtelen cikkét HOZZÁILLŐ kommentárral közöltük le. Gold Lajossal többször találkoztam chigagoi tartózkodásom alatt, amelyek közül a legnevezetesebb, a nagy acélgyári sztrájkban meggyilkolt tömegtemetésen történt, Memorial Day után. Emlékszel e Lajcsi, hogy sápadt pléh pofával, mint hivtál a pódiumra és kínáltál meg mint egyk rendező, székkel, hogy kényelmesebben hallgathassam meg Kelly polgár- mester és rendőrlegényeinek a mosdatását, akik felelősek voltak a tömeggyilkosságért? Te azután cikksorozatban meg Írtad az “Uj Előrében” az egész esetet, ahol téged denun- ciáltak elvtársaid, amiből azért nem lett komolyabb baj, mert a hatóságok nem vették figyelembe. Emlékszel arra is, hogy a La Folette szenátusi vizsgáló bizottság Kelly rendőrlegényeire kente a tömeggyikosságot, akik közül egyetlen egyet sem menesztett el állásából. De minek is menesztett volna? A gyilkos rendőrlegények nem voltak bü- nösebbek, mint parancsnokaik, mint főparancsnokuk, Kelly polgármester! S ha a közmegvetés és közutálat elégséges lett volna arra, hogy a rendőröket kiemelje állásukból, akkor Kelly sem maradhatott volna meg polgármesteri minőségben, de még szabadon sem. Érdekes, hogy mi minden eszébe jut az embernek s, hogy elkalandozunk néha mi kizártak és nemkívánatos betegse- gélyzőisták? De elmondom, hogy éppen a te kizárásoddal kapcsolatosan, miért jutottak nekem mindezek a dolgok az eszembe. Itt fekszik előttem, a ’’Magyar Jövő” február 23-iki száma, melynek hetedik oldalán szinte mosolyog rám Kelly polgármester képe. Szóval az “Uj Előre” utódjában, nem közölték a kritikádat — de a “Magyar Világ” utódjában, már Kelly polgármester és polgármester jelölt mellett fényképes kortes cikkek jelenhetnek meg. No de azért nem kell haragudni. A fényképes kortescikkért, Gross plébános (nem bádogos) bizonyára megkapta a maga sápját és neki meg nem feltétlenül, kell emlékeznie arra, hogy Kellynek milyen szerepe volt a nagy tömeggyilkosságban. Akkor ő még a zsidókat téritgette a baptista egységfrontba és a három évvel előtti történelmi időkre nem emlékszik . , . De ugyanabban a lapban Kelly (fizetett — de hol a pénz?) kortescikke alatt, a “KulturszöImrédy Béla bukása akiknek érdekükben állott már bizonyítékot is szolgáltattak, mely szerint Imrédy nagymamája zsidó családból származott. Imrédy eredeti családi neve Heinrich volt, de a sváb Heinrich család néhány generációval visszamenőleg még a Senger és később a Heller zsidó családokkal került vérrokonságba. Ennek felfedezésére nem kellett tulmesszire vissza menni, mert Heller Karolina egy zsidó trafikos leánya Imrédy anyai ágróli nagymamája. Ilyen bizonyítékok után Imrédy ur tovább nem tagadhatta zsidó származását. Be kellett ismernie és ezzel egyidőben be is adta lemondását a miniszterelnöki tárcáról. Ennél csúfosabb bukásról még nem emlékszik meg a magyar történelem és az ipse megérdemli sorsát. Tagadjuk, hogy a magyar nép mostoha sorsának a zsidók az okozói. Határozottan elitéljük az antiszemitizmust szitókat, mert a bajok nem a faj, vallás, vagy politikai felfogásból erednek, hanem gazdasági természetűek és ezt a kizsákmányolásra alaAíig hisszük, hogy van újságolvasó ember, aki a fenti nevet nem ismerné. “Vitéz Imrédy Béla” Magyarország bukott miniszter elnöke, aki kilenc hónapi miniszterelnökösk ö d é s e alatt a legszégyenletesebb és legelitélendőbb pályafutást tette meg. Nem titok az, hogy Imrédy gyakori vendége volt Hitlernek és annak utasítása szerint kormányozta Magyarország meggyötört népét. Ő volt az értelmi szerzője a magyarországi zsidóellenes törvényeknek, melyek százezreket tettek földönfutóvá. Imrédy ur kérhetet- len zsidó gyűlölő volt és zsidó ellenes törvényjavaslatait azzal indokolta meg, hogy a zsidók sohasem asszimilálódnak, tehát ki kell közösíteni őket. Ezt a zsidógyülölő Imrédyt csúfos végzet érte. Amig a fajgyűlöletet szító törvényjavaslatát fabrikálta, titokban az a hir kelt szárnyra az országban, hogy Imrédy maga is zsidó. Először csak suttogták, később már hangosan beszéltek róla és a hir eljutott Imrédy füléhez is. Először tagadni próbálta, de
