Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-03-01 / 1048. szám

1939 március 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától —— Fasizálnak mindent. A szín­házakban csakis oly művészek léphetnek föl akiket a színészi kamarába fölvettek. Viszont legújabb rendelet szerint csak olyanokat lehet e fasizta korpo­rációba fölvenni, akik bizonyít­ványt tudnak fölmutatni, hogy a fasizta szinésziskolai vizsgát sikerrel tették le. Hogy tetszett mondani . . ? Tehetség? Ugyan ugyan, hát van Haynauéknak tehetséges emberekre, vagy plá­ne művészekre szüksége? Nem a tehetségesek, a művészek he­lyüket megtalálják a világot je­lentő deszkákon mindenütt, s mi árva magyarok az ily módon művészekké előléptetett dil- letánsokra bátran elénekelhet­jük, “maradt itthon kettő há­rom nyomorult, rátok magya­rok még az ég is beboru.lt”. A sajtó fasizálása imigyen megy végbe: Minden laphoz magas javadalmazással a válla­latoknak föl kell venni vezető pozícióba a Haynau miniszter- elnökség sajtóosztálya által ki­nevezett “urat”. Ez az ur hat­ökör a sajtóhoz, de kitünően al­kalmas a fizetés fölvételére, a Haynau parancs végrehajtásá­ra, szóval ez az ur a spicli és a politikai megbízott is egysze- mélyben a Haynauék részéről, csak épen mással fizettetik és tartatják el. Ezért van közszá­jon most az á vicc, hogy min­den lapnak 2 szerkesztője van. Az egyik aki árja, a másik aki irja . . . Hogy e politikai meg­bízottakat ész nélkül alkalmaz­zák az ha rápillantunk a töme­ges lapbetiltásokra világos. Né­hány tucat Haynau csemete ez­úton jó fizetéssel dotált pozíci­óhoz jutott a sajtószabadság, tehetség . . . ugyan, ugyan ké­rem, hisz ne feledjük el Hay­nauék Magyarországán va­gyunk . . . s nem Kossuth és Pe­tőfi Magyarországán. Csak Haynau. — most névmagyarosí­tást csinált s Horthy nevet vi­sel. Az iskola sem kivétel: Az 109.670-839 sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet kimondja, amely tanulót egyszer is meg­dorgáltak — akár miféle cse­kélységért — jeles osztályzatot magaviseletből nem kaphat csak 2-et, viszont — legyen az vétség” nagy bálját látom hir­detni, három hasábos keretes nagy hirdetésben, ahol a “Bál” slágerszám ja is Kelly polgár- mester diszmeg jelenése lesz. Csak képzeld el Gold Lajos munkástársam, hogy a DÍSZ­VENDÉG bemutatása körül mi­csoda tolongás lehetett az el­múlt vasárnap? Hogy milyen versengés volt Petrás Pali, Ga­lambos Dr., Zeisler Dr. és még néhány tyukszemirtó között, azért a dicsőségért ami egy dísz­vendég és eleven polgármester, illetve jelölt bemutatásával jár. Hát mond Lajos, nem tölt el téged büszkeséggel, hogy egy olyan “Kulturszövetségnek” egy olyan betegsegélyzőnek éppen azoknak a jóvoltából nem le­hetsz tagja, akik Kellynek vé­bármilyen jeles más tantárgy­ból — aki ebből 2-est kapott, az egyetlen tantárgyból sem kap­hat jobb osztályzatot. Fegyhá- zi csöndet és fegyelmet akar a fasizmus az iskolák falai között is tudni és parancsolni a gyer­mekkacagás, zsivaj, jókedv he­lyére, mint ágyutöltelékhez il­lik is. A kontár sorsa: Martényi György 19 éves orvostanhallga­tó akinek papája alezredes a mai konjukturához illően ana­tómia helyett plakátragasztás­sal foglalkozott, természetes Nyilas plakátragasztással. A Teleki tér és Dobozi ucca sar­kán ragasztotta, jan. 25-én a késő délutáni órákban a fasiz- ták plakátját ahelyett, hogy az orvostant tanulta volna. Ez a rész pedig kissé meleg talaj a nyilasok számára. Az alezredesi csemete a járókelők megjegy­zéseit ifjonci fejjel nem birta el s a vita eredménye az lett, hogy e fasizta ifjút a rendőr­őrjárat összeszurkálva eszmé­letlen állapotban találta meg. A mentők a katonai kórházba szállították, ott eszméletre té­rítették mikor is elmondotta, hogy a vita hevében egy füty­kössel többször fejbeverték s megszurkálták. Talán ez a kis “incidens” észretériti e takony- pócot, hogy plakátragasztás fő­leg ha fasizta plakátról van szó életveszélyes foglalkozás. Vi­szont aki orvosi tanulmányait igy végzi el és protekció révén átcsúszik a szigorlaton, tehát orvos lesz arra egy kutya keze­lését sem mernénk rábízni, nem emberét. Hja a fasizmus orvo­saitól tudást maga a fasizmus sem vár el . . . Most tették közé: A cipő és szőrmekikészitő iparban foglal­koztatott munkások 70 százalé­ka van munkanélkül. Január 29-én: tartott párt­kongresszus — felsőbb utasí­tásra — A párt nevét, Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt helyett Szociáldemokrata Párt-ra keresztelte. Ugyancsak “kijelentették” a nem árja ed­res mancsát körülnyaldosták ? Akik előtte hajlonganak, akik őt teszik meg a szabadság baj­nokának és a középnyugat fas- iztaellenes erősségének! Téged Lajcsi komám, a chicagói Dr. urak és Petrás Pálék kizártak, Kelly polgármestert meg “disz- vedéggé” avatták. Neked gra­tulálok a kizáráshoz, nekik meg a diszvendéghez. Boruljanak egymás tüdejére ha nekik úgy tetszik. Egymáshoz illenek — de azért pfuj. MEGHALT KRUPANSKAYA Lapzártakor vettük a hirt, hogy Lenin özvegye, az orosz forradalom nagyasszonya, Kru- panskaya Ulich, meghalt. digi vezérek, (Buchinger, Mó- nus stb. stb.) hogy az uj veze­tőségbe való jelölésükről elálla- nak. A dohány mindenek előtt: A “fölszabadult” felvidéken a kö­zépiskolák tanulóinak átírása a magyar nyelvű iskolákba •— újonnan szervezett és fölállítot­tak — rendeleti utón januárban történtek meg. Ezeknek a tanu­lóknak szülei mivel a csehszlo­vák “brutális elnyomás” dacá­ra proletárok is járathatták a gyermekeiket középiskolába, anyagi viszonyaik rendezettsé­ge folytán, nem úgy mint az anyaországban, az 1938-39 tan­évre is annak rendje módja sze­rint beíratták az iskolába. Ez a beiratás az impérium változás folytán nem gilt. Az az pardon, a már csehszlovákoknál befize­tett beiratási dijat, most még- egyszer a magyar iskolaigazga­tóknak is le kell fizetni, való­színűleg a fölszabadulás örömé­re, a szülőknek. S miként Kas­sán is történt a több mint 5 pengős “beiratási dij” befizeté­sére ird és olasd 24 órát enge­délyeztek. Persze ma már ott is probléma és szinte hihetetle­nül nagy pénz 5 pengő a sze­gény emberek házatáján. Hala­dékot kértek arra a pár napra mig fölhajtják ezt a hatalmás összeget. Már pedig haladék nincs, volt a válasz, és akik szü­lei az 5 pengősöket nem tudták lefizetni, haza küldték az isko­lából. Jól értsük meg a magyar és nem a csehszlovák iskolai hatóságokról van szó. Persze a Haynau féle “magyar” fasizált sajtó egyetlen sort sem ir er­ről, de bömbölne, ha a határon túl csinálnák igy a magyarok­kal más nációk. Kassa: A városi képviselő testületet “kinevezték”. Ami azt illeti községi választás ut­ján kellett volna a “törvény” szerint ezt felállítani, de a tör­vény csak a proletárokra köte­lező, mig a fasizmus, ha akarja respektálja, — saját törvényét — ha akarja nem. A felvidéken például félve a választásoktól és az ott még érvényben levő általános titkos választójogtól, nem akarja. A fasizta módszer szerint kinvezettek között azu­tán közhelyre olyan “megbízha­tó hazafiak” is találhatók, kik a magyar katonaság bevonulása előtt 48 órával az uccákon tün­tetők ellen ordítozták tótul “Kassát pedig nem adjuk”. Ezek a “hazafiak” azelőtt piros, kék, fehér lobogó, most meg pi­ros, fehér, zöld lobogó alatt kalózkodtak s nyomták és nyomják el a prolit. És Haynau­ék szemébe épen ezért ők és csakis ők a “megbízható” jó ha­zafiak. De úgy ám! 120 felvidéki vállalat került vissza Magyarországra. E 120 vállalathoz 80 politikai megbí­zottat nevezett ki a Haynau fasizta kormányzat némelyik politikai megbízottnak 2-3-4 ál­lás is jutott persze $ vállalatok kasszájának terhére. Hogy e politikai megbízottak milyen “zseniális koponyák” az “iga­zolja”, hogy van közöttük nem egy olyan, aki “szeszgyárnál, ládagyárnál, nyomdavállalatnál” egyszerre képes funkcionálni, vagy inkább csak a háromszo­ros díjazást fölszedni. 80 Hay­nau ivadék tehát álláshoz ju­tott e réven is, hogy szabadcsa­patista egy sincs közöttük, akik a tüzből a gesztenye kikapará­sára voltak csak jó az világos. Mind u. n. kifogástalan úri em­berek. Már kezdődik újra: A január 29-ikén megjelent lapokba új­ból olvashatók lettek az u. n. hadügyi cikkek. A hadügymi­nisztérium rendeletére a leadott cikkeket minden lap köteles le­hozni. A vasárnapi cikk cime: “A technika befolysása a hadse­reg szervezésére”. Hogy a szé- dités még tökéletesebb legyen a cikk elé (“katonai munkatár­sunktól”) van odabiggyesztve. Például a Népszavának 10-ik ol­dalán található cikknél bár “a hadügy minisztérium közlemé­nye” illene oda. E cikkben szív­döglesztő hozsannát olvashat­nak a hullajelöltek a tűzfegyve­rek modern pusztító techniká­járól, s a halálgázról, szinte ba- szuggerálják jóleső zsibongó ér­zéssel ezeknek a fülébe, hogy mily kéjes érzés az ilyen jófaj­ta szerszámok általi útlevél és vizűm nélkül való átutazás a másvilágra. Ha már az útlevélnél tartunk, január 30-ától az útlevélható­ság oly nagy mértékben nehezí­tette meg az útlevelek kiadását, meghosszabbítását és kiterjesz­tését, hogy az osztálysorsjáték főnyereményét megnyerni sok­kal könnyebb valakinek mint útlevélhez jutni. Tetejébe a ha­dügyminisztérium minden utle- vélkiállitó szervhez katonatisz­teket osztott be, s igy csak un- tauglichok, aggastyának és cse­csemők (14 éven alul és 65 éven felül) kaphatnak útlevelet. Vi­szont a hadkötelesek igyekez­nek “feketén” az az útlevél nél­kül kiszökdösni. A Haynau féle fasizmus — reszkess Oroszország — csat­lakozott a komintern ellenes paktumhoz. Hát mint fasizta gyarmat tehet mást mint amit parancsolnak neki gazdái. Ez a csatlakozás propagandisztikus értéknél nem egyéb, mert ■— hisz az elmúlt hónapokban lát­tuk — ha háborúra kerülne a sor talmi értékű mert maga a nép és a hadsereg zöme más ál­lásponton van, már pedig né­hány tucat agy alágyult Haynau csemete nagyzási hóbortja és az aktiv tisztikar — a tartaléko­sok megbízhatatlanok — oly je­lentéktelen valami ami ott ahol egy Napoleon, és a francia gár­da megsemmisítő vereséget szenvedett — puska lövés nél­kül — legföljebb röhögésre in- gerli az embert. Na de ők komo­lyan veszik önmagukat, ha más nem is.

Next

/
Thumbnails
Contents