Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-25 / 1047. szám
I BÉRMUNKÁS 1939 február 25. 6 oldal Recseg, ropog, Éledezik minden Irta: FÖLD VARY MIHÁLY Budapest, január hó — Az utolsó hetek eseményeit ha taglaljuk, meg kell állapítani azt, hogy a mesterséges utón fölszi- tott nacionalizmus, tiszavirág életű volt. Ennek kellett lennie, mert sem a Haynau ivadékai által Magyarországon, meghonosított fasizmus, sem a hitleri, sem a Mussolini féle fasizmus nem nyújthat mást, mint ami a lényege a nép brutális leigázását, kifosztását. Igaz, hogy eme, “áldásait” bőven pazarolja az uralma alá gyürtekre. Már beszámoltunk e hasábokon, arról, hogy mit “nyertek” a fölszabadított fölvidékiek, s az “anyaországiak” a Csehszlovák állam közösségből való ki- szakitásuk által. A cirkusz, a cécó hamar elmúlt, a kijózanodás rettenetes legtöbbjüknek. A földbirtokosok, gyárosok és a papság kivétel csupán ez alól. Az ipari és kereskedelmi élet nemcsak az u. n. “anyaországban”, de a felvidék visszacsatolt részein is teljes egészében megállt. A felvidéki és anyaországi magyarságot Haynauék egyaránt azzal szédítették, hogy a boldogságuk függ és a jólétük emelkedése az egyesüléstől. Haynau ivadékok Imrédy és társai, akkor amikor ezt propaganda célból hirdették szinte óránként az elmúlt év őszén tudatosan hazudtak. Hogy miért Írjuk ezt le ily leplezetlenül, annak okául elégséges rámutatnunk arra, hogy Imrédyék főleg Imrédy aki önmaga igazolta germán származását és magyarosított neve az Imrédy sem valami túl régi, szinte tervszerűen teszik tönkre Magyarország iparát, kereskedelmét, s igyekeznek ezeket a germánság kezére átjátszani. Zsidó kérdést kreáltak (mint a világsajtó hírül adja Imrédy miniszterelnöknek az országot nácizáló kísérlete vele együtt megbukott. Még kérdéses, hogy a kultúra és civilizáció szégyenét jelentő Imrédy törvények is revízió alá kerülnek) s ha valaki azt hiszi, hogy a munkahelyeikről kidobott magyar zsidók helyére keresztény magyarok kerülnek, ha a halálraítélt termelési ágaknak, melyek kapitalista magyar zsidóké voltak, magyarok lehetnek a tulajdonosai, igen nagyot csalódik. Németországból rengeteg “szakember jön szinte napról napra Magyarországra s kap azonnal munkavállalási engedélyt és munkát is. S ugyanekkor a budapesti fő- kapitányság útlevél osztályán naponta 800-1200-an jelentkeznek útlevélért, magyarok. S ez csak a budapesti adat, de a vidéki u.tlevélkiállitó hatóságoknál sem különb a helyzet. Mindenki útlevélért tolong és mindenki útlevélért tolong, az mellékes hová csak ki, de min- nél előbb innen. A vállalatok germán kezekbe csúsznak át, hogy a német ipar érdekében ezeket lefogják rövidesen építeni azzal mindenki, aki kissé gondolkozni tud tisztában is van. Nem igy azonban Haynauék, akik vazallus államból gyarmat területet akarnak Magyarországból csinálni Germánia számára. A magyar sajtó nyaktilózása is tovább folyik. Eddig 756 lapot végeztek ki, s tiltottak be végleg Haynauék hóhérlegényei. Közöttük a legtöbb szak- szervezet szakmai lapját is. 3 nagy napilap megjelenését is egyszerű belügyminiszteri ukáz- zal 30-30 napra tiltották be. Amig Haynauék a magyarságot háttérbe szorítva a germánság szálláscsinálóivá váltak, Nyugatmagyarországtól kezdve le egészen a dunapartjáig a svábság szeparatista törekvéseitől hangos a dunántul. Ott nincs Haynauék részéről bruta- lizálásban a sváboknak részük, mint a “fölszabadult” felvidéki magyarságnak van. Sőt természetes az, hogy a “németség” fajcsoportját készséggel ismerik el Haynauék és autonómiát is örömmel adnak számukra. Bár a fasizált magyar sajtó egyetlen sort sem közöl az ottani eseményekről, de megállapítható az, hogy a magyar rendőrség helyett, helybeliekből alakítanak rendföntartó szerveket. A jelenlegi dunántúli helyzet és erről a Csepregi járás- báni tartózkodásom ideje alatt személyesen is meggyőződtem, hogy a Sopron városban szerzett tapasztalataimat ne is említsem, veszedelmesen hasonlít a szudétavidéki állapotokhoz, ahogy az események ott is kezdetüket vették. Németország megállj-t parancsolt a Haynau ivadékok által teremtett magyar fasizmusnak, a közös magyar-lengyel határ iránti akciónál. A kormányozható és 5 pengős napidijért hazafiasságot üvöltő fasizta csőcselék, mit Haynauék “közvéleményének” is nevezhetünk az egyik napról a másikra hagyta abba az ez irányú követeléseit. Germánia ugyanekkor a ruszinföldből, hivatalosan Kárpát Ukrajnát alapított, a Csehszlovák (egyelőre csupán) köztársaság keretein belül, de német protektorátus alatt. Ezzel Magyarország határának kétharmad részén a Germánság terpeszkedik és lesi azt az órát, amikor mint következő falatot, Magyarországot emészti meg. Egyelőre Magyarország a faltörő kos szerepére hivatott. A germán fasizmus amelynek olajforrásai nincsenek és bevitelre szorul a román petróleum- mezők megkaparintására törekszik. Pozsonynál már megkezdték a távvezetéki csövek építését, mely Szlovákián, Kárpát Ukrajnán át Romániába az ottani petróleumforrásokig lesznek kiépítve az olajnak Romániából Magyarország kikapcsolásával közvetlenül Németországba való szállítása céljából. Viszont Románia a jelek szerint ellentétben Csehszlovákiával nem egy könnyen fogja derekát a germán fasizmusnak beadni. S itt következik ősi szokás szerint Magyarország stróh- man szerepe, amire Haynauék kaphatók is. Már lázas tempóban folyik az a. n. szabadcsapatokba való verbuválás újból. Napi 5 pengő a bér, s fog otthagyási lehetőség. Kőbányán képezik ki a már beállottak a komitácsi h irc- modorra és beavatott helyről szerzett értesülés szerint a román elnyomatással szemben, akik tovább már nem birták az igát. Az 5 pengőkkel csinált hazafiasság igy operál. A munkanélküliség ijesztő mértékben emelkedik napról- napra. így a lélekvásárlóknak, a szabadcsapati toborzóki iák könnyű a dolguk. A Románia ellen megindulandó akciónál Haynauéknak a germán fasizmus kilátásba he- lyezte “támogatását”. Gróf Bethlenék észrevették a germán fasizmus tervét amihez Haynau-Horthy-Imrédy fasizlák is statisztálnak, mely szerint ha Romániát Németország Csehszlovákia módjára lehengereli ezzel Magyarország a germánság által 99 százalékig körül is lesz kerítve, aminek a vége Magyarország letörlése lőhet csak a térképről — mint ahogy az is lesz ha a német invázió tovább terjed — s a polgári germán 1- lenes réteget függetlenségi harcra toborozzák. Mivel gróf Bethlen 10 éves uralkodásának ideje alatt a köz- alkalmazottakat teljesen maga mellé tudta állítani, s még ma is 80-90 százalékig támaszkodhat rájuk, megindult a harc gróf Bethlen és Imrédy közöU. A Bethlen mellé fölsorakozott parlamenti képviselők száma — az egyházi és nagybirtokosok befolyásoltjai — alig marad alatta Imrédyt és a germán törekvéseket támogató képviselőkén. Egyelőre a germanizálási folyamat Imrédyék segítségével oly mértékben folyik, hogy pestkörnyéki sváb falvak (Solymár, Pilisborosj enő stb.) lakossága tiltakozásba tört ki, mert akarata ellenére német nyelvű iskolákat állítottak föl az addigi magyar iskolák helyett é; gyermekeiket a kormány néme1: nyelven akarja taníttatni és nem magyarul. Szomorú fény vet a Haynau féle rezsimre is az, hogy a svábság egy része kénytelen a magyartalanig hadjárat miatt e “magyar” ha zafiakkal szembeszállni. Ilyen Haynau féle ál- és gyászmagyarok uralkodnak már 20 év óta a magyar glóbuszon, s fosztják, sarcolják, rabolják, pusztítják az igazi magyar népet. A zsidótörvény II. révén, na meg az állandó bizonytalanság miatt is az ipar leállott. A kivitel a magyar belpolitikai viszonyok miatt szintén befagyott. Azok az államok, ahová eddig a magyar ipar és mezőgazdaság termékeit vitték lemondták rendeléseiket. S a szállítmányokat nem vették és veszik át. Németország azt ajánlotta, hogy Magyarország iparát szüntesse be térjen vissza a kizárólagos mezőgazdasági termelésre, ezt ő átveszi s iparcikkekkel ellátja az országot. Ha Haynauékon fog állni, meg is fogdák tenni. Az iparnak leállása oly nagymérvű lett, hogy Haynauék rendeletet adtak ki, mely szerint a munkáslétszám redukciót előre be kell jelenteniük a vállalatoknak. Hiába azonban ez is. A tőke nem szentimentális napról-napra tömegével kerülnek az uccára a proletárok. A felvidék lázongása is fokozódik, már parlamenti bizottságot is akarnak kiküldeni a bajok orvoslására. A baj oka, hogy igen rövid idő alatt az anyaországi súlyos gazdasági viszonyok váltották föl az addigiakat. Járos- ék lapulnak mint dinnye a fűben. Mint bohóc ágál az anyaország területén, ahol minden uccagyerek röhög ha nevét hallja. A felvidéki tevékenysége eddig csupán annyi, hogy a Magyarországra becsempészett Bata féle cipőgyár élére pártjának titkárát állította mint “magyar” strohmant. A hazafiasságot imigyen váltogatják aprópénzre át a “hazafiak”. E gyár átecsempészése máris érezteti a kártékony hatását, mert a cipőipar 95 százalékig leállott, nem tud a cseh Bata gyár 3 milliós páru átcsempészett készletével s főleg árával versenyezni. A szövőipar mely 500 millió pengős kivitelt bírt elérni már szintén leállófélben van. Ebben az iparban — bár kuli béreket fizet — eddig ismeretlen valami volt a munkanélküliség. Néhány hét alatt 12 ezer munkás lett a szövőiparban munkanélkülivé. Az állami munkaközve- titőtől amig 1938 októberben 16.411 munkást kértek novemberben ez a szám 12.667-re zuhant. Egyetlen hónap alatt 3774 munkahely szűnt meg már akkor, most ennek többszöröse már. A szakszervezetek nov. hónapban 12.959 munkanélküli tagot tartottak nyilván. Ez a szám decemberben 16.103-ra ugrott föl. Mivel a munkanélküliekről senki nem gondoskodik a koldusok száma hihetetlenül fölszaporodott, viszont az eddigi 1 internáló tábor mellé üzembe helyezték, sőt már tele is rakták proletárokkal a hírhedt zalaegerszegi internáló tábort és Kistarcsán is létesítettek egy újabbat. A további táborok felállítása folyamatban van. Hát igy állunk itt Magyarországon mi magyarok, amikor kivülről a hitleri fasizmus tör megsemmisítésére a magyarságnak s belülről a Haynau, féle (Horthy-Imrédy) teszi ugyanezt. Szomorú az is, hogy egy gróf Bethlen Istvánnak kell a “függetlenséget” féltenie Magyarországnak a belső és külső “barátaitól”. Elképzelhető milyen nagy a veszély, ha egy olyan reakciós ember sem bírja már elviselni, mint gróf Bethlen István. Na de rajta urak kezdjék el a cirkuszt ... s mi folytatni fogjuk! BUFFALÓBAN Február 26-án, vasárnap este kitűnő műsorral egybekötött társas vacsorát rendeznek az IWW 510-es számú ipari szervezethez tartozó hajózási munkások 186 Seneca St. első számú teremben. Vacsora este 6 órakor. Részvételi dij 35c. A Bérmunkás olvasóit és azok barátait ezúton is meghívja a Rendezőség.
