Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-25 / 1047. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 25. BEE MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetni árak: Subscription Rate«: évre ___ 12.00 One Year____________*2.00 félévre .... 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám .na _____ 6c Single Copy____________5c fsomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland. O. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A munkanélküliség még mindig megoldásra vár (P) Akarva nem akarva, de nekünk munkásoknak foglalkozni kell evvel a kérdéssel. Annál is inkább, mert bennünket érint közvetlenül a legjobban. A munkanélküliség problémája a legutolsó tiz év egyik legnagyobb és legfontosabb eseménye, ami a mai napig még mindig megoldásra.vár. Egy országban, mint maga az Egyesült Államok, ahol a bőség közepette milliók éheznek és nélkülöznek, mégsem találnak megoldást a társadalom ezen hibáinak orvoslására. Azért van ez, mert maga a társadalmi berendezkedés az, ami oka a mai helyzetnek és csak gyökeres társadalmi változás révén volna a munkanélküliség megoldása orvosolható. Ha a technika fejlődését vesszük alapul, akkor nagyon könnyen rájöhetünk magára arra a tényre, ami elvitathatatlanul előidézője a mai állapotoknak. A mai fejlődött géprendszerben amikor az árutermelés úgyszólván megsokszorozódott, ennek következtében pedig mindig kevesebb és kevesebb munkaidőre van szükség az árucikkek előállításához. A gépek, amelyek ma a termelést végzik, tulajdonképen nem tartoznak a fogyasztók táborába és mennél több ilyen gépet állítanak be a termelés szinterére, annál kevesebb emberi munkaerőre van szükség. Az emberi munkaerő ilyen mellőzése hozza létre azután magát a munkanélküliséget. A munkanélküli ember pedig nem vásárló képes, ami azután befolyásolja, magát az árupiacot. A géptermelési rendszerben az árutermelés sokkal gyorsabb és azok a munkások, akik még részben szerencsések és megmaradtak a termelés szinterén a gépek üzembe tartására, azok elvégzik azt a munkát, amely a régebbi kézműiparban az összes munkások munkaerejét igényelte. Ha ez a megállapításunk helyes, akkor bátran állíthatjuk, hogy nincsen munkanélküliség, mert a termelt árucikk ugyan annyi sőt még több, mint akkor volt, amikor az emberek kéziszerszámokkal állították elő. A változás csak ottan van, hogy kevesebb emberi munkaerőre van szükség. Ennek következtében azok a sok millió munkanélküliek képezik a felesleges munkaerőt akiknek munkájukra, a jelen körülmények között nincsen szükség. A jelen kapitalista termelési rendszerben, addigiamig a társadalmi fejlődés csak lassú léptekben követi a technika fejlődését, mindig lesznek munkanélküliek millió számra. A kapitalizmus a maga teremtette viszonyokon nem is próbál változtatni. Mert a kapitalista rendszer maga a kizsákmányoláson épült fel és még ma is végletekig akarja ezt a módszert továbbra is megtartani. Vakon, terv nélkül, minden humanizmus mellőzésével csak egy cél van szemük előtt: mennél többet termeltetni, mennél alacsonyabb üzem kiadással. Nem látják és nem akarják látni, hogy rendszerüket a biztos bukás felé irányítják, mert a végtelenségig semmi sem mehet. Maga az a tény, hogy a géptermelési folyamat olyan gyorsan haladt előre, ami által megkönnyítette és meggyorsította a termelést és ha maga a kapitalizmus önmagához és rendszerének további fennmaradásához logikus akarna lenni — tudna olyan gyökeres változást létre hozni, hogy nem kellene millióknak munkanélkül lenni. Mert hiszen ha a modern gépek segítségével meglehetett sokszorozni a termelést, miért ne lehetett volna ezzel egyarányban a munkaidőt is annyira leszállítani, hogy a dolgozni akaró milliók megmaradhattak volna a termelés szinterén. Igen ám de a kapitalizmusnak ez nem természete, nem azért vásárolják üzemeik részére a modern gépeket, nem az a cél, hogy a munkások helyzetét megkönnyebbitsék, hogy azoknak annyival rövidebb munkaidőt kelljen dolgozni, hanem azért teszik, hogy a versenyben minnél előbb tudjanak árucikkeket és minnél olcsóbban a piacra dobni. És itt van az, amikor a mai rendszerben a kapitalizmus nem törődik azzal, hogy hány munkást dob ki az uccára a munkanélküliek táborába, ők csak eggyel tőrödének: mennél többet, mennél olcsóbban állítsanak elő. A hosszú munkaidő nemcsak arra kell a kapitalizmusnak, hogy valamit gyorsabban dobjoR. ezáltal a piacra, hanem azért is, mert ha néhány ember segítségével hosszú munkaidő mellett versenyképes, akkor ez által alacsony munkabért biztosit a saját munkásai számára, mert a munkából kidobott munkások állandóan veszélyeztetik a munkán lévők munkáját, akik ezt látva, hajlandók a legalacsonyabb bérek mellett azt elvégezni. A munkanélküliség kérdésének megoldása nem is várható azoktól, akik magának a munkanélküliségnek az előidézői. A munanélküliség megoldása magára a munkásosztályra vár. Ne várjunk orvoslást azoktól, akik a bajt okozták. Maga a munkás- osztály, amely már nagy árat fizetett a munkanélküliségért, meg azok a termelőmunkások, akik hosszú munkaidő mellett csak éhbérért dolgoznak, azoknak kell cselekedniök. Amint láthatjuk a politikai kormányok tehetetlenek, sőt képtelenek ezen kérdés megoldására. És ha igy áll a dolog csak még a munkásosztály nem próbált célszerű orvoslást keresni, pedig megvan rá a módja és ereje is: csak nem használja azon eszközöket, amelyek segítségével a munkanélküliség kérdését megoldhatná. Az IWW szervezete, amely a munkanélküliség megoldására a négy órás munkanapot ajánlja, négy napos munkahéttel, ami megfelelne ma a technikai fejlődés társadalmi kiegyenlítésének. A munkásosztálynak végre be kell látnia, hogy a munkanélküliség problémájának elintézése csak reá vár és ebben az irányban csak úgy haladhat, ha felösmeri a szervezetben rejlő erőt, megtalálja a munkásokat gazdasági érdekeik szerinti összekötő kapcsot, amely csak a munkások Egy Nagy Ipari Szervezetében található fel. Forradalom vagy demokrácia (Ky) A nemzetközi munkásosztály feltűnő mentörődömsége a Spanyol munkásság széleskörű forradalmi vívmányai sorsával és küzdelmével szemben, határozottan megdöbbentő. Az apáthia ilyeténi megnyilvánulását nem észleltük az orosz forradalom idején. Akkor a forradalom állandóan a népek szemei előtt lebegett. Az a tudat, hogy saját soraiból kiemelkedett óriási tömeg elűzhette elnyomóit és hozzáfogott az osztályok nélküli társadalmi rendszer felépítéséhez, melyszerint a fizikai és szellemi munkás egyenlőségének közelgő lehetősége valósul meg, valóságos izgalomban és lelkesítő hatással tartotta éberen valamennyi ország munkásságát. Még a kevésbé radikális elemek is egyre hajtogatták, hogy most vagy soha “Iván”. A forradalom elleni idegen inváziónak is elsősorban Oroszország külső támogatóival kellett számolnia inkább, mint a belföldi erővel. Azonban a Spanyol helyzetben éppen az ellenkezője történik. Habár a Spanyol forradalmi vívmányok már kezdetben messzebbmenőek és tökéletes eredményeknek bizonyultak, amit szintén idegen fasizta invázió\al akarnak letörni, mégis a “fehér” hordák beavatkozása nem ártott annyit, mint a nemzetközi proletáriátus rémes közönye. Legfeljebb szimpatikus szavak, vagy még az sem hangzik el azok részéről, akik pedig húsz év előtt, elsőknek sürgették volna az azonnali direktakciót, boykot- tot és sztrájkot az idegen beavatkozók ellen. Apellálás a liberális és demokratikus tendenciával kérkedők- höz a demokratikus eszmék küzdéséért, került legelső fénypontba. A Spanyol célkitűzések, eszmék és társadalmi forradalmuk vívmányai felett tova siklanak. Lehetséges, hogy a Spanyol forradalmi vívmányok miatt, szegyenkeznek az Orosz fiaskóval szemben és belátják, hogy más országok liberális elemei nem hajlandók támogatni egy másik hasonló forradalmat. A munkásosztályhoz apellálni a “Demokráciák” védelméért felesleges, mert hiszen húz év előtt állítólag azok biztonságáért véreztek osztályunk milliói a harctereken és lám nem nagyon büszkélkedhetünk szenvedéseik eredményevei. “Az egész világ a szerelmesek pártján van”, azonban a világ proletáriátusának hascsikarást okoz, ha azzal hozakodnánk elő, hogy a hősiesen küzdő és bátorságáról hires Spanyol munkásság szerelmes pillantásokkal tekint a kivénhedt és degene- rált demokráciák felé. Most már szinte késői reménykedés a Spanyol forradalmi vívmányok megmenthetése a nemzetközi munkásosztály támogatásával, a társadalmi forradalom zászlaja alatt, azonban mi még ma is azt mondjuk, hogy még későn is jobb annak megkísérlése mint soha. Ezidőszerint, szociális vívmányaik teljes védelme, a meglepően csodálatos és energiájuk állandó megújulásán nyugszik. Tisztán és kizárólag a Spanyol munkásság lelkes és kitartóan eltökélt szándékán; hogy győzedelmeskedik az egész világ reakciója ellenére is. Bárcsak az elégséges lehetne küzdelmükhöz. Azonban ha elégtelennek bizony ulna és a forradalom elbukik a dühöngő fasizmus vértengerében, a felelőség és bűn a világ proletariátusát fogja érte terhelni és a fasizmus megtorló következménye valamennyi ország munkásságának érdekeire, sőt életére is kihatással lesz. Az Industrial Workers of the World szervezet azt üzeni a munkásságnak, hogy figyelemre se méltassa a kormányok politikusaihoz intézendő figyelmeztetéseket és kérelmezéseket, mert az ma már a Spanyol forradalmi köztársaság támogatására pusztába vesző kiálltás. Ne kérjenek és várjanak senkitől soraikon kívül segítséget, hanem önérdekük ügyében közvetlenül, önmaguk cselekedjenek azonnal. Sürgessük, hogy hatalmukban levő minden eszközzel siessenek direktakcióval, a Spanyol társadalmi forradalom védelmére. } I
