Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-25 / 1047. szám
1939 február 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal A vallási gyűlölködés veszedelme UJ UTAKRA! IRTA: HAJDÚ TAMÁS. Mi nem szoktunk foglalkozni a vallási, nemzeti és faji kérdésekkel, olyan értelemben, hogy azok megkülönböztetést jelentenének a modern emberre az igazi emberre a MA EMBERÉRE. Az osztályharcos szervezkedésnek az alapja a fejlődés felismerése, felismerése annak, hogy a társadalomban két osztály van, az egyik a dolgozók, a másik a kizsákmányolok osztálya. Az osztályharcos szervezkedés alapján mindazok akik dolgoznak, vagyis akik csak munkaerejükkel rendelkeznek az egyik, mig akik munkaerőt vásárolnak a másik nemzethez tartoznak. E két nemzet között állandó harcnak kell folynia a javak birtoklásáért, mely az osztálykülönbséget felidézi. A javakat társadalmilag kell birtokolni és megszüntetni az osztályokat és a sok áldozatot követelő osztályharcot. Az IWW szervezetében mely az igazi forradalmi osztályharc alapján áll, soha nem kerülhetett vitakérdéssé, a munkások nemzeti, faji és különösen vallási helyzete. A munkások osztályérdeküknél fogva az osztályharc folytatására tömörülnek ottan, és nem politikai, elvi vagy vallási felfogásaik alapján. Az utóbbi időben a haláltusáját vívó kapitalizmus a legsötétebb korszak civilizációját állítja vissza saját védelmére, ez a vallási gyűlölködés, a vallási üldözés és ami legjobban megnyilvánul az antiszemitizmus. A zsidó vallásu népeket teszik meg bűnbaknak minden baj okozásának, ami annál köny- nyebb az uralkodó rendszernek, mert a zsidó vallásuak mindenütt aránytalan kisebbségben vannak. Mi nem akarunk egyetlen vallás védelmére kelni, mert osztályharcos meggyőződésünk úgyszólván minden vallást a kizsákmányolok e s z k ö zének tart. A vallás csak szemfényvesztés a kizsákmányolás burkolására. A szemfényvesztés művészetét pedig az egyházak gyakorolják, erre a célra kiképzett élősdi papi hadseregükkel. Ami azonban az utóbbi időben már itt az Egyesült Államokban is történik, és különösen a magyar sajtóban, megköveteli, hogy véleményt mondjunk és az osztályharcos munkásokat figyelmeztessük, hogy ne engedjék magukat elragadtatni avval a propagandával amit bizonyos egyéni érdekek a magyar sajtóban felidéztek. Előttünk nem lehet zsidókérdés, mert mi egyformán gyűlöljük a kizsákmányolóinkat akár zsidók, katholikusok vagy baptisták legyenek is azok. Pl. a Hit- lerizmus egyik élesztője a németországi zsidó nagytőke volt, attól való félelmében, hogy a kommunista rendszer állandósítva lesz, és a nagy vagyon felosztása bekövetkezik. Ezért pa- roláztak annak idején Hitler követőivel. A munkások részére nincs zsidókérdés vagy legalább is nem volna szabad, hogy legyen, de éppen a vallás vámszedői azok, akik felidézik azt. A zsidó munkás részére nem az jelent kérdést, hogy zsidó, hanem az, hogy munkás. Érdekét nem mint zsidó, hanem mint munkás kell megvédelmezze. Ha a munkástömegek a szervezkedés tanítását felismerték volna, nem lehetne ma zsidóellenes és holnap katholikus ellenes propagandát űzni, és mint állatias fenevadakat, tömegeket fölbujtatni a vallási terrorizmus végrehajtására. Az amerikai magyar sajtó kezdi a személyes érdekeket egyik oldalról, a másik oldalról a buta bigottizmust bevinni a magyar társadalmi közéletbe és itt van az a veszély amire a munkásság figyelmét felhívni kötelességünk. A vallási gyűlölködésnek gazdasági rugói vannak. Gazdasági érdekek ütköznek össze, mint Németországban, ahol a Hitler féle Sobri Jóska kormányrendszernek jelenleg szüksége van a gazdag zsidók vagyonára. Hogy aztán azt bekebelezhessék, ezért van kiadva a jelszó, hogy “üsd a zsidót”. A német katholikus egyháznak is óriási vagyonok vannak a kezén, ezért van az, hogy Hitlerék uj istenfogalmat vittek a tömegek elé, melynek iránya az egyházi vagyonok felé kandikál. És nem messze van az az idő, amikor a mostani is- tenhivés káromlása vallási erény lesz, az egyházak kifosztása államilag törvényesített rend lesz. Éppúgy mint most a munkások megrablása törvényesítve van, sőt a törvények nagyrésze a munkások megrablóit védelmezi, az összes egyházak jóváhagyásával. Azok tehát, akik elkalandoznak a gazdasági rendszer színteréről, és a vallási kérdéseket, a vallási hivés szempontjából bírálják el akár egyik, akár másik oldalról, nemcsak helytelen utakon járnak, de tulajdonképpen ők az előkészítői a vallási terrorizmusnak. Ennek a propagandának mérgezett gyümölcsei virágzanak odaát Európában. Ne engedjük életre kelni itt Amerikában. A tudományos osztályharcos propagandára van most a legnagyobb szükség. VV gyük a munkásöntudat ébresztőjét a munkás sajtót a tömegek közzé. Hadd tanulják meg, hogy nincs zsidókérdés, nincs nemzeti és faji gyűlölet, csak a nemzetközi kapitalizmus gyilkos kizsákmányoló világrend- szere van, mely a gyűlölködést mesterségesen szítja, csak azért, hogy uralkodását fentar- tani továbbra is képes legyen. Ha a munkások tömegei osztályhelyzetüket nem ismerik fel, még szomorúbb napoknak néznek elébe! (f) STUDA, Pa. és környéke magyarságát ezúton is tudatjuk, hogy BÚMBA M. lapunk teljes jogú megbízottja, aki a Bérmunkás-ra felvett előfizetéseket hivatalosan nyugtázza. Kérjük olvasóinkat valamint a magyarságot, hogy ebben a munkában támogassák Búmba munkástársat. A Lapbizottság. “A tőke a munkának a gyümölcse, és nem jöhetett volna létre: ha azt először a munkás munkával ki nem termeli”. Lincoln. Az alább elmondandó eszmekörforgás bizonyára megfog lepni sok szociológust, történészt és az úgy csúfolt nemzetgazdá- szokat. Mivel a körmenete, mondani valója — nagyon szokatlan a hivatalos és iskolázottak szemeinek, füleinek. Mint valamikor 1543-ban, a lengyel csillagásznak Copernikusnak úgynevezett világforradalmat keltő munkája, mellyel azt bizonyította be, hogy a föld nem áll a minden-^____________________________ ség központjában, hanem bolygóként a nap körül forog. Szerencséje, hogy amikor kimerte adni könyvét, már közel járt az utolsó napjaihoz. Még abban az évben meghalt. Ezért az eszméért 1600 feb. 17-én kellett Giordano Brúnót, Róma piacán elevenen elégetni — A krisztusi szeretet (jaj, jajj!) egyházának élén a pápával, akárcsak ma Spanyolországban, öletni az öregeket és a gyermekeket, a felnőttekkel együtt. Hiába tanította Krisztus, hogy: “ha olyanok nem lesztek, mint az ártatlan gyermekek, nem mentek be a Mennyek országába” . .. Krisztus árendásai, bankárai, fütyülnek Krisztus minden tanítására, a fő az, hogy parancsolhassanak is dorbézol- hassanak. Minden uj eszme, minden uj úttörőnek eddig a sorsa: kinevetés, lenézés, kigúnyolás, sokszor .az elpusztítás volt az osztályrészük, az ilyen harcos embereknek, a félvad vagy egészvad állatemberek részéről. Igen arról akarok itt uj nyelven beszélgetni, hogy nem a “kapitalisták” — nem a “rendszer” az vagy azok, kik a múltak vagy a máért felelősek! Hanem, úgy a múltban, mint a jelenben, MI, az élők minden rendü-rangu okosa-butája, bátra-gyávája, erőse-gyengéje, koldusa-királya, szépe-csunyája, kormány- zója-kormányzottjai, mind-mind egyedül, csak mi élők vagyunk mindezekért, ami volt és van felelősek. No dehát mégis csak kell valakinek aki. ezekért felelős és felelőségre lehet vonni! Igen van! — a pénz — őszentsége, ő a BŰNÖS. De a főbünös mégis mi vagyunk, mi az élők, mert ötét is mi fabrikáltuk össze. Könnyű az úgynevezett bűnösséget másra, másokra kenni. Hogy az általános nyomorért, mely már napjainkban az égre kiállt — a tenger kínért, üldözésért: a kapitalisták, — a rendszer a felelős . . . Ez nagyon kényelmes és kifizetendő, nénémasszony okoskodás, vagy ha jobban tetszik, filozofálás, — akik igy hiszik hát jóízűen rágcsálhatnak és nyugodtan alhatnak. Akácsak a spiritiszták, a szellem az oka, okozója mindennek. A jó szellem jót szugerál be, s akkor jót teszünk, ha rósz szellem van közvetlenül a körünkben, akkor rosszat teszünk. Ilyenfél.e okoskodással, a rablógyilkos vagy Hitler, s a többi embermészárlók azt mondhatják: Szent Jeremiás, nem én vagyok ezekért a bűnös, hanem, az a rossz szellem,, mely itt ólálkodik mellettem és mindig arra ösztökél, hogy a rosszat, a károsat tegyem, őt kell megbüntetni. Vagy másfaj u emberek azt mondják: pénz teszi az embert emberré, az emeli fel! Szent Habakuk! Hát a pénzt, ki csinálja? Úgy női az mint az erdőben a bolond gomba! A pénz nem mi, az élő emberek feje, keze után létezhet? A gunyhó- kat, palotákat, várakat, börtönöket, kinzóeszközöket, fegyvereket, irtózatos ágyukat, repülőgépeket és a többit, melyek, némelyike a kevesek kényelmére, a sok-sok milliók gúzsba kötésére, lemészárlására készültek és készülnek. Kik készítették? a szomszédaink: Merkur, vagy a Mars bolygókon élő emberi lények? — ha ugyan eme bolygókon is vannak élőlények? Ki tudja? Legkényelmesebb volna őket okozni, ők inspirálták (sugal- ták). Hej! Te nyomorult emberféle pária! (Bizony én is az vagyok, mert e földanyánk, e sár és lég egyermeke lettem csak) Ami létezett és létezik, kevés öröm, tenger kin és kínlódás, bősz emberirtás, ördögi kigondolással véghez vitt pusztítás, mintha Spanyol, Magyar, Német, Ausztria, Cseh, Kina és még több országokban. Kinek az őrült agya, keze után történik és történt? Nem-e a mi bolygónkon élő, állatemberek (tisztelet a kivételeknek és itt le a kalappal) csinálták, s csinálják ?! Hej, ember, ember, te állatember. Mikor lesz belőled egész ember? Igen szeretné ő azt az álmodozók jó Ipari Köztársaságát — meg is hozná az áldozatot érte — áldozat nélkül. Ha valaki az égből az ölébe ejtené. Majd lenne akkor: “ugy-e mondtam, hogy eccé majd csak e’ gyün az a jó világ”! — Csakhogy, testvér, a manna hullás ideje rég elmúlt ám már! És a galambok meg még nem születtek meg, hogy úgy sülve az emberek tátott szájába repülhessenek. Hát addig babám elvárhatsz, mig csak bele nem fáradsz! . . . Ha mindenki föleszmélne, az az fölébredne évezredes álmából hát igazán jó is lenne már, az ideje is itt volna már, hogy megbecsüljük magunkat s iparkodjunk, nem a mi kis énünk, de a nagy köznek, az Emberiségnek, nagy népcsaládnak a hasznos tagja lenni. Csakhogy ezt, amit éppen nem teszünk meg, az az elenyésző kis csoport, akik megteszik, kevesek hozzá. Mindenki a maga kisded játékával játszik. Múlt héten olvastam egy angol lapból, hogy a franciák és (Folytatás a 8-ik oldalon)
