Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-02-25 / 1047. szám

1939 február 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal A vallási gyűlölködés veszedelme UJ UTAKRA! IRTA: HAJDÚ TAMÁS. Mi nem szoktunk foglalkozni a vallási, nemzeti és faji kérdé­sekkel, olyan értelemben, hogy azok megkülönböztetést jelen­tenének a modern emberre az igazi emberre a MA EMBERÉ­RE. Az osztályharcos szervez­kedésnek az alapja a fejlődés felismerése, felismerése annak, hogy a társadalomban két osz­tály van, az egyik a dolgozók, a másik a kizsákmányolok osz­tálya. Az osztályharcos szervez­kedés alapján mindazok akik dolgoznak, vagyis akik csak munkaerejükkel rendelkeznek az egyik, mig akik munkaerőt vásárolnak a másik nemzethez tartoznak. E két nemzet között állandó harcnak kell folynia a javak birtoklásáért, mely az osztály­különbséget felidézi. A javakat társadalmilag kell birtokolni és megszüntetni az osztályokat és a sok áldozatot követelő osz­tályharcot. Az IWW szerveze­tében mely az igazi forradalmi osztályharc alapján áll, soha nem kerülhetett vitakérdéssé, a munkások nemzeti, faji és kü­lönösen vallási helyzete. A mun­kások osztályérdeküknél fogva az osztályharc folytatására tö­mörülnek ottan, és nem politi­kai, elvi vagy vallási felfogása­ik alapján. Az utóbbi időben a haláltusá­ját vívó kapitalizmus a legsöté­tebb korszak civilizációját állít­ja vissza saját védelmére, ez a vallási gyűlölködés, a vallási ül­dözés és ami legjobban meg­nyilvánul az antiszemitizmus. A zsidó vallásu népeket teszik meg bűnbaknak minden baj okozásának, ami annál köny- nyebb az uralkodó rendszernek, mert a zsidó vallásuak minde­nütt aránytalan kisebbségben vannak. Mi nem akarunk egyet­len vallás védelmére kelni, mert osztályharcos meggyőződésünk úgyszólván minden vallást a kizsákmányolok e s z k ö zének tart. A vallás csak szemfény­vesztés a kizsákmányolás bur­kolására. A szemfényvesztés művészetét pedig az egyházak gyakorolják, erre a célra kikép­zett élősdi papi hadseregükkel. Ami azonban az utóbbi idő­ben már itt az Egyesült Álla­mokban is történik, és különö­sen a magyar sajtóban, megkö­veteli, hogy véleményt mond­junk és az osztályharcos mun­kásokat figyelmeztessük, hogy ne engedjék magukat elragad­tatni avval a propagandával amit bizonyos egyéni érdekek a magyar sajtóban felidéztek. Előttünk nem lehet zsidókérdés, mert mi egyformán gyűlöljük a kizsákmányolóinkat akár zsi­dók, katholikusok vagy baptis­ták legyenek is azok. Pl. a Hit- lerizmus egyik élesztője a né­metországi zsidó nagytőke volt, attól való félelmében, hogy a kommunista rendszer állandó­sítva lesz, és a nagy vagyon fel­osztása bekövetkezik. Ezért pa- roláztak annak idején Hitler követőivel. A munkások részére nincs zsidókérdés vagy legalább is nem volna szabad, hogy legyen, de éppen a vallás vámszedői azok, akik felidézik azt. A zsidó munkás részére nem az jelent kérdést, hogy zsidó, hanem az, hogy munkás. Érdekét nem mint zsidó, hanem mint munkás kell megvédelmezze. Ha a mun­kástömegek a szervezkedés ta­nítását felismerték volna, nem lehetne ma zsidóellenes és hol­nap katholikus ellenes propa­gandát űzni, és mint állatias fenevadakat, tömegeket fölbuj­tatni a vallási terrorizmus vég­rehajtására. Az amerikai magyar sajtó kezdi a személyes érdekeket egyik oldalról, a másik oldalról a buta bigottizmust bevinni a magyar társadalmi közéletbe és itt van az a veszély amire a munkásság figyelmét felhívni kötelességünk. A vallási gyűlöl­ködésnek gazdasági rugói van­nak. Gazdasági érdekek ütköz­nek össze, mint Németország­ban, ahol a Hitler féle Sobri Jóska kormányrendszernek je­lenleg szüksége van a gazdag zsidók vagyonára. Hogy aztán azt bekebelezhessék, ezért van kiadva a jelszó, hogy “üsd a zsidót”. A német katholikus egyháznak is óriási vagyonok vannak a kezén, ezért van az, hogy Hitlerék uj istenfogalmat vittek a tömegek elé, melynek iránya az egyházi vagyonok fe­lé kandikál. És nem messze van az az idő, amikor a mostani is- tenhivés káromlása vallási erény lesz, az egyházak kifosz­tása államilag törvényesített rend lesz. Éppúgy mint most a munkások megrablása törvénye­sítve van, sőt a törvények nagy­része a munkások megrablóit védelmezi, az összes egyházak jóváhagyásával. Azok tehát, akik elkalandoz­nak a gazdasági rendszer szín­teréről, és a vallási kérdéseket, a vallási hivés szempontjából bírálják el akár egyik, akár má­sik oldalról, nemcsak helytelen utakon járnak, de tulajdonkép­pen ők az előkészítői a vallási terrorizmusnak. Ennek a pro­pagandának mérgezett gyümöl­csei virágzanak odaát Európá­ban. Ne engedjük életre kelni itt Amerikában. A tudományos osztályharcos propagandára van most a legnagyobb szükség. VV gyük a munkásöntudat ébresz­tőjét a munkás sajtót a töme­gek közzé. Hadd tanulják meg, hogy nincs zsidókérdés, nincs nemzeti és faji gyűlölet, csak a nemzetközi kapitalizmus gyil­kos kizsákmányoló világrend- szere van, mely a gyűlölködést mesterségesen szítja, csak az­ért, hogy uralkodását fentar- tani továbbra is képes legyen. Ha a munkások tömegei osz­tályhelyzetüket nem ismerik fel, még szomorúbb napoknak néznek elébe! (f) STUDA, Pa. és környéke ma­gyarságát ezúton is tudatjuk, hogy BÚMBA M. lapunk tel­jes jogú megbízottja, aki a Bérmunkás-ra felvett előfize­téseket hivatalosan nyugtáz­za. Kérjük olvasóinkat vala­mint a magyarságot, hogy ebben a munkában támogas­sák Búmba munkástársat. A Lapbizottság. “A tőke a munkának a gyümölcse, és nem jöhe­tett volna létre: ha azt először a munkás munkával ki nem termeli”. Lincoln. Az alább elmondandó eszmekörforgás bizonyára megfog lep­ni sok szociológust, történészt és az úgy csúfolt nemzetgazdá- szokat. Mivel a körmenete, mondani valója — nagyon szokatlan a hivatalos és iskolázottak szemeinek, füleinek. Mint valamikor 1543-ban, a lengyel csillagásznak Copernikusnak úgynevezett világforradalmat keltő munkája, mellyel azt bizonyította be, hogy a föld nem áll a minden-^____________________________ ség központjában, hanem boly­góként a nap körül forog. Szerencséje, hogy amikor ki­merte adni könyvét, már közel járt az utolsó napjaihoz. Még abban az évben meghalt. Ezért az eszméért 1600 feb. 17-én kellett Giordano Brúnót, Róma piacán elevenen elégetni — A krisztusi szeretet (jaj, jajj!) egyházának élén a pápával, akárcsak ma Spanyolországban, öletni az öregeket és a gyerme­keket, a felnőttekkel együtt. Hiába tanította Krisztus, hogy: “ha olyanok nem lesztek, mint az ártatlan gyermekek, nem mentek be a Mennyek országá­ba” . .. Krisztus árendásai, ban­kárai, fütyülnek Krisztus min­den tanítására, a fő az, hogy parancsolhassanak is dorbézol- hassanak. Minden uj eszme, minden uj úttörőnek eddig a sorsa: kine­vetés, lenézés, kigúnyolás, sok­szor .az elpusztítás volt az osz­tályrészük, az ilyen harcos em­bereknek, a félvad vagy egész­vad állatemberek részéről. Igen arról akarok itt uj nyelven be­szélgetni, hogy nem a “kapita­listák” — nem a “rendszer” az vagy azok, kik a múltak vagy a máért felelősek! Hanem, úgy a múltban, mint a jelenben, MI, az élők minden rendü-rangu okosa-butája, bátra-gyávája, erőse-gyengéje, koldusa-kirá­lya, szépe-csunyája, kormány- zója-kormányzottjai, mind-mind egyedül, csak mi élők vagyunk mindezekért, ami volt és van felelősek. No dehát mégis csak kell valakinek aki. ezekért fe­lelős és felelőségre lehet vonni! Igen van! — a pénz — őszentsége, ő a BŰNÖS. De a főbünös mégis mi vagyunk, mi az élők, mert ötét is mi fabri­káltuk össze. Könnyű az úgy­nevezett bűnösséget másra, má­sokra kenni. Hogy az általános nyomorért, mely már napjaink­ban az égre kiállt — a tenger kínért, üldözésért: a kapitalis­ták, — a rendszer a felelős . . . Ez nagyon kényelmes és kifi­zetendő, nénémasszony okosko­dás, vagy ha jobban tetszik, fi­lozofálás, — akik igy hiszik hát jóízűen rágcsálhatnak és nyu­godtan alhatnak. Akácsak a spi­ritiszták, a szellem az oka, oko­zója mindennek. A jó szellem jót szugerál be, s akkor jót te­szünk, ha rósz szellem van köz­vetlenül a körünkben, akkor rosszat teszünk. Ilyenfél.e okoskodással, a rab­lógyilkos vagy Hitler, s a többi embermészárlók azt mondhat­ják: Szent Jeremiás, nem én vagyok ezekért a bűnös, hanem, az a rossz szellem,, mely itt ólálkodik mellettem és mindig arra ösztökél, hogy a rosszat, a károsat tegyem, őt kell meg­büntetni. Vagy másfaj u emberek azt mondják: pénz teszi az embert emberré, az emeli fel! Szent Habakuk! Hát a pénzt, ki csi­nálja? Úgy női az mint az er­dőben a bolond gomba! A pénz nem mi, az élő emberek feje, keze után létezhet? A gunyhó- kat, palotákat, várakat, börtö­nöket, kinzóeszközöket, fegyve­reket, irtózatos ágyukat, repü­lőgépeket és a többit, melyek, némelyike a kevesek kényelmé­re, a sok-sok milliók gúzsba kö­tésére, lemészárlására készül­tek és készülnek. Kik készítet­ték? a szomszédaink: Merkur, vagy a Mars bolygókon élő em­beri lények? — ha ugyan eme bolygókon is vannak élőlények? Ki tudja? Legkényelmesebb volna őket okozni, ők inspirálták (sugal- ták). Hej! Te nyomorult ember­féle pária! (Bizony én is az vagyok, mert e földanyánk, e sár és lég egyermeke lettem csak) Ami létezett és létezik, kevés öröm, tenger kin és kín­lódás, bősz emberirtás, ördögi kigondolással véghez vitt pusz­títás, mintha Spanyol, Magyar, Német, Ausztria, Cseh, Kina és még több országokban. Kinek az őrült agya, keze után törté­nik és történt? Nem-e a mi bolygónkon élő, állatemberek (tisztelet a kivételeknek és itt le a kalappal) csinálták, s csi­nálják ?! Hej, ember, ember, te állat­ember. Mikor lesz belőled egész ember? Igen szeretné ő azt az álmodozók jó Ipari Köztársasá­gát — meg is hozná az áldoza­tot érte — áldozat nélkül. Ha valaki az égből az ölébe ejte­né. Majd lenne akkor: “ugy-e mondtam, hogy eccé majd csak e’ gyün az a jó világ”! — Csak­hogy, testvér, a manna hullás ideje rég elmúlt ám már! És a galambok meg még nem szület­tek meg, hogy úgy sülve az em­berek tátott szájába repülhes­senek. Hát addig babám elvár­hatsz, mig csak bele nem fá­radsz! . . . Ha mindenki föleszmélne, az az fölébredne évezredes álmából hát igazán jó is lenne már, az ideje is itt volna már, hogy megbecsüljük magunkat s ipar­kodjunk, nem a mi kis énünk, de a nagy köznek, az Emberi­ségnek, nagy népcsaládnak a hasznos tagja lenni. Csakhogy ezt, amit éppen nem teszünk meg, az az elenyésző kis cso­port, akik megteszik, kevesek hozzá. Mindenki a maga kisded játékával játszik. Múlt héten olvastam egy an­gol lapból, hogy a franciák és (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents