Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-02-11 / 1045. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 11. A MUNKÁS BETE6SEGÉLYZÖ SZÖVETSÉG NEW YORK ÁLLAMI OSZTÁLYAI NEM VEHETNEK FEL ILI TAGOKAT A NEW YORKI ELSŐ OSZTÁLY ÉBERSÉGE, HOGY SOMLÓ FŐTITKÁR BÖRTÖNBE NEM JUTTATTA A TAGSZERZŐKET. Már ugylátszott, hogy a Bérmunkás olvasói és az amerikai magyarság teljes leírást kapott arról, hogy kinek a ke­zébe került a Munkás Betegsegélyző Szövetség intézősége, hogy kik azok, akik ezt a munkás intézményt a legutolsó és legreak- ciósabb egyletté süllyesztik. Az a kép, amely a főtitkárságról ezideig megjelent nem volt tökéletes. A Szövetség new yorki első osztálya, amely minden időben talpon volt és harcolt, ha a tagság jogait a vezetőség megnyir­bálni akarta, a legnagyobb harcban volt, amikor a kommunis­ták az IWO-ba akarták a Szövetséget fullasztani és most is harcban áll a főtitkársággal, mert a fasizmust, a nácizmust is lepipáló diktatúrát akarnak a tagságra erőszakolni. A Szövet­ség hivatalos lapjában, az összetartásban egyetlen ellenzéki hang nem kap helyet, ezért az első osztály EGYETÉRTÉS címen alkalmi lapot ad ki, amelynek 2-ik száma most jelent meg. Itt közölnek egy hivatalos levelet az Insurance Departmenttől, mely- szerint a Szövetségnek nincs engedélye New York államban élet­biztosításra tagokat felvenni. Az Egyetértés most megjelent számából itt közöljük Vasz- kó György munkástárs cikkét, aki éles meglátással próbálja a szétesésnek induló Szövetséget a lejtőn megállítani. De beszél­jen maga a cikk:----------------------------------------------­JOGOT A TAGOKNAK. A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség titkára Somló Lipót, ul­timátumot küldött az I-ső osz­tály tagjainak, amelyben meg­írja, hogy mint betegsegélyző tagoknak, mit szabad tenni és mit nem: ellenkező esetben: “Az Intéző Bizottság, az alap­szabály idevonatkozó pontja ér­telmében és esetleges törvényes eszközök igénybevételével fog eljárni velük szemben.’’ Szóval ez annyit jelent, ha nem foga­dunk szót a jelenlegi Int. Biz.- nak és Somló Lipót fődiktátor­nak, akkor a rendelkezésükre álló eszközökkel, kiakolbólinta- nak bennünket a Szövetségből. Vagyis magyarán kivágnak bennünket. Már azokat, akik nem jól viselkednek. Tisztelt Tagtársak. Több mint 15 éve tagja vagyok a Szövet­ségnek, tudomásom szerint so­hasem vétettem a M.B.Sz. alap­szabálya ellen, sem anyagilag, sem erkölcsileg és ezen 15 esz­tendő alatt a Szövetséggel szemben és a tagságért megtet­tem mindazt, amit egy tagnak kötelessége megtenni. Harcol­tam a tagság érdeke mellett már máskor is mert a Szövet­ségben ez a harc, nem az első harc. Mikor a tagság és az igaz­ság érdeke úgy kívánta, hogy a központot támogatni kell, ak­kor is ott voltam, de mindég a tagság és az igazság érdekét tartottam szem előtt és min­dég az igazságtalanság ellen emeltem szót és most is az igazság lábbal való tiprása el­len harcolok. Egy volt éhenkórász intellek- tuelt ültettünk be a megürese­dett főtitkári állásba, azzal a feltevéssel, hogy őszinte becsü­letes öntudatos munkát fog a Szövetség tagságának az érde­kében kifejteni. Nem igy tör­tént tagtársak. Az uj titkár megválasztása után 6 hónapra már jelentkeztek az ellentétek különböző formákban. Először ugyanaz a Vitális hang, Vitális módszerek és taktikák és úgy­szólván parancsok, utasítások, amit az I-ső oszt. sohasem tűrt el Vitálisnak sem. Sőt az uj fő­titkár sokkal messzebb ment bi­zonyos esetekben, egy rövid ott léte alatt, mint Vitális 28 év alatt. Csak példaképpen felem­lítek egy esetet, amit Vitális so­hasem tett meg. A Somló-féle első alapszabály módosítását, amit referendumra kiküldtek. Ugyanis Somló főtitkár ur min­denáron keresztül akarta haj­tani az első alapszabály módosí­tást, aminek legfontosabb része volt az 50 éves korhatár, amit a tagságnak nagyobb százaléka ellenzett, amit a tagság el is vetett, ha a referendum igazsá­gosan lett volna leközölve, va­gyis egyszerűen nem közölte az osztályonkénti kimutatást, ha­nem az összes szavazatok egy­ben lettek kimutatva, ahol a tagság nem ellenőrizhette a sa­ját osztályának a szavazatát, ilyenformán a kis titkárok sza­vaztak a tagság helyett, mint ami megtörtént akkor a cleve­landi 2-ik oszt.-nál ahol jelen voltak 14-én és beküldtek 36 szavazatot és ennek az egy osz­tálynak a meghamisított szava­zata elegendő volt, hogy a főtit­kár által kidolgozott alapsza­bály módosítás keresztül csu- szon és csak igy csúszhatott ke­resztül. Természetesen az I-ső osztály az ilyen módszerek el­len tiltakozott és mert tiltakoz­ni mertünk és merünk ma is, azért vagyunk mi nem kívána­tos rebellisek. Bár akkor a köz­pont is elismerte, hogy helyte­lenül cselekedett, de a hibát jó­vá, még sem tette. így hát ál­landóan harcba kellett, hogy le­gyünk a központtal szemben, mert nem volt a központi tiszt­viselőkben hajlamosság arra, hogy a Szövetség ügyeit de­mokratikusan vezessék. Tagtársak volt idő, mikor Vi­tális mellett álltam sorompóba, akkor amikor láttam, hogy Vi­tálisnak van igaza, akkor, ami­kor a testvéries alapról az insu­rance department, vagyis tör­vények — leszorított bennün­ket. Akkor mindenki Vitális el­len harcolt, mert Vitálist okoz­ták azért, hogy a testvéries ala­pot, fel kellett adni és rá kellett térni a ráta rendszerre, akkor a ráta kérdés volt az a bizonyos trójai faló, amin a kommunis­ták belovagoltak a tagság bizal­mába, aminek a végcélja az lett volna, hogy a M. B. Sz. tagsá­gát beolvasszák az I. W. O -ba, ami persze nem sikerült. A mi éberségünkön múlt és nem a mai többség éberségén múlt, hogy a kommunistáknak ezen romboló munkája nem sikerült. Bár ezen romboló munkának meg volt a káros hatása is, mert hétezer tagot elveszhet­tünk, mert valóságos lázadás volt a Szövetségben. Más alkalommal Vitális ellen harcoltam, amikor láttam, hogy Vitális letért az igazságos és becsületes útról, erre tanúbi­zonyság Somló tt. is, sőt ő is a rombolók, vagy lázadók és harcolók között volt. Mint az I- ső oszt. elnöke, kér. szervező gyűlést hivott össze, hogy meg­beszéljük a kerületben levő osz­tályokkal a harc módozatait — és ön is körlevelezett az I-ső oszt. nevében — Vitális ellen és nem átallotta az osztály pénz­tárát igénybe venni ennek a harcnak az alátámasztására. Bi­zony most kérdőre von bennün­ket, hogy honnan vesszük a pénzt ezen harcnak a folytatá­sához, adatokat és alkalmat ke­res, hogy eljárhasson ellenünk, ha máskép nem, törvényes utón. Szeretnék egy szerény kérdést feltenni Somló tt-hoz akkor amikor ő harcolt velünk együtt Vitális ellen, akkor az nem volt alapszabály ellenes cselekedet ? És ha akkor történetesen Vitá­lisnak eszébe jutott volna, hogy Önt velünk együtt kizárjon a Szövetségből, mint ahogy ön most kizár 32 és 15 éves tago­kat, ugyan helyben hagyta vol- na-e ön ezen anti demokratikus eljárást? Erre tisztelettel mél- tóztassék felelni. Igen, akkor harcolt, mert akkor volt egy halvány remény sugár, hátha csoda fog történni és az álmar- tyromságnak és a golgota já­rásnak vége lesz és végre elér­kezett talán? ... az ígéret föld­jére, ahol manna bőven lesz. És a csoda megtörtént. Emlé­kezzünk csak, arra a bibliai tör­ténetre, mely szerint, egy egész éhező népet, a csodával határos mandulahullás mentett meg az éhhaláltól ... De bezzeg, amint egy párszor jóllaktak, elfordul­tak a csodatevő Jehovától és jól­lakott bendővel az aranyborjút kezdték imádni. Amint látszik, annak az aranyborjúnak egy hasonmása került be a Szövet­ség pittsburghi székházába is. És ma Somló tt. nemcsak fő­titkárnak érzi magát, hanem fődiktátornak. És ma ott tar­tunk, hogy az Int. Bizottság és Somló fődiktátor szerint ne­künk tagoknak kuss. óvodás gyerekek lettünk és a sarokba állítanának bennünket, ha hagy­nánk magunkat és még ráadá­sul kizárnak és kizárhatnak bennünket, mert 32 év óta, mi Öntudatos munkások felépítet­tük a Szövetséget. Harcoltunk a haszonleső és romboló kommunisták ellen, harcoltunk a megtévedt Vitális ellen és harcolunk a Cézáró má­niában szenvedő Somló ellen, harcolunk a tagság jogaiért, harcolunk, hogy a Szövetséggel a tagság rendelkezzen és ne egy néhány élősdi diktátor, harcolunk, hogy a Szövetség­nek demokratikus építő vezető­sége legyen és harcolunk azért, hogy a vezetőség legyen a tag­ságért és nem a tagság a veze­tőségért és nem úgy mint ahogy Grosz tagtárs főelnök ur kijelentette a konvención, hogy a vezetőség a bász és nem a tag­ság. Harcolunk a szólás szabad­ságért, amit a vezetőség már 4-ik éve megtagadott a tagság­tól, az osztályoktól. Nemcsak az I-ső osztály az egyedüli osztály a Szövetségben, akiknek a jó indulatu építő kritikáját vissza­utasították és nem lojális osz­tályok még véletlenségből sem kaphattak szót az összetartás­ban, legtöbbször azzal a kifo­gással, hogy nincs hely, hely­szűke miatt nem közölhető. De ugyanakkor a főtitkár ur 8 ha­sábos “költői ihlettel” megirt gyalázkodásának, félrevezetésé­nek és az igazásg meghamisí­tásának van bőven hely, no meg a tudományos dolgoknak is helyet kell szorítani, úgymint: hogy hányszor dobban a szive másodpercenként p. u. az ele­fántnak, meg a békának, meg a kanári madárnak, no meg az ökörnek ? Mi harcolunk mindenféle túl­kapás ellen, mi nem az ígéret földért harcolunk és nem is a vajas^ kenyérért, sőt még sub- vencióért sem, mint ahogy egyesek hiszik, mi harcolunk azért, mert embereknek érez­zük magunkat, mert még nem érezzük a nyakunkon, sem Sta­lin, sem Hitler véres csizmáját és még kevésbé fogjuk eltűrni azt, hogy egy Cézáró mániában szenvedő Somló Lipót hallgat­tasson el bennünket. És ha mégis ezt próbálja megtenni, védekezni és harcol­ni fogunk mindaddig, mig igaz­ságot nem kapunk. A tagság­nak necsak befizetési joga le­gyen, hanem legyen joga ahoz is, hogy véleményt mondhasson tisztviselőkről és azok mun­kálkodásáról. Végül Somló főtitkár urnák annyit üzenek, hogy: ha fáj ne­ki e lap megjelenése, mi hajlan­dók vagyunk beszüntetni. Ez> nem rajtunk, hanem az Intéző bizottságon múlik. Mert az Egyetértést, az építő kritika elfojtása szülte meg. Tessék megnyitni az összetartást és benne helyt adni a kritika és vélemény szabad megnyilatko­zásának. Tessék a Szövetség­ben helyre állítani a demokráci­át és az igazságot, akkor e lap megjelentetése automatikusan feleslegessé válik, de addig nem. És legvégül figyelmébe ajánl­juk az Intéző Bizottság józa­nabb gondolkozásu tagjainak, hogy ne higyjék el sem Somló­nak, sem az ügyvédjének, hogy ezt a kizárási lavinát, oly köny­ven és oly olcsón fogja a Szö­vetség megúszni. Olvastam az összetartás ki­rohanásában, hogy bennünket íelkezzel is képes elintézni. Eb­ből viszont azt következtetem hogy a “költői lelkű” főtitkár ur valószínűleg selyemszálak festésére gondolt . . . ahoz egy

Next

/
Thumbnails
Contents