Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-11 / 1045. szám
1939 február 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal California! saláta Most vasárnap lesz az első bemutató MEGHÍVÓ ! Az IWW Chicagói Magyar Tagjai 1939 FEBRUÁR 12-én, vasárnap délután 4 órakor nagyszabású Szinelőadást rendeznek a LINCOLN AUDITÓRIUMBAN, 4217 Lincoln Ave. Ez alkalommal kerül színre először “A LEJTŐN” cimü társadalmi dráma 3 felvonásban. Rendező: Mayer B. József. Súgó: Zára Ilona. Személyek a következők: Bódi István .... Dockman József Bódiné Polachek Margit Dezső ................. Zeichner Jenő Katica ............... Püspöki Anna Rudi ....................... Zára Lajos Lajos ................. Weiner Árpád Vargáné ........... Weiner Rózsi Doktor .......... Hovantzi János Margit .............. Fábián Manci Detektiv ....... Szpisják Mihály Történik egy amerikai városban. Szin: Bódiék lakása. Idő: Ma. Változás 6 hónappal később. Előadás után tánc, melyhez a zenét Sütő union zenekara szolgáltatja. Belépti dij 45 cent. MIÉRT ÍRÓDOTT A “A LEJTŐN” CIMÜ SZÍNMŰ? Az amerikai termelési folyamat állandóan gyorsabb tempót vesz fel. A gépek az embereket nemcsak rabszolgákká alacsony itják, hanem százezrével taszítják az uccára, mint “alkalmatlanokat”. A gyors iramhoz fiatal, fürge munkásokra van szükség és szinte Íratlan törvénnyé vált a munkáltatóknál, hogy a 45 évet meghaladott munkást nem alkalmazzák a tömegtermelési iparokban, mert túl “öregnek” találják. Ezen káros rendszernek az amerikai családok ezrei esnek áldozatul. A családapa, aki meghaladta a 45 évet, már alkalmatlan, mert “öreg”, a 20 éven aluli gyermekek még iskola kötelesek és “gyakorlatlanok” tehát szintén “alkalmatlanok”. A családok züllése és szomorú tragédiák a következményei ezen állapotoknak. A “Lejtőn” cimü színmű egy ily család tragédiáját örökíti meg és teszi szemlélhetővé. Nem mese és nem fantázia, a gyakorlatban mindgyakrabban megismétlődő tanulságos történet. önnek is látni kell ezen színmüvet és a dolgozó emberiségnek tesz szolgálatot, ha ismerősei figyelmét felhívja annak megtekintésére. Hisszük, hogy a chicagói magyarság telt házzal fogja elismerését nyilvánítani az iró fáradságos munkájáért, valamint a rendezőség és kiváló szereplő gárda áldozat- készségéért. kéz bizonyosan elégséges. De kérges kezű harcedzett forradalmi munkásokba a szót akkor sem tudná belefojtani, ha fizikai gerinctelenség helyett Herkules lenne. Mert ha a Szövetség ügyeit továbbra is igy vezetik, meg fogják látni, hogy ha hat kezük volna, akkor is tele lenne minden markuk. Geo. Vaszko. Nagy terjedelmű saláta raktárban, munkások százai sürgölődnek az éji hományban. A nyitott ajtókon, melyeken keresztül a salátát behordják, kegyetlenül átszáguld az őszi szél és bennreked. Egyik oldalon a felhalmozott jég, másikon a beszáguldó hideg járja át a salátát válogató’ didergő testeket és teszi elviselhetetlenné a benn uralkodó helyzetet .Az egyik munkapadnál hörgésszerű köhögés gyötri a munkásnők legvéznábbj át. — “Neked otthon ágyban volna a helyed, ilyen erős hűtéssel”. — Fedi a mellette dolgozó társa. Amaz a kimerüléstől elhalványulva, ványadt mosollyal felel: igen, de én vagyok az egyetlen kenyérkereső a családban és enni muszáj. Éjfél van. Az előmunkás el- kiálltja a várva-várt jelt, mire a szorgos kezek abba hagyják a munkát és futásszerüen indulnak ki-ki a maga eledeléhez, no meg’ hogy kissé megpihentessék fáradt tagjaikat. Az egy órai pihenő azonban hamar tovasuhan s újabb jelzésre ismét felveszik a munkát. De a munka most már elviselhetetlenebb, mint volt az éj első felében. Mindenki didereg, mert a beérkező saláta is jegesebb. A meggémberedett kezek alig NÉPGYÜLÉSI TUDÓSÍTÁS DETROITBóL Vasárnap, január 29-én, délután a Verhovay Hallban Wiener Andor munkástárs, a Bérmunkás szerkesztője szépszámú közönségnek beszélhetett. Bizonyos, hogy ennek az érdeklődésnek egyik oka volt az is, hogy régen tartottunk hasonló célú gyűlést. Zsurzsa József munkástárs fél négy órakor nyitotta meg a gyűlést és nehány szóval bemutatta Wiener munkástársat, aki azon fontos, országszerte érdeklődéssel fogadott tárgyat fejtette ki, hogy “Miért nem valósulhat meg az egységfront”. Bár mindkétbeli mostohatestvéreink is elég szép számmal voltak a gyűlésen képviselve, akik feltett kérdéseikkel bizonyították, hogy az előadó aktuális tárgyat fejtegetett, mert az előadás és kérdésekre való megválaszolás két és fél órát tartott. Mindvégig kielégítette a hallgatóságot, amely annak a nézetének adott kifejezést, hogy legalább is havonta kellene egy- egy ilyen tanulságos gyűlésnek lenni, hogy a munkásság a sok tévelygése után megtalálja és megismerje a felszabadulásának legegyenesebb útját. Gyűlésvezető amikor felszólította a hallgatóságot, hogy a körúton levő Wiener munkástárs költségeihez járuljanak hozzá, az eredmény $13.88 lett, amelyért a csoport nevében is köszönetét mondott. Vasárnap este vacsorával egybekötött táncmulatság volt, ahol a szórakozás mellett alkalmunk volt még Wiener munkástársai a mozgalmi és lap ügyeket bővebben megbeszélni. Tudósitó. képesek a saláta fejeket forgatni, hogy a külső leveleket eltávolítsák. . A vézna munkásnő most már gyakrabban és huzamosabban köhög. A mellette dolgozó társa beszéli, hogy a mu.ltévben eg/ másik nő dolgozott ugyanazon helyen az övéhez hasonló állapotban és többszöri unszolásra sem hagyta abba a munkát, amíg be nem fejeződött az idény és hazakerülése utáni harmadnapra eltemették. A beteg munkásnő megrázkódik ismeretlen osztálytársának szomorú sorsán, amire még erősebb köhögési roham önti el. A éji homályt lassanként a nap derengése oszlatja fel és az éji szakasz idejének lejártával a nappali munkában maradásra szólítják fel a meggémberedet- ten kimerült munkásnőket. A beteg vézna munkásnő is vissza maradt. Sürgős a munka. A haszonérdek megköveteli a gyors szállítást. Azonban a nappal sem sokat enyhít a beteg munkás. helyzetén. A köhögési rohamok gyakoribbak. ő azonban a munkán marad, mert enni muszáj. Egyedül annyi enyhülést a nap mégis hozott- hogy a levegő legalább nem annyira fagyosan hideg. A saláta fejek azonban túlságosan vizesek s a vele foglalkozók is könyökig. A beteg ujjait dermedt szúró fájdalom járja át, de ő még sem panaszkodik. Úgyis hiába való volna. Nincsen aki meghallgatja, mert egyazon helyzete van társainak is. A keresetre pedig szüksége van s a munka már nem tart sokáig. Azután meg nincsen kilátás keresetre. Egyszerű felfogásával úgy érzi, hogy tűrnie kell. A felügyelő végül hangosan kijelenti, hogy másnapra a munkát bevégzik. A beteg nő már alig tud talpon maradni s közömbösen vesz tudomást a történtekről. Szenvedőlegesen ösztönzi magát kitartásra. Végül mégis csak panaszba önti keserűségét, szenvedését. — “Alig vagyok képes tovább dolgozni”. — mondja társának. — “Bárcsak annyi erőm maradna, hogy még egy napig bírjam. Csak egy napig még. Nem akarom most abba hagyni. Szükségem van a keresetre. Még csak egy nap s azután úgy sincs több.” — Társa erre bevallja, hogy ő is ott akarta hagyni a munkát már reggel- de mivel figyelmeztették, hogy csak egy napi munka van még hátra és azután nincsen többre kilátás, igy ő is csak a kényszer hatásával képes tovább dolgozni. Neki is van elég baja. Gyermeke betegen fekszik. Az orvos szerint súlyos tüdőgyulladásban. Költségek, aggódás és egyebek ösztönzik őt is a kitartásra. Végre elérkezik az utolsó nap s habár bizonytalanság következik utána, azért mégis örülnek. Megszabadulnak a testet- lelket ölő robottól. A kínzó nedves hidegtől; a hosszú éjt nappalba forrasztó munkaidőtől. A saláta termelő munkáltatók is örvendenek a többezres haszonnak, melyet nekik a sok munkáskezek hoztak. Kiszámítással készülődnek is már a jövő aratásra. A nagyobb haszonra szervezett erőhatalommal. Munkásaikra nem gondolnak immár, velük nem törődnek. A magántulajdon elmélete szerint azoknak munkájáért tisztességesen megfizettek. Azzal, hogy némelyek belepusztulnak az ott szerzett nyavalyába- nem törődnek. Lelkiismeretük érte őket nem bántja. Nincsen aki felelőségre vonja azért, hogy munkásaikat tüdővész sanyargatja hosszú időkön keresztül. Nem bűnhődnek, amiért a törékeny vézna munkásnő súlyos tüdőbajjal ágyba kerül, amin már nem enyhít a munkahiány. Elkövetkezik azonban az idő, midőn a sok sóhaj és reménykedés helyes szervezkedésben összpontosul, amely hivatva lesz a mai bűnös állapot megszüntetésére. Del. 60A8 (Ford, Ky.) Politikai cselekvés átka (Folytatás a 4-ik oldalról) nek ébred tudatára, hogy önön sorsát szerevezetin keresztül is intézheti. Ezen duzzadó hangulatot le- csapolatlanul elveszni nem hagyhatjuk. Elérkezett az ideje, hogy minden IWW tag és rokonszenvezőnk felkészüljön az eljövendő küzdelemre. A Világ Ipari Munkásai Egy Nagy Szervezetének célkitűzéseit, munkás összetartással, gazdasági közvetlen cselekvéssel kell érvényesíteni, az iparok átvételére és az Ipari Demokrácia megvalósítására. Most van itt az ideje, hogy önérdekünkben cselekedjünk. Cselekedjünk osztályunk érdekében, mellőzve minden politikai hanzatos jelszót. Cselekedjünk ma és nem pedig a jövő esztendőben, nem is a jövő héten és nem holnap, hanem MA! MOST EBBEN A PILLANATBAN! Vegyük magunkhoz szervezetünk irodalmát, Bérmunkást és «djuk elégedetlen munkástársaink kezébe. Nemcsak a magunk nyelvén ismert irodalmat kötelességünk terjeszteni, azonban kötelességünk terjeszteni az idegen nyelvű irodalmat is a más nyelvet beszélő munkások között. Nézzünk körül, hogy vájjon barátaink olvassák-e? Vájjon tanulmányozták annak tartalmát? Ezen irányt követve képesek leszünk többeknek zsebébe vörös kártyát juttatni. Képesek leszünk gondolataikat tisztázni a helyes cselekvés követésének érdekében. Ez ma legfőbb feladatunk. Helyettünk senki ezt a feladatot el nem végzi. Csak tényleges Bérmunkásnak van határozott érdekében, hogy minél előbb megvalósuljon irányelvünk vajúdó akarása. 'Fel a munkára tehát, terjesszük az eszmét, erősítsük lapjainkat uj előfizetők szerzésével. Ne maradjon egyetlen egy tétlenül, ezekben a kritikus órákban. Mentsük a munkás- mozgalmat a politikai cselekvés átkától. XX
