Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-02-11 / 1045. szám

1939 február 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal California! saláta Most vasárnap lesz az első bemutató MEGHÍVÓ ! Az IWW Chicagói Magyar Tagjai 1939 FEBRUÁR 12-én, vasárnap délután 4 órakor nagyszabású Szinelőadást ren­deznek a LINCOLN AUDITÓ­RIUMBAN, 4217 Lincoln Ave. Ez alkalommal kerül színre először “A LEJTŐN” cimü tár­sadalmi dráma 3 felvonásban. Rendező: Mayer B. József. Sú­gó: Zára Ilona. Személyek a következők: Bódi István .... Dockman József Bódiné Polachek Margit Dezső ................. Zeichner Jenő Katica ............... Püspöki Anna Rudi ....................... Zára Lajos Lajos ................. Weiner Árpád Vargáné ........... Weiner Rózsi Doktor .......... Hovantzi János Margit .............. Fábián Manci Detektiv ....... Szpisják Mihály Történik egy amerikai város­ban. Szin: Bódiék lakása. Idő: Ma. Változás 6 hónappal később. Előadás után tánc, melyhez a zenét Sütő union zenekara szolgáltatja. Belépti dij 45 cent. MIÉRT ÍRÓDOTT A “A LEJ­TŐN” CIMÜ SZÍNMŰ? Az amerikai termelési folya­mat állandóan gyorsabb tempót vesz fel. A gépek az embereket nemcsak rabszolgákká alacso­ny itják, hanem százezrével ta­szítják az uccára, mint “alkal­matlanokat”. A gyors iramhoz fiatal, fürge munkásokra van szükség és szinte Íratlan tör­vénnyé vált a munkáltatóknál, hogy a 45 évet meghaladott munkást nem alkalmazzák a tö­megtermelési iparokban, mert túl “öregnek” találják. Ezen káros rendszernek az amerikai családok ezrei esnek áldozatul. A családapa, aki meg­haladta a 45 évet, már alkal­matlan, mert “öreg”, a 20 éven aluli gyermekek még iskola kö­telesek és “gyakorlatlanok” te­hát szintén “alkalmatlanok”. A családok züllése és szomorú tra­gédiák a következményei ezen állapotoknak. A “Lejtőn” cimü színmű egy ily család tragédiáját örökíti meg és teszi szemlélhetővé. Nem mese és nem fantázia, a gyakorlatban mindgyakrabban megismétlődő tanulságos törté­net. önnek is látni kell ezen színmüvet és a dolgozó emberi­ségnek tesz szolgálatot, ha is­merősei figyelmét felhívja an­nak megtekintésére. Hisszük, hogy a chicagói magyarság telt házzal fogja elismerését nyilvá­nítani az iró fáradságos munká­jáért, valamint a rendezőség és kiváló szereplő gárda áldozat- készségéért. kéz bizonyosan elégséges. De kérges kezű harcedzett forra­dalmi munkásokba a szót akkor sem tudná belefojtani, ha fizi­kai gerinctelenség helyett Her­kules lenne. Mert ha a Szövet­ség ügyeit továbbra is igy veze­tik, meg fogják látni, hogy ha hat kezük volna, akkor is tele lenne minden markuk. Geo. Vaszko. Nagy terjedelmű saláta rak­tárban, munkások százai sür­gölődnek az éji hományban. A nyitott ajtókon, melyeken ke­resztül a salátát behordják, ke­gyetlenül átszáguld az őszi szél és bennreked. Egyik oldalon a felhalmozott jég, másikon a beszáguldó hi­deg járja át a salátát válogató’ didergő testeket és teszi elvisel­hetetlenné a benn uralkodó helyzetet .Az egyik munkapad­nál hörgésszerű köhögés gyötri a munkásnők legvéznábbj át. — “Neked otthon ágyban volna a helyed, ilyen erős hű­téssel”. — Fedi a mellette dol­gozó társa. Amaz a kimerüléstől elhalvá­nyulva, ványadt mosollyal felel: igen, de én vagyok az egyetlen kenyérkereső a családban és enni muszáj. Éjfél van. Az előmunkás el- kiálltja a várva-várt jelt, mire a szorgos kezek abba hagyják a munkát és futásszerüen in­dulnak ki-ki a maga eledeléhez, no meg’ hogy kissé megpihen­tessék fáradt tagjaikat. Az egy órai pihenő azonban hamar to­vasuhan s újabb jelzésre ismét felveszik a munkát. De a mun­ka most már elviselhetetlenebb, mint volt az éj első felében. Mindenki didereg, mert a beér­kező saláta is jegesebb. A meggémberedett kezek alig NÉPGYÜLÉSI TUDÓSÍTÁS DETROITBóL Vasárnap, január 29-én, dél­után a Verhovay Hallban Wie­ner Andor munkástárs, a Bér­munkás szerkesztője szépszá­mú közönségnek beszélhetett. Bizonyos, hogy ennek az érdek­lődésnek egyik oka volt az is, hogy régen tartottunk hasonló célú gyűlést. Zsurzsa József munkástárs fél négy órakor nyitotta meg a gyűlést és nehány szóval be­mutatta Wiener munkástársat, aki azon fontos, országszerte érdeklődéssel fogadott tárgyat fejtette ki, hogy “Miért nem valósulhat meg az egységfront”. Bár mindkétbeli mostohatest­véreink is elég szép számmal voltak a gyűlésen képviselve, akik feltett kérdéseikkel bizo­nyították, hogy az előadó aktu­ális tárgyat fejtegetett, mert az előadás és kérdésekre való megválaszolás két és fél órát tartott. Mindvégig kielégítette a hallgatóságot, amely annak a nézetének adott kifejezést, hogy legalább is havonta kellene egy- egy ilyen tanulságos gyűlésnek lenni, hogy a munkásság a sok tévelygése után megtalálja és megismerje a felszabadulásá­nak legegyenesebb útját. Gyűlésvezető amikor felszó­lította a hallgatóságot, hogy a körúton levő Wiener munkás­társ költségeihez járuljanak hozzá, az eredmény $13.88 lett, amelyért a csoport nevében is köszönetét mondott. Vasárnap este vacsorával egybekötött táncmulatság volt, ahol a szórakozás mellett alkal­munk volt még Wiener munkás­társai a mozgalmi és lap ügye­ket bővebben megbeszélni. Tudósitó. képesek a saláta fejeket forgat­ni, hogy a külső leveleket eltá­volítsák. . A vézna munkásnő most már gyakrabban és huza­mosabban köhög. A mellette dolgozó társa beszéli, hogy a mu.ltévben eg/ másik nő dolgo­zott ugyanazon helyen az övé­hez hasonló állapotban és több­szöri unszolásra sem hagyta ab­ba a munkát, amíg be nem fe­jeződött az idény és hazakerü­lése utáni harmadnapra elte­mették. A beteg munkásnő megrázkódik ismeretlen osz­tálytársának szomorú sorsán, amire még erősebb köhögési ro­ham önti el. A éji homályt lassanként a nap derengése oszlatja fel és az éji szakasz idejének lejártával a nappali munkában maradásra szólítják fel a meggémberedet- ten kimerült munkásnőket. A beteg vézna munkásnő is vissza maradt. Sürgős a munka. A ha­szonérdek megköveteli a gyors szállítást. Azonban a nappal sem sokat enyhít a beteg munkás. helyze­tén. A köhögési rohamok gya­koribbak. ő azonban a munkán marad, mert enni muszáj. Egyedül annyi enyhülést a nap mégis hozott- hogy a levegő le­galább nem annyira fagyosan hideg. A saláta fejek azonban túlságosan vizesek s a vele fog­lalkozók is könyökig. A beteg ujjait dermedt szúró fájdalom járja át, de ő még sem panasz­kodik. Úgyis hiába való volna. Nincsen aki meghallgatja, mert egyazon helyzete van társainak is. A keresetre pedig szüksége van s a munka már nem tart so­káig. Azután meg nincsen kilá­tás keresetre. Egyszerű felfo­gásával úgy érzi, hogy tűrnie kell. A felügyelő végül hangosan kijelenti, hogy másnapra a munkát bevégzik. A beteg nő már alig tud talpon maradni s közömbösen vesz tudomást a történtekről. Szenvedőlegesen ösztönzi magát kitartásra. Vé­gül mégis csak panaszba önti keserűségét, szenvedését. — “Alig vagyok képes to­vább dolgozni”. — mondja tár­sának. — “Bárcsak annyi erőm maradna, hogy még egy napig bírjam. Csak egy napig még. Nem akarom most abba hagy­ni. Szükségem van a keresetre. Még csak egy nap s azután úgy sincs több.” — Társa erre bevallja, hogy ő is ott akarta hagyni a munkát már reggel- de mivel figyelmez­tették, hogy csak egy napi mun­ka van még hátra és azután nincsen többre kilátás, igy ő is csak a kényszer hatásával ké­pes tovább dolgozni. Neki is van elég baja. Gyermeke betegen fekszik. Az orvos szerint súlyos tüdőgyulladásban. Költségek, aggódás és egyebek ösztönzik őt is a kitartásra. Végre elérkezik az utolsó nap s habár bizonytalanság követ­kezik utána, azért mégis örül­nek. Megszabadulnak a testet- lelket ölő robottól. A kínzó ned­ves hidegtől; a hosszú éjt nap­palba forrasztó munkaidőtől. A saláta termelő munkálta­tók is örvendenek a többezres haszonnak, melyet nekik a sok munkáskezek hoztak. Kiszámí­tással készülődnek is már a jö­vő aratásra. A nagyobb haszon­ra szervezett erőhatalommal. Munkásaikra nem gondolnak immár, velük nem törődnek. A magántulajdon elmélete szerint azoknak munkájáért tisztessé­gesen megfizettek. Azzal, hogy némelyek belepusztulnak az ott szerzett nyavalyába- nem törőd­nek. Lelkiismeretük érte őket nem bántja. Nincsen aki felelő­ségre vonja azért, hogy munká­saikat tüdővész sanyargatja hosszú időkön keresztül. Nem bűnhődnek, amiért a törékeny vézna munkásnő súlyos tüdő­bajjal ágyba kerül, amin már nem enyhít a munkahiány. Elkövetkezik azonban az idő, midőn a sok sóhaj és reményke­dés helyes szervezkedésben összpontosul, amely hivatva lesz a mai bűnös állapot meg­szüntetésére. Del. 60A8 (Ford, Ky.) Politikai cselekvés átka (Folytatás a 4-ik oldalról) nek ébred tudatára, hogy önön sorsát szerevezetin keresztül is intézheti. Ezen duzzadó hangulatot le- csapolatlanul elveszni nem hagyhatjuk. Elérkezett az ide­je, hogy minden IWW tag és rokonszenvezőnk felkészüljön az eljövendő küzdelemre. A Világ Ipari Munkásai Egy Nagy Szer­vezetének célkitűzéseit, munkás összetartással, gazdasági köz­vetlen cselekvéssel kell érvé­nyesíteni, az iparok átvételére és az Ipari Demokrácia megva­lósítására. Most van itt az ide­je, hogy önérdekünkben csele­kedjünk. Cselekedjünk osztá­lyunk érdekében, mellőzve min­den politikai hanzatos jelszót. Cselekedjünk ma és nem pedig a jövő esztendőben, nem is a jö­vő héten és nem holnap, hanem MA! MOST EBBEN A PILLA­NATBAN! Vegyük magunkhoz szerveze­tünk irodalmát, Bérmunkást és «djuk elégedetlen munkástársa­ink kezébe. Nemcsak a magunk nyelvén ismert irodalmat köte­lességünk terjeszteni, azonban kötelességünk terjeszteni az idegen nyelvű irodalmat is a más nyelvet beszélő munkások között. Nézzünk körül, hogy vájjon barátaink olvassák-e? Vájjon tanulmányozták annak tartalmát? Ezen irányt követve képesek leszünk többeknek zse­bébe vörös kártyát juttatni. Ké­pesek leszünk gondolataikat tisztázni a helyes cselekvés kö­vetésének érdekében. Ez ma legfőbb feladatunk. Helyettünk senki ezt a feladatot el nem végzi. Csak tényleges Bérmun­kásnak van határozott érdeké­ben, hogy minél előbb megvaló­suljon irányelvünk vajúdó aka­rása. 'Fel a munkára tehát, ter­jesszük az eszmét, erősítsük lapjainkat uj előfizetők szerzé­sével. Ne maradjon egyetlen egy tétlenül, ezekben a kritikus órákban. Mentsük a munkás- mozgalmat a politikai cselekvés átkától. XX

Next

/
Thumbnails
Contents