Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-01-28 / 1043. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 január 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE l. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rate«: ’-'gy évre ___________ $2.00 One Year_____ _____$2.00 félévre .......... 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám *ra _____ 5c Single Copy____________5e (Jsomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as secoad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Fölszaggatott sebek Hovatovább, újból oda jut az amerikai munkásság, ahol volt< a jelen politikai adminisztráció székfoglalásának idejében. Sziveket csiklandozó üres Ígéreteinek beváltása helyett, arról tárgyalnak az ország politikusai, hogy vissza kell csinálni a dolgokat és más megoldást keresni. A közsegély és inségmunka költségvetéseit megnyirbálták és a rászorultak számát redukálják, ha tetszik, ha nem . . . mert az államatyai bölcsességük úgy diktálja, hogy egyszer mégis csak el kell kezdeni a WPA leépítését is. Egyenlőre csak tiz százalékát vették tervbe a WPA munkának és munkásoknak. A tőkéslapok ezt a leépítést, mint méltányosát emlegetik. Egy a tízből . . . Elvégre ez nem is olyan sok. Hát persze, hogy nem! Hiszen csak 1,200.000 embert érint, kiknek nagyobb része a szerencsétlenek legszerencsétlenebbjei lesznek- a bevándorlók! Azok a bevándorlók, akik önhibájukon kívül nem lehettek polgárai az Egyesült Államoknak. Jelenleg, a munkanélküliek száma, 12 millió körül forog. Ebből a summából 3,200.000 van WPA munkákon elhelyezkedve. Ha ebből a számból 1,200.000 lekerül nem tiz százalékról van szó, mint azt a tőkés lapok és politikusok hangoztatják, hanem 33-ról> vagyis a WPA-n foglalkoztatottak teljes egyharmadáról. Hogy mit szándékoznak tenni azokkal a munkásokkal, akik így lekerülnek a kényszermunkáról, a vélemények különbözők. Némelyek, könyöradománnyról beszélnek, mások meg arról, hogy az ujjabb háborús készülődés megfogja nyitni az elhelyezkedési lehetőséget számukra. Nem kívánunk perlekedni azokkal, akik ilyen megoldásokban reménykednek, mert hiszen sokkal előbb fog nyílt próba elé kerülni a dolog- semmint azt sokan sejteni vélik. Ami minket inkább érdekel, az a Workers Alliiance programmja ezen ügyekkel kapcsolatban. A Workers Alliance, tudni illik az a torzszülött, mely a CIO és a kommunisták vadházasságának gyermeke. A régmúltnak látszó időkből mentették át ezt a csodabogarat, melynek elemei a munkanélküli tanácsok, kisháztulajdonosok, segélykövetelő egyesületek és miegymásból gyúródott össze. A dolgozók nyakán, a helyes felismerés és helyes szervezkedés hiánya folytán, mind szorosabbra húzódik a hurok- s igy a Workers Alliance is hangosabbodik. No no . . nem olyan fenekedé, mint ősei voltak. Dehogy is. Nem követel, hanem kér és kunnyerál. Tanácsokkal szolgál a politikusoknak, hogy mit kellene tenni. Tüntetésekre készül, de nem a régi fenekedé' programmal, hanem követségek szervezésével, amelyek a különböző városok polgármestereit arra fogják szépen kérni, hogy a segélyadagokat porciózzák nagyobbra és viszontköveteljék a kormánytól, hogy a WPA munkákat az összehúzások helyett kiszélesítsék. Feltéve, hogy e kérelem teljesítése módjában van azoknak, akikhez folyamodnak — és meg is tennék —. Feltéve, hogy a dolgok redukálása helyett általános emelkedés következne be és feljavítanák a WPA fizetéseket, nagyobb porciókat osztanának ki a segélyre szorultak között és minden kívánságuk teljesülne, ami viszont szinte elképzelhetetlen! Mnden csak a régiben maradna és a megoldástól oly távol lennének a dolgozó tömegek, mint valaha voltak. Hiszen azon puszta tény- hogy a dolgozók egy része dolgozik, a másik meg segély és Ínség munkákon elhelyezkedést talál, semmit sem oldott még meg. Hitler és Mussolini országaiban is elvannak helyezve az emberek. Dolgoznánk, építenek, robotolnak, eleget tesznek “hazafias” kötelességüknek és ami a tőkés kizsákmányolókat illeti, részükre a társadalmi ügyek megoldódtak. De a munkások részére ,megoldatlanok maradtak. A társadalomnak más kötelessége is van- nemcsak az, hogy dolgozó tagjainak puszta életét fenntartsa. Az Egyesült Államok, a gépek és a gépekkel való termelés tökéletesedése mellett, eljutottunk odáig, hogy gyökeres változásra van szükség. Az IWW, programja értelmében, a dolgozók legelső kötelessége a szervezkedés kell legyen abból a célból, hogy a társadalom munkáját, a munkaképes emberek között egyenlő arányban felosszuk. Munka van. Csak elosztani kell úgy- hogy a gépekkel való termelés előnyeit ,a munkások is élvezzék, ne csak azok, akik a gyárak, bányák és a munkatelepek, valamint az ott bevezetett gépek fölött rendelkeznek. Végleges megoldásnak ezt sem nevezzük és nem is fogadjuk el. A munkásságnak érdeke és kötelsségszerü feladata, olyan szervezett erő megteremtése, mely által a termelőeszközöket lefoglalni lesz képes és mozgásba tartani az egész emberiség javára. Meg kell érteni előbb utóbb a munkásságnak, hogy mindaddig- amig rajta kivül mások oldják meg az ő ügyét, gyökeres változás és megoldás nem lessz. A munkásság ügyét csak a munkásság képviselheti. A munkanélküliséget is csak a munkásság oldhatja meg. A munkásság érzi ennek a társadalmi betegségnek minden átkát. Mikor tehát arról értesülünk, hogy uj életre igyekeznek galvanizálni azokat az elavult szerveket, melyek a New Deal deiglenes reformjai alatt elsatnyultak- hangsúlyozottan figyelmeztetjük a dolgozókat, hogy újból csak olyan heccekbe akarják őket belelovalni, melyek akkor sem hozhatnának megoldást, ha a tervezőkben megvolna a megoldáshoz való képesség, őszinteség és jóakarat, noha mindhárom hiányzik. Az emberi társadalom alapja a munka. Maga a társadalom a dolgozók vállain nyugszik. S ha a dolgozók egy részének vál- lairól ezen terheket a kaptalizmus leveszi nem könnyíti azokét sem akiket alatta hagyott. Egyik csoportnak helyzete tarthatatlanabb, a másik csoportnak terhe lett nehezebb. Olyan szervezet építésére van tehát szükség, mely szervezet elég erő generálására képes ahhoz, hogy a terheket egyenlően megossza a dolgozók között és a terhek viselésére, minden ép munkaképes emberét a társadalomnak besorozza. Ez az IWW tervezet és ennek a megvalósítására verbuválunk mi, harcra kész- bátor forradalmárokat. A MOZIIPAR ÉS PROPAGANDA A spanyol munkásság élethalál harcát ismertető, “Blockade” cimü felvételt agyon szabotálták a katholikus egyház cenzúrái. De nemcsak ezt a filmet szabotálták, hanem minden más nevelő és ébresztő felvételt is, csak nagy megcsonkítások után engedték ki a tömeg közé. “Life of Emil Zola”, “Black Fury”, “Modern Times”, “The Citadel” mind mint egy-egy tőr vágott a mai rothadt társadalmi rendszer testébe és felébresztette a reakciót, úgy, hogy minden erejüket összeszedtél; és megakadályozták a hasonló nevelő képek felvételét. Legújabban két háború ellenes képet, ‘Men With Wings,,, “Idiot Delights” úgy annyira megcsonkították a bankárok és katholikus papokból álló cenzorai és a “Legion of Decency” Ezek nagyon sok ^nevelő képet megölték, miről a benemavatot- tak keveset tudnak. Minden gondolkozó munkás elismeri a képek nevelő, vagy butító hatását. De a munkásság kiknek a rovására ölnek meg minden nevelő próbálkozást, semmit sem tesz — legalább is szervezetten nem, hogy megmentse az ilyen képeket, mint a “Blockade” stb. a kiheréléstől. Sokszor a teljes elpusztulástól. A “Blockade” belett mutatva sok nagy városban. Det- roitban csak három nap engedtek a templomok, leginkább a katholikus papok nyomása alatt (pedig elég súlyosak, mind kivannak hízva) elsikkasztották még a vidékről is. Csak most lopták vissza és harmad rendű szinházakban merik mutogatni. És a munkásság még csak nem is pártolja. A két újabb filmet — mely most van gyártás alatt. “Men With Wings”, és “Idiots Delight” — New Yorkban annyira kiherélték, hogy amilyen értékes háboruellenes nevelési formában volt eredetileg megírva, most még háborús propagandának is be illik. Nagy nehezen a Warner Brothers érdekeltség megemeberel- te magát, és megkezdte a názi ellenes, “Concentration Camp” film készítését, de mire a közönség elé kerül, nincs kizárva, hogy a “Concentration Camp”- et dicsőíteni fogja. Amint a háboruellenes képekből is kiherélték az értéket és háború mellett való agitációra formálták át. A “Concentration Camp” mellett még másik náziellenes kép van tervezetbe véve. A “German Bund”, “Názi Spy”, ha esetleg a politikai helyzet igy marad, vagy még rosszabbra fordul a názik részére, még talán keresztül is viszik, kibo- csájtják kevés megcsonkítással ezeket a képeket. Remélhetőleg még akkor nem lesz itten Német nagykövet, aki agyon kövezze ezen próbálkozást. A gondolkozó munkásságnak kellene tervszerűen és szereve- ti erejével odahatni, hogy a Blockadehoz hasonló filmeket, ne tudjanak kivégezni. Nagyon sok nevelő hatású film van, melyeket sok munkás csak azért nem lát, mert nem tudja, hogy érdemes megnézni. Sokszor undorral gondol vissza némely képre, igy nem igen tudja ,hogy jobb képeket is láthatott volna. A lapjainkon keresztül gyakrabban és behatóbban kell foglalkoznunk ezekkel. Ki kell mutatni a munkásságra káros, és hasznos filmek létezését. Mert akár tervszerűen, akár csak vé- letlenségre bízva, nagyon sok munkás látogatja a mozikat, miért ne próbálkoznánk a rosz- szat a mi javunkra fordítani amikor lehetséges. Sok színészt most a Dies committee radikálizmussal vádolt meg, és mivel nem látnak ! szervezett közvéleményt mely védené őket, a színészek is, de leginkább a filmvállalatok, anyaira megijedtek, hogy nem mertek már gondolni sem arra, hogy radikálisnak bélyegezhető filmet produkáljanak. Mind amellett, hogy a szervezett ellenzék nyomása alatt, ilyen képek pénzügyi fiaskóval végződnek. Minden munkásnak kötelessége, ha már megy moziba, pártolni a következő filmeket: “Blockade”, “The Citadel, “The Life of Emil Zola”, Grand Illusion”, ‘Idiots Delight”, “Men With Wings”, “One Third of a Nation” “Concentration Camp”. Vi.