Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-01-28 / 1043. szám

1939 január 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Egy referendum szava­zás margójára A Bérmunkás Lapbizottságának nyilatkozata. Hét hónap telt el, a Munkás Betegsegélyző Szövetség, má­jusban megtartott konvenciója óta. Azon a konvención, meg­nyilvánult, hogy a munkás jel­lemétől és jellegétől- megfosz­tani igyekeznek azt az intéz­ményt, melyet forradalmi mun­kások alakítottak, építettek és tartottak fenn. Megnyilvánult a konvención, a látóképes delegátusok és ta­gok előtt, hogy az 1935-ös nagy tisztogatás után, olyan j ellem- télén és opportunista tisztvise­lőket ültettünk az intézmény hivatalába, akik MINDENRE kaphatók azért, hogy életfogy­tiglan biztosíthassák önmaguk­nak a fizetett állást- melynek betöltésére, a ráképes IWW-is- ták nem voltak hajlandók. A fizetett tisztviselők az el­ső három esztendő alatt mű­ködésűkkel azt igazolták, hogy a MUNKÁS INTÉZMÉNYT else- kélyesitik, s ha kell saját ér­dekük megvédelmezésére, a re­akció mocsarába vezetik bele. Ezen tisztviselők ellen, felvo­nultak a Szövetség öntudatos tagjai de mert a konvencióig, a fizetett tisztviselők ügyesen burkolni tudták az általuk vég­zett aknamunkát, kevésnek bi­zonyult az olyan delegátusok száma, akik átláttak a szitán s ezen oknál fogva, a forradalmi munkások kissebbségben ma­radtak. A konvencióról a Bérmunkás kiküldött tudósítója, megírta helytálló tudósítását, am miatt felhördült a bürokrata tisztvi- selőség, akik a nyilvánosság előtt még akkor szívesebben vi­selték a “szocialista” álruhát, mint az az ancugot, mely reak­ciós énjükhöz sokkal jobban pásszolt. A Bérmunkás lapbizottságá­nak hat tagja, akik a Szövet­ségnek is tagjai voltak, egyhan­gúan elitélték a konvenciós ha­tározatokat, de légióként a munkásmozgalomnak azon ar- culcsapását, mely a NEMZET­KÖZI szó törlésével magát a Szövetséget is érte. E nyílt állásfoglalásunkért- a Szövetség fizetett titkársága és báb intéző bizottsági tagjai, ki­zárással válaszoltak. A kizárás által, mindhatan, egyéni káro­kat szenvedtünk, melyet még könnyen viseltünk volna el. De ebben az aktusban messzebb is láttunk. Láttuk azt, hogy a dzsábot féltő bürokrácia- nem szándékszik megállani a hat lapbizottsági tag kizásánál, ha­nem, a Szövetség “UJ REAKCI­ÓS SZELLEMÉHEZ MÉLTÓN” és a megtorlástól való félelem­től, semmiyen eszköz használa­tától sem fog visszariadni, hogy önmagát megszabadítsa a Szö­vetség építőitől, védelmezőitől- forradalmi munkástagságától. Ezért a kizárt lapbizottsági tagok, az Ohio Insurance De- partmenthez terjesztették az ügyet, Ahoz a törvényes fórum­hoz, melynek hatáskörébe tar­tozik. Az alapszabáyokat tipró, min­denre kapható reakciós vezér­kar, havigyülései és hivatalos jegyzőkönyveik a tanuk arra hogy az Intéző Bizottság egy ügyvédtaggal megszaporodott, aki állandóan velük gyülésezik a májusi konvenció óta. Viszont a fellebbező kizártak ügye eló- dázódott azon egyszerű oknál fogva, hogy az Ohiioi Insurance Department január elején újjá­szerveződött, az uj politikai ad­minisztráció, személyeiket fel­cserélte. Nem akarunk ujjal rámutat­ni azokra, akik ezen elodázás­ért felelősek ... De tartozunk azon munkástársainknak ,akik a kizárási ügy kapcsán mellet­tünk felsorakoztak annyinak a feltárásával, hogy ha “A POL­GÁRI PERRENDTARTÁS CSA­TORNÁIN” akarjuk továbbra is levezetni ezen ügyet, akkor újból kell kezdeni az uj Insu­rance Commissionemél. Azonban erre aligha lesz szükség. Nemigen, mégpedig azért, mert valóra válik az az előbb tett megállapításunk, hogy: “Give them enough rope — they will hang themselves” (Adjatok nekik elég kötelet — felfogják magukat akasztani). Valóban ez történik és az akasztási öngyilkosság, a nagy magyar nyilvánosság előtt, rö­videsen bekövetkezik. Szándékosan hallgattunk hó­napokon keresztül azért, mert láttuk, hová gravitálnak és in­tézkedéseikből nem volt nehéz megállapítanunk, hogy a tiszt­viselők rövidesen lejárják ma­gukat a betegsegélyző ' tagság előtt. Le kell járják masnikat azok előtt- akik az orruknál to­vább látnak és éppen attól a társaságtól nem fogják magú- kát hagyni járszalagon vezetni. Ennek a józan meglátásnak az ideje közeleg és rohamlép­tekkel halad. Elősegíti a fiská­lis sok “jótanácsa” és az a re­ferendum is, mely még az olyan tagok eltávolításához is hatal­mi jogot követel a tisztviselők­nek, akik a már kizárt, vagy a JÖVŐBEN KIZÁRANDÓ TA­GOK ÉRDEKÉBEN SZÓT MERNEK EMELNI! Az amerikai magyarságnak, öt országos betegsegélyző je van a szövetségen kívül, bele­értve — a kommunista cégér alatt működő IWO-t is. És bát­ran merjük kinyilatkoztatni, hogy a polgári betegsegélyzők egyike sem mert volna ennyire menni ellenzékkel szemben, sőt annyira sem, mint a Szövetség bürokratái mentek a kizárási aktussal. Az országos magyar betegse­gélyzők polgári tisztikara, nem mert volna magának venni ilyen jogot, de kérni sem. De a Szövetség tisztviselői valamennyi egyletet lepipálták és elsőnek mutatkoznak mint olyanok, akik a NEMZETKÖZI szó törlése után, Hitlerékkel egyhuron pendülve, megszaba­dulni igyekeznek a forradalmi munkásoktól. Ezzel a referndum szavazás­sal- a Szövetség elérkezett a pálforduláshoz. S ha már ide ju­tott, az volna leghelyesebb, ha tagjainak többsége MEGSZA­VAZNÁ A REFERENDUMOT! Ezzel a szavazással megnyitná az utat ahhoz, hogy legalább félezer ÖNTUDATOS TAGJAI BELŐLE KIVÁLJANAK. Mert ahogyan mi ismerjük a Szövetség öntudatos tagságát — és egy kicsit mi is ismerjük — alig tételezhetjük fel ,hogy olyan egyesületben bent marad­janak, melyben a tagokat, leg­elemibb jogaiktól, a kritika jo­gától is megfosztják, KIZÁRÁS TERHE ALATT! A Szövetség tehát rohan a válaszút felé. E referendum megejtése után- befejezéshez jut a folyamat, mely 1935-ben elindult és a konvenció óta nyíl­tan tombolja ki önmagát. A Szövetség öntudatos tag­sága, most már állsáfoglalásra kényszerül, amit a tisztviselő- ség mindenáron kikényszeríte­ni igyekezett. Nem tart tehát négy eszten­deig a kis pünkösdi királyság és zavartalan sem lesz, amint azt a konvención gondolták. Harc lesz. Nyilt küzdelem, az öntu­datos és elkeseredett tagság védelmi harca, az elvakult, re­akciós, dzsábot féltő tisztvise­lőkkel szemben. Mi nenm nyújtunk- sem bé­kejobbot, sem olajágat. E cik­künk sem készült védekezés­nek. Nem rajtunk múlik a dol­gok tovább folytatása. Mi ott leszünk ebben a harcban, ahol vagyunk. A munkásszellem, a munkásjellem, az öntudat és nemzetköziség oldalán. A tiszt­viselők is választottak. Szavaz­tassanak és vigyék csak keresz­tül a terveiket — ha tudják! Ha nem ? . . . Hát az ő dolguk az is. Minden vérmes számítás sze­rint, van még egy-két havi gon- dolkozási idejük és azután ma­gukra vessenek. A SZÖVETSÉG ÖNTUDATOS TAGSÁGA EZT A REFERENDUMOT NEM BÍRJA LENYELNI, MEGE­MÉSZTENI MEG PLÁNE NEM FOGJA. Ez a referendum győ­zelme . . . olyan vesztesége lesz a Munkás Betegsegélyző Szö­vetségnek, mely miatt a győ­zők fogják az intézőket felfalni. Csak rajta Urak! Véres karácsony a visszacsatolt felvidéken (Folytatás a segítséget kért, s amikor ez út­nak indult teherautókon a tö­meget ismét szuronnyal és pus­katussal akarta szétverni. Ami­kor ez nem ijesztette szét az embereket sortüzet adott a tö­megre. Kapocs Mária 17 éves leányt szivén találta egy csen­dőrgolyó azonnal holtan ro­gyott össze. 70 ember megse­besült, s mivel az időközben odaérkezett katonaság géppus­kákkal körülkerítette a közsé­get és benyomulva abba százá­val fogdosták össze a kezük- ügyébe kerülőket. Sokaknak si­került Csehszlovákia területére átmenekülni- ezek a legszeren­csésebbek. A magyar Haynau- Horthy féle szellemű megtor­lásra, mely követte ezt a tünte­tést jellemző, hogy a nagysurá- nyi gimnázium összes tanulóit is összefogdosták, hogy az ösz- szefogottakkal miképpen bán­tak a Haynau-Horthy pribékei az elképzelhető. Komját község lakossága ha­sonlóképp zendülésben tört ki a “fölszabadítok” ellen. A meg­erősített pribék had e község­ben is letörte a tüntetést s az egész község elöljáróságot vala­mint azokat, akik kezükügyébe kerültek letartóztatták és Pár- ánynánára kisérve valósággal nyomorékká verték őket. Innen is sok magyar és szlovák min­denét hátrahagyva Csehszlovák területre szökött. A “fölszabadított” felvidéken forrong a lakosság, Csehszlová­kiához való visszacsatolást kö­vetel. A csendőrség és rendőr­3-ik oldalról) ség létszámát gépuskás katona­sággal erősítették meg, hogy a kirobbanást megakadályozzák. Furcsa egy “fölszabadítás” ajándéka a felszabadított ke- ronnyal, puskatussal és golyók­kal traktálják- mint keblére ölelt gyermek a magyar fasiz- ta “szabadság” nevében. Már pedig az Urnák 1938 évi karácsonyi ünnepén a keresz­tény fajvédő magyar Haynau- Horthy fasizmus karácsonyi ajándóka a felszabadított ka- resztény testvéreinek a fölsza­badulás 6-ik hetében ime ez. Hazzaffyiak lehet tapsolni . . SOROZATOS TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK NEW YORKBAN Az IWW new yorki magyar tagjai, február és máricus hó­napokban, minden vasárnap dé­lután 3 órai kezdettel, TUDO­MÁNYOS ELŐADÁST tartanak a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. FEBRUÁR 5-én vasárnap 3- kor Fishbein L. munkástárs tart előadást. Tárgy: A kapi­talista termelési rend csődje. FEBRUÁR 12-én vasárnap dálután 3-kor Vlasits M. mun­kástárs tart előadást. Az előa­dás tárgya később lesz jelentve. Kérjük munkástársainkat, hogy agitáljanak ismerőseik körében és minél számosabban jelenjenek meg. Belépti dij nincs! Munkástársi üdvözlettel, az IWW csoportja Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents