Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-01-28 / 1043. szám
1939 január 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — VÉRES KARÁCSONY A VISSZACSATOLT FELVIDÉKEN A m. kir csendőrség sortüzet adott a szlovákok és magyarokra. Egy 17 éves leányt megölt a fasizta csendőrgyilkosok golyója — 70 sebesült meg — Nagysurány véres karácsonyán. A felvidék “fölszabadidtott” lakossága Csehszlovákia mellett és Magyarországtól való elszakadás mellett tüntet. Tömeges letartóztatások, géppuskás katonai csapatokat vezényeltek ki a Haynau féle fasizták a lázongás leverésére. Ami előre látható volt bekövetkezett. Megkérdezésük nélkül akaratuk ellenére “fölsza- baditott” és a fasizta Magyar- országhoz csatolt és az anyaország — miként bömbölték — keblére ölelt szlovák és magyar testvérek kiontott vére és a csendőrbrigantik által kioltott életek ordítják világgá és szítják a gyűlöletet az amúgy is maroknyi magyarság ellen. Nem kérnek a magyar fasizta paradicsomból, s 20 évi arisztokrata és papi “hazafias” revíziós mözgalom néhány föld- birtokos, főpap és talaját vesztett középosztály (jegyzők, főszolgabírók, stb.) érdekét szolgálta csupán. De bilincseknél, szuronyoknál, börtönnél, golyónál és feneketlen éhség és nyomornál egyebet nem tud és nem is akar nyújtani, azon terület lakosságának’ mit Haynau uralma alatti, király nélküli királyságnak, az 1919 évi herélőbics- kás Horthyországnak ismerünk. Ez a csendőrgyilkosok által leadott sortüz nemcsak a nagy- surányi magyar és szolvákokat találta szivén, de eltalálta azon függöny zsinórját is, mely függönyt a világ közvéleményének félrevezetésére, az innen kiüldözött és kivándorolt magyarok zsebéből, holmi finom idegen és nemes valutáknak (centek, dollárok stb.) kipanamázására, s a csehszlovák’ román, jugoszláv területen élő magyarság becsalogatására a Haynau féle fasizta paradidcsomba, vontak fel szemei elé. Ezen a függönyön talmi értékű üres jelszavak mint például “ magyar demokrácia — szabadság — jólét” voltak festve. 20 éven át siránkozott a Haynau féle rendszer arról, milyen elnyomatásban üldöztetésben van része a magyarságnak az elszakított területen. S 20 év alatt igaz kiszórták a népet addig sanyargató tisztviselőket, basáskodó főszolgabírókat és jegyzőket állásaikból ,igaz, hogy a zsandárok, rendőrök és egyébb hasonszőrű pribékek rendes polgári munkára kényszerültek, igaz, hogy a földbirtokosk és papok lába alól — Csehszlovákiáról van szó — kirángatták a tize- zerholdakat és fölosztották a parasztok között’ a meghagyott földön pedig nemcsak megélhetést biztositó bér fizetésre és szociális terhek viselésére kény- szeritették a birtosokokat, igaz, hogy a gyáraknál ugyanígy “nyomorogtak” a kapitalisták. Igaz, hogy a köztisztviselők nem lehettek urai csupán szolgái a népnek, amiként az is igaz, hogy ha valamelyik ezek alól kibújni, azok teljesítését elszabotálni akarták, azokat üldözték és büntették. De igaz viszont az is, hogy 20 év alatt a “rabszolgaság” az “elnyomatás” ideje alatt csehszlovák katonaság, csendőrség vagy rendőrség egyetlen esetben — még akkor sem amikor az elmúlt hónapok alatt a rádiólázitás révén forrongó és izgatott volt a csehszlovák “rabiga” alatt élő magyarság hangulata, s napirenden voltak a Magyarország melletti tüntetések. Egyetlen esetben sem adott sortüzet a rend helyreállítása céljából a magyarokra. S jött a soha nem látott méretű propagandisztikus bevonulás. Szavalókórusok, magyar propaganda, hangszórós autók előzték meg a fasizta magyar csapatok bevonulását. Sip, dob és nádi hegedű helyett ezek csalták és verbuválták össze a kiváncsiak tömegeit a bevonuláshoz. Mire a katonai csapatok odaértek, akcióba léptek' üvöltöttek — napi 5 pengőt kaptak ezért — s “lelkesedésük” sok helyen átragadt az összecsőditett “benszülöttekre” is. Ahol ez sikerült ott mozifelvételt készítettek — a diadalmas fogadtatásról — lovastengerész diszbevonulás is volt Komáromban és Kassán, miként a román szuronyok védelme alatt 1919-ben Budapesten. Az “Észak felé” címen azután ezt a filmet az ország minden mozijában 3 napig legkevesebb időre műsoron kellett tartani. Véletlenül sem tudott sehol sem tovább műsoron maradni. A közönséget nem vonzotta és nem érdekelte. A katonai megszállással egyidejűleg hermetikusan elzárták a “felszabadított” felvidéket nemcsak a külvilágtól, de az anyaországtól is, hogy nem ok nélkül ezt a nagysurányi sortüz és kiontott vér igazolja. A “felszabadítottak” ezrei üldözött vadak lettek, zsúfolásig teltek meg a börtönök az elfogottak- kal, s az elfogottak jajveszékelésük töltötte meg a levegőt, s kínzásaik semmiben sem maradtak alul az 1919 évben meg- kinzottakén. A termelő munka, kereskedelem, ipar, teljesen megállóit. Hiába adta ki a katonai parancsnok a parancsot a gyárak üzemének megindítására’ azok mai napig is halálos dermedtségben állanak. Keresetnélküliség ,munkahiány miatt az addig emberi életet élő százezrek minden nélkül maradtak, egyik napról a másikra. Az okkupáló magyar fasizmus első teendője volt ugyanis a munkanélküli segély beszüntetése. Az élet egyik napról a másikra nehezebbé vált. Gyors tempóba plántálták át a reakciós Haynau féle magyar fasizta népnyomoritó uralmat, a demokráciában nevelkedett felvidékiek nyakára. Eltiltották az ukrán nyelv használatát, az addig szlovák testvéreknek becézetteket, egyik napról a másikra tótoknak nevezték, s figyelmeztették, hogy nem Csehszlovákiában, de már Magyarországon élnek’ jó lesz tehát magyarul és nem tótul beszélni. Még a szlovák községek éléről is elmozditották a vezetőket, s fasiztákkal pótolták. A polgári közigazgatás bevezetsésével mikor a megszálló katonaság helyett a csendőrség és rendőrség vette át a “rend fenntartását”, még csak súlyosbodott a helyzet. Hiába adtak egyik kézzel koldusajándék csomagokat, a másik kézzel a bilincset kovácsolták. Az elkeseredést fokozta, hogy a szlovákok nemzeti himnuszának éneklését, de magát a szlovák népdalokét is be-' tiltották. S megkezdték a Haynau féle fasizták a parasztok alól a csehszlovák földreformtól kapott földek kirángatását és a földbirtokosok számára való visszajuttatását. Igaz, hogy ma csak a szlovákoknak kiosztott földekről van szó ,de a magyar paraszt is tudja, hogy ő sem lesz kivétel. Egyéforrt a felvidék őslakossága s passziv rezisztenciával felelt a “fölszabaditók”-nak. Hiába húzták el szája szélén Jáross Andor felvidéki miniszterségével kreált mézes madzagot. Hiába hivták be a parlamentbe a renegát képviselőit- akiket a prágai nemzetgyűlési képviselőknek és nem budapestinek választották meg. A lakosság ellenszenve legelsősorban is a kakastollas zsandárok és csendőrökkel szemben jutott kifejezésre. Válasz erre a még durvább föllépés, elnyomás, s a csendőrség létszámának megerősítése volt. A felvidék lakossága népszavazást és Csehszlovákiához való visszatérést követel. Az üldözés és bebörtönzés emberek, nők és gyermekek bru.talizálása a felelet a Haynau féle fasizmustól. A guzsbakö- tött, koldussá nyomorított anyaországi lakosság szivszorongva lesi a felvidék megmozdulását és a nagysurányi csendőrsortüz hatása alatt oly nagy fölhábo- rodás keletkezett az anyaországban is, hogy bár a Haynau uralom mindent elkövetett, hogy ez a dolog nyilvánosságra ne kerülhessen, hogy végül is dec. 29-én rövid komunikét adott le a sajtónak és rádiónak ’melyben a “sajnálatos incidens” — szószerint igy egyszerűen “in- cidens”-nek -minősítve zsandár- jai gaztettét — kirobbanását a csehszlovák propagandának tulajdonítja. Már pedig nincs az a propaganda mely, ha a felvidék lakossága itt jobb helyzetbe került volna, mint Csehszlovákiában élt, hogy visszakiván- koznék oda. De a Haynauék semmit sem tanultak, s mindent elfeledtek, hogy uralmukat biztosíthassák. Ha tanultak volna valamit, ilyen naiv mesével megmerték kísérelni gyilkos és néppusztitó uralmukról a felelősséget elterelni. Igen a nagysurányi sortüz elszakította a függöny zsinórját, a függöny lehullott és ime ország-világ előtt láthatóvá vált a román szuronyok védelme alatt a magyar nép nyakára telepedett Haynau féle- de Horthy és csatlósai által gyakorolt gyilkos néppusztitó uralom teljes meztelenségében. Ujhazai, külföldi magyarok amikor “hazafias” cégér alatt tőletek bármiféle címen e rendszer ügynökei pénzt kérnek gondoljatok arra, hogy az nemcsak a magyar nép rabszolgaságát hosszabbítja meg, de ez a pénz — mit szabadságharcra is adhatnátok — puskagolyókká válik át és e puskagolyók miként nagysu- rányban is legelsősorban is a szabadságukért harcoló testvéreitek életét oltják ki. Ha szövetségesei és társai akartok lenni testvérgyilkos Haynauék munkájának, s ellenségei fajtátoknak, hát csak adakozzatok tovább, de a magyar szabadságukért küzdő nép megvetése közösít ki benneteket önmagából. Nagysurányban 1938 december 24-én az éjféli mise után a község lakossága a templomból kijövet a csendőrség elé vonult s azoknak mint “betolakodott idegeneknek” eltávozását, a községnek Csehszlovákiához való visszacsatolását követelte. A cscendőrség szuronnyal és puskatussal verte szét a tüntetőket karácsony első napján a nagymise után a lakosság a szlovák himnuszt énekelte el, mire 3 cukorgyári újonnan odadhelye- zett magyar tisztviselő Magyar- országot kezdte éljenezni. A hivők (szolvákok és magyarok) e három tisztviselőt kipofozták a templomból és bár a pap figyelmeztette a hívőket’ hogy a szlovák himnuszt ne énekeljék mert drága árat fizethetnek érte tüntetőleg még kétszer elénekelték bent a templomban. Mikor pedig a kötelezővé tett magyar himnusz fölhangzott az orgonán, kitört a vihar. Nem akarunk éhezni tovább. Le a rabszolgatartokkal. Le a nép és világcsalókkal stb. hangok zúgtak kórusban, úgy, hogy a kántor kit megvertek és leráncigál- tak az orgona mellől, nem fejezhette be a magyar himnusz lejátszását. A tömeg újból a csendőrség elé vonult, és Csehszlovákia mellett és Magyarország ellen tüntetett. Nem leszünk rabszolgák. Nem tesztek bennünket is koldussá. Mit akartok itt Horthy pribékek, pusztuljatok innen. Ki hivott ide benneteket? Mi Csehszlovákiához akarunk tartozni és nem Horthy rabszolgái lenni. A csendőrség rádiógramm utján (Folytatás az 5-ik oldalon)
