Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-01-28 / 1043. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 január 28. EGYRŐL-MÁSROL Elmondja: Z. J. A “demokráciák” nem segítik Spanyolországot. A háború Spanyolországban immár 30 rónapja folyik. A szabadsáyért küzdő spanyol nép elképzelhetetlen véráldozatot hozott, hogy megmentse Spa­nyolországot a fasizta uralom­tól. A harc, az erőviszonyok szempontjából kezdettől fogva egyoldalú volt, mert bár a lo­yalisták bírták a spanyol nép 80 százalékának rokonszenvét és hajlandók voltak minden ál­dozatra, a gyilkos erő mégis a fasizták oldalán volt, amely fe­lülmúl minden elszántságot és lelkesedést. Nem titok az, hogy Franco generális, a fasizták fővezére, Mussolini és Hitler támogatásá­val kezdte meg a harcot a spa­nyol nép ellen és kezdettől fog­va egészen a mai napig a fasiz­ták olasz és német ágyukkal, repülőgépekkel, tankokkal, gép­fegyverekkel és lőszerekkel gyilolják a spanyol népet. A fasizta-náci támogatás azonban itt még nem ért határt, mert Franco hordáinak túlnyomó többsége az afrikai mórokon kí­vül olasz és németekből áll. Ezzel szemben milyen elbá­násban részesültek a loyalis- ták? A “demokratikus” orszá­gok a háború kitörése első he­teiben a Leage of Nations (Nemzetek Ligája) segítségé­vel megkötötték a nem-beavat­kozási paktumot, mely szerint minden körülmények között “semlegesek” maradnak a spa­nyol háborút illetőleg. Ez nem­csak azt jelentette, hogy be­hunyt szemmel nézik a spanyol nép lemészárlását, hanem azt is, hogy határaikat teljesen el­zárják még a védekezéshez el­engedhetetlenül szükséges gé­pezetek és lőszerek szállítása előtt is. Tehát, amíg a fasizták kor­látlan támogatást kaptak a fasizta-náci országoktól, addig a loyalisták az elavult ágyuk, repülőgépek, gép- és kézi fegy­verekre voltak utalva, amely­ekhez visszamaradt iparuk kö­vetkeztében még elegendő töl­tényt sem voltak képesek gyár­tani. így aztán minden elszánt­ság és lelkesedésük mellett a loyalisták csak puszta ökleik­kel vehették fel a harcot a leg­modernebbül felszerelt fasizta hordákkal szemben. Ezen hiányosságok következ­tében a loyalisták rengeteg en­gedményeket voltak kénytelenek adni. Legutóbb a “semleges de­mokráciák” azono feltételének is eleget tettek, hogy az ösz- szes “idegen” harcosokat, akik a világ minden részéből önként és nagy áldozatok árán siettek a spanyolok segítségére, hogy­ha kell életüket áldozzák a sza­badságért, azokat is kirendel­ték az országból. Ezzel szem­ben a fasizták nemhogy vissza­szállították volna a Franco ol­dalán harcoló olasz és némete­ket, hanem még nagyobb szám­mal szállítják az ágyutölteléket Franconak. És ezen manővernek ugylát- szik végzetes következményei vannak a loyalistákat illetőleg. A fasizták a látszat szerint fel- tartózhatatlanuJ nyomulnak elő­re és a loyalisták erősségét Ca- talóniát komoly veszély fenye­geti és a veszélyt a loyalisták is elkerülhetetlennek látják és még egy végső kísérletet tettek, amikor Negrin kormány elnök átutazott Franciaországba azért hogy rávegye a francia kor­mányt a határ megnyitására, hogy háborús felszerelést kap­janak. A francia kormány Ang­liától tette függővé ezen kíván­ság teljesítését, Anglia pedig minden kertelés nélkül megta­gadta azt. így tehát nem lesz meglepe­tés, ha belátható időn belül az egész Spanyolország a fasizták uralma alá kerül. Bár ez a “győ­zelem” nem a fasizták büszke­sége lesz, hanem a “demokrá­ciák” szégyene. A spanyol nép bármily hősies elszántsággal harcol is a fasizmus ellen, a je­len napokban olyan helyzet elé került, hogy vagy feladják a harcot, vagy fegyvertelenül, puszta ököllel állnak ki a fasiz­ták gyorstüzelő ágyúik és gép­fegyvereik elé, hogy egy szálig legyilkolják őket. Nem a fasiz­ták verték le a spanyol nép sza­badság harcát, hanem a sokak által émelygősen magasztalt “demokráciák”. Hát tényleg “Nincs Megállás a Lejtőn”? A lehetőség határáig tartóz­kodtunk attól, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetségben dú­ló fasizta-náci törekvéssel fog­lalkozzunk lapunk hasábjain, de ezen jobb sorsra érdemes in­tézmény bürokratikus intézői­nek annyira agyába szállt a ha­talmi vágy, hogy a legaljasabb cselekedetektől sem riadnak már vissza hitleri vágyuk kielé­gítésében. A M.B.Sz. közintézmény, an­nak tagjai túlnyomó többség­ben munkás emberek, akiknek sok esetben meg kell koplalni a havi dij összeget, melyet min­den hónapban be ell fizessenek és minthogy ezen tagok ellen a legaljasabb támadás van készü­lőben, a Bérmunkás — mint az egyetlen magyar nyelvű mun­káslap és erkölcsi kötelességé­nek tartja, hogy szót emeljen az Intézőség orvtámadása ellen. Természetesen a decemberi “összetartásban” megjelent re­ferendumról van szó. Ennél becstelenebb támadás még nem látott napvilágot egy munkás intézményben, annak munkás tagsága ellen. Amikor a Szövetség hat cle­velandi tagját kizárták, mert azok a titkárságnak mentetsző módon tiltakoztak az ellen, hogy a Szövetséget megfosztják mun­kás jellegétől, a központ erősen állította a tagok nagy százalé­kával szemben, hogy nekik igen­is teljes joguk volt az említett hat tag kizárására. És most mégis referendum utján kérik a jogot, hogy a jövőben még több hasznos tagját kizárjak a Szövetségnek. Ha — amint ál­lítják — megvolt a joguk a hat tag kizárására, akkor miért volt szükség ezen aljas szövegű és még aljasabb célú referen­dumra ? Mindig és ma is határozottan állítjuk, hogy hat clevelandi ta­got alapszabály ellenesen és jogtalanul zárták ki és most maga az intézőség bizonyítja, hogy ebben is nekünk volt iga­zunk. Mert ha az előbbiek ki­zárásához volt joguk, akkor ugyan ezen jogok alapján kizár­hatnak még egy pár százat, vagy legalább azokat, akik már elővannak jegyezve. Ha pedig csak ezzel a referndummal akarják megszerezni a jogokat, akkor az előbbi esetben alap­szabály ellenesen jártak el és rászolgáltak, hogy a Szövetség- józanul gondolkodó öntudatos tagsága mint az alapszabály sú­lyos megsértőivel járjon el ve­lük szemben. De nézzük csak mint mond az indítvány? “A Szövetség békés fejlődé­sének biztosítása, az alapszabá­lyunk betartása érdekében és a Szövetség jóhirnevének megó­vása céljából az alulírott osz­tály az össztagságnak indítvá­nyozza, hogy referendummal utasítsuk az Intéző Bizottságot arra, hogy zárja ki sorainkból mindazon fegyelembontó, rágal­mazó tagokat, akik a Szövetség, vagy az osztály kebelében köz­vetlenül, vagy közvetve szaka­dást kísérelnek meg, illetve ja­vasolnak. És zárja ki azokat, akik a Szövetség békéjét, rend­jét háborgatják, feldúlják, a Szövetség jóhirnevének a Szö- vetségéen belül vagy azon kívül ártanak; akik a Szövetség tiszt­viselőit akár az osztályaikban, akár azokon kívül rágalmazzák, vagy a Szövetséget ártó módon becsmérlik. Az Intéző Bizottság határo­zata szerint kizárandók legye­nek azok is, akik ilyen cseleke­detekben erkölcsileg, vagy anya gilag támogatják.” Eddig szól az indítvány, amelyet a jegyzőkönyv szerint a 168-ik osztály terjesztett be és 19 osztály magáévá tett. Az utolsó mondatot azonban már az Intéző Bizottság fűzte hozzá, amely már nemcsak azokra vo­natkozik, akik esetleg elkövetik a “bűnt”, hanem azokat is ki­zárhassák, akik szóval, vagy cselekedettel a “vádlottak” se­gítségére mennek. Még a polgári törvények ér­telmében is, minden vádlott ár­tatlan, amig el nincs ítélve. Még a polgári törvényszék előtt sem volt rá példa, hogy bárkit j azért büntettek volna meg, I mert egy vádlottnak — lett lé­gyen az apagyilkos, rabló, sik­kasztó, vagy csaló, vagy pedig munkásszervezet agitátora — segítségére sietett, akár anya­gilag, akár erkölcsileg. Azon­ban, ha ezen indítvány keresz­tül megy, a M.Bs. Szövetség­ben ezután már ez is kizárásra ad okot. Mit szól ehhez a M.Bs. Szö­vetség öntudatos * tagsága? Nem lázad fel bennük az embe­ri önérzet? A titkárság ajánla­tára az alapszabályunkat meg­metélték. Az ez ellen tiltakozó tagok egyrészét kizárták. Az “Összetartás” hasábjait meg­vonták azoktól, akik a titkár­sággal nem értenek egyet. És most a jogtalanságok elköveté­se után arra kérnek felhatalma-' zást, hogy a náci rendszer be­vezetése ellen bárki szót emel­hessen. Ezen indítvány elfoga­dása után, bármely besúgó ajánlatára, bárkit kizárhatnak a Szövetségből és annak még csak védelmére sem szabad kel­ni, mert ez is kizárást von ma­ga után. Ugylátszik a náci rend­szert legelsőnek a M. Bs. Sz. titkársága akarja bevezetni. Munkás Betegsegélyző Szö­vetségi tagok! Jogaitok ellen a legaljasabb orvtámadás készül. A fenti indítvány szerint min­den gondolkodó és szókimondó tagot kizárhatnak a Szövetség­ből. És ez nemcsak a tagra je­lent veszélyt, hanem azok fe­leségeit és gyermekeit sújtja, akiknek sok esetben meg kellett koplalni azt az összegeket, melyeket temetési költségeitek­re befizettetek! Akik látjátok a veszélyt, világosítsátok fel azo­kat, akik minden gondolkozás nélkül igennel szavaznak. En­nek az indítványnak el kell buk­ni. Szavazzatok ellene! Ne csak egyszerűen tiltakozzatok, ha­nem cselekedjetek! CHICAGÓI HÍREK Az IWW tagjai 1939 január 28-án, szombaton este 8 órai kezdettel, műsorral egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendez­nek, az “Industrial Worker” tá­mogatására. Az “Industrial Worker” az egyedüli angol nyel­ven megjelenő lap, amely a for­radalmi ipari unionizmust pro­pagálja. Minden ipari forradal­márnak kötelessége, hogy a fent nevezett lapot erejéhez mérten támogassa. Ezen mulat­ság tiszta jövedelme a fenti célt fogja szolgálni. A mulatság helye, 2419 Lincoln Ave. Belé­pő dij 25c. Legyünk ott mind­annyian. DISZNÓTOROS VACSORA Az IWW Cleveland east sidei magyar tagjai, 1939 február 4- én, szombaton este 8 órai kez­dettel DISZNÓTOROS VACSO­RÁT rendeznek, melyre a cle­velandi magyar munkásságot ezúttal is meghívják. Házilag készített hurka-kol­bász vacsora lesz felszolgálva 50 centért és a hangulatot kel­tő színpadi szórakozás mellett, KACZUR zenekara játsza a talpalávalót. Tegyétek népessé az IWW gyűléseket!

Next

/
Thumbnails
Contents