Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-01-28 / 1043. szám

IUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 JAN. 28 NUMBER 1043 SZÁM

__________________! • • 'N' *■ Burgos-Berlin-Budapest-Róma és Tokio tengely

Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY, Budapest

Szándékosan állíthattam az úgynevezett fasizta államok fönti sorrrendjét össze. S ha egy pillanatot vetünk a térképre azonnal érthetővé válik nem ok nélkül.

Miként látjuk az aktivista fasizmus igen megfontoltan körültekintően, sőt több körmönfont ravaszsággal igyekszik elsősorban is Európa népét csizmája alá taposva bilincsbe verni, de ugyanakkor nem felejtkezik meg Ázsiáról sem.

A harc a piacok ujravaló föl- <s>----------------------------------------osztásáért folyik. És lényegében á fasizta és az u. n. polgári

Billings reméli, hogy ő is rövidesen kiszabadul

Levél a börtönből.

“demokratikus” kapitalizmus között folyik, s ha nem a munkások bőrére, életére és az általuk teremtett értékek pusztulását vonná maga után. De mivel legelsősorban is mi bérmunkások vagyunk, tegyük hozzá szervezetlenségünk folytán áldozatai a kapitalizmus haláltusájában, amely szemeink előtt játszódik le napjainkban' legelsősorban igy akarva, nem akarva foglalkoznunk kell a fasizmus terjeszkedő törekvéseivel.

Tehát nem véletlen az, hogy a két kapitalista érdekcsoport harca a piacokért a földközi tenger kulcsánál kezdődik. Spanyolországban. Tudjuk azt, hogy az immár több mint 2 éve folyé spanyol szabadságharc dacára a köztársaságiak állandó “vereségének” amiről évek óta hallunk a fasizták részéről még mindég áll a spanyol köztársaság, s éppen ezért bukása — az események szemlélete következtében — fasizta utópisztikus álomnál aligha lesz egyéb. (Sajnos e cikk írása óta többnek látszik — Szerk.)

A fasizmus a spanyol “haza-; fiák” Francoék révén a Gibraltár megkaparintását, s ezzel az egész földközi tengeri hegemónia megszerzésére s Európa fölötti uralomra törekszik. Amíg a fasizmus leplezetlenül szállítja, küldi bérgyilkos csapatait, hadiszereit Franco “hazafinak” s e “hazafi” szemrebbenés nélkül tűri, sőt elősegíti saját népének a spanyol népnek, asszonyok' gyermekek lemészárlását, védtelen falvak és városok bombázását, évszázados emlékek pusztítását, addig bár az u. n. demokratikus államok tisztán látják, hogy Európa sorsa Spanyolországban dől el fáznak a nyílt* porondra való lépéstől a spanyol köztársaság mellett, pepecselnek, latolgatnak, ameri- káznak, s önmaguk rendszere alatt is fűrészelik a fát, s azt számitgatják mit nyerhetnek

profitban ezen szerintük spanyol üzleten.

Kezdetben vala egészen a legutolsó hetek u- n. Olasz-Francia ellentét kirobbanásáig abban a naiv hitben voltak, hogy a fasizmussal közösen osztozkodhatnak a profitban. Azonban a fasizta színűre mázolt kapitalizmus, melynek jó magyar közmondás szerint evés közben jön meg az étvágya éppen az olaszfrancia konfliktus kirobbanásával adta világosan tudomására “demokrata” kapitalista elvbarátainak azt, hogy nem hajlandó velük egy tányérból cseresz- nyézni.

Ma már világosan látható az, hogy a demokratikus Csehszlovákia martalékul dobása nem elégítette ki — miként mi IW- W-isták eleve megállapítottuk — a fasizmust.

A fasizta államok belső elégedetlenkedő tömegeit — mert minden külső disz és kardcsör- tetés dacára belsőleg állandó zavarokkal küzdenek — amit kielégíteni nem akar, de már ne mis tud, terjeszkedő cselekedeteivel kívánja traktálni, megnyugtatni s figyelmét saját nehézsógeiről elterelni és ezzel uralmát létét meghosszabitani.

Csehszlovákiát és Ausztriát gyorsan úgyszólván puskalövés nélkül kaparintotta meg, s már is megemésztette.

Az olasz-német fasizmus ellentéte az olasz fasizmus defe- rálásával — legalább is látszat szerint Ciano olasz külügyminiszter magyarországi és a napokban történt “vadászatával” véget ért. Ma ismét aktiv a Berlin-Római tengely.

A Germán fasizmus kelet és Délkelet-Európai terjeszkedése utjából elhárult az olasz akna és gátmentő tevékenység.

Lengyelország' mely oly sürgősen és hathatósan — akár a magyar — elősegítette a ger- már fasizmus céljai elérését Csehszlovákiával szemben, s ő maga is osztozott a germán fasizmussal, most döbbent rá cse(Folytatás a 6-ik oldalon)

Az IWW Egyetemes Védelmi Bizottságához levelet irt Warren K. Billings, melyben azon reményének ad kifejezést, hogy rövidesen ős is követni fogja Tom Mooneyt a szabadságba. Ugyanakkor arra sürget bennünket, hogy: ha a Supreme Court mégsem járulna hozzá, hogy őt kegyelemre ajánlja a kormányzónak- olyan kampányt szervezzünk kiszabadítása érdekében, amilyenhez még nem volt példa.

Billings levelének szószerinti fordítása, a következő:

“Kedves leveleteket és a hozzá csatolt ötven dollárt, december 20-án kaptam kézhez, a legjobb időben. Igazán nem is tudom, hogy volna-e valami, ami jobban felvidítana engem, mint az a példás szolidaritás, amelyet irányomban ti tanúsítotok- munkástársainkkal egyetemben szerte az országban. Az állandó és kétségbevonhatatlan támogatás, mely hosszú 22 éven át irányunkban megnyilatkozott nálatok és sötét napjainkat bevilágította, büszkeséggel tölt el engemet és dicséretetekre válik, mert tanúbizonyságul szolgál, hogy gyakoroljátok a jelszót, amit hirdettek: “MI SOHASEM FELEJTÜNK!”

Saját ügyem rövid pár héten belül a Supreme Court elé fog kerülni, hogy tőlük jöjjön végre a javaslat, szabadságom visszaadására. S ha ők esetleg ezt megtagadnák, olyan hatalmas kampányt kell megszerveznetek' amilyenhez még nem volt példa. A reakciónak ez utolsó hatalmas fellegvára, nem szabad, hogy az igazságtételnek továbbra is útját állja.

Az a reményünk, hogy amint Mooneynak az ügye befejezést nyer, a törvényes közegek is beismerik végleges vereségüket és engemet is azonnal kegyelemre ajánlanak majd. Ha sikereink méretei találkoznak reményeinkkel, úgy rövidesen módomban lessz szabademberként, tartalmasabban és méltóbb környezetben kifejezni irányotokban tanúsított érzelmeimet, néhány héten belül.”

Tom Mooney’ kiszabadulása után számtalanszor tett fogadalmat a nyilvánosság előtt, hogy ha kell, egész életét Billings kiszabadításának fogja szentelni. Mooney ebben az ügyben olyan segitséget nyújthat, mint egy ember, hogy nálánál többet senki sem. De amint, hogy egyedül saját magát sem tudta volna kiszabadítani, Billings kiszabadítására sem képes. Ez a munka azokra hárul, akik Mooney mellett kitartottak és Mooney csak teljes súlyával belefeküdve segíthet a feladat végrehajtásában.

Midőn Billings- a szabadulásért folytatott harc sikeres befejezésére utal, még a következőket állapítja meg:

“Némelyeknek az a nézetük, hogy szabadulásunkkal a küzdelem befejeződött — de egy igazi osztálytudatos munkás előtt, a küzdelem SOHASEM befejezett — Mert ha ezt megnyerjük ma, csak nagyobb erőhöz jutunk azon harcok megvívásához, melyeket a HOLNAP tartogat számunkra”.

A svéd szakszervezetek tehetetlenek

Kollektiv szerződések miatt, képtelenek az osztályharcra.

Stockholm, Svédország — Sötét fellegek tornyosulnak a svéd munkásság feje fölött, s a készülő vihart úgy szeretnék a szakszervezeti vezérek elodázni' hogy az osztályközi béke kétes cölöpébe kapaszkodnak bele.1 A svéd szakszervezetek, a világ legerősebb szervezetei ha az ország lakosainak számarányát és a szakszervezethez tartozó munkások létszámát vesszük alapul.

A szakszervezeti központ egy minden munkásra és iparra kiterjedő szerződést kötött a munkáltatók szövetségével, melyben feladta a sztrájkjogot és minden vitás ügyek elintézését, bizottságok kezére bizza, mely bizottságokat a szakszervezetek és a munkáltatók szövetsége jelöl ki egyenlő arányban.

Ezen szerződés aláírásához nem kérték ki a tagság jóváhagyását és akaratának megnyilatkozását. De viszont a tiltakozási jogot meghagyták az össz- tagságnak. Másszóval' akiknek nem tetszenek a szerződések, tiltakozhatnak ellene, de ennél többet nem csinálhatnak.