Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-01-28 / 1043. szám

IUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 JAN. 28 NUMBER 1043 SZÁM __________________! • • 'N' *■ ­Burgos-Berlin-Budapest-Róma és Tokio tengely Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY, Budapest Szándékosan állíthattam az úgynevezett fasizta államok fönti sorrrendjét össze. S ha egy pillanatot vetünk a térképre azonnal érthetővé válik nem ok nélkül. Miként látjuk az aktivista fasizmus igen megfontoltan körültekintően, sőt több körmönfont ravaszsággal igyekszik el­sősorban is Európa népét csizmája alá taposva bilincsbe verni, de ugyanakkor nem felejtkezik meg Ázsiáról sem. A harc a piacok ujravaló föl- <s>----------------------------------------­osztásáért folyik. És lényegé­ben á fasizta és az u. n. polgári Billings reméli, hogy ő is rövidesen kiszabadul Levél a börtönből. “demokratikus” kapitalizmus között folyik, s ha nem a mun­kások bőrére, életére és az ál­taluk teremtett értékek pusz­tulását vonná maga után. De mivel legelsősorban is mi bér­munkások vagyunk, tegyük hozzá szervezetlenségünk foly­tán áldozatai a kapitalizmus haláltusájában, amely szeme­ink előtt játszódik le napjaink­ban' legelsősorban igy akarva, nem akarva foglalkoznunk kell a fasizmus terjeszkedő törekvé­seivel. Tehát nem véletlen az, hogy a két kapitalista érdekcsoport harca a piacokért a földközi tenger kulcsánál kezdődik. Spa­nyolországban. Tudjuk azt, hogy az immár több mint 2 éve folyé spanyol szabadságharc dacára a köztársaságiak állan­dó “vereségének” amiről évek óta hallunk a fasizták részéről még mindég áll a spanyol köz­társaság, s éppen ezért buká­sa — az események szemlélete következtében — fasizta utó­pisztikus álomnál aligha lesz egyéb. (Sajnos e cikk írása óta többnek látszik — Szerk.) A fasizmus a spanyol “haza-; fiák” Francoék révén a Gibral­tár megkaparintását, s ezzel az egész földközi tengeri hegemó­nia megszerzésére s Európa fö­lötti uralomra törekszik. Amíg a fasizmus leplezetlenül szállít­ja, küldi bérgyilkos csapatait, hadiszereit Franco “hazafinak” s e “hazafi” szemrebbenés nél­kül tűri, sőt elősegíti saját né­pének a spanyol népnek, asszo­nyok' gyermekek lemészárlását, védtelen falvak és városok bom­bázását, évszázados emlékek pusztítását, addig bár az u. n. demokratikus államok tisztán látják, hogy Európa sorsa Spa­nyolországban dől el fáznak a nyílt* porondra való lépéstől a spanyol köztársaság mellett, pe­pecselnek, latolgatnak, ameri- káznak, s önmaguk rendszere alatt is fűrészelik a fát, s azt számitgatják mit nyerhetnek profitban ezen szerintük spa­nyol üzleten. Kezdetben vala egészen a leg­utolsó hetek u- n. Olasz-Francia ellentét kirobbanásáig abban a naiv hitben voltak, hogy a fas­izmussal közösen osztozkodhat­nak a profitban. Azonban a fas­izta színűre mázolt kapitaliz­mus, melynek jó magyar köz­mondás szerint evés közben jön meg az étvágya éppen az olasz­francia konfliktus kirobbanásá­val adta világosan tudomására “demokrata” kapitalista elvba­rátainak azt, hogy nem hajlan­dó velük egy tányérból cseresz- nyézni. Ma már világosan látható az, hogy a demokratikus Csehszlo­vákia martalékul dobása nem elégítette ki — miként mi IW- W-isták eleve megállapítottuk — a fasizmust. A fasizta államok belső elé­gedetlenkedő tömegeit — mert minden külső disz és kardcsör- tetés dacára belsőleg állandó zavarokkal küzdenek — amit kielégíteni nem akar, de már ne mis tud, terjeszkedő csele­kedeteivel kívánja traktálni, megnyugtatni s figyelmét saját nehézsógeiről elterelni és ezzel uralmát létét meghosszabitani. Csehszlovákiát és Ausztriát gyorsan úgyszólván puskalövés nélkül kaparintotta meg, s már is megemésztette. Az olasz-német fasizmus el­lentéte az olasz fasizmus defe- rálásával — legalább is látszat szerint Ciano olasz külügymi­niszter magyarországi és a na­pokban történt “vadászatával” véget ért. Ma ismét aktiv a Berlin-Római tengely. A Germán fasizmus kelet és Délkelet-Európai terjeszkedése utjából elhárult az olasz akna és gátmentő tevékenység. Lengyelország' mely oly sür­gősen és hathatósan — akár a magyar — elősegítette a ger- már fasizmus céljai elérését Csehszlovákiával szemben, s ő maga is osztozott a germán fas­izmussal, most döbbent rá cse­(Folytatás a 6-ik oldalon) Az IWW Egyetemes Védelmi Bizottságához levelet irt War­ren K. Billings, melyben azon reményének ad kifejezést, hogy rövidesen ős is követni fogja Tom Mooneyt a szabadságba. Ugyanakkor arra sürget ben­nünket, hogy: ha a Supreme Court mégsem járulna hozzá, hogy őt kegyelemre ajánlja a kormányzónak- olyan kampányt szervezzünk kiszabadítása ér­dekében, amilyenhez még nem volt példa. Billings levelének szószerinti fordítása, a következő: “Kedves leveleteket és a hoz­zá csatolt ötven dollárt, decem­ber 20-án kaptam kézhez, a leg­jobb időben. Igazán nem is tu­dom, hogy volna-e valami, ami jobban felvidítana engem, mint az a példás szolidaritás, ame­lyet irányomban ti tanúsítotok- munkástársainkkal egyetemben szerte az országban. Az állandó és kétségbevonhatatlan támo­gatás, mely hosszú 22 éven át irányunkban megnyilatkozott nálatok és sötét napjainkat be­világította, büszkeséggel tölt el engemet és dicséretetekre válik, mert tanúbizonyságul szolgál, hogy gyakoroljátok a jelszót, amit hirdettek: “MI SOHASEM FELEJTÜNK!” Saját ügyem rövid pár héten belül a Supreme Court elé fog kerülni, hogy tőlük jöjjön végre a javaslat, szabadságom vissza­adására. S ha ők esetleg ezt megtagadnák, olyan hatalmas kampányt kell megszervezne­tek' amilyenhez még nem volt példa. A reakciónak ez utolsó hatalmas fellegvára, nem sza­bad, hogy az igazságtételnek továbbra is útját állja. Az a reményünk, hogy amint Mooneynak az ügye befejezést nyer, a törvényes közegek is be­ismerik végleges vereségüket és engemet is azonnal kegye­lemre ajánlanak majd. Ha si­kereink méretei találkoznak re­ményeinkkel, úgy rövidesen mó­domban lessz szabademberként, tartalmasabban és méltóbb kör­nyezetben kifejezni irányotok­ban tanúsított érzelmeimet, né­hány héten belül.” Tom Mooney’ kiszabadulása után számtalanszor tett foga­dalmat a nyilvánosság előtt, hogy ha kell, egész életét Bil­lings kiszabadításának fogja szentelni. Mooney ebben az ügyben olyan segitséget nyújt­hat, mint egy ember, hogy ná­lánál többet senki sem. De amint, hogy egyedül saját ma­gát sem tudta volna kiszabadí­tani, Billings kiszabadítására sem képes. Ez a munka azokra hárul, akik Mooney mellett ki­tartottak és Mooney csak teljes súlyával belefeküdve segíthet a feladat végrehajtásában. Midőn Billings- a szabadulás­ért folytatott harc sikeres be­fejezésére utal, még a követke­zőket állapítja meg: “Némelyeknek az a nézetük, hogy szabadulásunkkal a küz­delem befejeződött — de egy igazi osztálytudatos munkás előtt, a küzdelem SOHASEM befejezett — Mert ha ezt meg­nyerjük ma, csak nagyobb erő­höz jutunk azon harcok megví­vásához, melyeket a HOLNAP tartogat számunkra”. A svéd szakszerve­zetek tehetetlenek Kollektiv szerződések miatt, képtelenek az osztályharcra. Stockholm, Svédország — Sö­tét fellegek tornyosulnak a svéd munkásság feje fölött, s a készülő vihart úgy szeretnék a szakszervezeti vezérek elodáz­ni' hogy az osztályközi béke ké­tes cölöpébe kapaszkodnak bele.1 A svéd szakszervezetek, a világ legerősebb szervezetei ha az or­szág lakosainak számarányát és a szakszervezethez tartozó munkások létszámát vesszük alapul. A szakszervezeti központ egy minden munkásra és iparra ki­terjedő szerződést kötött a mun­káltatók szövetségével, mely­ben feladta a sztrájkjogot és minden vitás ügyek elintézését, bizottságok kezére bizza, mely bizottságokat a szakszerveze­tek és a munkáltatók szövetsé­ge jelöl ki egyenlő arányban. Ezen szerződés aláírásához nem kérték ki a tagság jóváha­gyását és akaratának megnyi­latkozását. De viszont a tiltako­zási jogot meghagyták az össz- tagságnak. Másszóval' akiknek nem tetszenek a szerződések, tiltakozhatnak ellene, de ennél többet nem csinálhatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents