Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-24 / 1064. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 junius 24. Az ohioi Insurance Department az Intéző-Bizottság ellen döntött MEGBÉLYEGZI AZ EAST PITTSBURGHI ÖNKÉNYESKEDŐKET AZ OHIOI MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY MEGVONÁSÁNAK TERHE ALATT. Julius 15-ig visszavonhatják a kizárást. Wolf ügyvéd utján megkapta a Bérmunkás szerkesztősége azt a döntést, melyre a lapbizottságnak a Munkás Betegsegély- ző Szövetség basái által kizárt hat tagja és az országban szerte élő igazságszerető, becsületes betegsegélyző tagok, több mint nyolc hónap óta várnak. Mint az osztályharc edzett katonái, megtanultuk régen azt, hogy nem sokat remélhetünk a törvényes és hivatalos közegektől.^ Különösebb okot adott erre azon tény is, hogy az elmúlt esztendőben kibukott columbu- busi politikusok — lehet, hogy puszta kényelmességből — nem hoztak döntést a hat kizárt tag panaszos ügyében. A kora tavasszal megújított kizárási panaszügyben is úgy készült a döntés mint a Luca széke és ezen oknál fogva már nem is reméltük, hogy más elbírálása, vagy döntése lesz az Insurance Superintendensnek, mint elődjének. Ugylátszik, hogy ezen a véleményen volt a dzsábját féltő gyűlölködő és bosszúálló tisztikar is. Ezért volt bátorságuk “szakértői fiskálisos durunggal alátámasztott” olyan jelentéstételre, amely hivatalos lapjukban is napvilágot látott a kihallgatás után. Az ő hivatalos jelentésük szerint — győztek — nyertek — a kizártak kint maradnak és az ügy elvan intézve. A számítás az egyik oldalon jó, sőt mi több igen is kívánatos volt. De a Deputy Superintendent junius 15-én keltezett és az intézőségnek kézbesített döntése értelmében, mindennek pontosan az ellenkezője történt, semmint remélték és számították. A közel öt ives gépírásos döntés összegezi az összes felsorakoztatott védekezési érveket, amelyre Somló és a többi lipó- tok a hat tag kizárását jogilag felépítették és megindokolták. Az Insurance Department döntése értelmében, egyetlen érv sem fogadható el és a kizártak panaszait, mint helytállókat, alapszabályszerüeket és jogosakat teljes értelmében elfogadja. Ohio Állam biztosítási törvényeinek értelmében, bűnös kihágást követett el az intéző bizottság. Visszaélt nemcsak a beléjük helyezett bizalommal, de felrúgta a Szövetség alapszabályát is, midőn azoknak megkerülésével figyelmen kívül hagyásával, hat tagját a Szövetségnek, tagsági jogától megfosztott. Sem a törvények, sem pedig az alapszabályok szerint, amelyek a kizárás idején érvényben voltak, nem volt joga ilyesmihez az intézőségnek. Ezen oknál fogva, a Deputy Superintendent ELRENDELI, hogy 1939 julius 15-ig, a Szövetség hivatalosai előtte megjelenjenek és megokolják, hogy elkövetett cselekményeik következményeként, MIÉRT NE VONJÁK MEG TŐLÜK OHIO ÁLLAMBAN A MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYT? Ha az ügyvédi nyelvezettel és logikával kicirkalmazott RENDELETET jól megértjük és népies nyelvre fordítjuk, vagy egyszerűsítjük, úgy azt kell belőle kiolvasnunk, hogy julius 15-ig, a kizárási és kizártak ellen elkövetett vétséget, visszaéléseket helyre hozhatják, mert különben Ohio Államban tovább nem működhetnek! Szeretnénk, ha lapunk terjedelme megengedné a döntés teljes szövegének angol és magyar közlését: nem azért, mintha feltételeznénk olvasóink bizalmatlanságát irányunkban, hanem azért, mert azok, akik Hitlert és Mussolinit is megszégyenítő eszközökkel dolgoztak ellenünk, nem fogják közölni a Szövetség tagságával a rájuk és cselekményükre megsemmisítő csapást mérő dokumentumot. Pedig komoly a helyzet. Mert a Szövetség tagságát örökké homályban tartani azért mégsem lehet! Ebből a döntésből pedig azt kell megállapítani, még az east pittsburg- hi hivatalnak is, hogy a biztositó hivatal az ohio engedélyt megvonni készül! Némi információval bírunk a New York állami hivatal hasonló eljárásról is. E kettő együttvéve annyit jelent, hogy az Egyesült Államok két államában nem kívánatos — üldözött — intézménnyé süllyesztik le a Munkás Betegsegélyző Szövetséget azok a bosszútól lihegő kreatúrák, akik munkás jellemétől, jellegétől, szellemétől és nemzetköziségétől megfosztották és megfosztani igyekeznek. Ironikusan hangzik ugyan, de a hat tag és a két new yorki munkástársunk kizárását többi között azzal indokolták meg, hogy: ÁRTOTTUNK A SZÖVETSÉG JÓ HÍRNEVÉNEK. Már pedig: ha mi azzal ártottunk a Szövetség jó hírnevének, hogy jóelőre megláttuk, lemértük és megírtuk, hogy e jobbsorsra érdemes munkásintézményt levezették az útjáról: ha mi ártottunk azzal, hogy lelepleztük azokat a suta és ostoba figurákat, akik semhogy egy munkásintézmény vezetésére lennének alkalmasok, még egy szamárfogat hajtásához sincsen képzettségük: ha mi ártottunk a Szövetségnek azáltal, hogy magunktól örökre és tisztes távolba eltaszitottuk a bizalmunkkal visszaélt tisztviselőket? vájjon mennyit ártottak ők a Szövetségnek pusztán azzal, hogy OHIO ÁLLAMBAN TÖRVÉNY- TELENITIK ?! Mert a Szövetség alapszabályainak értelmében, nem a kizártak vétettek a szabályoknak, hanem a KIZÁRÓK! Ha tehát bosszúból ránkfogni lehetett az alapszabálysértést? Most, hogy a Superintendent és az Ohio Insurance Department ezt a kihágást lemoshatatlanul rájuk bélyegezte, nem-e joggal kérdjük, hogy TI MIT KERESTEK A SZÖVETSÉGBEN? Mit keres a Szövetségben Somló és Hirsch Lipót? Gross Henry, meg Zeiger ügyvég “tagtárs”? Hiszen ilyen döntő és lesújtó ítélet után, nem hivatalos tisztségben, de még tagsági minőségben sem maradhatnak benne többé a saját maguk által alkotott precendens miatt! Lehet-e ? Sabad-e remélni, hogy egyforma mértékkel mérnek vagy fognak mérni a Szövetségben ? Ha igen, akkor azonnal le kell mondjon a tisztikar és önmagát ki kell zárja tagsági jogaiból! De azért nem kell sietni. Nem olyan sürgős a dolog. Konzervatív számítások szerint, már párszáz tagjába és párszáz dollárjába került a Szövetségnek az a garnitúra, amely sorozatos kitiltásokat viv ki magának a legnépesebb a merikai államok törvényes közegeitől. Van ezenkívül a Szövetségnek egy erősen porosodó alapszabály paragrafusa is, amelyet ha betartanának? egyetlen intéző bizottsági tagja sem maradhatna a helyén. Ez pedig a munkásmozgalomhoz (nem a nemzetközihez, ezt kitörölték belőle) való viszonyát jelöli meg. Ez szerint, az a sok rágalom, melyet a fődiktátor, a főelnök és az ügyvég, szóban és írásban annyiszor megsértett, hogy csak azért nem mozdították el érte, mert az öntudatos munkások az elmúlt konvenció óta, MÉG nem jutottak szóhoz. Az elmúlt év leforgása alatt roppant sokat irtunk ezzel a társasággal kapcsolatban. Megállapításunk egyike az volt, hogy “give them enough rope — they will hang themselves”. (Adjatok nekik elég kötelet felkötik magukat) A helyéről eltávozott ohioi insurance biztosok tétlensége és az újabbaknak lassúsága szolgáltatta azon köteleket, melyekkel a társaság az önakasztást, lassan de biztosan végrehajtja. Roppant sajnálatos, hogy egy olyan munkásintézmény, mint a Szövetség volt, ilyen felelőtlen egyének kezében ebek harmin- cadjára kerül. Mert amikor a kizártak nevében feljajditsuk a forradalmi munkások együttes fájdalmát, nem törtetünk vissza tagsági jogainkba és helyünkre, sőt akkor sem rohannánk, ha a még helyén jogtalanul ülő intézőség már felajánlotta volna! Hiszen ők háromnegyed éven keresztül ANYAGI ÉS ERKÖLCSI károsításról hazu- DOZTAK FELÉNK. Szükségképpen számolás, számadás kell jöjj ék és a rubrikákba a számok sorrendbe kell sorakozzanak. Tudnunk kell ugyanis, hogy az egyénenként nekünk okozott károk, a csoportostól elszenvedett károk, maga a ténye a kizárásnak, hogy 15, 32 és több éves tagokat úgy akartak eltávolítani, mintha közönséges bűnözők lettünk volna: hogy tudatlan követőik és eszközeik előtt saraztak feketítettek bennünket és a szervezetet, melyért minden emberi odaadással küzdünk és ragaszkodunk; miként rehabilitálödanak?! Tudnunk kell azt is, hogy az egyénenként szenvedett károkat ki fogja nekünk megtéríteni? Ki fogja meg és visszafizetni azokat az úti és ügyvédi költségeket, melyeket egy alapszabályt tipró bosszút lihegő dzsábját féltő társaság ügy- vég-gel (pardon tanácsadó és hozzá még milyen) hosszantartó védekezésünkben ránk kény- szeritett ? Mert sem Lipótok, sem az őket kiszolgáló vén Mameluk, sem hasonszőrű társaiknak a velünk űzött bűnös játéka, nem ment az ő privát zsebeikre! Valamennyien kerestek is rajta. Kerestek az ügyvédek. Keresett az elnök az utazással. Keresett a két titkár, akik az intézménytől húzott fizetés mellett szőtték ellenünk a kizárás és kint- tartás bűnös tervét. Még a fajankó tucatemberből álló alantas szerepű intézők is fizetést húztak azért, hogy az east pittsburghi NAGYHÁZ védelmet biztositó falai között nyelvüket öltögethették és bábukként ellenünk szavazhattak! Hol van az az egyenlő mérték? mely szerint a kizártaknak egyénenként okozott károkat azok is viselik, akik okozták? Vagy a Szövetség pénztára, már csak olyan ügyvégek közkereseti prédája, akik egykövet fújtak a lelkiismeretlen és tudatlan tisztviselőkkel? Munkástársak! Ti! Akik tagjai vagytok a Szövetségnek! Akik kizárásos megfélemlítés terhe alatt mukkanni sem mertetek eddig, de nem helyeseltétek az intézőségtek elkövetett önkényeskedéseit, akik értelmes emberek vagytok, mertek e már hangosan gondolkozni?! Lesz-e bennetek erő és bátorság követelni, hogy azok fedezzék ezeket a költségeket, akik alapszabálytipró önkénnyel felidézték? Mert nem értetek még a kiadások végére! Csupán any- nyi történt junius 15-én Columbus Ohioban, hogy a hozott döntés értelmében levették a költség terhet a kizártakról és minden további kiadásokkal a Szövetség pénztárát terhelték meg! Arról van szó, hogy mi is szóhoz jutottunk! Nekünk is van jogunk, az önmagunk feletti rendelkezésre! Tőlünk is függ, hogy érje e az a csúfság a szép kort elért Szövetséget, hogy rosszakaratú, buta, bosz- szuálló tisztviselők és rossz tanácsadóik miatt törvényesen űzzék ki az olyan államokból ahol még a polgári testületek sem tűrhetik el garázdálkodásukat? Mi ezeket nem akarjuk! Nem mert minekünk is szégyenleni kell az ilyen következményeket
